A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz - A végrehajtási törvény 168. §-ához

250 A J O Gr. A 10. tételnél a szóbeli értesítés figyelmen kivül hagyandó, mert azzal tartozik a végrehajtó. Végül, a mi a 8 óra előtti, illetve esti 8 óra utáni működést illeti, ugy annak díjazását az idő tartamához szabni nem szabad; elég, ha a reggeli órákban a különbeni dijának felét, az esti időben pedig annak egészét kapja. Ennyit önzetlenül és őszinte meggyőződéssel e tervezetről, de ép oly őszintén mondhatom, hogy addig, mig a végrehajtási törvényünk nem fog revideáltatni, addig, mig a haszontalan, rosszhiszemű igénykeresetekuek, de még inkább előterjesztéseknek nem teremtenek gátat, addig a végrehajtói intézmény sem fog virulni. Sommás szóbeli eljárásunkhoz. Irta : SZATHMÁRY EDE, ügyvéd Szentesen. E becses lapok 32-ik számában Rónaszéki T r u x Hugó kir. táblai biró úrtól »Sommás szóbeli eljárásunkhoz« cím alatt közölt nyílt levél az ügyvédi körökben általános megelégedést szült, mert az bizonyíték arra, hogy felhöbiróságaink is ismerik azt a sommás birósági phylloxerát, mely — miként igén helyesen jegyzi meg a nyílt levél irója — megöli még azt a csekély szóbeliséget is, melyet ízelítőül az 1868: L1V. t.-c. 114 — 124. §-a rendel és a melynek kiirtására az 1891 : XVII. t.-c. adta jogalapon felhívja az illetők figyelmét. A nyilt levél egy, a budapesti járásbíróságnál felmerült és nyilvánosságra hozott eset alkalmából azon betegség okát, hogy a befejezett sommás perek ítélethozatalra várva is felhalmozódnak, abban keresi-, hogy vannak egyes birók, kik a tárgyalásokat nem maguk vezetik, hanem megengedik az ügyvédeknek, hogy formaszerű jegyzőkönyvi tárgyalást folytassanak; ennek tulajdonítja aztán azt, hogy az ügy érdemére nem tartozó hosszas feleselésekből fáradság és idöpazarlással kell kikutatni a bírónak az igazságot, melyet Ítélet alakjában írásosan kézbesittetnek. Ezen betegség ellen a gyógyszert abban találja, hogy a biró a feleket élőszóval maga kérdezze ki, a jegyzőkönyvet maga vezesse, mert csak igy állhat módjában a tárgyalás befejeztével az Ítéletet élőszóval kihirdetni. Ugy látszik ebből, hogy a nyilt levél mélyen tisztelt irója azon feltevésben él, miszerint ha a biró rászánja magát a prts. 114. §. rendelkezésének betartására, vagyis a tárgyalási jegyzőkönyvek önmaga által vezetésére, önként következik a 124. §. rendelkezéséhez képest az Ítéletnek nyomban élőszóval kihirdetése is. Csakhogy nem egészen igy áll a dolog, legalább némely bíróságoknál dívó gyakorlat még akkor sem biztosítja az ítéletnek élőszóval való kihirdetését, ha a biró maga vezeti is a jegyzőkönyvet. Példa erre a szentesi járásbíróság, melynél az illető biró ur többnyire maga vezeti ugyan a jegyzőkönyvet, de annak befejezésével rendszerint azzal bocsátja el a feleket: majd megkapják az ítéletet írásban. Meg is kapjuk 10 — 14 nap múlva. Ily eljárás mellett épen annyit érnek el a peres felek, mintha ügyvédeik maguk imák jegyzőkönyvbe feleseléseiket; mert ha a biró nem elég ügyes és gyors felfogású a közvetlen hallottak és általa jegyzőkönyvbe vezetettek után az ügyről helyes véleményt alkotni, annak alapján az Ítéletet élőszóval ki is hirdetni, napok múlva ép ugy át kell olvasnia az ügyet, mintha a tárgyalási jegyzőkönyvet az ügyvédek vezették volna. A szóbeliség tehát nincs megtartva, nincs idő nyerve az által, ha a biró maga vezeti ugyan a tárgyalási jegyzőkönyvet, de az ítéletet élőszóval nyomban ki nem hirdeti, hanem azt napok múlva Írásosan kézbesitteti, sőt kétszeres időveszteséggel jár, mert a birónak a tárgyalási jegyzőkönyv vezetésével elveszett az az ideje is, a mely idő alatt más ügyeket intézhetett volna el, ha az ügyvédek maguk írják be feleseléseiket a jegyzőkönyvbe. En tehát szerény véleményem szerint csak ugy tartom hatásosnak a gyógyszert, ha az 1891: XVII. t.-c. 2. §. 2-ik bekezdése értelmében felügyeletre hivatottak, oda utasítják a járásbíróságokat , hogy a tárgyalási jegyzőkönyveket maguk vezessék, de azoknak befejezésével az Ítéletet nyomban, élőszóval ki is hirdessék. Hogy mily különbség létezik, ha a biró maga vezeti a tárgyalást és annak befejeztével élőszóval ki is hirdeti az Ítéletet, vagy pedig ha maga irja be ugyan a feleseléseket, de az ítéletet nem hirdeti ki élőszóval, hanem Írásban kézbesitteti, igazolhatom egy szomorú példával, melyet a szentesi járásbíróság szolgáltat, ugyanis: Pár évvel ezelőtt volt a szentesi járásbíróságnál egy albiró, ki, midőn ide kineveztetett, százakra menő restanciát vett át, a melyeket rövid néhány hét alatt feldolgozott s a folyó ügyeket is elvégezte és pedig akként, hogy a benyújtott keresetekre 4—5 napos terminusokat tűzött ki. Maga tárgyalt s az ítéleteket élőszóval nyomban kihirdette. A restanciák eltűntek, a tárgyalási napokon ítéleteket kaptunk és a mi birónk a délutáni órákban már munka nélkül állott napról-napra. Elhagyott bennünket, jött helvétté más biró. És most hogy állunk ? Ugyanazon ügyforgalom mellett a benyújtott keresetekre, rendszerint 5 — 6 hétre kapunk terminusokat, tehát annyi hétre, mint a mennyi napra annak előtte. Maga vezeti a tárgyalási jegyzökönyveket, de élőszóval csak a makacssági ítéleteket s azokat hirdeti ki, a hol az alperes beismerésben van, különben pedig hetek múlva kézbesittetnek írásosan. Dolgozik egész nap egy jegyző segítségével. S miért van ez igy ? Mert a tárgyalások befejeztével nem hirdeti ki élőszóval az itétélet; újra tanulmányozza az ügyet, írásba foglalja, ezzel az irodai teendők felhalmozódnak s egy sommás ügy lejáratásához 4-szer annyi idő kell, mint annak előtte. Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy meggyőzzem a nyilt levél mélyen tisztelt íróját, miszerint a szóbeli eljárás megmentésére nem elég a tárgyalási jegyzőkönyvnek a biró által vezetése, mert ez csak akkor bir értékkel, ha annak következménye lehet az Ítéletnek élőszóval kihirdetése, mely a nyilt levél szerint is csak akkor érethetik el, ha a biró ügyes és a sommás eljárás szabályait megtartja. A végrehajtási törvény 168. §^ához. Irta : Dr. KOLLÁR GYŐZŐ, ügyvéd Zomborban. Ingatlanra vezetett végrehajtás alkalmával az ingatlanra vonatkozó dologi jogaiban sértett fél a végrehajtás megszüntetése iránt a telekkönyi hatóságnál keresetet indithat. — Ez egyike a végrehajtási törvény azon intézkedéseinek, mely többször képezte már megbeszélés tárgyát az úgynevezett dologi jogok iránt támadt kételyek és a kereshetőségi jog miatt, azonban szükségesnek tartom az eszmecserét megindítani a felől is, hogy a dologi jogaiban sértett fél mikor és meddig élhet azzal a kedvczménynyel, melyet a végrehajtási törvény 168. §-a nyújt részére. Az emiitett szakasz nem tartalmaz intézkedést sem arra nézve, hogy a jogaiban sértett fél az árverési hirdetmény kézbesítésétől avagy közzétételétől számítva hány nap alatt tartozik keresetét beadni, sem arra nézve, hogy az árverést megelőzőleg hány nappal adható be a kereset, hogy az árverés még idejekorán felfüggeszthető legyen s hogy ennélfogva a kereset halasztó hatálya kétségen kivül álljon. Azon esetre, hogy a jogaiban sértett fél keresetét az árverési határnapot megelőző 15—20 napon belül adta be, tehát a midőn a kereset érdemleges elintézése lehetet'en s a midőn már az árverési hirdetmény közzétételével felmerült költségek meg nem kimélhetők s a kiküldött kirendelése megtörtént, mi tevő legyen a telekkönyvi hatóság, mit tegyen a fél, ha a keresetet jóval az árverés előtt beadni elmulasztotta ; mit tegyen a fél akkor, ha a jogsérelem, illetve a mulasztás csak az árverés megtörténte után jut tudomására ; mit tegyen továbbá akkor, ha az árverés ellen már előterjesztéssel nem élhet s az utóajánlat benyújtásának határideje is lejárt. Ezek a kérdések tennék szükségessé a végrehajtás megszüntetési kereset beadásának határidejét megállapítani, nehogy a jogaiban sértett harmadik személy, avagy a végrehajtató is, ki ez által nemcsak tetemes költséget szenved, de egyúttal a kielégítéstől egyrészt eleshetik, másrészt hosszabb időre visszavettetik, kárt ne szenvedjen. Ha tekintjük a végrehajtási törvénynek azon szakaszát, mely a végrehajtást szenvedett által beadható megszüntetési keresetre vonatkozik, a joghasonlatosság szabályai szerint teljesen indokolt volna a végrehajtás megszüntetési keresetre nézve a végrehajtási torvény 168. §-ánál is megállapítani a kereset beadásának határidejét. A végrehajtást szenvedett és a tőle különböző harmadik személyen elkövetett jogsérelem a törvény szerint annyira meg van különböztetve, hogy mig a végrehajtást szenvedő a végrehajtási törvény 31. §-a alapján halasztó hatályú megszüntetési keresetet csak a végrehajtás foganatosításától, illetve a telekkönyvi bejegyzést tudató végzés kézbesítésétől számított három nap alatt adhat be, addig az ingatlanra vezetett végrehajtás által jogaiban sértett harmadik személy, bármikor adja is be keresetét, .az árverést a telekkönyvi hatóság már a kereset alapján is felfüggesztheti. Pedig a jogsérelem között különbséget felállítani akként, hogy tisztán a személyeket vegyük tekintetbe, nem lehet; a végrehajtást szenvedetten elkövetett jogsérelem ép oly következményeket vonhat maga után, mintha az a végrehajtást szenvedettől különböző harmadik személyen történik. Még feltűnőbb a végrehajtási törvény 16S. §-ának hiányos szerkezete, hí a törvénynek a harmadik személyek tulajdonát képező ingóságok iránt indítandó igénykeresetre vonatkozó szabályait ^tekintjük.^ Ugyebár itt is harmadik személy jogainak megóvásáról van szó, de a halasztó hatályú igénykereset beadása határidőhöz van kötve. Ha tehát az igénylő az igényfelhivás keltétől, illetve a felhívásnak a bíróság tábláján való kifüggesztésétől számitott 15 nap ^ alatt igénykeresetét be nem adja, ugy csak akkor függeszthető fel a további eljárás, ha az igénylő a°kereset jogosultságát valószínűvé teszi s egyszersmind a végrehajtató követelését és járulékait, illetőleg az igényelt tárgyak becsértékét a bíróságnál leteszi. Ebből pedig fontos következtetés vonható a telekkönyvi hatóság magatartására nézve azon esetben, ha a jogaiban sértett harmadik személy oly időben adja be keresetét, a midőn az az árverés napjáig érdemileg el nem intézhető. Nevezetesen a végrehajtási törvény 168. §-a szerint, ha felperes idényének alaposságát a keresetben vagy a tárgyalás során hitelt ePrdemlőleg kimutatja: a telekkönyvi hatóság vagy feltéllenül vagy megfelelő biztosíték mellett függesztheti fel az árverést mig a halasztó hatálylyal nem biró igénykeresetben nemcsak az i°-ény I jogosultságát kell kimutatni, hanem egyúttal a végrehajtató köve-