A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Néhány szó az 1877. évi XXII. törvénycikk módositásáról szóló javaslathoz - A gyámság jogi természete. 6. r.

254 A JOG. bármely fogadalom letétele alól azonban a szülök hasonlóképen mentesek. Hogy mik legyenek a felelősség további biztosítékai, arra itt mi ki nem terjeszkedhetünk ; megjegyezhetjük azonban, hogy a gyámtól óvadék annál kevésbé követelhető, mert ellenkezik ez a gyámság közköteles természetével és ebből kifolyólag a tulajdon szabadságával, minthogy ez által a gyám vagyonának egy része a tulajdonos akaratának és érdekének mellőzésével a szabad forgalomból erővel kivonatnék. 5. A szülői hatalom jogalapjánál és eredeténél, ugy eddig vázolt természeténél fogva a szülő eme hatalom birtokába minden meghívás vagy kirendelés nélkül, ipso iure jut; míg a gyám a gyáraságra mindig hatóságilag rendeltetik ki. Ebből kifolyólag a szülői hatalom gyakorlásához nem kívánható meg sem ezen hatalomra, sem a gyámságra való képesség. A gyámságnál azonban, mint láttuk, a dolog máskép áll. 6. A szülői hatalom eredeténél fogva attól a szülő semmiféle okból meg nem fosztható, sőt az alól fel sem is menthető ; a gyám ellenben a gyámság alól felmenthető és abból megfelelő okok miatt ki is zárható. 7. Különbözik továbbá a gyámság a szülői hatalomtól a benne foglalt jogok körére nézve is. Ugy tetszik ugyan, hogy a gyám a szülők jogaiba lép, pedig a szülői jogok tetemes része a szülői hatalom megszűnésével együtt enyészik el. Vonatkozik ez különösen a legszemélyesebb természeti jogokra, melyeknek gyakorlása a gyámokat vagy egyáltalában nem, vagy csak korlátolt mértékben illetheti. Ilyenek : a fenyitési, a foglalkozás- és pályaválasztási, a bensőbb tisztelet, feltétlenebb engedelmesség és hűség iránti jogok stb., melyek bizonyára valamely bensőbb viszony lételét tételezik fel. 8. Végül nagy és lényeges eltérés mutatkozik a két intézmény között a tekintetben, hogy a szülő, kivéve azon esetet, midőn a gyermek önálló vagyonáról van szó, gyermekét érdeklőleg is saját nevében jogosított cselekedni; a gyám azonban erre azon okból nem lehet sohasem illetékes, mert a gyámság, mint láttuk, lényegileg csak az általános képviseltetés jellegével bír és igy a cselekvés alanya tulajdonképen mégis csak a gyámolt személye. IV. Hátra van még szólanunk arról, vájjon mit értünk a gyámság alatt szorosabb értelemben és mit a gondnokság alatt ? A középkori jogokban a gondnokság intézménye a római jog befogadása előtt ismeretlen volt. A római jog honosította meg először az olasz városokban, azután Németországban ; fogalma azonban általánosan különbözött, sőt különbözik ma is a római cura fogalmától. A római gyámság lényege abban állott, hogy a gyám tekintélyének közbevetése, auctoritatis interpositio által egészítette ki a gyáraolt hiányzó vagy hiányos cselekvési képességét. Különbség tétetett azonban a hét éven aluli (infans) és a hét évet meghaladott gyermekek között. Az előbbiekre vonatkozólag, minthogy azoknál a római jog szerint is a cselekvési képesség teljesen hiányzik, a gyám a gyámolt közreműködése nélkül egyedül cselekedett ; az utóbbiakra nézve azonban az emiitett auctoritatis interpositio szabály szerint a gyámoltak személyes tényéhez csak mint kiegészítő forma járult, noha legtöbbször itt is mellőztetett a gyámolt személyes közreműködése. A gyámi tekintély közbevetése a törvényben pontosan előirt formában, a gyám által személyesen, egy folytában és feltétlenül volt végrehajtandó és erre csak a gyám, nem egyúttal a gondnok is, volt jogosult. A gondnok csak beleegyezési joggal bírt és ezen beleegyezést bármely alakban, akár a jogügylet előtt, akár annak utána, gyakorolhatta. A gyám hatásköre továbbá a gyámolt összes személyi és vagyoni jogviszonyaira kiterjedt, a gondnok ellenben kiválólag csak vagyonkezeléssel foglalkozott és egyes esetekre is ki volt rendelhető. Egyébként a gyámság a gondnokságtól miben sem különbözött; egyik ép oly közhivatali jelleggel birt, mint a másik és mindazok, a kik a gyámságra képességgel bírtak, képességgel birtak egyúttal a gondnokságra is és viszont stb. A XVI. század azonban meghamisította a rómaiak curáját. A nevet átvette, de a tartalmat elejtette. Ez időtől fogva a gondnokság inkább csak azon okokra nézve, melyek a gondnokság alá helyezésre az alkalmat szolgáltatják, különbözik a gyámságtól ; e szerint a gyámság a kiskorúak, a gondnokság ellenben mindazok felett gyakoroltatik, kik egyéb okból (elmebetegség, siketnémaság, távollét) nem birnak cselekvési vagy legalább nem teljes cselekvési képességgel. Ezen iránynak hódolnak általában az újabbkori törvényhozások, igy az 1877. évi magyar gyámi törvény is, Ezen felfogás azonban helytelen, mert nem felel meg a gondnokság céljának. Az a kérdés tehát, hogy mi képezi tulajdonkép a gondnokság célját ? Véleményem szerint nem volna nehéz erre megfelelui még azon esetben sem, ha fentebb a kérdésre már reá nem mutattunk volna is. A gyámság indoka ugyanis az, hogy az állam tehetetlen polgárait védtelen állapotukban ei ne hagyja, hanem tegye meg mindazon intézkedéseket, melyek azoknak és jogaiknak sértetlen fenmaradását és a mennyire lehetséges, előmozdítását, nevezetesen pedig a kiskorúak célszerű nevelését biztosítják. A gyámság segélyével mindez csakugyan elérhető, hanem a gyámság egyúttal a gvámoltat minden önrendelkezési és öntevékenységi jogától is megfosztja. A gyámoltak cselekvési képességének általános hiányából indulván ki, egyetemes képviselet jellegével bir és igy a gyámolt mindennemű viszonyára szükségkép kiterjed. Ez természetesen megengedhető ott, a hol a védelem szüksége megkívánja ; mihelyt azonban az az eset fordul elő, hogy az illető cselekvési képessége csak részben hiányzik, ennek meg felelőleg a védelem is csak részben válik szükségessé, vagyis csak a tényleg hiányzó cselekvési képesség pótolandó idegen személy által. Mint fentebb láttuk, ezen eset különösen a tékozlóknál fordul elő, kik a mellett, hogy józan vagyonkezelésre képtelenek, esetleg minden másnemű jogi cselekvést érvényesen véghezvinni képesek. Ily esetben tehát nagy igazságtalanság volna, ha a védelem ürügye alatt bárkinek is személyes szabadsága korlátoltatnék; hiszen minden jogintézménynek és igy a gyámságnak is végcélja az, hogy segélyével az ember szabadsága öregbittessék. Szükségszerűig előáll tehát ily esetekben a szabály, hogy a gyámság tartalmának egy része mellőztessék és az illető csak oly mértékben vétessék gyámkodás alá, a mily mértékben azt cselekvési képességének hiánya megkívánja. Minthogy pedig köztapasztalat szerint csakis a józan vagyonkezelés oly természetű, hogy arra az egyébként ép elmével biró és kellő physicai szabadsággal rendelkező egyének is képtelenek lehetnek, következik, hogy az ily személyeknek csak vagyonjogi viszonyaira nézve rendeltessék el a gyámság, különben pedig teljes cselekvési szabadságuk érintetlenül hagyassék A gyámság ezen nemét nevezzük aztán gondnokságnak. A gyámság és gondnokság e szerint lényegileg egy és ugyanaz, csakis tartalmuk körére nézve különbözvén egymástól. A gyám hatásköre ugyanis általános és kiterjed a gyámoknak ugy személyi, mint vagyoni viszonyaira, a gondnoké ellenben csak a vagyonkezelésre és az ebből származó jogi viszonyokra vonatkozik. A gondnokságra vonatkozó képesség, kizárási és felmentési okok, felelősség stb. ugyanazok, mint a minők a gyámságnál fordulnak elő ; sőt nincs különbség a kettő között az időtartamra nézve sem. A gondnokság ugyanis ép oly okokból keletkezik és ép ugy szűnik meg, mint a gyámság, következőleg a gondnokság is lehet tartósabb vagy rövidebb időre terjedő csakúgy, mint a gyámság. Ezen körülmény különben fontossággal már azért sem birhat, mert hiszen ezen határidőt számszerűleg meg sem is határozhatjuk. A gondnokság fenti fogalmánál fogva azonban nem való az, hogy az alája tartozó ügyek köre a szükséghez képest lehet terjedelmes, lehet szűk és hogy a gyámság esetei a törvényben különösen meghatározhatók, holott a gondnoksági esetek változnak és ezért egyenkint ki nem menthetők. Megfordítva talán helyesebben lehetne a tételt falállitani. Ily tanoknak persze a porosz gyámi törvény kedvez, mely szerint egyes ügyekre nézve különös okokból gondnokság rendelhető és igy ez csak egyes esetekre és ügyekre vonatkozik, melyekre nézve a védelem szüksége épen fenforog. Azonban a gondnokság ily formáját a gyámság egyik nemének el nem ismerhetem. Mert tagadhatatlan ugyan, hogy egyes esetekben akár a bíróság, akár a politikai hatóság jogosítva van bizonyos okokból gondnokot kirendelni, csakhogy az ily gondnokságnak a gyámsághoz semmi köze ; mert bár bizonyos külső vonásokban, mint minden képviselet, hasonlít is a gyámi gondnoksághoz, lényegileg azonban nem egyéb, mint a perrend és perenkivüli eljárás egy módozata, melyre a gyámhatóság befolyása ki nem terjed s melyre akár a biróság, akár a politikai hatóság az árvaszék jóváhagyása nélkül is bárkit kirendelhet. A gyámság, mint láttuk, közhivatal, tehát tartós viszony; a gondnokság e nemű formái ellenben esetlegesek és a fenforgó jogi viszony rendezésével, vagy bizonyos jogi cselekmény véghezvitelével önnön maguk tói megszűnnek! Ezzel azonban a gyámság fogalmáról nézeteinket befejezhetjük. Általános vonásokat rajzoltunk és nem is volt célunk többet adni. A gyámság fogalmát kívántuk a fentebbiekben körvonalozni. Lesz még talán alkalmunk arra, hogy a gyámság anyagi rendszerét is a fontos feladatnak megfelelő részletességgel tárgyalhassuk; most azonban a szervezés kérdése lebegvén főleg szemeink előtt, csak annyira terjeszkedhettünk, a mennyire a kérdés megoldásához épen szükségünk van. Mert a szervezés maga már bizonyos kész anyagot tételez fel. Ha azonban őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy azt az anyagot, melyre nekünk van szükségünk, részben még csak történeti deductiók alkotják, részben pedig csak a közigazgatás feladatkörének teljesebb felismerése fogja velünk kellőleg megismertetni. Mielőtt tehát a gyámság szervezéséről szólanánk, lássuk először a gyámság történeti fejlődését és kutassuk másodszor a gyámságban foglalt azon közjogi elemeket, melyek a gyámságot, mint a beligazgatás egyik fontos ágát állítják előtérbe. Minderről azonban a szerkesztőség becses engedelmével egy mas alkalommal. *