A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 32. szám - Külföldi biztosító társaságok Magyarországon

128 A J O Gr. mely körülmény folytán a nevezett bank a nevezetteket hitelképeseknek vélvén, ezen váltókat mint »üzleti váltókat« tényleg le is számitolta. Hogy a leszámítolási ívek megfelelő rovataiban feltüntetett tényállás nem felel meg a valóságnak, ezt nevezett vádlott is beismeri, bár azt állítja, hogy a rovatok kitöltése s egyáltalában a leszámítolási ív kiállítása könyvvezetője U. Ede által eszközöltetett az ő befolyásától menten, a ki mint 75 éves agg tévedésből töltötte ki ekként a rovatot s a ki megjegyzi hogy a panaszos intézet a leszámítolási ívek benyújtása után mindig csak 4 — 5 nap múlva szokta kifizetni a leszámítolási összeget és pedig a váltóelfogadók fizetési képességére vonatkozó alapos informáltatása után, melyet annyira megvizsgálni szokott, hogy nem egyszer megtagadta az ő általa benyújtott váltók leszámítolását is azon okból, hogy az illető elfogadók vagyonképességében elég biztosítékot nem látott. Ily — a dolog természetéből is önként folyó — tényállás után a jelen esetben büntethető cselekményről és pedig ekkor is a B. T. K. 384. §-a alapján, legfeljebb ugy lehetne szó, ha vádlott a váltókon szereplő váltóbeli kötelezettek vagyoni viszonyai tekintetében ejtette volna ravasz fondorlattal tévedésbe a panaszos intézetet, bár e tágyban sem lehet feltétlen irányadóul tekinteni a hitelezést igénybe vevő egyén egyoldalú állítását, mely lehet jóhiszemű is, de az a körülmény, hogy a hitelképességgel nem mindig szorosan összefüggő foglalkozási ág jelöltetik meg a benyújtási íven, még ha rosszhiszemüleg s a valóságnak meg nem felelőleg is, ez mint egyszerű hazugság annál kevésbé vehető ravasz fondorlatnak, mert a pénzintézetek részéről használni szokott kellő óvatos eljárás kizárja még azon feltevés lehetőségét is, hogy ez által sikerült volna azt tévedésbe ejteni s ennek vagyoni kárt okozhatni, a mennyiben a váltók benyújtója s mint ilyen egyik váltóbeli kötelezett ismert viszonyai és hitelképessége, ép oly megbirálás tárgyát képezik, mint azon többi egyéneké, kiknek nevei a váltókon mint váltókötelezettek szerepelnek. De ezektől eltekintve is, a csalás ismérvei a jelen esetben már csak azért sem állapithatók meg, mert annak egyik lényeges alkateleme : a vagyoni károkozás, vagyis a károsítás hiányzik, a mennyiben a panaszos tárgyát képező kétrendbeli váltókövetelés részint még K. Gyula, részint a vádlott O. János által időközben kiegyenlittetett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. május ti-án, 48,552. sz. a.) : Az elsőbiróság végzését indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1891. február 4-én, 7,819/90. sz.): A kir. itélő táblának végzése az abban elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Midőn vádlottak a rendőrileg letiltott kocsinak és lónak elvitelét meggátolták és azokat erőszakkal elvették, tényleg azt hihették, hogy eljárásuk nem ütközik a btk. rendelkezéseibe és ellenük a zsarolás vétsége meg nem állapitható. (Btk. 82. §.) A veszprémi kir. törvényszék. (1890 márc. 21-én 1,011. sz.) N. Leopold és W. Ádám vádlottakat az ellenük zsarolás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti stb. Indokok. B. Mihály és F. Mihály N. Leopold és W. Ádám ellen feljelentést azért tettek, mivel a mult évi szeptember 28-án vádlottak, midőn B. Mihály a saját kocsiján és F. Mihály lován B. Teréziától dolga után ment, Veszprémben a Dávid-árvaház előtti uton útját állták, minden ellenkezése dacára tőle kocsiját és F. Mihály lovát fenyegetések közt elvették és azon elhajtattak, vádlottak beismerték, hogy panaszló B. Mihályt a fentebb érintett helyen és időben a kocsijával megállították s B. Mihályt a kocsijáról leszállítva, kocsi és lóval N. Leopold lakására hajtattak. N. Leopold azonban azzal védekezett, hogy B. Teréz a feljelentő B. Mihálynak testvére helybeli malmának bérlője lévén, midőn megtudta azt, hogy B. Teréz a 3 évi bérszerződés ellenére, mikor még a bérletből 2 év volt hátra, a fent levő bérösszeg kifizetése nélkül a malomból kihurcolkodni akar, a helybeli városi rendőr-kapitány által rendelkezésére adott egy rendőrrel a malomban, a hátralékos malombér követelése céljából, minden egyéb ingóságot, ezek közt a kocsit és lovat szerszámmal együtt letiltotta s az ingóságok felügyeletével V. Ádámot bízta meg és annak dacára, hogy a kocsi és ló letiltva lett, B. Mihály azzal, mikor nem is sajátja, hanem B. Terézé volt, rendelkezett. A vádhatóság vádlottak ezen cselekményében a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének tényálladékát fenforogni látván, azok elitéltetését kérte. Igaz ugyan, hogy a cselekményben a btk. által a zsarolás ismérvei gyanánt meghatározott alkatelemek fenforogni látszanak, de menti vádlottakat az, hogy nem jogtalan, hanem egy, az adós által is elismert követelés biztosítása céljából intézkedtek oly körülmények közt, melyeket figyelmen kivül hagyva, a jogos követelés kielégítéséül szolgálható előbb már biztosítottnak vélt fedezettől elesnek s cselekményök célzata nem a jogtalan vagyoni haszon szerzése, hanem az előbb letiltott ingóknak a nem is jogosított rendelkezése alól elvétele volt. Fontolóra véve tehát a vádlottak által védelmökben felhozottakat, tekintve azt, hogy ugy B. Mihály, mint B.^ Teréz beismerése által bebizonyítva van, miszerint az emiitett ingók rendőrileg letiltva lettek; tekintve, hogy ezen letiltás a B. Teréz által elismert és N. Leopoldnak járó hátralékos malombér biztosítása céljából történt; tekintve, hogy habár a törvényes ut mellőzésével letiltott tárgyakkal B. Mihály jogtalanul rendelkezett; tekintve, hogy a törvények szerint a bérbeadónak a kibérelt helyiségben levő ingóságokra félévi bér erejéig törvényes zálogjoga van ; tekintve, hogy vádlott N. Leopold I a veszély igen közeli voltánál fogva, már ezen törvényadta zálogjogát, másként, mint az adott módon nem igen érvényesíthette s a törvényszerű biztosítás iránti utat az idő rövidsége miatt ' igénybe nem vehette; tekintve, hogy az ilyen kisebb bérleti viszonyokból keletkező jogzavarok a helyi viszonyok szerint mintegy szokásszerüleg a rendőrség igénybevétele mellett maguk a felek által szoktak általában rendeztetni; tekintve, hogy a hosszadalmas és nehézkes törvénykezési viszonyaink épen ezen téren a legrendezetlenebbek, minek folytán a felek sokszor a viszonyok sajátszerűségénél fogva önerejükre vannak a törvény hiányos voltánál fogva utalva: fontolóra véve ezen körülményeket, ezen bíróság meggyőződésének hódolva, méltánylandóknak találta vádlottak védekezését elfogadni s őket az ellenökben emelt vád és következményének terhe alól felmenteni stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. június 3-án 17,309. sz.) a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, N. Leopold és V. Ádám vádlottakat a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségében mondja ki bűnösöknek s ezért a hivatkozott szakasz alapján a btk. 92. §ának alkalmazásával N. Leopold I. r. vádlottat 40 frt, V. Ádám másodrendű vádlottat 10 frt pénzbüntetésre ítéli stb. Indokok. Az elsőfokú bíróság ítéletében a különben helyesen megállapított tényállás szerint vádlottak beismerték azt, hogy 1889. évi szeptember hó 28-án B. Mihályt, ki egylovas kocsiján a városba igyekezett, az uton megállították, a kocsiról leszállították, a kocsit s lovat tőle erőszakkal és fenyegetésekkel elvették s azzal elhajtottak. Vádlottak védelmükre felhozzák, hogy nekik ezt tenni joguk volt, mert az elvett kocsi és ló panaszos testvére B. Teréz tulajdonát képezte, a ki N. Leopold I. r. vádlottnak az ettől kibérelt malom haszonbére fejében még tartozott s kinek ingóságai eme tartozás miatt I. r. vádlott javára rendőri uton le is voltak tiltva, II. r. vádlott pedig azzal védekezik, hogy a jelzett ingók felügyeletével ő bízatván meg, ily minőségben kötelességszerűleg járt el, midőn a követelés kijátszása céljából elhajtott kocsi és ló visszaszerzésére közreműködött. Habár vádlottak fentebbi állításai a vizsgálat és végtárgyalás során nagyrészben igazoltnak lenni látszanak is, mindazonáltal vádlottak cselekménye kétségtelenül megállapítja irányukban a zsarolás vétségének tényálladékát, mert azon célból, hogy jogtalanul, nem törvényes uton, vagyoni hasznot biztosittatnak maguknak, erős2akkal kényszeritett ék panaszost a kocsi és ló átadására, mert továbbá jelen esetben azon körülmény, hogy sértett testvére B. Teréz, kinek a ló és kocsi állítólag tulajdonát képezték, I. r. vádlottnak adósa volt s hogy vádlottak cselekményükkel nem jogtalan, hanem jogos követelést céloztak biztosítani, a vádbeli cselekmény minősítésére nézve befolyással nem bír, mert a zsarolás főismervét az képezi, hogy a vagyonszerzés jogtalan módon történjék, vádlottak fentebb előadott cselekménye pedig a zsarolás vétségének ismérveit magában foglalja. Mindezeknél fogva a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatni, vádlottakat a btk. 350. § ába ütköző zsarolás vétségében vétkeseknek kimondani s tekintve büntetlen előéletüket, őszinte beismerő vallomásaikat, hogy belátva jogtalan tettüket, a kocsit és lovat sértetteknek önként visszaadták, hogy panaszosok megbüntetésöket nem kívánják, továbbá, hogy kárt nem okoztak, hogy tehát ezen nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülmények mellett a btk. 360. §-ában meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértéke is vádlottakra nézve aránytalanul súlyos büntetés lenne, őket a btk. 92. §-ában foglalt rendelkezés értelmében, — figyelemmel I. r. vádlott nagyobb tevékenységére — cselekményük súlyához viszonyított tartamú pénzbüntetésre ítélni kellett stb. A m. kir. Curia (1891. április 28-án 10,949/B. 1890.) tekintve, hogy a vizsgálat s a bizonyítási eljárás adatai szerint N. Leopold a vádlottnak B. Teréz ellenében malombérletből származó követelése volt ; tekintve, hogy ezen bérkövetelés biztosítása végett a városi rendőrhatóság intézkedéséből a malomban volt kocsi s lónak elvitele letiltatott; tekintve, hogy vádlottak, midőn a rendőrileg letiltott kocsinak s lónak elvitelét meggátolták s B. Páltól azokat erőszakkal elvették, tényleg azt hihették, hogy eljárásuk nem ütközik a btk. rendelkezéseibe ; tekintve, hogy figyelemmel a btk. 82. §-ának rendelkezésére, vádlottak ellen a vádbeli zsarolás vétsége meg nem állapitható : a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben stb. Kivonat a Budapesti Köziöny-böl. Csődök: Tastag Imre e , szegzárdi tszék, bej. okt. 1, félsz okt. 28, csb. Borsody György, tmg. dr. Spányi Leó. Pályázatok: Az eperjesi tszéknél aljegyzői áll. aug 16-ig. — A marosvásárhelyi tszéknél díjas joggyakornoki áll. aug. 16-ig. — A szabadkai tszéknél aljegyzői áll. aug. 16-ig. — A székesfehérvári tszéknél aljegyzői áll. aug. 18-ig. — A kecskeméti tszéknél II. oszt. jegyzői áll. aug. 20-ig. — A pancsovai tszéknél alj e g y z ő i áll. aug. 20-ig. — A németbogsáni jrbságnál albirói áll. aug. 20-ig. — A bánffyhunyadi jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. aug. 20-ig. — A szeghalmi jrbságnál aljegyzői áll. aug. 20-ig. — A marosvásárhelyi jrbságnál albirói áll. aug. 21-ig. — A pécsi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. aug. 21-ig. — A győri tszéknél II. oszt. jegyzői áll. aug. 21-ig. — A budapesti tszéknél aljegyzői áll. aug. 21-ig. — A zilahi tszéknél díjas joggyakornoki áll. aug. 21-ig. — A nagyváradi tszéknél II. oszt. i e e v z ő i áll. aug. 21-ig. &} Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. Hold-utra 7.sz.)