A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 38. szám - Katonai büntetőtörvény Hollandiában

A JOG. 275 esetre, ha a társtulajdonosok meg nem 'jelennének, beleegyezésüket fogná feltételezni. Ez által meg volna adva a lehetősége annak, hogy a nem mellőzhető jogelv a forgalom követelményeivel a tulajdonos rendelkezési jogával összhangzásban levő módon alkalmaztassék. Igen sok esetben, mivel a tulajdonostársaknak tényleg csakugyan nincsen kifogásuk a lejegyzés ellen, megadják az engedélyt a bíróságnál, esetleg meg sem jelennek, vagy ha a bíróság által kellően felvilágosittatnak, a tényleges birtokviszonyoknak megfelelő osztást, mint érdekükben levőt, maguk is fogják óhajtani és ennék eszközlése iránt a kellő intézkedést megtenni. A meghallgatást azért is tartom elrendelhetőnek, mivel nem találom indokoltnak, hogy ez irányban a peres és nem peres eljárásban eltérő eljárási szabályok alkalmaztassanak. Alig szenved kétséget, hogy azon esetben, ha egy birtoktest valamelyik részletének átvevője per utján érvényesíti a tulajdonjogot az átadó ellen és a lejegyzés kérdésére nézve a tulajdonostársakat is vonja perbe meghallgatás végett, a meg nem jelent tulajdonostársakról a perben eljáró bíróság azt fogja feltételezni, hogy a lejegyzésbe egyeznek és ez esetben őket a lejegyzés megengedésére fogja szorítani. Nem találok elég okot arra, hogy a perenkivüli eljárásban nem lehetne ugyanazt az eljárási szabályt a maga lényegében alkalmazni. A telekkönyvi rendeletben sem találok intézkedést, mely a meghallgatást meg nem engedné. Igaz ugyan, hogy a telekkönyvi rendeletben taxative fel vannak sorolva azon esetek, a melyekben tárgyalás kitűzésének helye van, de tekintettel arra, hogy a telekkönyvi rendelet a tulajdonostársak beleegyezése iránt nem intézkedik, a telekkönyvi rendelet 56. §-a d) pontjának hasonszerüsége alapján tartom a meghallgatást elrendelhetőnek, azon különbséggel, hogy azon esetre, ha a tulajdonostársak a lejegyzést megtagadnák, a bíróságnak nem lehetne azt a jogot megadni, hogy a lejegyzés megengedhetösége fölött határozzon. Igaz, hogy a telekkönyvi bírák teendői ez által némileg szaporodnának, de ugy hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez a munkaszaporodás nem tartana sokáig, mert ha egyszer elterjed annak a tudása, hogy a lejegyzéshez engedély szükséges és hogy ezt a bíróság elrendeli, ha a tulajdonostársnak kifogása nincsen, ennek meghatározhatása céljából a tulajdonostársakat beidézi, az engedélynek előleges beszerzése nem fog annvi akadályokba, annyi ellenszenvbe ütközni; attól pedig nem kell tartani, hogy a tulíjdonos, illetve ennek jogutódja nem fogja tulajdonostársának beleegyezését előzetesen megszerezni, ha csak lehet, mivel így kevesebb munka mellett gyorsabban ér célt. Egy másik észrevételem is van. A bíróságok nem alkalmazzák mindenütt következetesen az elvet. Például a hagyatéki bíróságoknak hagyatékot átadó végzései alapján tudtommal akkor is lejegyeznek egyes részleteket valamely birtoktestből, ha a tulajdonostársak beleegyezése igazolva nincsen s a nélkül, hogy ezeknek meghallgatására alkalom adatott volna. Ugyanezt teszik a bíróságok, t. i. a telekkönyvi bírák a birtokbircságoknak marasztaló ítéletei alapján, a nélkül, hogy ezen ítéletekből kitűnne, hogy a tulajdonostársak a per során meghallgatva lettek. Végre rá akarok mutatni azon helytelen túlzásra is, a melybe egyes telekkönyvi bíróság az elvnek alkalmazása körül esik. Némely bíróság ugyanis a tulajdonostársaknak a lejegyzéshez való beleegyezésének a kimutatását még az esetben is kívánja, ha egy telekjegyzőkönyvben több birtoktest különböző jel alatt, például több urb. birtoktest, vagy több irtvány van a társtulajdonosok közös tulajdonaként bevezetve és valamelyik tulajdonostárs az egyik birtoktestnek egész hányadát adja el. Ez helytelen alkalmazás. A bíróságok némelyike a súlypontot a lejegyzésbe helyezi és ugy következtet, hogy mindannyiszor, a mikor lejegyzésnek kell történnie, a tulajdonostársaknak a lejegyzéshez való beleegyezésétől kell azt függővé tenni. Ez pedig nem így van. A súlypont abba fektetendő, hogy az egyik tulajdonostárs a másiknak beleegyezése nélkül a közös egy és ugyanazon birtoktestnek egyes részletekre való e 1darabolását nem eszközölheti. Azon esetben, ha a lejegyzés folytán birtoktest el nem daraboltatik, a tulajdonostársak beleegyezésére szükség nincsen, mert mindegyik tulajdonostárs az egész birtoktestnek saját eszményi hányadával tetszése szerint rendelkezhetik. Ausztria és külföld. Katonai büntetőtörvény Hollandiában. A hollandi kormány az utolsó időben több fontos törvényjavaslatot dolgoztatott ki a katonai büntetőjog köréből s nemsokára a törvényhozás elé terjeszti. Bennünket különösen kettő érdekel közülök: a büntetőtörvénykönyv és a katonai büntetőbírósági szervezet. Az anyagi törvény tervezete két főrészre oszlik : Altalános intézkedések (1 könyv) és a bűncselekményekről (infractions, könyv). Az általános rész, bevezetés után, mely a közönséges j jog alkalmazásáról rendelkezik, a következő címeket tartalmazza : 1. A katonai büntetőjog területe, 2. a büntetések, 3. a büntetlenség, a büntetések enyhítése és sulyositása, 4. a kísérlet, 5. a részesség, 6. a büntettek halmazata, 7. a csupán inditványra üldözhető bűntettek, 8. az eljárás vagy a büntetés kizárása, 9. a törvényben használt némely kifejezések magyarázata ; némely rendelkezések alkalmazásának kiterjesztése. A bűncselekményekről szóló rész a következő címekre oszlik: 1. az állam biztonsága elleni bűntettek; 2. a katonai kötelességek megsértése az ellenségnek nyújtandó segítség vagy az ellenség segítése a hazának ártalmára irányzott szándék nélkül; 3. azon bűntettekről, melyeknek célja a katonai kötelességek alóli menekülés; 4. a fegyelem elleni büntettek; 5. a szolgálati kötelességek megszegése; 6. lopás; 7. dolgok rongálása, pusztítása vagy elfecsérlése. Az általános intézkedések részleteiből kiemeljük a következő szabályokat : Mindazon cselekmények, melyekről a katonai büntetőtörvény nem intézkedik, a közönséges jog hatálya alatt maradnak. Személyi tekintetben a törvény kiterjed az országon kivül Európában szolgálatban levő mindazon katonákra, kik bármily bűncselekményt követnek el; továbbá a szolgálaton és az országon kívül levő azon katonákra, kik katonai bűncselekményt követnek el ; kiterjed mindazon személyekre is, kik háború idején az országon kivül, Európában a katonai törvénykezés alá eső bűncselekményt követnek el. A büntetések ezek: Főbüntetések: 1. halál, 2. börtön; mellékbüntetések : 1. a katonai szolgálatból való kizárás az erre való érdemetlenség kimondásával vagy a nélkül, 2. lefokozás. 3. büntető osztályba sorozás. A halálbüntetés agyonlövéssel hajtatik végre. Ha a bíró azon nézeten vau, hogy a halálbüntetés a fenforgó esetben nem szükséges, joga van azt élethossziglani vagy husz évet meg nem haladó időleges börtönné átváltoztatni. A katonai szolgálatból való kizárás facultativ és a halálra vagy börtönre itéltetés következménye. Rendszerint nem jár a nyugdíjigény elvesztésével. Ha az érdemetlenség is kimondatik, ez a szolgálatban szerzett katonai jelvények, rendjelek, érmek vagy más kitüntetések viselhetéséuek elvesztését, a jövőre nézve a katonai szolgálatra való képtelenséget jelenti. Az egyszerű kizárás bizonyos esetekben nem teszi lehetetlenné az önkénytesi szolgálatot. Lefokozás esetén az altiszt, közlegény vagy matróz lesz. A ki nem altiszt, egy osztálylyal lejebb száll, ha az altisztségen alól több osztály létezik. A törvény meghatározza az egy évnél nem hosszabh időszakot, melyen túl ezen alsó osztályból ' felmehetni. A büntetőosztályba sorozás az altiszten alóli rangban ! levő egyénekre alkalmazható. E büntetés 3 hónaptól 1 évig tarthat ! és a szolgálattal mindenesetre véget ér ; ha legalább 6 hat havi tartamban mondatott ki, a büntetés felének elteltével a feltételes szabadság alkalmazható. Előléptetésnek csak 2 év múlva lehet helye. Kiskorúaknál a belátás hiánya miatti javítóintézetbe helyezés csak halállal büntetendő cselekmény esetén alkalmazható, Háború idején az életfogytiglani börtön hely. tt halálbüntetést lehet kimondani, ha a cselekményt katona követte el és az az államnak vagy a hadseregnek ártalmas. A más katonával szövetségben elkövetett cselekmény büntetése ennek j felével felemelhető. Ha a törvény a bevégzett cselekményre halál! büntetést szab, a kísérlet és a szövetség legfeljebb 20 évi börtönnel j büntethető. Bűnhalmazat esetén a halál és az életfogytiglani börtön í minden más büntetést absorbeál, de a képtelenséggel való vagy a nélküli kizárás kimondható. Háború idején a katonák által elkövetett inriitványi cselekmények is hivatalból üldözhetők, Az elévülés alól ki vannak véve a katonai felségsértés és a | közönséges btk. 92., 93., 97., 101., 102. és 108. §§-nak esetei, ha katona követi el; különben az elévülés halálbüntetéssel sújtott cselekményeknél 24 év. A halálbüntetés végrehajtása nem évül el. Az egyes büntető cselekmények közül felemiitjük a következőket : Az állam biztonsága elleni bűntettek : a felségsértés, a kémkedés, a hadifogoly Ígéretének megszegése, az idegen állam elleni cselekmények, ha megtorlás veszélyével járnak, az ellenségnek hasznos közlések. A ki az eljárás megindítása előtt szövetséges társainak nevét felfedezi oly kép, hogy a vállalat meghiúsul,a büntetéstől menekül. A felségsértés, a kémkedés és a fogoly-ígéret megszegésére csak facultative van szabva a halálbüntetés. A katonai kötelességek megszegése miatt halállal büntethető azon katona, ki a védelem összes módjainak kimerítése nélkül a fegyvert leteszi (kapitulál), a ki állomását szükség nélkül elhagyja vagy az ellenség üldözését elmulasztja, a ki riadalmat kelt, megszökik vagy ütközetben valamely hacliszert elpusztít vagy fegyvereit avagy lövegeit eldobja. A ki valamely hadi műveletet szándékosan meghiúsít, 15 évi börtönnel bűnhődik, ha pedig parancsnokságot gyakorol, halállal. 10 évi börtönbüntetést szenved, a ki háború idején megbízatás nélkül az ellenséggel közlekedik, az ellenség helyzetéről hasznos értesülés birtokában levén, erről tudósítást nem ad, az országának ártható eseményt vagy körülményt felfedezi. 4 évi börtönnel bűnhődik, a ki háború idején az illetékes hatóság parancsával szemben az engedelmességet megtagadja, vagy annak határait túllépi, vagy teljesítését megakadályozza; a büntetés megkettőztetik, ha