A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 37. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (A szentesi járásbiróság köréből)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1891. szeptember 13-án. Melléklet a »Jog« 37. számához Köztörvényi ügyekben. Midőn a kereset az annak tárgyára való tekintettel alperes ellen ennek házkezelöi minőségében véghezvitt ténykedéséből van származtatva, ez alapon ö a háztulajdonos, illetve ennek gyámja helyett házkezelöi minőségben alperesként perbe idézhető. A budapesti IV, kor. kir. jbíróság (1890. márc. 26. 7,733. sz.) : Dr. Weisz Ármin ügyvéd által képviselt W. Henrik felperesnek, Baranyai Péter ügyvéd, ugy is mint br. B. Miklós, a Haris kiskorú örökösök gyámja és gondnokának megbízottja alperes ellen ingók kiadása, vagy 330 frt érték s jár. iránt folyamatba tett perben felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes tagadta, hogy ö a Haris örökösök gyámja és gondnoka, br. B. Miklósnak általános meghatalmazottja s oly megbízottja volna, ki helyesen kötelezve és jogosítva volna perbe szállani. Ezzel szemben felperes T. Sándor tanú vallomásával s a perhez B) és p alatt csatolt közjegyzői okiratokkal kívánta igazolni, hogy alperes a szükséges meghatalmazással ellátva van. illetve, hogy az alperes kijelentései alapján is jogosítva volt öt alperesként közvetlenül perbe idézni. Ámde az a körülmény, hogy T. Sáudor tanú vallomása szerint alperes magát házi urnák nevezte s maga mondta felperesnek, hogy csak öt perelje ; továbbá azok a körülmények, hogy B és J) alatt csatolt közjegyzői tanúsítványok szerint br. B. Miklós gyám és gondnok nevében alperes járt el, nem teszik alperes általános meghatalmazását vélelmezhetövé, nem főkép a /. alatt csatolt meghatalmazásra való tekintettel, melyből kitűnik, hogy az egy egyszerű ügyvédi meghatalmazás a használatos nyomtatvány mintára írva S a melyet oly okiratnak tekinteni nem lehet, hogy annak alapján alperes br. B. Miklós helyett perben állani jogosítva volna. Annál kevésbé van bizonyítva az, hogy alperes azt a személyt, kit a fennforgó esetben gyám és gondnoki tiszténél fogva a tárgyi felelősség is illet, köteles is volna olvképen képviselni, hogy nevében pert is fogadhasson el. Minthogy pedig a peres felek nevei a keresetlevélben világosan kiteendők, minthogy a per az ellen indítottnak tekintendő, ki a keresetlevélben alperesként megjelölve van, minthogy alperes nevének kiigazítása az ellenbeszéd előterjesztése után csak olykép és annviban engedhető meg, hogy az által az alperes személyében változás elő ne idéztessék; minthogv ugyanazon keresetlevél alapján folyamatba tett perben más alperesnek perbe vonása meg nem engedhető, felperes keresetét perelhetöség hiánya, illetőleg perlési jog hiánya miatt feltétlenül elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. szept. 24. 18,249. sz.): Az elsöbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia 1891. márc. 13. 9,589. sz.): Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperesnek alperessel szemben kereshetőségi joga megállapíttatik és az elsöbiróságként eljáró kir. járásbíróság utasittatik, hogy az ügy érdemére vonatkozó Ítéletet hozzon, stb. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy a br. B. Miklós által gyámolt Haris-féle kiskorú örökösök tulajdonát képező budapesti IV. ker. koronaherceg utca 8. számú háznak kezelője. Minthogy a kereset az ennek tárgyára való tekintettel, alperes ellen ezen házkezelői minőségében véghezvitt ténykedéséből van származtatva, ez alapon a háztulajdonosok helyett, illetőleg ezek gyámja helyett házkezelöi minőségben alperesként perbe idézhető volt, ennélfogva az alsóbirósági Ítéletek megváltoztatásával az alperességet megállapítani és az elsőbiróságot az ügy érdemének elbírálására utasítani kellett, stb. Eljáráii szabályaink közbenszóló Ítéleteket nem ismernek és gyakorlatunk a praejndicionalis kérdésekben hozott ítéleteknek is. p. o. a per tárgya iránti lesitimatio kérdésében csak annyiban enged helyet, a mennyiben a per eldöntése ilynemű praejndicionalis kérdés eldöntésétől függvén, ez által a per végleges megoldást nyerhet, nem lehet tehát helye közbenszóló ítélet hozatalának oly esetben, midőn a perben praejndicionalis kérdés fenn nem forog. A devecseri kir. járásbíróság: (1889. február 19-én, 673/1889. p. sz.) Szelestey Lajos ügyvéd felperesnek, Cs. Istvánné szül. M. Terézia alperes elleni 139 frt 45 kr., 180 frt 78 kr., 82 frt 08 kr. és 88 frt 68 kr. iránti perében ítélt: felperes mind négy rendű keresetével elutasittatik. Végül elrendeltetik, hogy a periratok a jelen Ítélet jogerőre emelkedése után, a Sz. János ellen fenforogni látszó s hivatalból üldözendő zsarolási kísérlet megtorlása végett indítvány tétel céljából a veszprémi kir. ügyészséghez áttétessenek. Indokok: Peres felek az egy jogalapból származó s négyrendbeli külön keresettel érvényesített hasonnemű követelések együttes tárgyalását s egy Ítélettel megoldását közösen kérelmezvén, a kérelmüknek helyt adni kellett. Ügyérdemileg alperes felperesnek sajátkezüleg irt s aláirt s így ellenében teljes bizonyítékot képező, a bíróság előtt eredetben felmutatott s 5. sz. a. másolatban becsatolt levele tartalmával minden kétséget kizárólag beigazolta, hogy a közte és M. János közt e kir. járásbíróság előtt lefolytatott s folyamatban lévő azon négy rendbeli sommás perben, melyekben felmerült ügyvédi munkadíjak és költségek címén jelen per tárgyát képező négy rendbeli sommás keresetét indította, alperes férjével, mint megbízottal oly előzetes egyezségre lépett, hogy az azokban felmerülendő díjak és költségek fejében alperes férje neki együtt véve és összesen 100 forintnál többet fizetni nem fog. Felperes nem tagadta, de az iránt egyébként is az 5. szám alatti levél tartalma, melynek szövegében a kérdéses négy rendbeli sommás per, peres felek neveinek, a kereseti összegeknek és az iktató számoknak megjelelésével is különkülön kitüntetve van, semmi kétséget sem hágy fenn, hogy a felperes által beperesitett követelések ugyanazon négy rendbeli sommás perben felmerült ügyvédi munkadíjak és költségek címén szándékoltatnak érvényesíttetni, a mely munkadíjak és költségekre nézve felperes alperes férjével az 5. sz. a. levél szerint '100 forintban kiegyezett. Ezt igazolják továbbá a kérdéses négyrendbeli sommás perre vouatkozó s jelen perhez hivatalból csatolt előiratok adatai is. A felperes ellen teljes bizonyítékot képező 5. sz. a. levelén kivül alperesi részről 6. sz. a. csatolt s felperes által szintén sajátkezüleg irt s aláirt nyugta szövege sem hagyhat fenn kétséget az iránt, hogy felperesnek a kérdéses négy rendbeli sommás perben a köztük létrejött megállapodás szerint ügyvédi járandóság fejében csupán csak 100 frt köteleztetett. Ezen döntő ténykörülmény tehát, eltekintve Sz. Jánosnak teljes hitelt nem érdemlő vallomásától, valamint az alperesi részről felhozott s bíróilag is constatált azon körülménytől, hogy a négy rendbeli perben alperes által felperes részére kiállított négy külön ügyvédi meghatalmazás közül háromnak a szövegében az ügyvédi díjak megfizetése iránti rész kitörölve van ; az 5. sz. a. levél és 6. sz. a. nyugta tartalma által teljes bizony erejüleg begyőzöttnek volt tekintendő. Nem lehetett figyelembe venni azt a felperesi ellenvetést sem, hogy mivel az 5. sz. a. levél és 6. sz. a. nyugta nem alpereshez, hanem ennek férjéhez Cs. Istvánhoz intéztetett, azok tartalma felperesnek alperes elleni kereshetőségi jogát nem befolyásolja. Mert felperes az 5. sz. a. levélben fentartás nélkül kijelenté, hogy neki alperes férje Cs. István azon négy perre 100 forintnál többet nem fizet, mely perek ennek neje és M. János közt folyamatban vannak. A 6, sz. a. nyugtában pedig elismeri, hogy 20 frtot a megállapodások szerint járó 100 forint ügyvédi járandóságból Cs. Istvántól vett fel. Az 5. és 6. sz. a. okmányoknak most kiemelt tartalma tehát, semmi kétséget sem hagyhat fenn arra nézve, hogy felperes a 100 frt ügyvédi járandóságra nézve alperes férjével egyezett meg, mely egyezséget felperes irányában annál inkább kötelező erejüuek tekinteni kellett, mert a fennálló törvények és törvényes gyakorlat szerint a férj neje ügyeiben eljárni hivatva és jogosítva van s a feltétlenül szerződött felperes a felhozott kifogással nem élhet, miután a kifogás joga a jelen esetben csak alperest illetné meg. Az 1874. évi XXXIV. törvénycikk 54. §-ára alapított felperesi ellenvetést szintén bírói figyelmen kivül kellett hagyni; mert eltekintve attól, hogy felperes az előleges egyezkedés létrejöttét az 5. és 6. szám alattiak kiállítása által, tehát okiratilag is elismerte s ezen szakaszra alapított kifogással is csak okirat hiányában, a jutalomdíjat kötelezett fél élhetne. Mivel pedig alperes a 6. és 8. sz. a. becsatolt s tartalmuk és valódiságuk tekintetében felperesileg nem kifogásolt nyugtákkal igazolta, hogy az általa kötelezett 100 frtból három részletben 70 frtot már megfizetett, mivel továbbá a hivatalból csatolt periratból kitűnt, hogy a felperes által elvállalt négy rendbeli perből csak egy M. János által alperes ellen 450 forint tőke iránt indított sommás per nyert végbefejezést, a többi három per pedig jelenleg is folyamatban van és felperes a 2. NB. szerint alperes képviseletéről ezen perek végbefejezése előtt lemondott, a perek ily állásában a kikötött 100 frtnyi ügyvédi járandóságból fizetett 70 frttal felperes aránylagosan kielégitettnek tekintendő volt s neki a még hátralékos 30 forintot sem lehetett megítélni. A kifejtett tényállás szerint felperes az ügyvédi rendtartás 54. §-ára alapított kifogással még az esetben sem élhetne, ha a kötelezett 100 frt valóban jutalomdíjat képezne. De az jutalomdíjnak, a mely az ügyvéd részére a megállapított munkadíjak és költségeken felül szokott köteleztetni, egyáltalában nem is tekinthető. Mert a tárgyalás folyamán beigazoltak és felperesnek 6. szám alatti nyugtája tartalmából kitünőleg a kérdéses 100 forint ügyvédi járandóság, tehát a felmerülendő munka és költségek fejében lett kötelezve ; vagyis peres felek között az az egyezség jött létre, hogy alperes férje, eltekintve a perek kimenetelétől, a bírói megállapításoktól, munkadíjak és költségek fejében 100 frtnál többet nem fizet. Ezt az egyezséget pedig ügyvédi jutalomdíj jogi