A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Néhány szó az 1877. évi XXII. törvénycikk módositásáról szóló javaslathoz - A gyámság jogi természete. 6. r.

A J ukzési határidő hosszú vagy rövid s legyen a birája szorgalmas és képzett, avagy sem ? De szerény nézetem bárha visszhangra nem is találna s a régi gyakorlat továbbra is fentartatnék, a budapesti kir. ítélő ubl.itol mielőbb egy kis világosságot kérünk, mert a felidézett kétely káros hatású lenne törvénykezésünkre. Néhány szó az 1877. évi XXII. törvénycikk módositásáról szóló javaslathoz. Irta: POLÁNYI ALADÁR törvényszéki aljegyző Beregszászon. Valamely eljárást szabályozó törvény legfontosabb kelléke vagy jobban leglényegesebb rendelkezése meghatározni azon ügyeket, melyeket eljárása körébe von. Az 1877. évi XXII. törvénycikk 11. §. kilencedik pontban sorolja elö azon ügyeket, melyek a kisebb polgári peres eljárás alá tartoznak és bár a gyakorlati élet kimutatta, miszerint ezen »kilenc« pont nem kimentő, hogy azt decisiokkal kell pótolni, s hogy különösen a hivatok szakasz 4-ik pontjának elavult szövege félreértésre is ad alkalmat, mégis az ezen hiányoknak tételes intézkedés utján orvoslásáról a vonatkozó törvénycikk módositásáról szóló előadói tervezet nem gondoskodik ; már pedig, eltekintve attól is, hogy épen a jelen törvény értelmében a jogszolgáltatás nemcsak olyanokat illet, kiknek az életpályájuk lévén arra remélhetőleg alapos készültséggel bírnak, szemben a jelzett törvénycikk 12. §-ával, mely az ezen törvény szerinti eljárást a 1.1. §-ban elő nem sorolt ügyekben még az esetben is kizárja, ha a felek magukat a bíróság megjelölése mellett, akár a nélkül ezen eljárásnak alávetik, szemben mondom ily rendelkezéssel szükségesnek tartanám a birói hatáskört szabályozó 11. §-ot a kifejlett joggyakorlathoz képest idevágó döntvények nyomán is következőleg módosítani és illetve kipótolni. A jelen törvény szerinti eljárás alá tartoznak a következő peres ügyek : 1. Pénzköveteléseket tárgyazó keresetek, melyek összege a járulékokon kívül 50 frtot meg nem halad. »Ha a követelés 50 frtnál többet tesz ki és kereseti összeg mint ennek hátrálékos része pereltetik be, habár az 50 frtot meg nem haladja, mégis a kereset ezen törvény által megszabott bíráskodás alá nem tartozik.« A 4 ik pont ekként van szövegezve : »Polgári eljárás alá tartozó mezei rendőri ügyek, ha a követelt összeg a járulékokon és az esetleg szintén megitélhető pénzbirságon kívül 100 frt összeget meg nem halad, és ugyanezen összeg erejéig a vadak által okozott kártérítést tárgyazó keresetek « Azt hiszem, ma már felesleges szólni arról, hogy a jelen törvényben szabályozott eljárás alá utalt kártérítési ügyekben a kártevő pénzbirságban nem marasztalható, az idegen ingó és ingatlan vagyon jogtalan megrongálásának megtorlására vonatkozólag az 1878. évi V. és 1879. évi XL. t.-cikkek fenyítő intézkedést tartalmaznak, s az ezen törvénycikkeket életbeléptető 1880. évi XXXVII. törvénycikk 2. §-a a törvénynek, rendeleteknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek mindazon rendelkezéseit továbbá a szokásjognak mindazon megállapításait, melyek a magyar büntető törvénykönyvek intézkedésének tárgyát képező valamely cselekményre vagy mulasztásra büntetést szabnak, hatályon kivül helyezi, ez által tehát hatályon kivül helyeztetett a vonatkozó törvénycikkben különben is csak itt érintett azon felhatalmazás, hogy a kártévő esetleg pénzbirságban is marasztalható, minthogy azonban a jelen szövegezés mégis félreértésre szolgálhatna okul, ezen I pontból azon kitételt: »és az esetleg megitélhető pénzbirságon kivül« kihagyni s ezen pontot ekként módosítani vélem. A jelzett 11. §-t a következőkkel látnám szükségesnek kibővíteni: »A már bíróilag' megállapított ügyvédi díj iránti keresetek, a mennyiben a váltó-eljárás 3. §-a 5. pontjában szabályozott eljárás alá nem tartoznak, úgyszintén a perenkivüli ügyekben felmerült 50 frtot meg nem haladó meg nem állapított ügyvédi díjak és költségek iránti keresetek az ezen törvényben meghatározott eljárás alá tartoznak.* És még egy ponttal tartanám célszerűnek megtoldani ezen szakaszt. A váltótörvény értelmében az úgynevezett gazdagodási keresetek a köztörvényi eljárás alá utalvák, ezen keresetekre vonatkozólag az illetőséget az 1881. évi LIX. t.-cikk 13. § 1. pontja szabályozza, tekintettel azonban a már fent előadottakra helyesnek tartanám kimondani, miszerint: Az 1876. évi XXVII. t.-cikk 90. §-a rendelkezése értelmében köztörvényi eljárás elé utalt keresetek, melyeknél a kereset alapjául szolgáló váltó értéke 50 frtot meg nem halad, szintén az 1877. évi XXII. t.-cikkel szabályozott eljárás alá tartoznak. És ezzel tekintettel arra, hogy á joggyakorlat abban : mi nem tartozik az ezen törvénycikkel szabályozott eljárás alá, már megállapodott, a 12. §-ban kifejezett tilalom, az 1877. évi XXII. t.-cikk szelleme, s a gyakorlat megállapításainak méltatásával a 11. §-a kiegészítése által kifejezetten határoltatnék. Az előadói tervezet indokolásában fel van említve a szőnyegen lévő törvénycikk 56. §-ának azon hiánya, miszerint az igazolás beadására csak a helyben lakó félnek szab határidőt és OO. 253 azt az elmulasztott határnaptól számítja s a nem helyben lakó félre vonatkozólag nem intézkedvén c tekintetben a polg. törvénykezési rendtartásra vonatkozó intézkedését kell irányadónak vennünk, az a hátrány, mely ez esetben a helybenlakó felet a nem helyben lakóval szemben sújtja, elég indok arra, hogy ezen 56. §. módosításával az igazolás határidejére vonatkozólag az 1881. évi LIX. t.-cikk 63. §-a alkalmaztassák. Most még csak egyre kívánok reflectálni. A gyakorlat szol gáltat esetet arra, hogy az ítélet oly rendelkezést foglal magában, mely semmiségi okot képez, s a vonatkozó rendelkezés megsemmisítését vonja maga után, a nélkül, hogy az ítélet rendelkezésének többi része szintén semmisítendő lenne, helyesnek vélném a 60. §. 2-ik bekezdésének kiegészítéséül a módosításba szintén bevenni, hogy : a törvényszék a semmiségi panasznak hely t ad, vagy azt elveti, előbbi esetben az ítéletet egészben vagy részben megsemmisíti. A gyakorlat fejleményei ezek, melyeket összegyűjtve bálor vagyok reá a figyelmet felhívni akkor, a midőn az illető törvénycikk módosítása küszöbön áll. A gyámság jogi természete * Irta . SOMOGYI JÓZSEF, árvaszéki jegyző Szombathelyen. (Befejező közlemény.) 4. A szülői jogoknak hasonló külön kötelezettségek kevésbé állanak szemben és a szülői hatáskör a gyermekek személyére nézve alig korlátoztatik. Az állam például nem kényszeritheti a szülőket arra, hogy gyermekeiknek milynemű oktatást adjanak, vagy a nevelés mily módszerét alkalmazzák és őket mily táplálékkal lássák el; az állam csak a külső eszközöket és feltételeket adja meg, hogy a gyermekek nevelése és testi fejlesztése a szülők által körülményeikhez képest el ne hanyagoltassék. A szülői jogokat inkább csak az általános jogi elvek korlátozzák; a szülők akaratuk szerint fenyíthetik gyermekeiket, csak ez által azoknak testi és szellemi épségét ne veszélyeztessék, ugyanily feltételek mellett alkalmazhatják őket bármely foglalkozásra és szolgálatra, teljes szabadsággal választhatnak nekik életpályát és részükre végrendeletileg gyámot hozhatnak javaslatba, őket bárkitől visszakövetelhetik és bárhonnan a szülői házba visszahozhatják; viszont a gyermekek szülőik irányában a kellő tisztelettel és a mennyiben a törvénybe vagy erkölcsbe nem ütközik, feltétlen engedelmességgel tartoznak. Ugyanily szabadság és korlátlan jogkör illeti meg a szülőket a vagyonkezelésben is, mely a szülői hatalom alatt álló gyermekek vagyonának elidegenítéséig terjedhet, a mennyiben ez a gyermekek szellemi és erkölcsi erejének gyarapítása céljából, vagy azoknak egyéb fontos érdekéből történik. Egyébként pedig a szülőket teljes haszonélvezeti jog illeti, sőt természetszerűen a gyermekek munkabére is a közös háztartás fedezésére fordítható. Es mindezen viszonyokra nézve a hatóság különös ellenőrzési jogot nem gyakorolhat ; a szülő és gyermekei között létező természetes és erkölcsi viszonyból kiinduló és a szülői szeretet által javasolt intézkedéseket a hatóság nemcsak meg nem nehezítheti, sőt azokat támogatni tartozik ; az általános felügyeleti jog, mert hiszen emberi társaságról van szó, az államot ugyan megilleti, de egyenes és közvetlen beavatkozást a szülői hatalom természete meg nem enged. Mennyivel máskép áll azonban a dolog a gyámságnál, mely az általános és különös kötelezettségek egész hosszú sorát foglalja magában. A gyámi jogok és kötelességek részletes felsorolása és a gyámi felelősség teljesebb kifejtése a gyámi tan egyik külön részének képezi feladatát. Célunkhoz képest c helyen csak azt jegyezhetjük meg, hogy ezen jogok és kötelességek, ugy az ezekre vonatkozó felelősség kérdése nemcsak magánjogi, hanem főleg nyilvánjogi jelentőséggel bir, a mennyiben a gyám helyzeténél fogva kitünőleg nyilvánjogi jellegű functiókat végez és ezek tekintetében szorosan a hatóság ellenőrzése alatt áll. Ennélfogva az ide vonatkozó viszonyok sem az eddigi magánjogi, hanem főleg a beligazgatás egyik fontos körének felismert fogalmához képest, közjogi alapon fejtendők ki. Ehez képest a gyám a gyámolt minden ügyében azon gondossággal tartozik eljárni, melyet egyrészről közhivatali állása, másrészről pedig a gondjaira bízott gyámoltnak szellemi és anyagi tehetségeihez mért és eredményes nevelése — hogy ez által a hazának hasznos és tehetséges polgárává lehessen — és vagyonának teljes biztosítása megkövetelnek. Az erre vonatkozó szabályokat a törvény és törvényes rendeletek írják körül s ezeket a gyám személyes és anyagi felelősség terhe mellett betartani és végrehajtani tartozik. Ennélfogva a mig hanyag és szabálytalan eljárásáért fegyelmi úton büntetendő, addig minden okozott kárért, akár maga, akár megbízottja követte el a kárt okozó cselekményt, vagyonilag is felelős. Ez alól csak azon esetben lehet kivétel, ha a gyám a gyámhatóság egyenes utasítására cselekszik, a midőn tehát a íelelősség terhét maga a gyámhatóság tartozik viselni. A felelősség fogalmához tartozik, hogy a gyám az általa kezelt vagyonról időközökben számadást adni tartozik, de nem egyúttal a szülő is és hogy hivatalba lépésekor esküre kötelezendő, mely eskü vagy * Előző közleményeket lásd a »J o g« 24., 26., 27., 29. és 32. számaiban.