A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - A budapesti bejegyzett kereskedő választhat-e tetszése szerint a budapesti sommás biróságok között a prts 35. §-a 2-ik pontja alapján?

A .1 1. nem, még akkor sem élhetne felebbezéssel, ha a másodbiróság az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyta volna, hanem csakis ebben az esetben nem élhetne felebbezéssel; 2. mert nem mondható, hogy a felperes előnyére megváltoztatott másodbirósági ítélet reá nézve oly hátrányos lett volna legalább, mint az általa felebbezett elsőbirósági határozat, vagyis, hogy a másodbirósági határozat az elsobirósági határozat rendelkezését magában foglaló, tehát azt helybenhagyó határozatnak lenne tekinthető, mert az javára lévén megváltoztatva, felperesre nézve előnyösen különbözött az elsőbirósági határozattól, a másodbirósági ítélet rendelkezése nem fokozása az elsőbirósági ítélet rendelkezésének, hanem ellenkezőleg annak lerontása s azzal ellenkező rendelkezés megállapítását foglalja magában, nem találó tehát az indokolás azon része, hogy »annál kevésbé élhet tehát felperes felebbezéssel jelen esetben, a midőn a másodbiróság az elsőbirósági ítéletet előnyére változtatta meg«, mert a másodbirósági ítélet nem tekinthető az elsőbirósági ítéletben nyilvánult felfogás másodbirósági jóváhagyásának, hanem az elsőbirósági ítélet felfogását lerontó bírói enunciatiónak, a másodbirósági határozat tehát az elsőnek megerősítéséül, helybenhagyásául s annál kevésbé az elsőbirósági felfogáson túlmenőnek semmi esetben sem tekinthető s csak ez utóbbi esetben volna helyén az »annál kevesbé« stb. indokolás. Végül csak még azt jegyzem meg, hogy a felebbezést korlátozó rendelkezései a törvénynek, mint jogfosztók szorosan magyarázandók és hogy a felebbezések korlátozása sem a jogi rendnek, sem a jogérzetnek megszilárdítására nem szolgálnak. A budapesti bejegyzett kereskedő választhat-e tetszése szerint a budapesti sommás biróságok között a prts 35. §-a 2-ik pontja alapján ? Irta: C'SEBI POGÁNY VIRGIL, kir. aljárásbiró Budapesten. Ezen kérdés foglalkoztatja most újból a jogászközönséget, a mióta a budapesti kir. ítélő tábla szünidei tanácsa folyó évi jul. 1-én kelt 61,172/90. p. sz. határozatában, az eddigi több évi gyakorlattal ellenkezőleg, a kérdést nemlegesen birálta el. A »Jog'< folyó évi aug. 23-án kiadott 34. folyó számában több budapesti ügyvéd az eddigi gyakorlat fentartását kéri, azon indokból, mert az eddigi gyakorlat mellett az ügyvéd több kereskedő pereit egy bíróságnál concentrálhatta, mi által kikerülhette az irodai személyzet szaporítását, módjában állott továbbá azon járásbírósághoz fordulni, a hol rövidebb határidőt és szorgalmasabb, tehetségesebb bírót vélt kaphatni. A felvetett kérdés most kétségtelenül controvers, mert míg egyrészt az eddigi több évi gyakorlat, az ellenkező álláspontot foglalta el, addig a fent hivatkozott határozatról nem lehet tudni, vájjon az a budapesti kir. itéiő tábla által követendő újabbi gyakorlatnak az előpostája-e ? s égető is, mert most már sem az ügyvédek, sem a bírák nem tudják, mihez tartsák magukat és semhogy a bíró felesleges munkát végezzen, adandó alkalommal, óvatosságból az illetékességet le fogja szállítani. A jogászközönség összesége megegyezik tehát abban, hogy a kérdés a kir. itélő tábla plenumában végérvényesen eldöntessék. A kérdés most tehát még csak az lehet, hogy minő irányban történjék az eldöntés s szabadjon nekem szerény nézetemet e helyütt kifejtenem. Az én szerény nézetem az, hogy a budapesti kir. itélő tábla eddigi gyakorlata helytelen s én ugy törvényi, mint gyakorlati szempontokból is a fent hivatkozott táblai határozat mellé állok. A törvény szempontjából azért, mert nem lehet kétségbevonni, hogy a budapesti kir. járásbíróságok illetékességi körei csak azon jelentőséggel birnak egymás között is, miként a többi vidéki biróságok, mindegyiknek köre zárt és semmi tekintetben sem közös a többi fővárosi sommás biróságokkal; azou okoskodás, hogy a főváros kerületeiben működő sommás biróságok széttagolt, egyenlően illetékes helyi bíróságoknak volnának tekintendők, mesterkélt, törvényben nem gyökerező s nem talál az kifejezést sem az administratióban, sem a consequentiákban, mert ha ez állana, akkor ez elvnek szigorúan kellene keresztülvitetni minden térre s így egy budapesti lakos bármi alapon pereltetnék, nem vethetné fel soha az illetékesség kérdését, ha nem a lakhelye szerint illetékes kerületi bíróság előtt pereltetik, mert hiszen ö, mint budapesti lakos, valamennyi széttagolt fővárosi bíróság illetősége alá vonható, de ennyire a széttagolási elméletet osztó jogászok sem mertek menni, ez pedig világos consequentiája volna az ő elméletüknek. A törvényhozó világos intentiója az volt a prts 35. §-a 2 ik pontja megalkotásánál, hogy az ipar és forgalom felvirágzása s a hitelnyitás érdekében kívánatos, hogy a kereskedő saját legközelebbi bírósága előtt perelhesse köuyvkivouati vagy számlakövetelését, de ennél több jogkedvezményt nyújtani nem akart, mert feltételezte, hogy minden bíróságnál perrendszerü határidők fognak adatni s hogy minden bíróságnál egyenlően értelmes és törekvésű szakerők, bírák fognak működni s e szemponttal világosan ellenkezik, ha a fővárosi kereskedő a nyújtott jogkedvezményt tágítja még azzal is, a mit a »Jog« folyó évi 31. számában felszólaló I ügyvéd urak leplezetlenül elismernek, hogy válogasson a fővárosi bíróságok között, mert itt vagy ott rövidebb határidőt kaphat s szorgalmasabb vagy képzettebb bírót vélt találni. Nem, e ^ szempontok nem állottak a törvényhozó előtt. A törvényhozó ama kijelentése, hogy a könyvkivonati és számlakövetelések azon hely bírósága előtt perelhetők, a hol a könyvek vitetnek, nem vonatkozhatott ama város, vagy községre, a melyben a könyvek vezettétnek, mint egészre, hanem azon bíróságra, a melynek illetőségi köréhez tartozik a kereskedő telepe, legyen az pusztán, faluu, városban, vagy városrészben. A punctum saliens nem a helyre, hanem az illetékes bíróságra vonatkozik Nézzük azonban a dolgot most gyakorlati szempontból. Ha a felszólaló ügyvéd urak kívánsága akként teljesedhetnék, hogy ez által reactio ne idéztessék fel a főváros egyik vagy másik sommás bíróságánál, semmi szavunk nem lenne ellene, feláldoznánk még a törvény helyes magyarázatát is a többi érdekeknek, de sajnos, a reactio elöidéztetett már sokszor s ezt a figyelmes szemlélő jóhiszemííleg nem vonhatja kétségbe. Ama nemzetgazdászati elvből kifolyólag ugyanis, hogy a hol nagyobb a kereslet, tehát rövid határidő, jó és szorgalmas bíró, iroda, kézbesítő stb., ott a kínálat is nagyobb, előidézte azt, hogy a még normális erő s igyekezet kifejtésével működő bíróság egyszerre fenakadt s a nagyon rövid határidők helyett kénytelen volt nagyon is hosszú határidőket adni, jó munka helyett pedig, hogy a felsőbb helyről annyira szemügyre vett currentia fentartassék selejtesebbet producálui, vagyis rövid idő alatt megváltozott egészen a látkép, mert ne felejtsük el, hogy a sommás pereknek a fővárosban legalább is 75°/o-je oly természetű, a mely az eddig követett elv szerint s a prts 35. §-a 2-ik pontja alapján ezen vagy azon kerületi bírósághoz volt tagolható. S mikor azután a még kevéssel ezelőtt jóhirnevű bíróság ekként megnyomoríttatott, megkezdődött a pályázat egy másik fővárosi bíróságra, vagyis a fővárosi biróságok már évek óta — ezt a statisticai adatok is bizonyítják — mint a tőzsdei papírok,, hol alább szállanak, hol emelkednek ; azaz, pardon, a budapesti V. ker. kir. járásbíróság a tőzsdén folyton emelkedik s évről-évre inkább és inkább elhalmoztatik az ilynemű perekkel általában véve, de k ü 1 ö n ö s e n az úgynevezett helybeli keresetekkel s vájjon miért? szerénytelenség volna tőlem, minthogy én is ezen bírósághoz tartozom, ha azt mondanám, hogy itt lehet legrövidebb határidőt kaprri, vagy épen hogy a legjobb erők itt működnek, hanem igenis más kicsinyes okokból; 1-ször azért, mert a budapesti V. ker. kir. járásbíróság több bírósággal lévén concentrálva egy épületben, az ügyvéd tehát több dolgot végezhet el egyszerre; 10 órakor délelőtt lehet őt látni itt is, a törvényszék pertárában is, fenyítő tárgyaláson stb., persze mindenütt csak pillanatig, mint egy tüneményt; s 2-szor azért, mert a helyben lakó alperes ellen itt lehet leghamarább végrehajtást kieszközölni s mig más bíróságnál a végrehajtási kérvény elintéztetik, az idejön s itt még kiküldött rendeltetik, addig a mi alperesünk már rég ki van terítve. Igen, ezek kicsiségek s mégis már előidézik a perek szaporodását ezen bíróságnál. A munkamegosztás elve szigorúan keresztülvezetve eredményezhet csak jó eredményeket s e szempontból állandósítani kell az ügyforgalmat az egyes bíróságoknál s ezt csak ugy lehet elérni, ha eleve korán praecisiroztatik, hogy hol mennyi munka várhat elintézésre s a non putarem kereseteknek nem szabad kitenni egy karlátlan számot, hanem legfeljebb egynehány percentjét a várható rendszerinti kereseteknek, ezt pedig csak a budapesti kir. itélő tábla fent hivatkozott újabbi határozata érvényre jutásával lehet elérni, mely tehát nemcsak a törvény szellemének, hanem a gyakorlati szempontoknak is megfelel. A mi még a kényelmi és a hasznossági szempontokat illeti, erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy sokkal helyesebb lenne a pesti oldalon fekvő sommás bíróságokat, a kerületi beosztás elejtésével egyesíteni s az administralhatás tekintetéből mégis egy sommás közpolgári s még egyelőre kisebb polgári, továbbá sommás kereskedelmi és egy végrehajtó bíróságra felosztani, mi által a kényelmi szempontoknak is elég volna téve, inert tétessék e bíróság akárhova, a főváros pesti dimeusiói még nem oly nagyok, hogy azt lehetne mondani reá, hogy messze esik a félnek, hát a vidéki félnek nincs messze sokszor 6 órai útat tenni a bíróság székhelyére, nekem nincs messze a budai várrészből mindennap a törvénykezési palotába menni lakásomról hivatalomba s mire valók a terjedt közlekedési eszközök ? s ekként a fővárosi ügyvédnek még sem kellene annyifelé szaladgálni. Ezen felosztás mellett elesnék továbbá sok haszontalan illetékességi kérdés tárgyalása is, mi hogy a törvénykezésre jótékony hatású lenne, kétséget sem szenved. Még csak az a megjegyzésem ezek után, hogy sokkal jobb későn bár, de mégis egyszer a helyes útra visszatérni s a törvény szellemében, a biróságok hatásköri immunitásának fentartásával, továbbra eljárni. A kereskedőkre vonatkozólag végül még csak azt jegyzem meg, hogy elég jogkedvezményben részesité a törvény, sokszor bizony kétes hitelű könyveiket, ne kívánjanak ennél többet, érjék be vele s vegyék tekintetbe, hogy más halandó sokszor perrendszerű kötelezőn alapuló követelésével kénytelen alperest oda I követni, a hol ez található, legyen az illetékes bíróságnál az