A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 34. szám - Lehet-e a tanut polgári perben az eskü letételére kényszeríteni? - A budapesti bejegyzett kereskedő nem választhat tetszése szerint a Budapesten székelő járásbiróságok között

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 34. számához. Budapest, 1891. augusztus 23-án. Köztörvényi ügyekben. Általánosságban valamely szerződéses viszonyból eredhető perekre nézve, melyekben a lehető keresetösszeg meg sem határozható, a sommás eljárás kikötése mi i'oghatálylyal sem bir. Ily esetben tehát, midőn a felperes kereseti követelésében a kereset viláiros kitételei szeriut kártérítési követelések is foglaltatnak, s a részben kártérítésből eredő követelés az 500 irtot meghaladja, habár a felek a szerződésből származható vitás kérdésekre nézve magukat a járásbíróság illetékességének alá is vetették, a törvényszék illetékességétől eltérésnek nincs helye. A szekszárdi kir. törvényszék (1891. február 4. 1,121. sz. a.): Abaffy Gyula ügyvéd által képviselt K. Ferenc fulperesuek dr. Pirniczer Béla ügyvéd által képviselt P. József és fiai ker. cég alperes ellen 2,736 frt 64 kr. iránti perében következő végzést hozott: Az illetékesség ellen tett alperesi kifogások elvettetnek és a per felvételére újabbi határnapul 1891. évi március 2. napjának d. e. 9 órája ezen kir. törvényszék pertárába kitüzetik, stb. Indokok: A kereset lényegileg kártérítés iránt indíttatván, habár a csatolt szerződés 11. pontjában a sommás bíráskodás van is kikötve, miután az 1881. évi L1X. t.-c. 13, §-ának 2. a) pontja csak az okiratilag kötelezett készpénzkövetelés vagy helyettesíthető ingóságokra nézve engedi meg a per tárgyának értékére való tekintet nélkül, hogy 500 frton felül is a sommás eljárás kiköttessék; a jelen ügyben pedig a szerződésben összeg meghatározva nem lévén, az készpénzbeli követelés fogalma alá nem esik ; tekintve továbbá, hogy a törvény a kártérítési keresetekre nézve, a feleknek a pts. 52 §-a adott jogát korlátozza és az 500 frtot meghaladó ügyekre nézve a törvényszékek illetőségétől eltérést nem enged; ennél fogva a szerződés 11. pontjára alapított illetékességi kifogást elvetni és az 1881. évi LIX. t.-c. 16. §-a értelmében a perfelvételre újabbi határnapot kitűzni kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1891. április 8-án, 13,222. sz. a. : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és alperes kifogásainak helyt adván, a jelen perre nézve a kir. törvényszék illetékességét leszállítja, stb. Indokok: Felperes keresetében az alperes cég részére teljesített építkezésnek az 1. sz. alatt csatolt szerződésben megállapított költségekből és az ugyanott meghatározott munkadíjakból még ki nem fizetett hátralékot, valamint az alperesnek az idézett szerződés feltételeivel ellentétes eljárása és mulasztásai folytán támadt költségtöbbletet kéri magának megítéltetni. Minthogy tehát a kereseti követelés egészben véve az 1. sz a. csatolt szerződésre van alapitva és az ennek tárgyát képező építkezésből van származtatva és minthogy az idézett szerződés 11. pontjában a szerződő felek az építkezésből támadt minden vitás kérdésre nézve az 1881 : LIX. t.-c. 13. §-ának 2. a) pontja szerint magukat a sommás eljárásnak és a szegszárdi kir. járásbíróság illetékességének alávetették : az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával alperes kifogásainak helyt adni és a kir. törvényszék illetékességét a jelen perre nézve leszállítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. aug. 5. 4,913. sz. a.): A felfolyamodás az 1881 : LIX. t.-c. 59. §. 4. pontja alapján elfogadtattak és ennek folytán a budapesti kir. itélö tábla neheztelt végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság végzése hagyatik helyben, stb. Indokok: Az 1868: L1V. t.-c. 93. §-át módosító 1881: LIX. t.-c. 13 §. a) pontja csak az okiratilag kötelezett készpénzbeli követelés vagy helyettesíthető ingóságokra nézve engedi meg, hogy ha a per tárgyának értéke 500 frtot meg is halad, a sommás eljárás kiköttessék, de általánosságban valamely szerződéses viszonyból eredhető perekre nézve, melyekben a lehető kereseti összeg meg sem határozható, a sommás eljárás kikötése mi joghatálylyal sem bir. Mihez képest tekintve, hogy a felperes kereseti követelésé ben a kereset világos kitételei szerint kártérítési követelések is foglaltatnak ; tekintve, hogy a törvény a rendszerint bonyolultabb kártérítési ügyeket az 500 frton felüli összegekre nézve az egyes bírók hatásköre alul ki akarta venni, mint az az idézett 13. §. azon rendelkezéséből is kitűnik, hogy azon jogviszonyok tekintetében is, melyekre nézve per esetén a sommás eljárás van meghatározva, az ezen jogviszonyokból eredhető kártérítési keresetekre a sommás eljárást ki nem terjesztette, jóllehet a szerződés 11. pontjában a felek általánosságban a szerződésből származható vitás kérdésekre nézve magukat a szegszárdi kir. járásbíróság illetékességének alá is vetették, de miután az elöl idézett 13. §. a) pontja szerint a törvény az ily önkéntes alávetést a kártérítési keresetekre nézve korlátozta és 500 frtot meghaladó ügyekre nézve a törvényszék illetőségétől eltérést nem enged s a kereseti követelés, mely részben kártérítésből ered, az 500 frtot meghaladja, arra nézve az eljáró kir. törvényszék a sommás eljárásra való utasítás mellőzésével saját illetékességét helyesen állapította meg; miért is a kir. ítélő tábla végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése volt helybenhagyandó. Sommás visszahelyezési keresetnek hely nem adható, ha az ily című keresitnek egyik feltétele: az önhatalu IÍ tény hiányzik. Az örökösj legyen az özvegy vagy leszármazó, önhatalmú tény len forgása esetében visszahelyezési keresetét már az örökhagyó által gyakorolt birtoklásra is alapithatja; de a midőn több, különböző jogcímen igénylő örökös létez, nem származhat joga sommás visszahelyezési keresetre egyiknek sem harmadik személy irányában, oly birtokbavétel alapján, a melyet a harmadik személy valamely örököstárs ténye, intézkedése folytán vett igénybe. A zentai kir. járásbíróság (1890. dec. 10-én, 12,690. sz. alatt): Dr. Hodik János ügyvéd által képviselt özv. B. Jánosné szül. T. Verona felperesnek, dr. Stein Adolf ügyvéd által képviselt M. Mátyás alperes ellen sommás vissfahelyezés iránt indított perében a következő ítéletet hozta : Alperes köteles az adós 8,028. kat. hr. számú 8 ker. lánezföldböl a keresethez A. alatt csatolt térrajzon a., b., c, d.-ve\ jelölt 1 h. 600 D-öl területű szántóföldet 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes birtokába visszabocsátani, továbbá azon ingatlan egy termő évbeli elvont haszon fejében 30 frtot felperesnek megfizetni, stb. Mert sommás visszahelyezés tényleges birtok vagy egy kétségen kivül álló jog alapján kérhető. Jelen esetben mindkét eset fenforog, mert felperes a házasság tartama alatt néhai B. János, a férj társbirtoklója volt; továbbá mert az özvegyi jog a magyar jog által biztosított ama jog, hogy az özvegy minden törvényes beavatkozás nélkül a férj halála pillanatában, a hagyatéki javak haszonélvezetébe lép. Jelen esetben tehát az perdöntő körülmény, hogy a kereseti ingatlant felperes férje, néhai B. János a mult év nyarán bekövetkezett halála napjáig birtokolta-e ? Alperes azzal védekezik, hogy a kereseti földet már néhai B. János halálát megelőző pár évvel B. Péter használta, kitől a folyó évben ő, t. i. alperes vette haszonbérbe. Miután azonban a kihallgatott Cz. Jakab, Cz. József, Cz. Lipót, B. István, B. Pál, P. Berthold és K. Sándor vallomásából összevetőleg az a kétségtelen tényállás állapíttatott meg, hogy a kereseti földet néhai B. János tulajdonjogának fentartása mellett B. Péter művelte ugyan, de csak néhai B. János felügyeleti és rendelkezési joga épségben tartásával s ezen tanuk vallomását támogatja a 12,448. sz. a. becsatolt hatósági bizonyítvány, melynek tartalma szerint a kereseti ingatlanságot néhai B. János 15 év óta bekövetkezett haláláig használta és birtokolta; miután továbbá ezzel szemben K. András, U. Mihály és különösen I. Albert és R. Miklós vidéki s csak az aratásnál tapasztaltak után vallomást tett tanuk azon állítása, hogy ők B. Bétert tartották gazdának, hogy ez parancsolt, fogadta és fizette a munkásokat, egy magukban véve a fent kifejtett bizonyítékokat már csak azért sem erőtlenitették meg, mert alperes arra nézve, hogy a kereseti ingatlant néhai B. János tulajdoni és használati joggal átengedte volna B. Péternek, nem szolgáltatott, miután tehát ez utóbbi nem volt jogosítva a kereseti ingatlant felperes haszonélvezetétől elvonni s alperesnek haszonbérbe adni, alperes a kereseti ingatlan visszabocsátására s az elvont hasznokban marasztalandó volt, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1891. február 18-án, 3,217. sz a.): Az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1891. július 28-án, 3,501. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A tanuk vallomásával és az adókataszteri bizonylattal begyőzöttnek tekintendő ugyan az a körülmény, hogy az a 8 lánc föld, a melyből alperes 1 lánc földet 1890. évi márc. havában mívelés alá vett, felperes férje, B. Jánosnak volt tényleges birtokában ennek 1889. évben történt elhalálozásáig és hogy addig fia, B. Péter azon ingatlan iránt csak atyja nevében rendelkezett; mind a mellett a sommás visszahelyezési keresetnek hely nem adható azért, mert az ily című keresetnek egyik feltétele : az önhatalmú tény hiányzik. Való ugyan, hogy az örökös, legyen az özvegy vagy leszármazó, önhatalmú tény fenforgása esetében visszahelyezési keresetét már az örökhagyó által gyakorolt birtoklásra is alapithatja : és hogy jogelőde halála után, ha eltérő körülmény nem bizonyittatik, a bíróság részéről való elismerést megelőzőleg és illetve a hagyaték átadása előtt is a birtoklás folytatójának ö tekintendő ; de a midőn — mint jelen esetben — több különböző jogcímen igénylő örökös létez, tehát kizárólagos birtoklást egyik sem követelhet, nem származhat joga sommás visszahelyezési keresetre egyiknek sem harmadik személy irányában oly birtokbavétel