A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 34. szám - Lehet-e a tanut polgári perben az eskü letételére kényszeríteni? - A budapesti bejegyzett kereskedő nem választhat tetszése szerint a Budapesten székelő járásbiróságok között

134 A J O Gr. alapján, a melyet a harmadik személy valamely örököstárs ténye, intézkedése folytán vett igénybe. Ezt a szabályt alkalmazva, nem lehet alperest önhatalmú foglalónak tekinteni, mert habár való, hogy felperes férje néhai B. János hagyatékára nézve egy gyermekrész erejéig özvegyi jogra jogosultnak vélelmezendő és esetleg más jogcímen is lehetnek igényei, de mivel nem tagadta, hogy alperes a kérdéses 1 lánc földet B. Péter, mint néhai B. János egyik leszármazójának intézkedése alapján vette haszonbéres mivelés alá, e földrés/, birtokába sommás úton vissza nem helyezhető, síb. Az eladó felelős lévén azért, hogy az eladott ingatlan tulajdona a vevő által tehermentesen megszerezhető legyen, az eladó a megfelelő rátalál* lefizetését addig az ideig nem követelheti, a mig az ingatlant terhelő zillogjog nem töröltetik, s illetve a vevő ablia a helyzetbe nem hozatik, hogy a megvett ingatlan tulajdona nevére tehermentesen bejegyezhető legyen. A pécsi kir. törvényszék: Driesz Lajos ügyvéd által képviselt R. Jáuosné felperesnek, — Erreth János ügyvéd által képviselt R. János alperes ellen eredeti kötvények kiadása vagy 750 frt töke s jár iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék ezennel kimondja, hogy alperes a keresethez A. a. csatolt adásvevési szerződését B. a. csatolt nyilatkozattal egyidejüleges átvétele mellett a nádasdi 210. sz. tjkvben C. 13. és a nádasdi 745. sz. tjkvben G. 1. alatt Sch. János javára jelzálogilag biztosított 500 frt és Sch. Annát cselekvőleg illetett 250 frtos, mint általa beváltott kötvényeket felperesnőnek természetben kiadni, vagy ezek ellenértékét, vagyis 750 frtot köteles megfizetni. Indokok: Alperes elleniratában beismerte, hogy felperesnőtől ő neje nevében és részére tehermentesen megvette a 4,029. hsz. a. fekvőséget, hogy erre 100 forintot ki is fizetett és a hátralékos összeget vagy felperesnőt terhelő kötvények beváltása avagy készpénzbeni kifizetéssel akkor köteles kiegyenlíteni, ha felperes a fekvőségen levő terheket törölteti, másrészt a tulajdonjogot telekkönyvileg bevezetteti. Ezen beismerésből következik, hogy az adásvételi ügyletet alperes kötötte meg és a fizetési kötelezettséget saját személyére elfogadta, hogy az adásvétel tárgyát, a kérdéses szőlőt átvette és ekként az ügylet teljesítésére vonatkozó feltételeknek ép ugy eleget tenni tartozik, mint felperesnő: miután pedig a fizetés két módja közti választás ő reá bízatott, ezen előfeltétel teljesítésére mindenekelőtt ő van hivatva. Alperes kifogáskép felhozta, hogy az adás-vevés tárgyát a felek közt létrejött osztály folytán nem a 4,029. hsz. a. fekvőségnek felperesnőt illető része, hanem a 4,029. hrsz. részlet képezte, miután azonban ép az ő előadásából következik, hogy a 4,029. hsz. a. fekvöségnek felperesnőt illető része és a 4,029. hrsz. a. részlet egy- és ugyanazon birtok és az ingatlan másik része már az ő tulajdona lévén, a felek közt az adásvétel tárgyára nézve soha kétség nem foroghatott s miután azt, hogy az egész telki birtok megosztása ezen adásvétel előfeltételét képezte, valamint azt, hogy a vételnek különösen felperesnőt terhelő feltételei voltak, ennek tagadása ellenében mivel sem igazolta, ezen, a vétel tárgyára és ugyanazonosságára vonatkozó kifogása, mint teljesen alaptalan, figyelembe nem jöhetett. De tehermentesítésre vonatkozó alperesi kifogás és igény sem akadályozhatta meg a kereset megítélését, mert a C. 2. a. • !70 frtos árvatári tartozás a peres felek közti közös adósság levén, felperesnő a részletfizetés által valóban nem nyerhetné meg az egészboni törlést és így ezen törlés keresztülvitele alperes közben járását feltételezi, a mit megtagad ; mert továbbá a C. 13. alatt 500 frtos Sch. János-féle követelést alperes magához váltván, ép a kötvény visszatartása által lehetetlenné teszi a zálogjogi törlést; a C. 1. és 3. terhek iránti törlési engedélyeket felperesnő alperesnek rendelkezésére bocsátotta és az adott körülmények közt ép alperes eljárása folytán a tehermentesítésre vonatkozó kötelezettségének eleget, tett még azon esetre is, ha alperes beigazolta volna, hogy felperesnő az összes törlések keresztülvitelét magára vállalta. Miután pedig felperesnő tagadása ellenében nem igazolta, hogy a vevő az ő neje volt és hogy felperesnő ez irányban is vállalt kötelezettséget, de azt beismerte, hogy az ügyletet ő kötötte és a vételár kifizetését személyes kötelezettségként magára vállalta; különösen pedig minthogy a vételár fizetésének kettős módozatára nézve a választás ő neki hagyatott meg és a tehermentesités és a vételi ügylet keresztülvitele ezen választás és fizetés teljesítésétől függ, ekként a teljesítés első feltételét ő tartozik megadni, és ezen kötelezettsége képezi a kereset tárgyát, ennek helyt adni és alperest a kereset értelmében marasztalni kellett. (1889 ápr. 5. 2,572. sz. a.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja, azonban azzal a változtatással, hogy alperes a Sch. Jánostól magához váltott 5()0 frtos kötelezvényt és erre vonatkozó törlési nyilatkozatot, valamint a Sch. Annától visszaváltott 250 forintos kötelezvényt, esetleg pedig a 750 forint vételári hátralékot és járulékait nem a felperesnek kiadni, illetőleg nem a felperesnek megfizetni, hanem birói letétbe helyezni köteles. Indokolás: Felperes beismerte, hogy a C. 2. alatt zálogjogilag bekebelezett 370 frt tartozásnak és járulékainak fele őtet terheli, minthogy pedig ennek törlésére vonatkozó nyilatkozatot az alperes részére nem adott, a felperes nem követelheti azt, hogy alperes a visszaváltott kötelezvényeket és törlési nyilatkozatot a felperes kezéhez kiadja vagy esetleg a 750 frt vételár hátralékot felperes kezéhez kifizesse, hanem csupán azt követelheti, hogy az alperes őt a vételár hátraléknak, illetőleg a vételár fejében beváltott kötvényeknek birói letétbe helyezésével biztosítsa. Ugyanazért az elsőbiróságnak Ítéletét a fenti változtatással kellett megfelelő indokai alapján helybenhagyni. (1890 okt. 9. 30,098. sz. a.) A m. kir. Curia (1891 jun. 11. 625. sz a.): Mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. i Indokok: Felperes keresetében azt terjesztette elő és az A. a. alperes részére becsatolt adásvevési szerződést is olyan értelemben állította ki, hogy alperes az eme szerződés tárgyát tevő, a nádasdi 210. sz. tjkvben 4,029. hrsz. a. felvett ingatlan jutalék vételára fejében kikötött 850 frtból 100 frtot készpénzben lefizetett, 750 frtot pedig azzal törlesztett, hogy Sch. Jánosnak felperes irányában fennállott 50U frtnyi követelését, továbbá E. Annának szintén felperes irányában fennállott 250 frt követelését kifizette s illetve a kö1 vényeket beváltotta, ebből kifolyóan tehát alperest ezeknek a kötvényeknek kiszolgáltatására avagy 750 frt vételár lefizeiésére kérle köteleztetni. Habár alperes beismerte, hogy a jelzett ingatlant a felperestől megvette s azt tényleg használja, a felperes mégis jelen keresetével elutasítandó volt; mert felperes felelős azért, hogy a7, eladott ingatlan tulajdona az alperes mint vevő által tehermentesen megszerezhető legyen, a per során bemutatott telekkönyvi kivonat szerint azonban, a nádasdi 210. számú telekjkönyvben a peres felek nevére felvett összes ingatlanokat és így a kérdéses 4,029. hrsz. alatt jegyzett birtokrészt is, a nádasdi árvatár javára C. 2. és 12. alatt. 370 frt tőke és kamatai erejéig zálogjog terheli; a felperes tehát a teljes vételár kielégítését tanúsító okiratok kiadatását avagy a megfelelő vételár lefizetését addig az ideig nem követelheti, a mig eme zálogjog nem töröltetik s illetve alperes abba a helyzetbe nem hozatik, hogy a megvett ingatlan tulajdona nevére tehermentesen bejegyezhető legyen és: mert alperes érdeke az árvatár követelésének érvényesítéséből esetleg származható hátránytól, azzal még nem volna eléggé biztosítva, ha a teljes vételár lefizetését tanúsító kötvények a felperesnek ki nem adatnának, henem azok egyelőre birói őrizet alá helyeztetnének. Felperes, a ki a telekkönyvi bevezetések, valamint családi összeköttetésnél fogva tudta, illetve tudnia kellett, hogy a peres ingatlanrész öröklés címén eladó testvérét illette és ö ezt folytonosait birtokolta, ilyen tudatban az ingatlan vételébe jóhiszeműen nem bocsátkozhatott és tulajdonjogát az eladó osztályos testvére és annak jóhiszemű birtokutódai ellen nem érvényesítheti. A csíkszeredai kir. törvényszék (1890. február 22-én, 175. sz. a): Dr. Betegh Antal ügyvéd által képviselt Sz. István felperesnek, dr. Fejér Antal ügyvéd által képviselt J. János és A. János alperesek ellen tulajdonjog elismerése s jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperesek kötelesek elismerni azt, hogy a csik-dánfalvi 460. számú tjkvből az 1,509. számú tljkvbe átvitt 9,923., 10,018. hrsz. alatti ingatlan felperes tulajdonát képezi s ebből folyólag kötelesek azon részletét, mely a birói szemle megtartása alkalmával fellett jegyzőkönyvben Ill-mal jelöltetett, felperesnek birtokába és használatába átbocsátani. Felperes keresetének többi részével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a bemellékelt 2,420/888. számú tkvi végzés s a fennebb je'zett tljkönyvek másolatával bebizonyította azt, hogy a kérdésben forgó ingatlant egészben adás-vétel utján a telekkönyvi tulajdonostól megszerezte, így tehát felperes tekintendő aptk. 431., 432. és 440. § alapján jogszerű és jóhiszemű tulajdonosnak alperessel szemben s minthogy alperesek elismerték, hogy az átadni rendelt birtokot bírják s ez a birói szemle megtartása alkalmával is valónak bizonyult, ennélfogva tekintettel a ptk. 441. §-ára, felperes tulajdonjogát megítélni s a birtokátadást elrendelni kellett. Alperes részéről felhozott azon körülmény, hogy a jelzett ingatlan három részletben birtokoltatik s felperes csak egy részletet megvásárolt, figyelembe vehető nem volt, mert ez által nincs bebizonyítva, hogy felperest a tulajdon szerzésnél rosszhiszeműség terhelné s tudta volna, miszerint a telekkönyvileg kitüntetett tulajdonosok nem jogos tulajdonosok s igy azoktól vásárolni nem lehet, más mód pedig felperes rosszhiszeműsége nem állíttatott es nem is bizonyittatott. Felperes a sommás per utján megítélt követelésével azért utasíttatott el. mert nem mutatta ki, hogy az annak alapját képező Ítélet hatályon kívül tétetett volna stb. A maros vásárhelyi kir. itélő tábla (1890. június 9-én 2,889. sz. a.): Az elsőbiróság iléletét az ügy érdemét illetőleg helybenhagyja, a perköltségekre nézve pedig megváltoztatja s azokat a peres felek között kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Az elsőbirósági Ítéletnek az ügy érdemére vonatkozó neheztelt része indokaiból és még azért is helybenhagyandó volt, mivel alperesek a viszonválaszirathoz 1. alatt eredetben mellékelt 1887. április 3-án kiállított »örökös szerződési