A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? - A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél. 2. r.

A JOG. 255 Ausztria és külföld. V szövetkezeteket szabályozó törvények a müveit nem/eteknél. (Folytatás.) Az épitő szövetkezetek (Building S o c i e t i e s) törvénye már 1836-ban kelt, 1874-ben és 1877-ben újra átdolgozták és többet is ad, mint a mennyit címe igér, mert'a fölhitelt és az ingatlanok megzálogolását is szabályozza. A mondott szövetkezetek házak építésére való telkek vásárlását és házak építését segélyezi és szép hasznot biztositanak a szövetkezet tőkéseinek, meg magának a közvetítő szövetkezetnek is. A nyerészkedést még nagyobb mértékben istápolja a hitelszövetkezetek törvénye (Loan Societies), a melyet mértéktelen uzsorára is kihasználhatnak a szövetkezők, a kik már hárman is alakithatnak társaságot. Az Industrial and Provident Societie s«-röl igy szól az 1876. augusztus 11. törvénycikk: »E címen olyan szövetkezetek jegyeztethetik bc cégöket, a melyek dolgozui, vásárolni, eladni szándékoznak és a melyek tagjai nem vágyódnak 200 livernél nagyobb tökére.« A társasági szerződés aláírva bemutatandó a R e gi s t ra r-nak, a ki azt felülvizsgálja és visszautasítja, ha a törvénynyel ellenkezik. Az eredeti szerződésen ejtett változtatások ép ugy bemutatandók, mint maga az eredeti. A Registrar — a kir. kincstartó jóváhagyásával — három hónapra telfiiggeszthet egy szövetkezetet, ha ez csalásra vetemedik, vagy törvénybe ütköző cselekményt követ el. A Registrart csak a tudomány és a rábizott ügyekben való jártasság képesiti állására ; független és helyzetének erkölcsi nimbusza páratlan. Industrial Societies alapítására legalább hét tag szükséges, a kik megválasztják a cég címét, a melynek egy már létező céggel azonosnak lenni nem szabad, benyújtják a törvény értelmében szerkesztett alapszabályokat, a melyben meg van irva a tagok be- és kilépésének, a tőke befizetésének, a nyereség elosztásának, a szövetkezet ügyvitelének, a felosztásnak, a felszámolásnak stb. módozatai. A részjegyek átruházhatók vagy visszaválthatók, azaz a betizetett részjegyek elárusíthatok, vagy maga a szövetkezet is vissza fizeti a befizetett összeget. Rendesen visszaváltható részjegyekkel kezdődik a szövetkezet; ha azután jól fejlödnek ügyei, a visszaválthatást beszünteti és csak az átruházást engedélyezi. A szövetkezet át is alakulhat company-vé, a mire az 1876. t.-cikkben megolvashatok a törvényes intézkedések. Az Industrial Society abban a kiváló elsőségben részesül, hogy a maga nevében folytathat pöröket. Számláin fel kell tüntetnie, hogy iimited társaság, mint minden compan i e. Viszonyainak és érdekeinek szemmel tartásával redukálhatja tőkéjét. Maga intézkedhetik ügykezelése iránt. Evenkiut egy a ccountan t, vagy az alapszabályok által két kirendelt egyén felü'vizsgálja a könyveket és tesz jelentést a közgyűlésnek. A Registrar — egy bizonyos számú tag kívánságára — kiküldhet egy felügyelőt a könyvek megvizsgálására, a kiknek jelentését az általa összehívott közgyűlésnek terjeszti elő. A könyveket egyébként a tagok is megvizsgálhatják, de megmutatják azokat bárki idegen érdeklődőnek is. Az évi mérleget, a melynek szerkesztési módját a törvény szintén előírja, másolatban a Registra r-nak tartoznak beküldeni. A kilépő részjegy-tulajdonosok még egy évig felelősek. Különös intézkedése a törvénynek ezekkel a szövetkezetekkel szemben, hogy feloszlattatásukat, vagy önkényes feloszlásukat a Registrar nyilvánosságra hozza a londoni G a z e 11 e-ben vagy bármelyik más, legjobb belátása szerint megválasztott újságban. E kivételes intézkedések onnan erednek, hogy az Industrial társaságok a nagyon is apró tőkék szövetkezését képezik. íFolyt. következik.) Nyilt kérdések és feleletek. Tartozik-e a törvényszék ;i törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? (Felelet.) E becses lap f. évi 29. számában felvetett eme kérdést • illetőleg, minthogy a már megjelent két felelettel ellenkező álláspontot foglalok el s minthogy az első felelet a pécsi kir. törvényszéket nem a legelőnyösebb szinben tünteti fel, pedig e bíróság mindig megállja a helyét és minthogy a dolog fontos elvi jelentőséggel bír, én is bátorkodom szerény véleményemet röviden jelezni. A dr. FI. E. ügyvédjelölt urnák V. V. elleni sajtóperére vonatkozó iratokból meggyőződtem, hogy magánvádló ur az i esküdtszék »vétkest« kimondó verdictje után azt mondotta : »nem akarok boszuálló lenni s azért a büntetés közjogi részét elenge- j dem«. Hiszen maga a büntetés képezi a büntetendő^ cselekmény közjogi részét! A bíróság azonban, de magánvádló ur is ugy j értelmezte (»Jog« 32. szám), hogy magánvádló vádlott megbüntetését nem kívánta. Elcsudálkoztam, hogy magánvádló ur ezt nem tekintette a vád visszavonásának, holott a büntető judicatura abban már régen megállapodott, hogy a büntetés elengedése a vád visszavonásával - természetesen a magánvádra üldözendő • Előző közlemény a »J o g« 27. és 29 számaiban. delictumokat értve — annál is inkább egyértelmű, mert a büntetés épen közjogi természeténél fogva a sértett fél akaratától függővé nem tehető, vagyis a büntetés alkalmazása, avagy miként való kiszabásánál a sértett fél jogköre kifejezést nem nyerhet. Ezt szükséges volt a dolog tisztázása céljából előrebocsátani; most áttérek ad rem! Tekintettel már most arra, hogy az adott kérdést illetőleg sem a sajtóeljárás, sem a büntetőtörvény határozott intézkedést nem tartalmazván, a törvényt alkalmazó jogász legszebb hivatása a jogot a törvény szellemében fejleszteni; tekintve, hogy a törvényhozó azon általános szabály alul, mely szerint a delictum hivatalból üldözendő, kivételt némely (igy a becsületsértés és rágalmazás) büntetendő cselekményre azon benső indokból tett, mert e delictumoknál a bűnvádi eljárás és büntetés sokkal nagyobb bajt okozhat, mint a milyen nagy az az erkölcsi haszon, a melyet az igazságszolgáltatás szabad menete eredményezhet, de az esküdtszék »vétkest« mondó verdictje a magán vádlónak a büntetés nélkül is teljes elégtételt szolgáltat, sőt a megsértett jogrend helyreállítását is eszközli; tekintve, hogy a B. T. K. 2. §-a az »in dubio mitius« elvnek hódol, e szakasz pedig a bíróságot kétség esetében kötelezi; tekintve, hogy a sajtóbiróság határozata két alkatrészt foglal magában, t. i. az esküdtek szorosabb értelemben vett »h a t ár o z a t á t«, mint ezt a sajtóeljárás 70. §-a is nevezi és a biróság »itéletét«, mint ezt a sajt. elj. 77. §-a is megkülönbözteti, kiindulva azon alapból, hogy Ítéletet csakis a biróság (nem pedig az esküdtek) hozhat, egyedül lévén a király ítélő hatalma reá átruházva; tekintve, hogy a B T. K. 116. §-a a vád visszavonhatóságát az »i télét* kihirdetése előtt való időre helyezvén, azon időpontban, mikor az esküdtek ugyan határoztak, de a biróság még nem i t é 11, a magánvádló a büntetés elengedésére vonatkozó kijelentésével a vádat a törvény fenti szakasza adta jogánál fogva visszavonhatja, a mint azt dr. FI. E. ur tényleg vissza is vonta, mely esetben tehát a biróság törvénytelenül járt volna el, ha a büntetést alkalmazza : mindezeknél fogva — szerény nézetem szerint — a bíróságnak nem áll jogában, annál kevésbé kötelességében büntetést alkalmazni akkor, ha magánvádló az esküdtszék verdictje után panaszát visszavonja, miből önként következik, hogy a pécsi kir. törvényszék eljárásának korrektségéhez szó sem férhet. Dr. Severus. Irodalom. Jogkeresés a nemzetközi forgalomban. (Die Rechtsverfolgung ím internation. Verkehr.) A culturállamok igazságügyi szervezetének, törvénykezési rendtartásának, csődjogának és örökségi eljárásának ismertetése. Többek közreműködésével kiadják: dr. Reuling és dr. Loewenfeld, Lipcse, Veit <ít Co. Ara 4 márka. Megjelent ezen kitűnő munkának második füzete, mely Luxemburg, Franciaország, Belgium, Francia coloniák, Olaszország, Monaco, Spanyolország és coloniák, Portugall, Nagy-Brittania és Irland fent körülirt intézményeit ismerteti főbb vonásaikban. E téren ezen első ilyen munka oly hiányt pótol, mely a világforgalom óriási arányai következtében ma már közönségessé vált külföldi jogkeresés nehézségein akar enyhíteni és vezérfonalul szolgálni azoknak, kik a világ 63 nevesebb államának jogát megismerni eddig alig tudták és a mikor külföldön vezetendő perről volt szó, erre nézve alig kielégítő útmutatást csak hónapok után nyerhettek költséges úton. Örömmel üdvözöljük tehát a most megjelent második füzetet. Ajánljuk e munkát jogászközönségünknek. A nemzetközi criminilisticai egyesület közleményei. (Mitteilungen der internationalen Criminalistischen Vereinigung. Dritter Jahrgang. Hef 1. Juli 1891. Berlin. J. Guttentag, Verlagsbuchhandlung.) Az egyesület ama meggyőződésből indul ki, hogy a bűn és a büntetés társadalmi és jogászi szempontból veendő szemügyre. Feladatul tűzi ki, hogy eme nézetét és az ebből eredő következményeket a tudományban és a törvényhozásban elismerésre juttassa. Az egyesület tagjai közt 48 magyar jogászt is számlál, mig Ausztriából 40 jogászt találunk a névsorban. Az előttünk fekvő könyv »A feltételes elitélés kérdés é«-t tárgyalja s első helyen közli dr. G r u b e r Lajos, budapesti ügyvéd szakavatott tollából eredő cikkét, melyről már lapunk folyó évi 31. számában is megemlékeztünk, majd ugyanettől a magyar jogász-egylet ebbeli vitatkozásait; Gauckler E. az 1891. márc. 26-iki francia törvényt közli a büntetések enyhítéséről és súlyosbításáról, továbbá ugyanez a francia fogház-egyesület tanácskozmányairól is ír ; folytatólag dr. R o s e n f e 1 d E. szól a feltételes elitélés kérdéséről, stb. Egyidejűleg megjelent a fenti egyesület német birodalmi és svájci alosztályainak egy-egy füzete és pedig amaz »Zweite Landesversammlung der Gruppé Deutsches R e i c h«, emez »Erste Versammlung der Schweizeiischen Landesgruppe« cimek alatt. Kritikai dolgozatok és értekezések a jog- és államtudományok köréből. Irta: dr. Kovács Pál, a jog- és állam-