A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Felebbezés korlátozása sommás perekben

A .lü(i. 251 teleset is letétbe kell helyezni. Az igényperben már az elkésetten beadott kereset beadásakor teendő letétbe a végrehajtató követelése, mig a végrehajtási törvény 168. §-a szerint a keresetben vagy a tárgyalás során az alapos igény kimutatása után adandó a biztosíték. Mily nagy tehát a különbség, ha a harmadik személy ingatlanra vonatkozó jogaiban szenved sérelmet s ha ingó vagyonát óhajtja megmeuteni a bekövetkezhető jogsérelem elöl. Ha tehát az ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogaiban sértett tél az árverés előtt 15-20 napon belül adja be keresetét, nézetem szerint a telekkönyvi hatóság, mivel az idő rövidsége miatt tárgyalást nem tarthat, csak akkor függesztheti fel az árverést, ha felperes egyúttal a végrehajtási törvény 42. £-a értelmében a biztosítékot is leteszi, ellenkező esetben az árverés fel nem függeszthető. De ha az árverés nem is függeszthető fel, felperes jogai még az árverés megtartása után is megóvhatok, mivel a beadott végrehajtásmegszüntetési avagy korlátozási kereset megakadályozza az árverés jogerőre emelkedését, dacára, hogy ez a végrehajtási törvény 17lj. § ában foglalt semmiségi okok között elő nem fordul, mert fel nem tehető, hogy a végrehajtási törvény 168. §-ában szabályozott megszüntetési kereset, melynek halasztó hatálya kimondva nincs, ne szolgáljon megsemmisítési okul akkor, ha felperes a keresetben érvényesített igényének alaposságát hitelt érdemlöleg kimutatja. Mily különbség ismét a harmadik személveknek az ingatlanra és az ingóságokra vonatkozó jogai tekintetében : mig ugyanis az ingatlan felett megtartott árverés ellen előterjesztéssel élhet, utóajánlatot adhat be s ez által időt nyer a végrehajtás megszüntetési keresetnek érdemi elintézésére, tehát az ingatlan tulajdonjogának megmentésére ; addig a végrehajtási törvény 110. §-ának harmadik bekezdése szerint az ingóságok felett tartott árverés megsemmisítése a vevő által szerzett tulajdonjogra befolyással nem bir. Ha felperes az árverés megtartása után következő 8 napon belül adja be a végrehajtás megszüntetése iránt keresetét, ugy dacára, hogy a végrehajtási törvény 180. §-ában foglalt intézkedés szerint a vevő az árverés után 8 nappal — a mennyiben előterjesztés be nem adatott — a megvett ingatlant birtokba veheti, az árverés jogerőre emelkedettnek nem tekinthető, mivel a jogerőre emelkedés még a végrehajtás megszüntetési kereset érdemi elintézésétől függ s a végrehajtás megszüntetési kereset erősebb mint az alaki sérelmek orvoslására szolgáló előterjesztés. Ha pedig felperes az árverést követő 15 napon túl adja be keresetét, ugy mulasztásának következménye nem lehet egyéb mint a kereset visszautasítása. Kétségtelen, hogy felperes e mulasztása igazolás útján nem orvosolható, mivel ha a kereset beadása nincs határidőhöz kötve, igazolásnak nincs helye. De vájjon a végrehajtási törvény 168. §-ában szabályozott végrehajtásmegszüntetési kereset mily sorsra jut akkor, ha az az árverés megtartása után ugyan, de annak jogerőre emelkedése előtt adatik be és mi lesz a sorsa akkor, ha az árverés jogerőre emelkedése után adatik be Kifejtettem, hogy azon esetben, ha a kereset az árverés jogerőre emelkedése előtt és pedig az árverést követő 8 napon belül adatik be, ugy az árverés jogerőre emelkedése meg van akadályozva még akkor is, ha felperes előterjesztéssel nem élt, tehát a kereset érdemlegesen elintézhető. Ha azonban az árverés után 8 nap elmúlt, tehát a vevő birtokba lépett, de az utóajánlat még beadható, ugy leghelyesebben cselekszik felperes, ha utóajánlatot ad be s az új árverés kitűzése alkalmával adja be a végrehajtásmegszüntetési keresetét. Nincs helye azonban a vágrehajtásmegszüntetési keresetnek akkor, ha az árverés jogerőre emelkedett s már az utóajánlat benyújtására rendelt határidő is letelt, mivel a végrehajtási törvény 168. §-a, midőn a biró az árverést csak felfüggesztheti, előzetes intézkedésre irányul, mely intézkedés a jogerős árverésre ki nem terjedhet; az árverés jogerőre emelkedése előtt beadott keresetet azért vontam a végrehajtási törvény 1C8. §ábai szabályozott keresetek közé, mivel ezt egyenlőnek tartom az árverés megtartása előtt beadott, azonban érdemileg el uem intézett keresettel s mivel a méltányosság a keresetnek az előterjesztéssel szemben erősebb alapja s a vevő helyzetének bizonytalansága ezt megengedi. Az árverést követő 8 napon túl beadott kereset tehát visszautasítandó, mivel az elkövetett sérelem akkor már ily módon nem orvosolható ; a jóhiszemű' vevő pedig, ki már birtokba lépett, attól meg nem fosztható s felperes csupán a végrehajtató ellen fordulhat, ha kimutathatja, hogy a végrehajtatóuak a keresetében foglalt előadás felől tudomása volt. Az előadottakból tehát megállapíthatjuk azt, hogy az árverés után következő 8 napon belül a végrehajtási tőrvény 168. §-a alapján beadott végrehajtás megszüntetési kereset érdemileg még elintézhető, de az árverés jogerőre emelkedése után beadott ilynemű kereset mint elkésett, visszautasítandó; megállapíthatjuk még továbbá azt, hogy a végrehajtási törvény 168.§ ában megengedett végrehajtás megszüntetési kereset oly időben adandó be, hogy az az árverés előtt még érdemileg elintézhető legyen, s hogy azon esetben, ha a végrehajtás megszüntetési kereset már érdemileg el nem intézhető, egyúttal a végrehajtató követélését biztositositanunk kell, nehogy az árverés megtartása által a végrehajtatónak kárt okozzunk s alkalmat szolgáltassunk arra, hogy _ a végrehajtó — különösen akkor, ha a kereset az árverés után adatnék be, a méltatlauul okozott költségek megtérítését a végrehajtás megszüntetése iránt beadott kereset tárgyalása alkalmával viszonkövetelésként érvényesítse. Felebbezés korlátozása sommás perekben. (Az 1881-ik évi LIX. t.-c. 47. §-ához,) Irta: Dr. REICIIARD S. ügyvéd S.-A.-Ujhelyen. Az elsőbiróság 327 frt 60 kr, készpénz s 120 darab zsák, illetve ezek 60 frtot tevő értéke megvétele iránti sommás perben felperest keresetével feltétlenül elutasította s a költségekben elmarasztalta ; felperes felebbezése folytán a kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta s alperesnek esküt ítélt; ezen másodbirósági ítélet ellen ugy felperes, mint alperes felebbezéssel élt, mire a nagymélt. Curia szórói-szóra következő ítéletet hozott: »Felperes felebbezése hivatalból visszautasittatlk, mert a kereset 327 frt 60 kr. készpénz - követelés és 120 db. zsák visszaadása, esetleg ezek 60 frt értéke iránt indíttatván és kártérítést nem tárgyazván, felperes az 1881. évi LX. t.-c. 47. §-a szerint a másodbiróság ítélete ellen még akkor sem élhetne további felebbezéssel, ha a másodbiróság az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta volna, annál kevésbé élhet tehát azzal a jelen esetben, a midőn a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét felperes előnyére változtatta meg. Alperes felebbezése folytán azonban az ügy vizsgálat alá vétetvén, a kir. ítélő tábla ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül marad, a perköltség tekintetében azonban akként változtatik meg, hogy az esetre, ha alperes a részére megítélt esküt leteszi, a perköltség a felek közt kölcsönöPen megszüntettetik.« Ezen ítéletben az 1881. évi LIX. t.-c. 47. §-a oly magyarázatot nyer, mely ugy a grammatikai, mint logikai magyarázat elveivel nincsen összhangban s a nagyméltóságú Curia által felhozott érvek nem viselik el az azokra fektetett conclusiót. Ugyanis: a törvény először csak az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági Ítéletet mondja ki olyannak, mely ellen további felebbezésnek nincs helye, mely rendelkezés az elsőbirósági Ítéletet megváltoztató másodbirósági Ítéletre ki nem terjeszthető, mert ezt a törvény szavainak grammatikai értelme kizárja ; mert ha megváltoztattatott az ítélet, akármelyik fél előnyére történt légyen a megváltoztatás, a megváltoztatott ítélet helybenhagyottnak semmikép sem mondható, de nem is helybenhagyott egy félre nézve sem, mert a kinek javára változtattatott meg az Ítélet, arra jobb, ellenfelére pedig rosszabb ; az ilyen ítélet betű szerint nem mondható tehát az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági Ítéletnek s ennélfogva a 47. §. alá nem vonható. A logikai magyarázat szerint azért téves a kérdésben forgó ítéletnek a 47. §. alá vonása, mert a törvényhozó csakis abban az esetben, ha a másodbiróság épen ugy ítélt, mint az elsőbiróság, akarta a további felebbezést kizárni két indokból: 1. mert csakis két egymással egybehangzó alsóbirósági I ítéletet akart állami tekintélye szempontjából oly joghatályiyai felruházni, hogy az azokban nyilvánuló enunciatio véglegesnek, további felebbezéssel meg nem támadhatónak tekintessék ; 2. a perlekedő felek jogérzete szempontjából csakis ott, a hol nem forog fenn két bíróságnak egymástól eltérő hatátozata, alarta a törvényhozó azt, hogy a két teljesen egyenlő határozat j még egy döntő harmadik bíróság elé is, az ügyek csekélyebb értékére való tekintetből, felvihető ne legyen, de hol az elsőbiróI ság ítéletét a második megváltoztatja, hol tehát egymástól eltérő j két határozat áll egymással szemben, ott a harmadik bíróság eldöntése elől a kérdést elvonni a törvényhozó nem akarta A t. Ítéletnek azon további része által, hogy alperes felebbezését elfogadta és a másodbiróság Ítéletét alperes felebbezése folytán tényleg felülvizsgálat alá vette, sőt azt részben meg is változtatta, tényleg határozata első részének ellenkezőjét, vagyis azt mondotta ki, hogy a kérdésben forgó másodbirósági ítéletet ! nem tekinti olyannak, mely ellen további felebbezésnek helye nem volna, vagyis hogy a kérdésben forgó másodbirósági ítélet ! a 47. §. alá nem vonható. Az által is, hogy a nagymélt. Curia alperes felebbezését ! elfogadta, felperesét pedig hivatalból visszautasította, az idézett 47. §. kifejezett rendelkezését tévesen magyarázta, mert a hivatkozott szakasz világosan azt mondja, hogy a rendelkezése alá vonható Ítéletek ellen további felebbezésnek helye nincsen, minden megkülönböztetés nélkül, tehát »ubi lex non distinguit, nec nobis est dis(inguendum« elvnél fogva az ezen szakasz rendelkezése alá tartozó ítéletek ellen sem felperesnek, sem alperesnek a részéről nincs helye további felebbezésnek, s ha van helye egyik részéről, ily Ítélet már nem vonható a 47. §. alá s miután a 47. §. értelmében a törvény világos szavával mindkét fél egyenlő j tekintet alá esik és általában is a perlekedő feleknek, felperesnek és alperesnek a törvény előtti egyenlősége az alapelv, a felperesi felebbezés visszautasítása, az alperesi felebbezés elfogadása sem a 47. §. rendelkezésével, sem a perrendtartás általános elveivel össze nem egyeztethető. A nagymélt. Curia Ítéletében a felperesi felebbezés hivatalból való visszautasítására felhozott azon érvelése, hogy ^felperes az 1881. évi LIX. t.-c. 47. §-a szerint a másodbiróság Ítélete ellen még akkor sem élhetne további felebbezéssel, ha a másodbiróság az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta volna, annál kevésbé élhet tehát azzal jelen esetben, a midőn a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét felperes előnyére változtatta meg«, jelen esetben nem találó, mert: