A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? - A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél. 2. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 35. számához. Budapest, 1891. augusztus 30-án. Köztörvényi ügyekben. Az, hogy felperes alperesi ügyvédnél kérdést tett, vájjon tiirtozik-e még valamivel, az alperesi követelésnek a tárgyaláson türtént felszámítása helyességét pedig meg nem cáfolta, a követelés részben fennállási mellett, elfogadható bizonyítékot nem képez. A Csáktornyái kir. jbiróság (1890. aug. 2. 3,492. sz.): Sárosi László ügyvéd által képviselt T. P. H. felperesnek, Wollák Rezső ügyvéd által képviselt ifj. N. Miksa alperes ellen, végrehajtás megszüntetése iránti perében felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes a per során azt, hogy a 883/89. P. sz. alatti Ítélettel fizetni kötelezett tökén és kamatokon kívül, az ugyanazon ítélettel megítélt perköltségeket is kifizette volna a jelen perbeli alperesnek, alperes tagadásával szemben mivel sem bizonyítván, keresetével elutasítandó volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. dec. 23. 47,335. sz.): A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja, a 2,425/89. sz. végzéssel elrendelt végrehajtást megszünteti, stb. Indokok: A valódiságra nézve nem kifogásolt és az 1839. évi febr. hó 26-án befejezett peres eljárás után kelt A. alatti okirat szerint alperes határozottan kinyilatkoztatta, hogy neki felperes többé mivel sem tartozik; az pedig, hogy ez az okirat az 5,851/88. P. számú keresettel érvényesített 95 frt 53 kr. követelés és járulékaira vonatkozik, alperes a per során kifejezetten beismerte. Ilyen körülmények közt az, hogy felperes a 2. sz. alatti szerint 1889. aug. 2-án alperesi ügyvédnél kérdést tett, vájjon tartozik-e még valamivel .J az alperesi követelésnek a tárgyaláson történt felszámitás helyességét pedig meg nem cáfolta, az A. alattival szemben a követelés részben fennállása mellett elfogadható bizonyítékot nem képez, minélfogva az A. alatti kelte után kieszközölt végrehajtást megszüntetni kellett, stb. A ni. kir. Curia (1891. jun. 12-én 2,035. sz.): A másodbíróság Ítélete indokainál fogva helybenhagy atik, stb. Az 50 frtot meg nem haladó pénzköveteléseket tárgyazó keresetek, bárha a követelés szerződésszegés okából kártérítés címén támasztatik is, a kisebb peres ügyek elintézésére hivatott bíróság előtt inditandók. A gyöugyösi kir. járásbíróság (1890. máj. 29. 4,669/p. sz.): Fehér Sándor ügyvéd által képviselt H. Antal felperesnek Antóny Antal ügyvéd által védett R. Demeter és M. Jusztin alperesek ellen 1*90. évi jan. 15. 387. sz. alatt 40 frt kárösszeg és annak iárulékai iránti sommás perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, alperesek pedig visszkeresetükkel, — a költségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek, stb. Indokok: Felperes azt panaszolta, hogy alperesektől 3 évre egy tehenet vállalt, ugy, hogy a tehén haszna és a borjú az övék lesz, azonban tartani kötelesek s a tehenet a 3. borjúval vemhesen tartoznak visszaadni, azonban alperesek első évi használat után a tehenet visszavették, miért is 40 forint kártérítést követelnek. Alperesek azt adták elő, hogy felperes a tehenet önként adta vissza, de kára, ettől eltekintve nincs is, annak megállapítása esetére visszkövetelésbe tesz a tehén hasznáért 40 frtot. A bizonyítási eljárás folyamán a tanuk, biztos adatok hiányában, kellő bizonyítékot az ügylet megkötésére nem nyújtván s a javasolt szakértői eljárás rendeltetvén el, a szakértők többsége a jelen esetben a kár fennállását vagy felperesre háramlását nem látták, a harmadik szakértő azonban évi 10 frt kárt állapit meg. Tekintve, hogy a három szakértő közül kettő kárt nem állapított meg: ennek folytán a felperesi kereset, ugy az alperesi visszkereset elutasítandó volt. A költségek a per körülményeinél és annál fogva szüntettek meg, hogy alperesek tényleg szerződésben nem tartották, miért is felperes rosszhiszemű perlekedőnek tekinthető nem volt. A felek a bírói illetőség ellen kifogást nem tévén, de tekintve a kártérítési kérdések bonyolultabb voltát s hogy e címen készpénz adásából felmerült ügylet, hivatalból a kereset nem utasíttatott vissza. A budapesti kir. itélő tábla (1891. febr, 5. 38,240/p. sz.): A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét hivatalból megsemmisíti és az összes iratokat a kisebb peres ügyek ellátására illetékes bírósághoz áttétetni rendeli. Indokok: Felperes keresetét egy tehénnek egy évi ellátása fejében 40 frt iránt indítja, ez összegre való tekintettel a kereset tehát az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-a értelmében a kisebb peres ügyek elintézésére hivatott bíróság előtt volt indítandó, nem változtatván ezen semmit az a körülmény, hogy felperes a kérdéses 40 frtot szerződésszegés okából kártérítés címén veszi követelésbe ; mert a fent idézett törvényszakasz í. pontja pénzköveteléseket tárgyazó kereseteket említ fel a jogcím minden megkülönböztetése nélkül, midőn tehát az eljárt kir. járásbírósága fent említett illetékességtől, melytől eltérésnek helye nincsen, eltekintve, a keresetet elfogadta és érdemben ítélettel ellátva, az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának C) pontjába ütköző és hivatalból észlelendő alaki sérelmet követett el, az elsőbiróság Ítéletét az idézett törvényszakasz utolsóelőtti kikezdése értelmében hivatalból megsemmisíteni, a periratokat azonban az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-a alapján az illetékes bírósághoz áttenni kellett. A m. kir. Curia (1891. aug. 13. 5,210/p. sz.): A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik, stb. Fel nem tételezhető lévén, hogy valaki fiát nevelő, ápoló intézetbe adja, a nélkül, hogy az intézet tervét és feltételét ismerné, a prdts 168. §-a alkalmazást nem találhat. A budapesti I—III. ker. járásbíróság (1890. január 30-án 1,316. sz. a.) : Szidon Ignác ügyvéd által képviselt F. Jakab felperesnek, Nyíri Dániel ügyvéd által képviselt B. András alperes ellen 100 frt s jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes főesküt tesz arra: »hogy a B. alattinak aláírásakor alperes nem jelentetteki, hogy fiát egyelőre 2 évre adja be az intézetbe*, abbau az esetben köteles alperes felperesnek 100 frt tökét s járulékait megfizetni. Felperes köteles a részére megítélt főeskü letétele iránti készségét az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt bejelenteni és az esküt a kitűzendő határnapon letenni, mert ellenkező esetben a bíróság felperest keresetével elutasítja stb. Indokolás: Ama körülménynél fogva, hogy alperes elismerte, hogy a B. alatti felvételi feltételeket aláirta, azt, hogy ezen felvételi feltételekben foglalt és kikötött felmondási módozattól eltérő megállapodás jött létre, felek között alperes köteles bizonyítani Minthogy alperes ; zt vitatta, hogy a B. alatti aláírásakor ö világosan kijelentette, hogy fiát egyelőre 2 évre adja be felperes intézetébe, tekintve, hogy alperes fiát a két év eltelte előtt vette ki az intézetből és a két évre járó tartásdíjat egészen megfizette, alperes állításának valódisága esetén felperes nem követelhet felmondást és a felmondási időre eső tápdíjat, mig ellenkező esetben a B. alattiban '/i évi felmondás lévén kikötve és alperes felmondás nélkül vévén ki fiát az intézetből, felperes az Y* évi felmondási időre járó díjat jogosan követelheti. Alperes kifogásának bizonyítására felperest esküvel kínálta meg, mit felperes elfogadott, minél fogva az esküt a fentebb kifejtett döntő körülményre felperesnek megítélni és a per kimenetelét az eskütől függővé tenni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. május 7-én 8,688. sz.): A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s az esetre, ha alperes a részére ezennel megítélt főesküt leteszi, arra : »hogy a B. alatti »tervrajz« című okirat tartalma neki sem az aláíráskor, sem előbb anyanyelvén meg nem magyaráztatott és annak tartalmáról az aláíráskor tudomással nem birt«, felperest keresetével elutasítja. Frdekében áll tehát alperesnek a megítélt főeskü letételére való készségét jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt bejelenteni s azt a kitűzendő időben le is tenni, mert ha alperes a főesküt le nem tenné, felperes pedig az első bíróilag megítélt főesküt arra »hogy a B. alatti okirat aláírásakor közte és alperes között, arra nézve megállapodás nem jött létre, miszerint alperes fiát csak két évre adja be az intézetbe« leteszi, kötelezi alperest a kereseti 100 frt járulékainak felperesnek való megfizetésére. Frdekében áll tehát felperesnek is a részére megítélt főeskü letételére jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt bejelenteni, mert különben felperest keresetével ez esetben is elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét a tárgyalandó jegyzőkönyvhöz B. alatt mellékelt okiratra alapítván, alperesnek abbeli kifogása folytán, hogy a B. alattiban foglalt felvételi feltételek előtte fel nem olvastattak s meg nem magyaráztattak, a törv. rend. 168. §-ában előirt kellékeknek nem megfelelően kiállított emez okirat mellett, annak bizonyítása, hogy annak tartalma az okirat nyelvét nem értő alperes előtt megmagyaráztatott, annyival is inkább felperest terheli, mert K. Simon tanú vallomása szerint a magyar nyelvet nem biró alperes a kérdéses okirat tartalmát megérteni képes nem volt. Felperes annak igazolása végett, hogy a B. alatti okirat alperes előtt megmagyaráztatott és hogy annál: tartalmát alperes az aláíráskor ismerte, eskü általi bizonyítást hozván javaslatba s ez irányban alperest a tagadó főesküvel megkínálván, a törv. rend. 221., 232. §-ai alapján, alperesnek a főeskü odaítélendő s tekintettel arra, hogy alperes kifogásának igazolása esetén a B. a. alapján felperes a felfolyamodási időre díjat követelni jogosítva nincs, a főeskü letétele esetében felperes