A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 33. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? (Felelet.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 33. számához. Budapest, 1891. augusztus 16-án. Köztörvényi ügyekben. \ kiskorúval kötött szerződést a kiskorú cselekvő képességénők hiánya miatt csak az illető kiskorú vagy annak törvényes képviselője, esetleg örökösei támadhatják'meg:, de nem a kiskorúval szerződő öiijogu személy is. A m. kir. Curia (1891. június 11-én, 10,454/1890. sz. a.): A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A kiskorúval kötött szerződést a kiskorú cselekvő képességének hiánya miatt csak az illető kiskorú vagy annak törvényes képviselője, esetleg örökösei támadhatják meg, de nem a kiskorúval szerződő önjogú személy is. Felperes tehát a közte és kiskorú Cz. Mihály közt létrejött A. alatti vagyonátruházási szerződés érvénytelenítését, kiskorú Cz. Mihály cselekvő képességének hiánya indokából nem követelheti. De nem követelheti felperes a kereseti ingatlan tulajdonát azon az alapon sem, hogy ő a kereseti ingatlant kiskorú Cz. Mihálynak örökség fejében adta át és hogy az átadás alkalmával kikötötte, hogy a kérdéses ingatlan kiskorú Cz. Mihály elhalálozása esetén ö reá visszaháramoljon. E két alapon azért nem követelheti, mert felperes kiskorú Cz. Mihályt a törvény által megkívánt módon örökbe nem fogadván, annak felperes után törvényes öröklési joga nem volt és így a kereseti ingatlant kiskorú Cz. Mihály részére örökség fejében átadottnak tekinteni nem lehet. Az A. alatti szerződésben pedig felperes a kereseti ingatlant kiskorú Cz. Mihályra örök tulajdoni joggal ruházta át és csak a maga és neje holtig tartó haszonélvezeti jogát tartotta fenn; az .4. alatti szerződés tartalmával tehát felperesnek az az állítása, hogy ö az ingatlanoknak reá való visszaháramlását szóbelileg kikötötte, ellentétben van és ezt a szóbeli kikötést csak akkor lehetne tekintetbe venni, ha az A. alatti szerződés kiállítása után és a kiskorú Cz. Mihály hozzájárulásával történt volna, a felperes által felhítt tanuk azonban ezt nem bizonyították, stb. Abban az esetben, ha a megháborított tel birtoklásának jogosultságát kimutatta, bármilyen rövid ideig- volt is birtokban, visszahelyezést kérhet. A felsó'-eó'ri kir. jbiróság (1890. máj. 12-én, 2,0G0. sz.) •' S. Mártonné felperesnek, K. Mihály alperes ellen visszahelyezés iránti perében következőleg itélt: Felperes, mint a villámosi 4. népsorsz. háznak tulajdonosa, az alperes tulajdonát képező 70. népsorsz. házhoz tartozó kútnak vizhordás, valamint marháinak a kúthoz való hajtása és a kútnál való itatása általi használatába visszahelyeztetik és alperes ezen jog gyakorlatának megháboritásától eltiltatik, stb. Indokok: Alperes maga is beismerte azt, hogy felperes a 70. sz. háznál levő kútat, a víznek ezen kútból való elhordása által, békésen használta és a kútnak ily módon leendő további használatát sem ellenzi, tehát elismerte alperes, hogy felperes a vizmeritési jogot, mint megszerzett jogot gyakorolta. Azonban azon kifogással élt alperes, hogy felperes a kút használati jogát marháknak a kútnál való itatására meg nem szerezte és nem is gyakorolta. Ezzel szemben S. Mátyás és B. János György tanuk egybehangzó vallomása által igazoltatott, hogy az 1881. évben akkor, a mikor felperes és alperes a 70. és 4. sz. házak felett osztozkodtak, a köztük megtartott magánárverés előtt épen alperes maga határozta meg és jelentette ki azon feltételt, hogy a 4. sz. a. háznak megvevöje a 70. sz. háznál levő kútat ugy használja a jövőben, a mint ezt néh. K. János használta. Ugyanezen S. Mátyás és K. Mátyás tanuk azt igazolták, hogy néh. K. János, a 4. és 70. számú háznál levő kútat ugy használta, hogy marháit itatás végett ezen kúthoz lehajtatta. G. János tanú 1884. év őszétől az 1885. év késő őszéig, tehát egy évben többször látta, valamint K. Mátyás 1885. tavaszától 1885. őszéig szintén látta, hogy felperes marháit a 70. sz. háznál levő kúthoz hajtotta itatás végett és azt alperes, valamint hozzátartozói is tudták, sőt maga alperes is látta. Minthogy ezek szerint bebizonyitottnak veendő az, hogy felperes nemcsak a vizmerités, hanem a kútnál való marhaitatás jogát is megszerezte és ezen megszerzett jogát G. János tanú szerint egy évnél tovább, K. Mátyás tanú szerint pedig több hónapon át békésen gyakorolta is, minthogy az esetben, ha valaki valamely jog gyakorlatára vonatkozó jogosultságát, vagyis a jogcímet igazolja, ugy az évi tényleges birtoklásnak beigazolása nem szükséges, minthogy alperes nem is állította, még kevésbé igazolta azt, hogy a vízhasználati jognak megszerzése alkalmával vagy bármikor közte és felperes között olyan megállapodás létesült volna, mikép felperes a 70. számú háznál levő kútból csak vizet hordhat és a kútat rendeltetése szerint — így marhaitatásra is — nem használhatja; azért felperest a kút beigazolt marhaitatással egybekötött használatába visszahelyezni s alperest a további háboritástól eltiltani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. febr. 22. 41,976. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes azt, hogy a felperes a villámosi 70. népsorsz. házhoz tartozó kúton marháinak a kúthoz való hajtása és a kútnál való itatási szolgalmi jogot néh. K. Mihály halála után annak hagyatéka felett 1881. évben létrejött osztály óta 1885 évi őszig háboritlanul gyakorolta, határozottan tagadásba vette. Minthogy a per során kihallgatott tanuk az időt részletesen nem tudták meghatározni, melyben felperes a raarhaitató jogot gyakorolta, arra nézve pedig, hogy alperes felperest a viz elhordásában akadályozta volna, nincs bizonyíték; felperest keresetével, miután a marhaitatásra vonatkozólag ki nem mutatta, hogy egy éven túli időn át annak gyakorlatában volt, elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia C1891. jun. 11. 3,534/891. sz.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A másodbirósági ítélet megváltoztatásával a keresetnek hely adandó volt mert B. György János és S. Mátyás tanuk vallomása szerint peresfelek közt az az egyezség jött létre, hogy felperes a 70. sz. a. házhoz tartozó kútat ugy használhatja, a mint az addig használtatott. Ez a használati mód pedig abból állott, a mint azt a felperesi állítással egyezőleg S. Mátyás és K. Mátyás tanuk bizonyítják, hogy a peresfelek közös jogelőde, marháit itatás végett a kúthoz hajtotta, azt pedig G. |ános és K. Mátyás tanuk vallják, hogy felperes is hajtotta marháit a kérdéses kúthoz itatni. Minthogy ezek szerint felperes a kérdéses kút használatához ugy a jogszerű címet, valamint a tettleges használatot bizonyította s minthogy abban az esetben, ha a megháborított fél birtoklásának jogosultságát kimutatta, bármilyen rövid ideig volt is birtokban, visszahelyezést kérhet, ennélfogva felperes a kútnak egyezségileg megállapított használatába visszahelyezendő volt, stb. Végrehajtást szenvedő és férje közt létrejött közjegyzői okiratba foglalt szerződés alapján a végreunjtás elrendelése után röviddel annak foganatosítása előtt létrejött jogügylet a végrehajtató, mint 3-ik személy irányában joghatálylyal nem bir. A zalaegerszegi kir. törvényszék (18S9. június 27-én, 3,516/p. 1889.): Krosetz János ügyvéd által képviselt S. Anna özv. K. Gergelyné felperesnek, Boschán Gyula ügyvéd által véilett h—i takarékpénztár alperes elleni sommás tulajdoni igényperében itélt : Felperes igénykeresetéuek hely adatik s a végrehajtási jegyzőkönyv 1 — 11. sorszámai alatt felvett tárgyak a birói zár alól feloldatnak. Indokok: A becsatolt halálesetfelvételi ív szerint a végrehajtás foganatosítása alkalmával végrehajtást szenvedett már elhalt s így a végrehajtást ellene foganatosítani nem lehetett, hanem az a végrehajtási törvény 17. §-a értelmében lett volna foganatosítandó, a mi mellőztetett, s minthogy a sérelmesen tel jesitett foglalás ellen csak a perben álló fél van jogosítva előterjesztéssel élni, végrehajtást szenvedő pedig, ki ellen a sérelmes cselekmény elkövettetett, elhalt, felperes, ki érdekeiben közvetlenül hátrányt szenvedett, orvoslást csakis az igénykereset beadása által találhatott. A halálesetfelvételi ív szerint végrehajtást szenvedő teljesen vagyontalanul halt el s így a vélelem az, hogy a neje lakásán talált ingóságok nem a végrehajtást szenvedő, hanem neje, igénylő felperes tulajdonát képezik, a mi abból is következtethető, hogy végrehajtató nem foglalta le az elhalt hagyatékában talált, avagy arról az örökösökre átszállott ingóságokat, hanem az igénylő felperes birtokában talált tárgyakat. De mivel ezen tárgyak közül a végr. jkv. 1., 2, 3., 10. és 11. tétele alatt felvett tárgyak a kihallgatott tanuk szerint közjegyzői okirat alapján képezik felperes tulajdonát, a többi tárgyakra nézve pedig végrehajtató tartozott volna ellenbizonyitékot szolgáltatni, hogy azok nem azonosak a közjegyzői okiratban felsorolt tárgyakkal, illetőleg hogy nem képezik igénylő felperes tulajdonát, hanem azok a végreh. törvény 17. §-a értelmében a végrehajtást szenvedő hagyatékát képezik, s e címen lettek lefoglalva, ily bizonyítékot pedig végrehajtató ki nem mutatott; ennélfogva az összes lefoglalt tárgyak felperes tulajdonaként a birói zár alól feloldandók voltak. A budapesti kir. itélő tábla (1890. március I8-án, 38,009/p. 1889. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, s felperest keresetével elutasítja. Indokok; Felperes keresetét az általa becsatolt közjegyzői okiratra alapitja, melynek tartalma szerint ő a lefoglalt ingókat az időközben elhalt végrehajtást szenvedőtől megvette. Eme szerződés azonban, mivel végrehajtást szenvedő felperesnek férje volt és a jogügylet a végrehajtás elrendelése után röviddel annak foganatosítása előtt jött létre, a végrehajtató alperes mint