A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 36. szám - Igazságügyminiszteri rendelet

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1891. szeptember 6-án. Melleklet a »Jog« 36. számához Köztörvényi ügyekben. Az özvegyi haszonélvezőt tárgyát képezett ingatlanokat az özvegyi Jog megszűntével a leszármazó örökösök jogosítva vannak a hagyaték átadása előtt birtokba venni, mert arra a hazai törvényeink és törvénygyakorlataink értelmében nem kötelező hagyatéki eljárás mellőzésével, i |> s o j n r e, öröklés elvénél fosrta fel" jogositvák. A kis-újszállási kir. jbíróság (1890. okt. 20. 3250. p. sz. Czihát Károly ügyvéd által képviselt S. Zsófia és társai felpereseknek Kovács László ügyvéd által védett B. Eszter és Zsuzsanna alperesek ellen a szelesházi 3 hold 730 • öl földbe leendő visszahelyezés s jár. iránt 1699/1890. sz. a. indított perében alulirt napon a következkő Ítéletet hozta: Felperesek keresetükkel elutasittatna stb. Indokok: Felperesek néh. B. Bálint nevén vezetett és özvegyi haszonélvezeti jogon 1889. évi november hó 3-án elhalt özv. B. Bálintné szül. S. Julianna által hosszabb időn keresztül s ennek elhalálozása után általuk mint néh. B. Bálintné testvérei által birtokolt s alperesek által f. é. tavaszán elfoglalt szelesházi 3 hold 730 D-öl földbirtokába kérik magukat visszahelyeztetni s egyúttal alpereseket az elvont évi haszon megfizetésére kötelezni. Tekintve azonban, hogy az özvegyi haszonélvezet nem örökölhető, de az özvegyi haszonélvezet tárgyát képező, a túrkevei •_'334 sz. tjkben foglalt B. Bálint, alperesek édes atyja nevén vezetett ingatlant az özvegy halálával alperesek mint B. Bálint leszármazó örökösei jogosítva voltak a hagyaték átadása előtt birtokba venni s tekintve, hogy felperesek néh. B. Bálintné halála óta egy évi tényleges birtoklást, a megháboritás tényeig ki sem mutathattak, őket keresetökkel elutasítani, s mint perveszteseket a perköltségek fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1891. jan. 12. 62.705/90. p. sz.) Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, s alpereseket kötelezi, hogy 8 nap alatt s különbeni végrehajtás terhe mellett a kereseti s a túrkevei 2334. sz. tjkvben 1. rend. szám alatt felvett 3 hold és 730 G-öl területet felperesek birtokába visszabocsássák, azonkívül évenkint 61 frt 33 kr. elvett haszont és 35 frt perköltséget térítsék meg, stb. Indokok: Perrendszerüleg igazolva van, hogy a kereseti ingatlanságot több éven át S. Julianna békében birta, s hogy felperesek mint S. Julianna örökösei s mint ilyenek a kérdéses ingatlanság birtokában benraaradtak. — Minthogy pedig a sommás visszahelyezési per utján a tulajdonjog kérdése vita tárgyává nem tehető s el nem dönthető s igy azon körülmény, hogy a kérdéses ingatlanság az örökösödés rendje szerint alpereseket illetné, figyelembe nem jöhet: ennélfogva felpereseket mint birtokon levőket a kérdéses ingatlanság birtokába visszahelyezni, s az alpereseket ugy az elvont haszon, mint a perköltségek megtérítésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1891. aug. 13. 6.207. p. sz.) A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért: Mert a csatolt telekjegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a kérdéses ingatlannak tulajdonosa alperesek atyja, B. Bálint volt, az sem vitás a peres felek között, hogy B. Bálintné szül. S. Julianna felperesek nagynénje a kérdéses ingatlanokat elhunytáig özvegyi jogon birta, az özvegyi jog megszűntével pedig alperesek a parlagon álló földet elfoglalták, a mit hazai törvényeink és törvénygyakorlataink értelmében nem kötelező hagyatéki eljárás mellőzésével ipso jure öröklés elvénél fogva tehettek. Míg ellenben felperesek keresete nélkülözi a jogos alapot, mivel az lényegileg oda irányul, hogy egy már megszűnt személyes jog harmadik személyek által továbbá is ne gyakoroltassék a tulajdonosok ellenében. Azon körülmény sem gátolhatja felperesek elutasítását, hogy a kérdéses ingatlanok tulajdoni jogának fele részét már másodbíróságnál is megnyerték, mert a másodfokú bíróság ítélete még nem jogerős, tehát jelen perben bírói figyelembe nem vehető stb. Az ügyvédi kamarai tagsági díj behajtása iránti keresetek 50 frtig: a kisebb polgári peres eljárás elé tartoznak. A nagyváradi kir. járásbíróság (1890. aug. 2. 5432. sz. a.) Tokody Ágoston, ,mint a nagyváradi ügyvédi kamara ügyésze felperesnek Olasz Ákos ügyvéd alperes ellen 25 frt és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Tartozik alperes felperesnek az 1887. év II. feléről 5 frtot, 1889. évről 10 frtot és 1890. év I. feléről 5 frtot és igy összesen 20 frt kamarai tagdíjat megfizetni stb. Indokok: Jóllehet a felperes által •/. alatt csatolt nyugta igazolja azon körülményt, hogy alperes az 1888. év II. feléről ófrt tagdíjat kifizetett s bár kétségtelen áll azon vélelem, hogy az utolsó nvugta felmutatása az előbbi idörőli tartozások kifizetését involválja, de minthogy a nagyváradi ügyvédi kamara a pénztárnoka által a tagsági díjak behajtása körül azon szokás dívik, miszerint mindig a folyó nyugták hajtatnak be, a régiek pedig csak per utján követeltetnek, ezen körülmény figyelembe vétele mellett, tekintve, hogy alperes sem a neki megajánlott főesküt el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, felperest a kereseti tőke és járulékaiban feltétlenül elmarasztalni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. évi november 11. 47,628. sz. a.) az első bíróság Ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt megsemmisíti s a kir. járásbiróságot utasítja, hogy felperesnek a keresetét adja vissza. Mert az 1877 : XXII. t.-c. 11. §. 11. pontja értelmében 50 frtot meg nem haladó készpénz tőke iránt indított keresetek a kisebb polgári peres eljárás elé utalvák; minthogy pedig az illetőségtől eltérésnek nincs helye, az 1881 : L1X. t.-c. 39. g. c) pontja alapján az első bíróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással meg kellett semmisíteni. A m. kir. Curia (1891. aug. 13. 5068. sz. a.): A másodbíróság végzése oly kiegészítéssel, illetve oly kiigazítással hagyatik helyben, hogy az összes iratok az 1881 : LIX. t.-c. 5. §. értelmében az illetékes bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Indokok: A másodbiróság végzése indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert a jelen sommás peruton követelt tagsági díj behajtása végett folyamatba tett per nem tekinthető hasontermészetü pernek azzal a perrel, melyet az ügyvéd a megbízás alapján folytatott, felmerült díjai és költségei iránt az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §. értelmében a sommás bíróság előtt folyamatba tehet. Egymagában az, hogy az átruházási szerződésbe az örökhagyó nevét iktatták be, ennek az ingatlannak öröklött minőségét el nem enyésztette. A nagy kikindai kir. törvényszék (1889. március 19 én 2,300. sz.) : Dr. Ferch < )dön ügyvéd által képviselt R. István és neje született B. Katalin felpereseknek Reichardt József ügyvéd által képviselt R. Erzsébet újból férjezett T. Pálné alperes elleni örökösödési perében következőleg itélt: Felpereseknek törvényes örökösödési joga néh. R. Antal után ezennel megállapíttatik és ebből folyólag köteles alperes a néh. R. Antal hagyatékához tartozó, a kis-oroszi 59. számú tjkvben A-j-1. sor-, 27/1. hr. és 68. összeirási szám alatt felvett ház és 2 hold szántóföldből álló ingatlanra nézve felpereseknek kizárólagos öröklési jogát elismerni és egyszersmind tűrni is, miszerint ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjogukat törvényes örökösödés jogcímén bekebeleztethessék; köteles továbbá alperes ezen ingatlan birtokot felpereseknek átengedni és elvont haszon címén, a kereset beadásától számítva, a birtok tettleges átadásáig évenkint 75 frtot felpereseknek megtéríteni. A kereset beadását megelőző időre nézve követelésbe vett elvont haszonvételek iránti kereseti kérelmükkel felperesek azonban elutasittatnak. A perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Habár a kereseti ingatlan a 2,300/889. sz. a. tárgyalási jegyzőkönyvnek P) alatti csatolmánya szerint alperes férjének az 1885. évi március 2-ik napján végrendelet és leszármazók nélkül elhalt R. Antal örökhagyónak nyilvánkönyvi tulajdonául fordul elő bejegyezve és a csatolt hiteles tjkvi kivonattal kimutatott nyilvánkönyvi állásra való tekintettel, az iránt nem foroghat fenn kétség, miként az eredetileg örökbérföldet, tehát megosztott tulajdont képezett volt kereseti ingatlannak megváltása iránt báró S. Simon uradalmával örökhagyó szerződött és habár az is igazoltatott, hogy azon időben, a mikor a kereseti ingatlannak feltétlen tulajdonjogát megszerezte, törvényes felesége már akkor alperes volt, és bár ezen ténykörülmények által támogatva mutatkozik is alperesnek abbeli védelmi állítása, mely szerint a kereseti ingatlan férjének — örökhagyónak — szerzeménye, mindazonáltal még sem lehetett ezen ingatlanra nézve alperesnek közszerzői jogát elismerni és ebből kifolyólag felperes szülőknek a kizárólagos öröklésre irányuló kereseti kérelmét elutasítani, mert magának alperesnek beismerése szerint az eredetileg örökbér földet, tehát átruházható és értékesíthető, s igy vagyoni értékkel bírt kereseti ingatlanukat felperes szülők minden visszteher nélkül ruházták át férjére, az 1885. évi március 2-ik napján elhalt örökhagyóra, ezen ingatlan örökhagyóra nézve e szerint ajándékozott, tehét öröklött természetű vagyont képezvén, abban az ideiglenes törvénykezési szabályok 10. §-a értelmében nem örökhagyó hitvese, jelen perbeli alperes, hanem szülői, jelen perbeli felperesek, hivatvák örökösödni. A törvénynek az örökösödés rendjét szabályozó ezen intézkedésével szemben tehát örökhagyót túlélt hitvesének, jelen perbeli alperesnek, nem azt kellett bizonyítania, hogy az örökváltságnak alapjául szolgáló Írásbeli szerződést férje, az örökhagyó