A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 33. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? (Felelet.)

Í30 A JOG. 3-ik személy irányában joghatálylyal nem bir. Felperes tehát keresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia (1890. szeptember 25. 6,488/p. 1890.) : A kir. tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Az adós ált.il irt levél, melyben ez magát fizetésképtelennek jelenti ki, a veszély valószínűségének kimutatására alkalmas nem lévén, annak alapján a biztositási végrehajtás el nem rendelhető. (A m . kir. Curia 1891. július 6-án 4-,254. p. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltón a fizetési időnek ekkép lörtént megjelölése : „mától három lió iapra" kellékhiányt nem képez, minthogy a három hó kétségtelenül a váltó keltezése napjától számítandó, vagyis a „mától" szónak a dolog természete szerint csak az az értelme és jelentősége lehet, mintha a lejárati idő megjelölésének a „kelettől" szó használtatott volna. A budapesti kir. itélő tábla (2,320/91. v. sz.): A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, jelen perben a váltóbirósági hatáskört megállapítja s az elsöbiróságot a per érdemében határozat hozatalára utasítja. Indokok: A kereseti váltón a fizetési időnek ekkép történt megjelölése : »mától három hónapra«, kellékhiányt nem képez, minthogy a három hó kétségtelenül a váltó keltezése napjától számítandó, vagyis a »mától« szónak a dolog természete szerint csak az az értelme és jelentősége lehet, mintha a lejárati idő megjelölésénél a »keletfől« szó használtatott volna és mert e szerint a beperesitett váltó minden lényeges kellékkel el lévén látva, az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával, jelen perben a váltóbirói hatáskört megállapítani s az eljáró kir. törvényszéket a per érdemében határozat hozatalára utasítani kellett. A ra. kir. Curia (1891. július 2-án, 855. és 4,513. sz. a.): A kir. itélő táblának 2,320/91. v. sz. a. kelt Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért: mert a váltónak kellékei annak tartalma szerint lévén elbirálandók, minthogy a keresethez A. a. mellékelt váltón a kibocsátó »1890. szeptember 5-én« kelt intézvényében arra utasítja az intézvényezettet, hogy »mától három hónapra« fizessen és minthogy az intézvényezett elsőrendű alperes ezt az intézvényt elfogadta és a váltó a történt bemutatás idejére nézve valamely feljegyzést nem tartalmaz: ezek szerint nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a »mától« szó a váltó keltezése napjára vonatkozik s következőleg az A'/, a. váltón a fizetés idejének »raától három hónapra« megjelölését a váltótörvény 3. §. 4. p. rendelkezéséhez képest határozottnak kellett elismerni. Alperes zsákkölcsön-díjban nem marasztalható, ha neki a zsákok nem kölcsön adatván, közte és felperes között zsákkölcsönügylet létre nem jött; az a körülmény, hogy felperes a zsákokért állitólag kölcsöndíjat fizet, alperesre nézve közömbös. Az árpa bizonyos meghatározott helyen lévén átveendő, alperes azért a különbözetért, mely esetleg az árpának más helyre vaió megérkezte alkalmával netalán mutatkozott, felelősséggel többé nem tnrtozik. A székesfehérvári kir. törvényszék (1889. június 21-én, 5,082. sz. a.): Dr. Löwy Károly ügyvéd által képviselt »Actiengesellschaft der Brünner Brauerei« brünni cégnek Meszlény Lajos ügyvéd által képviselt K. György alperes ellen 1,450 frt s jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetének és alperes viszonkeresetének részben hely adatván, a kölcsönös követelések beszámításával alperes köteles: 1. 2,900 db. M. Ödön-féle kölcsön zsákot természetben és pedig felerészben Dinnyésen, felerészben Ágotán kiadni, mit, ha nem tenne, ezek értéke fejében 783 frtot felperesnek megfizetni; 2. köteles alperes K. György 53 frt 89 kr. zsákkölcsöndíjat stb.; 3. köteles alperes 38 frt 40 kr. szállított árpamennyiségkülönbözetet felperesnek megfizetni. Ellenben felperesnek a zsákok egyenértéke fejében követelt 1,450 frtból a 683 frtot meghaladó rész iránti keresete, a zsákoknak természetbeni kiadása esetén azoknak a zsákkölcsönzőhöz való fuvarmentes beszállítása, a zsákkölcsöndíj fejében 13 hetet meghaladó időre keresetbe vett követelés, a zsákoknak Ágotára történt kiküldése fejében követelt 4 frt 50 kr., D. Félixnek utazási költsége fejében követelt 8 frt 30 kr., óvási díj fejébeu követelt 8 frt 30 kr., D. Félixnek ismét utazási költség fejében 5 frt, ugyanannak ismét utazási költség fejében 35 frt; ugyanannak 6 napi időtöltés alatt élelmezés és szállás fejében 60 frt, 10 waggon árpa kevesebb súlya fejében a 147 frt 80 krból 38 frt 40 krt meghaladó rész iránt indított felperesi keresete elutasittatik. Viszont az alperes által viszonkeresetbe helyezett árpavételár hátralék fejében 90 frt biróilag megítéltetik és felperesnek a fenti 3-ik pontban megítélt követelésénél beszámíttatván, az emiitett 3-ik pontbeli rendelkezés által ezen 90 frt alperesi viszonkövetelés ki van egyenlítve. Az ellenirat 1-sö pontjában árpavételár fejében követelt 1,090 frtból 1,000 frt; 2- ik pontjában 20 vaggon árpa 10,900 frt vételára után kamatveszteség címén felszámított 218 frt; 3- ik pontjában árkülönbözet címén felszámított 450 frt, értesitvény címén felszámított 6 frt 55 kr. ; 4- ik pontjában 10 vaggon árpa felmérése, megmérése, zsákokból kiürítés címén felszámított 120 frt és 1,000 frt foglaló elvesztése iránti viszkereset elutasittatik. A perköltségek a peres felek közt kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: Előre bocsáttatik, hogy jelen per a közpolgári és nem a kereskedelmi biróság előtt indíttatván, a kereskedelmi törvény rendelkezései csak annyiban jönnek alkalmazásba, a menynyiben a fenforgó viszonyokra a közpolgári törvények, vagy törvényes gyakorlat nem intézkednék. Az A. alatti kötés kétségtelenül megállapítja, hogy felperes 45 vaggon árpát vett alperestől, métermázsánkint 5 frt 45 krért és pedig: Kis-Falud, Magyar-Almás, László-Majorból a déli vasúthoz, ágotai majorságból a sárbogárdi állomásra volt szállítandó és ugyan legkésőbb 1887. évi december 15-éig. Felek kölcsönösen beismerték, hogy 25 vaggon árpa kötés szerint szállíttatott és ez irányban az ügylet befejeztetett. 20 vaggon árpa azonban szállítva nem lett és pedig azért, mert felperes szerint ezen 20 vaggon árpából 10 vaggon a déli vasút dinnyési állomására, 10 vaggon pedig a sárbogárdi állomásra lett volna szállítandó, alperes állítása szerint pedig a 20 vaggon árpa az ágotai majorból adatván el, áz mint oda a legközelebbi állomásra lett volna szállítandó, de mert a sárbogárdi állomásra csak 10 vaggonra való zsák szállíttatott, alperes a szállítást megtagadta, kétségtelen, hogy az A. alatti mennyiségileg meg nem állapítja, hogy mennyi lett volna szállítandó Dinnyésre és mennyi Sárbogárdra, tehát az A. alattit a felek hiányosan szerkesztették : ezen hiánynak káros következményeit felek kölcsönösen viselni tartoznak ; G. Adolf ugyan vallja, hogy 20 vaggon árpának Sárbogárdra szállítása lett kikötve, de mert — vallomása szerint — érdekelt fél, ennek előadását figyelembe venni nem lehetett anynyival Í3 inkább, mert épen alperes által hivatkozott és ezen perben szintén érdekelt D. Félix ellenkező vallomást tett, G. Lipót vallomása pedig nem közvetlenségen alapulván, szintén figyelembe venni nem lehetett. Igaz ugyan, hogy a K. T. 325. §-a értelmében jelen kétséges esetben a 45 vaggon árpának fele Sárbogárdra, fele Dinnyésre lett volna szállítandó, de hogy peres felek nem a hivatolt törvényszakaszt akarták alkalmazni, kitűnik abból, hogy 25 vaggon már a déli vasútra tényleg szállíttatott. Alperes különben beismeri, hogy 10 vaggon árpára a kölcsönzsákok Ágotára megérkeztek, mégis ezen 10 vaggon árpát sem szállította a vasúti állomásra, miként azt a D. alatti 1887. december 15-iki keletű, nem kifogásolt értesítés is igazolja, tehát ezzel alperes szerződésszegése igazoltnak mutatkozik : de másrészről miután felperes is beismeri, hogy 10 vaggon árpára a sárbogárdi állomáshoz zsákokat nem küldött, ezzel felperes is szerződésszegőnek tekintetik, ekkép a szerződésszegés kölcsönös lévén s felperes a nem kifogásolt B. alattival 1887. évi december 16-án 20 vaggon árpára az ügyletet megszüntetvén és ezen megszüntetést alperes tudomásul vévén, az ellen megfelelő időben óvással nem élt, igy a kölcsönösen megszüntetett ügyletből peres feleknek kártérítési követelése sem lehet annak dacára, hogy ezt felperes a B. alattiban magának fentartotta. Alperes azonban a 2,900 db. zsákot kézi zálogkép meg nem tarthatta, mert ámbár a szállított árpa ára fejében felperes 90 frttal hátralékban van, tekintettel azonban azon körülményre, hogy a K. T. 309. §-a nem alkalmazható, mert a per során igazoltatott, hogy ama zsákok nem felperes, hanem M. Ödön tulajdonai és a zsákokra felperesnek azon határozott rendelkezése volt, hogy azok árpaszállitásra használtatnak, ekkép alperest a 2,900 db. zsák természetbeni kiadására kötelezni kellett; azonban mellőzendő volt felperes azon kérelme, hogy a zsákoknak fuvarbérmentesen Székesfehérvárra M. Ödönhöz leendő szállítására alperes köteleztessék, mert erre peres felek közt semmi megállapodás nem történt, a zsákokat DinnyéseD, illetve Ágothán felperes adta és alperes vette át, az átadás és átvételnek most is ugy kell megtörténni. Ha a zsákokat alperes természetben át nem adhatná, azok értéke fejében alperes 783 frt megfizetésére köteleztetett. Felperes ugyanezen a címen 1,4;J0 frtot helyez keresetbe, azonban a 783 frtot meghaladó kereset elutasittatott, mert alperes tagadta, hogy M. Ödön-féle zsákok darabja 50 krt érne és felperes nem is igazolta az 50 kr. értéket, tekintve, hogy ez irányban kihallgatott szakértők a zsákok értékét 25 — 30 krra tették, ezen érték biróilag arányosittatván, a zsákok darabja 27 krral számíttatott, a mi 783 frtnak felel meg, kamatok nem követeltetvén, azok megitélhetők nem voltak. Zsákkölcsön-díj címén 1,450 darab után 1887. nov. 30-tól, 1,450 darab után pedig 1884. december 12-től a zsákok tényleges birtokba bocsátásáig vagy azok értékének lefizetéséig zsákonkint és hetenkint '/7-ed krajcár zsákkölcsön-díj vétetett felperes részéről keresetbe, tekintve azonban, hogy ezen követelés alperes részéről kifogásoltatott, szakértők lettek kihallgatva, kiknek véleménye alapján és mert az észrevételekben alperes sem tett ez irányban kifogást, biróilag megállapittatott, hogy a zsákkölcsöndíj csak három hóra követelhető és annyi időre, vagyis 13 hétre lett biróilag megitélve, mert e zsákkölcsönadási ügyletek természetük és céljoknál fogva szokás szerint általában csak rövid időre