A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 33. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? (Felelet.)

A J nevezetesen hetekre vagy hónapokra köttetnek és a zsákkölcsöndi] is ez okból csupán hetenkint vagy hónaponkint állapittatik meg, hosszabb időre, nevezetesen évekig tartó időtartamra azon okból nem létesülnek, mivel ez az ügylet lényegével ellenkezik, a mennyiben évekig terjedő időtartamnál, mint jelen esetben is, a kölcsön-díjak a zsákok csekély értékét messze túl haladnák és így ezen esetben a józan kereskedői felfogás és szokás inkább a zsákok megvásárlását, mintsem kölcsönbe vételét eszközölné, ezen elvek alkalmazást nyervén felprees javára, alperesre is alkalmazandók. A szakértők ugyan zsákkölcsön-díj fejében hetenkint és zsákonkint egy krajcárt állapítottak meg, de mert felperes ezen címen hetenkint Vv-ed krajcárt vett keresetbe, a kereseti kérelemtől felemelt mérvben bíróilag eltérni nem lehetett, tehát hetenkint egy-egy zsák után >/< krajcárt számítva, 2,900 zsák után tizenhárom hétre 53 frt 89 kr. lett megítélve, ezt meghaladó kereset pedig elutasittatott. A zsákoknak küldéséért fizetett 4 frt 50 kr. fuvar, D. Félixnek, mint felperes megbízottjának utazási, időtöltési, élelmezési és szállásköltség címén felszámított 24 frt 50 kr., 5 frt, 35 frt és 60 frt iránti, mégis S frt 30 kr. óvásdíj iránti kereset kártérítés címén követeltetvén, elutasittatott, mert a fenti indokolás szerint az árpaadás-vételi ügyletből folyólag felperesnek kártérítési követelése nem lehet. A kereset 4-ik pontjában 27 métermázsa és 12 kiló árpa súlyhiány címén 147 frt 83 kr. követeltetik, a mi felperesileg kifogásoltatván e tekintetből bíróilag a következők állapittatnak meg: 10 va ggon árpának súlya hitelesen szállító levelek által igazolható, alperes azonban a szállító leveleket be nem csatolta és ezen mulasztása eskü által nem pótolható, alperes ugyan a 7. alattival és S. állomásfőnök vallomásával iparkodik igazolni, hogy 10 vaggon árpa nettó súlya 1,000 métermázsa volt: e tekintetből azonban sem S. vasúti állomásfőnök 7. alatti értesítése, sem vallomása figyelembe nem jöhetett, mert az értesítés, habár valószínűleg iráshibából, csak 10,000 kilóra teszi az árpát és mert minden zsák árpát fel nem mért, hanem csak próbaméréseket eszközölt és a szállítóleveleket vallomása szerint D. Félix bemondása alapján állította ki, a szállított árpamennyiségre G. Lipót előtt D. F.-nek tett beismerő nyilatkozata azért nem jöhetett figyelembe, mert G. Lipót vallomása D. Félix vallomásával és alábbiak szerint hivatalos lényekkel áll ellentétben és különben is L. Lipót vallomása póteskü által ki sem egészíthető. A 10 vaggon árpa >úlyára egyedül elfogadható bizonyíték a 7. alattira a brünni vasúti állomás-főnöknek jelentése és részletes súly-táblázata, abból bíróilag elfogadtatott a középrovat adata, a mely szerint szállítólevelek értelmében szállíttatott 98,896 kiló, mert ez felel meg a dinnyési vasúti állomáson kiállított szállítóleveleknek, mi egyedül kötelező alperes irányában is; középrovatban kitüntetett súlymennyiség szállítása állapíttatott meg bíróilag is, habár a brünni állomáson történt részletes felmérésnél a szállított árpa súlya 98,520 kiló volt, de ezen súlymennyiségért alperes már felelősséggel nem tartozik. Ekkép alperes szállítólevelei szerint szállíttatott 10 vaggon ban 98,896 kiló ; kifizettetett és szállítandó lett volna 100,000 kiló, ekkép 1,104 kilóval kevesebb szállíttatott, továbbá a kihallgatott szakértők vallomása szerint a M.-féle zsákok 85 dekagrammot nyomnak, volt pedig a 7. alatti szerint a 10 vaggonban 1,473 zsák, ez tehát 125,205 dekának, vagyis 1,252 kilónak felel meg, a mi szintén a szállított árpa bruttó súlyából leszámitandó, mert semmi elfogadható alappal nem bír azon alperesi védekezés, hogy a vasúton ily nagy mennyiségű termény nettósúly szerint vétetik át. mert az árpa a zsákkal együtt méretik fel és hogy a zsáksúly leszámitatott volna, hitelt érdemlőleg nem igazoltatott, mert e tekintetben kihallgatott P. János csak az állomásfönöktöli hallomás után tanúskodik, a mérésnél jelen nem volt, S. állomásfőnök pedig csak próbamérésről tanúskodik és a súlymennyiségre eltérő, tehát nem megbízható adatokat szolgáltatott. Ekkép a súlyhiány 1,104 + 1,252 = 2,356 kiló, vagyis 23 méiermázsa és 56 kiló, minek értéke 5 frt 45 krjával számítva 128 frt 40 krt tesz és ekkép e címen követelésbe vett 147 frt S0 kr. helyett 128 frt 40 kr. Ítéltetett meg azért, mert a súlyhiány nem ugy, mint a kereseti levélben állíttatik, 27 mm , 12 kiló, hanem 23 mm. és 56 kiló volt, mégis a kereset 8-ik pontjára vonatkozólag csak 38 frt 40 kr. Ítéltetett meg, mert alperes részére az alábbiak szerint megítélt 90 frt e helyen alperesnek javára levonásba helyeztetett. Az ellenirat első pontjában ki nem fizetett árpa fejében viszonkeresetbe helyezett 1,090 írtból 90 frt megítéltetett és felperes terhére a fentiek szerint beszámíttatott, mert felperes is beismerte, hogy ennyiben hátralékban van, miért is 47 frt 80 kr. iránti keresetét a válaszban 57 frt 80 krra önként leszállította. 1,000 frt iránti alperesi viszoukereset azonban elutasittatott, mert alperes a viszonválaszban beismerte, hogy árpa vételára fejében épen annyit vett át, t. i. 13,535 frtot, mint a mennyit felperes a válaszban kimutatott, mégis azonban azon különbséggel, hogy felperes által kimutatott 1,000 frt első részletet alperes nem a székesfehérvári kereskedelmi banknál, hanem az A. alatti alapján felperes megbízottjától foglaló fejében vette fel, melyet — miután felperes a szerződést megszegte - a K. T. 277. §-a alapOGr. 131 ján alperes kártérítés fejében megtartani kiván és még ezen túl 1,000 frt elvesztésére is felperest köteleztetnikérte.vagyis a foglaló még egyszeresét kérte, ez iránti viszonkereset azonban elutasittatott; mert eltekintve attól, hogy a KT. 277. §-a nem alkalmazható ezen polgári perben, alperes, mint szinténszerződésszegő és ki a szerződés teljesítésétől elállott, közpolgári jog szerint sem a foglalót, sem annak kétszeresét nem követelheti, annyival kevésbé, mert a szerződés felén túl teljesedésbe ment, az A. alattiban az 1,000 frt foglalóra kiköttetett, hogy az árpa vételárába számíttatik be és a foglalóra semmi egyéb más intézkedés nem tétetett, a viszonkereset 23. és 4-ik pontjában foglalt követelések is elutasittattak, mert 20 vaggon árpa 10,900 frt árának késedelmi kamata 218 frt, árkülönbözet 450 frt, írási díj 6 frt 55 kr. és 10 vaggon árpának zsákokba mérése, megmérése és kiürítéséért 120 frtot alperes kártérítés címén követeli, mihez azonban alperesnek a fentiek szerint joga nincsen, megjegyeztetik különben, hogy a mennyiben a foglaló még egyszeresen követeltetik, külön egyéb károk számításba nem jöhetnek, mert a foglaló kétszerese minden károk fedezésére szolgál. Megjegyeztetik végül, hogy a mennyiben alperes vételárkülönbözet cimén kártérítést követelhetett volna is, jelen esetben az iránti jogát elvesztette azon ténye által, hogy a 20 vaggon árpát nem azonnal, hanem a szállítási véghatáridőtől számítva több hónapra és nem árverésen adta el. A perköltségek kölcsönösen megszüntettek, mert mindkét fél részben pernyertes és pervesztesnek tekintendő. A budapesti kir. itélő tábla (1890. évi április hó 15-én 43,964/1889. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta stb. A m. kir. Curia (1891. febr. 25. és 26-án 5,694. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítélete annyiban, a meDnyiben alperes zsákkölcsön-díjban és a szállított árpamennyiség különbözetében marasztaltatott, megváltoztattatik, felperes zsákkölcsön-díj s árpamennyiség-különbözet címén támasztott követelésével elutasittatik, egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik s ehhez képest alperes köteleztetik 2,900 db. zsákot és pedig felerészben Dinnyésen, felerészben Ágotán felperesnek átadni, mit ha nem tenne, a zsákok értéke fejében köteles 783 frtot felperesnek megfizetni, viszont azonban felperes is köteleztetik 90 frtot stb. alperesnek megfizetni, felperes keresetének, alperes pedig viszonkeresetének egyéb részével a perköltség kölcsönös megszüntetése mellett elutasittatik stb. Indokok: Tekintve, hogy az A. alatti kötlevél nem tartalmaz szabatos rendelkezést arra nézve, hogy a kérdéses 45 vaggon árpából mily mennyiség találtatott a vétel idején az A. alatti kötlevélben megjelölt majorok mindegyikében, illetve, hogy mennyi árjiát tartozott volna alperes a dinnyési és mennyit a sárbogárdi állomásra szállítani és így csakis az A. alattinak helytelen szövegezése okozta, hogy a szállítandó árpamennyiség, valamint a szállítás helye iránt a felek közt eltérés merült fel, a fenforgó esetben egyik fél sem tekinthető szerződésszegőnek s ennélfogva jelen esetben csak a 25 vaggon árpának tényleg történt szállítása és átvételéből keletkezett jogviszony vétethetvén a per elbírálása alapjául, egyrészt alperes nem volt egyébre kötelezhető, mint a birtokában levő zsákoknak visszaadására, esetleg a zsákoknak a szakértők véleménye alapján megállapított értéke megfizetésére, másrészt felperes is, minthogy szerződésszegőnek nem tekinthető, s ekként az adott 1,000 frt foglaló elvesztésében el nem marasztalható, ezen foglalónak az átvett 25 vaggon árpa árába való leszámítása után csakis az elismert 90 frt vételár-hátralék stb. fizetésére volt kötelezendő. A fentebb felhozott okokból tehát felperest a kereset 3-ik pontja alatt felszámított utazási és óvási költségek címén támasztott követelésével, alperest pedig a megítélt 90 frtot meghaladó egyéb viszonkövetelésével el kellett utasítani. A zsákoknak Székesfehérvárra való átadására nem volt alperes kötelezhető, mert azokat részben Ágotán, részben Dinnyésen vette át. Zsákkölcsön-díjban pedig azért nem volt alperes marasztalható, mert neki a zsákok nem kölcsön adatván, közte és felperes között zsákkölcsön-ügylet nem jött létre, az a körülmény pedig, hogy felperes a zsákokért állítólag kölcsöndíjat fizet, alperesre nézve közömbös. Végre a szállított árpamennyiség különbözete címén a kereset 4-ik pontjában felszámított követelésével azért volt felperes elutasitandó, mert az árpa Dinnyésen volt átveendő s azt felperes ott tényleg át is vette, azért a különbözetért tehát, mely esetleg az árpának Brünnbe való megérkezte alkalmával netalán mutatkozott, alperes felelősséggel többé nem tartozik és pedig annál kevésbé, mert az F. alatti kimutatás felperes egyoldalú magánfelmérése alapján történvén, a mennyiség kimutatására és alperes marasztalására perrendszerü bizonyítékul el nem fogadható. Mindkét fél részben pernyertessé, részben pervesztessé válván, ez okból a perköltség kölcsönösen meg volt szüntetendő stb. A ki tűri, hogy valamely üzlet az ti eége alatt ioIytattas>ék s ez által abba, hogy harmadik személyekkel szemben ö jelentkezzék mint üzlettulajdonos, beleegyezett, az az üzlet részére s így az ő nevében kötött ügyletekért jóhiszemű harmadik személyekkel ^zeniben felelős. (1891. jnn.il, 1,643. sz.a.)