A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 37. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (A szentesi járásbiróság köréből)
146 természetével bírónak minősíteni s annak érvényességéhez előzetes [ okirat kiállításának szükséges voltát vitatni nem lehet. A budapesti kir. itélö tábla: (1889. november 27-én, 14.462/1889. p. sz.) Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes kereshetőségi jogát megállapítja, ahhoz képest utasítja a kir. járásbíróságot, hogy a kereset érdeme felett ítéljen. Indokok: A felek közt kölcsönösen beismert tény az, hogy miszerint alperes felperest, mint ügyvédet megbízta a keresetekhez jelzett perek vitelével, valamint kétségtelen az is, miszerint felperes mint alperes megbízott ügyvéde eljárt a kérdéses perekben, minthogy pedig az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a szerint, de az ügylet természetéből folyólag is, az ügyvéd a reá bizott ügyekben tett kiadásainak megtérítését, ugy időveszteségének kárpótlását követelheti, e részben felperes követelhetési jogosultsága nem kifogásolható. Nem szolgálhat a kereset elutasításának indokául alperesnek az 5. sz. a. mellékelt levélre fektetett, a kereset, illetve a követelhetés jogossága ellen emelt ama kifogása sem, hogy a keresetben körülirt perekben felmerülendő költségek s ügyvédi munkadíjak iránt felperes alperessel előlegesen megállapodott s a mely megállapodás szerint felperes az előlegesen megállapított loO frton felül többet nem követelhet és pedig azért nem, mert a tárgyalás alkalmával alperes kijelentette azt, hogy az 5. szám alatti levél felperes jutalomdíjára vonatkozik, a hivatkozott §. szerint pedig az ügyvéd a jutalomdíjon felül még követelheti kiadásainak és időveszteségének megtérítését is, de mindezektől eltekintve, nem vehető e per elbírálásánál figyelembe az 5. szám alatt mellékelt levélben jelzett előleges egyezkedés azért, mert ez érvényesen létrejöttnek sem tekinthető, a mennyiben az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a szerint az ügyvédi jutalomdíj és az idővesztés kárpótlására vonatkozó előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges és okirattal bizonyítandó nemcsak az ügyvédnek előleges kötelezése, hanem a félnek kötelezése is. Mindezeknél fogva felperesnek az alperes pereiben tett kiadások megtérittetése és ügyvédi munkadíj iránt érvényesített követelési jogát megállapitani s a kir. járásbíróságot a hatáskörébe tartozó további érdemleges intézkedésre kellett utasítani. A m. kir. Curia:(l890 évi május hó 16-án, 860/1890. p. sz.) A másodbiróság Ítélete az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-a a) pontja értelmében hivatalból megsemmisíttetik és a másodbiróság utasittatik, hogy az elsöbiróság Ítéletét a kereseti kérelem szempontjából érdemileg intézze el. Indokok: Eljárási szabályaink közbenszóló ítéleteket nem ismernek; és gyakorlataink a praejudicionalis kérdésekben hozott Ítéleteknek is, például a per tárgya iránti legítimatio kérdésében (a mely jelenleg fenn nem forog) csak annyiban enged helyet, a mennyiben a per eldöntésére ilynemű praejudicionalis kérdés eldöntésétől függvén, ez által a per végleges megoldást nyerhet. Nem lehet tehát helye közbenszóló ítélet hozatalának oly esetben, midőn a perben praejudicionalis kérdés fenn nem forog. Jelen esetben a per tárgyát a felperes és alperes közötti megbízási viszony alapján követelhető jutalom és költség iránti igény képezi; az tehát, hogy peres felek az ezen jogviszony körében felperest megillető díj és költségre nézve kiegyeztek-e, hogy ez egyezmény kiterjed a költség és kiadásra is és hogy kiterjedés esetében felperes a kapott összeggel kielégítettnek tekinthető-e és ha kielégítettnek nem tekinthető felperest az egyezség alapján, vagy az egyezségnek szűkebb magyarázata esetében a törvény értelmében a keresetben felszámított díj vagy költségből mi illeti meg: nem praejudicionalis, hanem magát a per érdemét képező kérdést képez, a mely kérdésekre nézve az elsöbiróság érdemileg határozván, a másodbiróság elbírálása alatt a per érdemét eldöntő elsöbirósági ítélet áll. Helytelenül határozott tehát a másodbiróság két irányban és pedig első sorban azúrt, mert jelenleg felperesnek személyes, vagy a tárgy iránti legitimatiója nem forogván kérdésben, a per érdemét képező kérdést helytelen vonta a kereshetőségi jog kérdése alá és így a per végleges elintézését helytelen mellőzte, másod sorban pedig azért, mert a mennyiben a pert nem látta annyira kifejtettnek, hogy felperes követelése érdemében határozhasson és ez esetben feloldást látott szükségesnek, akkor nem ítélet, hanem a prts 108-ik §-a értelmében végzés által kellett volna intézkednie. Jelen alakjában tehát a másodbiróság Ítélete felülvizsgálható és illetőleg a peres ügy alaposan megbírálható nem lévén, a másodbiróság Ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. a) pontja értelmében megsemmisíteni és a másodbiróságot új határozat hozatalára utasítani kellett. Alperes felperesnek sem kár, sem lakbér ciméu nem lévén adósa, felperes akkor, midőn kávéörlö-gépét biztosítékul visszatartotta, jogellenesen járt el és azért alperesnek azon gépet nemcsak kiadni, hanem ezen felül azon kárt is megtéríteni köteles, mely a gép eme jogtalan visszatart isa által alperesnek okoztatott. A szegedi kir. járásbíróság (1890. március 18-án, 3,962.) Pollák Lajos ügyvéd által képviselt P. Sándor felperesnek Magyar Miksa ügyvéd által képviselt K. Soma alperes ellen 102 frt 22 kr. és jár. iránti perében következőleg ítélt: Ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy »a felperesnek Szegeden, bástya-utca 4. sz. a. házában levő egyik általa bérben birt lakásba 1885. évi május hó 1-én nem mint első lakó költözött be, s beköltözésekor sem a ház, sem a falak, ajtók, ablakok, falfestés s minden egyes rész nem volt vadonat új s azon lakást jókarba hozva hagyta, s egyéb rongálásokat, mint a használat folytán előállott hiányokat nem tett«, továbbá, ha a becslő esküt leteszi arra, hogy a tőle felperes által visszatartott kávédaráló-gép 150 frtot megért sa gép visszatartása által neki 1888. évi május 2 tói június hó végéig terjedő 58 nap alatt 116 frt kára származott, ez esetben felperes keresetével elutasittatik és köteles felperes 116 frt tökét és az alperestől visszatartott kávédaráló-gépet természetben kiadni vagy annak 150 frt egyenértékét stb. alperesnek megfizetni ; érdekében áll tehát alperesnek a fenti, részére itélt fő- és becslő eskü letételére vonatkozó készségét ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül bejelenteni s a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenkező esetben és pedig ha az első helyen megítélt főesküt le nem tenné, ugy köteles leend 102 frt 0L! kr. tőkét s jár. megfizetni s ez esetben, és ha alperes a becslő esküt leteszi, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek ; ha pedig a második helyen itélt becslő esküt nem tenné le alperes, ez esetben viszonkeresetével elutasittatik s ez esetben, és ha az első helyen részére itélt esküt sem tenné le, ugy köteles leend még a perköltségek viselésére is stb. Indokok: Felperes keresetében, ugy a tárgyalás folyamán is azt allegálta, hogy alperes a tőle bérben birt lakásban többrendbeli rongálásokat, károkat okozott s hagyott hátra, mely károkért ő Szeged sz. kir. város érvényben levő lakbérleti szabályzata értelmében felelős s azokat neki megtéríteni tartozik. Alperes mindazt tagadta, illetve azt állította, hogy az általa bérben birt lakásban ottlakásának ideje alatt származott hiányokat helyreállította, még pedig eltávozása előtt néhány nappal; tagadta, hogy felperesnek lakbér vagy bármi címen is csak egy krajcárral tartoznék Felperes ezen alperesi tagadással szemben mi bizonyítékot sem nyújtott, illetve 1 frt 25 kr. lakbérkövetelésével szemben nyugtával igazolta alperes, hogy a felperes általa a jelzett évnegyedre teljesen kifizettetett s igy követelése figyelembe nem jöhetett alperes tagadásával szemben, nem igazolta továbbá, hogy a kérdéses lakásban felperes által jelzett rongálásokat okozta, illetve ezen felperesi állításokkal szemben is beigazolta alperes tanúinak hit atatt tett vallomásaival, hogy a lakásban mindazon hiányokat, melyeket ottlakása alatt okozott, kiköltözése előtt alig néhány nappal, 1888. évi április hó utolsó napjain mind kijavíttatta ; már pedig az nem képzelhető s majdnem lehetetlen, hogy néhány nap, egy hét alatt állottak volna elő ujolag azon és oly hiáryok, melyek előbb 3 évi ott lakás és használat folytán keletkeztek, de hogy azon felperes által jelzett hiányok egy része épen az ő intézkedései és alakítási munkálatai folytán is előallhattak, igazolják azon tanuk, kik azt vallják, hogy felperes a kérdéses lakásban már részint alperes kihurcolkodása előtt rövid idővel, részint pedig a hurcolkodás ideje alatt oly átalakításokat tett, falakat bontatott s más javításokat eszközöltetett. De nem kötelezhető alperes a lakásban okozott hiányok helyreállítása költségeinek viselésére azért sem, mivel felperes keresetében azon kötelezettséget kimondani a Szeged város lakbérszabályzata alapján kérte, ámde alperes a kérdéses lakásba még 1885. évi május hó 1-én költözött be, a hivatolt szabályrendelet pedig csak ugyanezen évnek utolsó évnegyedében lépett életbe, már pedig annak visszaható ereje nem lehet s nincs is s felperes keresetével már ez okból is elutasítandó lett volna annyival inkább, mert azt nem is állította felperes, hogy az esetleges hiányokra vonatkozó felelősségét alperesnek külön egyezség által megállapították volna, mindazonáltal a kereseti követelésnek fmn- vagy fenn nem állására vonatkozólag a fenti főeskü a per körülményeinek teljes tisztázása céljából volt megítélendő, mivel ezekre vonatkozólag az alperes által hivatkozott tanuk vallomásai sem nyújtanak elegendő bizonyítékot. Felperesi tanuk vallomásai figyelembe vehetők azért nem voltak, mivel azok a kérdéses lakást a bérleti idő leteltének idején 1888. évi április 30-án, illetve 1888. évi május 1-én meg nem tekintették, illetve az ezen időben esetleg ott keletkezett hiányokat nem is konstatálhatták. Az alperesi viszonkeresetuek helyt adni s azt felperessel szemben megítélni azért kellett, mert alperes teljes hitelt érdemlőleg beigazolta, hogy felperes tőle a biztosítékul magánál tartott kávédaráló-gépet teljesen jogtalanul tartotta vissza, mert mint a helybeli kapitányi hivatal bizonyítványa, illetve hiteles jegyzőkönyvi másolata igazolja, alperes felperes összes követeléseinek biztosítását megfelelő pénzösszegnek bírói letétbe helyezése által megígérte, arra magát kötelezte, már pedig ha felperes igy biztosíttatik, ugy magának kétszeres cautiót követelni nem jogosult, azonban ezen biztosítási módot el nem fogadta s igy, ha mindannak dacára visszatartotta alperestől a kérdéses gépet, jogtalanul cselekedett, midőn alperestől csupán egy ennek nagyobb összeget jövedelmező ingóságát akarta mindet.áron visszatartani, nyilvánvalólag bosszú vagy megkárositási szándékból, mi által felperes nemcsak jogtalan, de tiltott cselekményt is követett el, s ha ezt megtette, tettének következményeit viselni köteles, s ha alperest megkárosította jogtalan tette által, ugy ezt kártalanítani is tartozik. Ezen kár, a kérdéses gép értéke valószínű nagyságát a kihallgatott szakértő igazolta, illetve az ez által konstatált jövedelemveszteséget alperes mérsékelten leszállítván, az általa felszámított 116 frtot javára ez alapon megítélni kellett; a gép értékének