A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 32. szám - Külföldi biztosító társaságok Magyarországon

A JOG, 127 fiMtte, ezen tények magukban véve a fizetés megszüntetését a csődtörvény értelmében meg nem állapítják, még pedig azért nem, mert a csődtörvény 175. § ában külön kielégítésre jogosított hitelezőket ismer és ezeknek megengedi a végrehajtási árverést követelhetni, mely intézkedés azon esetben, ha a foganatosított végrehajtás hason hatálylyal birna, a fizetés megszüntetésével a torvényben helyt nem foglalhatott, azon tényben azonban, hogy P Sándor részben árúcikkekkel kielégitette hitelezőjét, P. Sándor fizetésmegszüntetését annál kevésbé igazolhatja, mert mennyiben az ebbeli fizetés könnyebben esett neki, mint készpénzzel fizetni, ebben megállapodni az ő és hitelezőjének dolga volt és ebben semmiféle gyanú nem található, még pedig annál kevésbé, mert mint ezt az 1889. évi május hó 17-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt számlák és az ezekre nézve kihallgatott tanuk ós leginkább P. Sándornak saldirozása igazolják, az árúcikkek P. Sándor által 1886. évi december hó 1-töl 1886 évi december hó 17-ig 5 részletben adattak át, tehát az árúcikkek utolsó átadásakor, vagyis 188G. évi december hó 17-én fizetéseit megszüntette volna, fel nem tehető, hogy a csödnyitás ellene csakis 34 napon kéretett. Jelen per alperesének P. Sándor által történt kielégítését azon tény sem előzte meg, hogy a végrehajtási törvény 223. §-a szerint biztosítási végrehajtásnak lett volna helye, mert P. Sándor ellen végrehajtások az árúcikkekkel történt fizetésig el nem rendeltettek, hitelezőinek követelései veszélyeztetve nem voltak és ha veszélyeztetve nem voltak, arról szó sem lehet, hogy akkor P. Sándor fizetéseit megszüntette és ebből folyólag N. A. et Söhnenek fizetés megszüntetéséről tudomásuk nem lehetett; de P. Sándor ellen hitelezőinek követelései az árúcikkekkel történt fizetés idejében a váltótörvény 29. g-a szerint sem voltak veszélyeztetve, mert ezen időig P. Sándor csőd alatt nem volt és mert ellene végrehajtás egyáltalán nem, annál kevésbé eredmény nélküli végrehajtás nem vezettetett és végül ezen időig P. Sándor fizetéseit be nem szüntette és igy arról N. A. et Söhne cégnek tudomása nem lehetett, mert még 1887. évi január 12-én vagy 13-án felperes állítása szerint sógora A. Zsiga N. A. et Söhne cégnek P. Sándor nevében 1,531 frt 91 krt fizetett, mit ez, ha P. Sándor ez időben fizetéseit megszüntette volna, semmi esetre sem tehetett volna. így tehát P. Sándor a X. A. et Söhne cég követelésének fizetésekor fizetéseit meg nem szüntette és abból folyólag a megnevezett cégnek fizetésraegszüntetéséről tudomása nem lehetett, felperes megtámadási keresetével elutasítandó volt. Mind a két félnek költségei kölcsönösen meg voltak szüntetendők, mert a per viszonyainál fogva egyik fél sem tekinthető konok perlekedőnek és épen ez okból és mivel a pert mind a két fél érdekében folytatni kellett, mind a két fél az ítélet útán kimérendő illeték viselésében volt elmarasztalandó, stb. A budapesti kir. itélö tábla. (1890. február 24-én, 48,158. szám a.): Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben ez által felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyja, ugyanazt a perköltségre vonatkozólag rendelkező részében megváltoztatja és felperes csődtömeget kötelezi az alperes perköltségei viselésére is, stb. Indokok: Felperes előadván, hogy alperes a közadóstól, ki ellen 1887. évi január hó 20-án a csőd is megnyittatott, 5,069 frt 49 kr. követelésének kielégítésére 1887. évi január hó 8-án árúkban 2,585 frt 90 krt és 1887. évi január hó 12-én kielégítési végrehajtás foganatosítása közben készpénzben 1,531 frt 94 krt kapott; minthogy pedig a kielégítés nyerése idejében közadós fizetéseit megszüntette és erről alperes tudomással birt, a teljesített ezen fizetéseket az 1881. évi XVII. t.-c. 27. §-ának 2. pontja alapján, mint a többi hitelezők megkárosítására szolgálhat, a csődhitelezőkkel hatálytalannak kimondani és alperest a 4,117 frt 84 kr. felvett összeg és járulékainak megfizetésé e kötelezni kérte. Felperes ezen kereseti eladása és a kereset alapjául felhívott, a cs. t. 27. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezéshez képest bizonyítani tartozott, hogy közadós akkor, mikor alperesnek a fentebb előadott fizetéseket teljesítette, fizetéseit megszüntette és hogy erről alperes tudomással birt, de egyik irányban sem bizonyított, mert ugyanis az általa előadott az a körülmény, hogy közadós alperesnek követelését lejáratkor ki nem fizette, hogy alperes a miatt végrehajtást is kieszközölt, hogy kielégítéséül részben a közadós árúkat adott át alperesnek, végre hogy hátralékos követelésének behajtása végett közadós ellen a kielégítési végrehajtást is foganatosítani akarta, sőt tényleg foganatosította is, minthogy közadós felperes állítása szerint is a kielégítés foganatosítása következtében fizetett, arra, hogy közadós a kielégítés idejében fizetését megszüntette, bizonyítékot nem képez, mivel oly adós, ki fizetést teljesít, habár azt kényszerhelyzetben is teszi, fizetéseit megszüutetőnek nem tekiuthető, más ténykörülményt pedig, mely által közadós fizetéseinek megszüntetése a kielégítés teljesítésekor már beállottnak megállapítható lenne, felperes fel nem hozott. Ezek alapján az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben az által felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyni, a perköltség kölcsönös megszüntetése tekintetében azonban megváltoztatni és felperest, mint egészben pervesztest, a trdt. 251. §-a alapján a perköltség megfizetésére is kötelezni kellett. Nem lehetett tekintetbe venni felperesnek felebbezésében felhozott azt az érvelését sem, hogy alperes az által, hogy követelésének törlesztésére árúkat is fogadott el, tehát oly kielégítést nyert, melyhez joga nem volt, mert eltekintve attól, hogy felperes keresetét ezen alapra nem fektette, de ezen az alapon is a cs. t. 27. §-ának 3. pontja szerint felperes bizonyítani tartozott volna, hogy az árúkkal való kielégítés a csődnyitási kérvény beadását illetőleg közadós fizetéseinek megszüntetését megelőzőleg 15 napon belül történt, azonban felperes ezt sem bizonyította ; ugyanis nem bizonyította felperes, hogy a közadós a csődnyitásig valakivel szemben, kinek fizetni lett volna köteles, nem fizetett és e miatt ellene végrehajtás vezettetett volna, a fentebb idézett törvényhely szempontjából tehát csak a csődnyitási kérvény beadásának ideje lehetne irányadó, a csődnyitási kérvény pedig felperes állítása szerint is 1887. január 20-án adatott be, alperes pedig a 2 /., 3'/., 4 /.. 57- és 6-/. alatti számlákkal, valamint R. Józa, P. KoszticS és M. Philipovics tanuknak hit alatt tett vallomása által bizonyította, hogy az árúkkal való kielégítést 1886. december hó 1-én és december hó 17-ike közötti időben nyerte, tehát a csődnyitást 15 nappal megelőzött időben, ily körülmények mellett pedig ez a kielégítés a cs.-t. 27. §. 3. pontja alapján sem támadható meg. A készpénz általi kielégítés pedig azért nem, mert felperes előadása szerint is alperesnek a fizetéskor esedékessé vált követelése volt és mert az ily követelés kielégítésére teljesített fizetés az emiitett törvényhely alapján egyáltalán nem támadható meg, stb. A m. kir. Curia (1891. január 15-én, 4,954/1890. sz.) : Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával a közadósnak az a jogcselekménye, mely szerint alperest követelésére nézve kielégitette, a csődtömeg hitelezőivel szemben hatálytalannak kimondatik és ennek következményeként tartozik alperes a közadóstól árúkban és készpénzben felvett 4,117 frt 81 kr. tőkét, ennek kamatait és a perköltségeket vissza-, illetőleg megfizetni, stb. Indokok: A csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján, mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanok, megtámadhatók a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett azon jogcselekvényei, melyek által valamely fél kielégítést nyer, feltéve, hogy ennek a kielégítés elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. Alperes maga beismeri, hogy a közadós őt a közte és a közadós között létrejött bírói egyezség értelmében még az 1886. évi január 30-án fizetni kellett követelésére nézve többszöri sürgetés és a kieszközölt bírói végrehajtás foganatosításával való fenyegetés mellett csak az 1886. év december havában nagyobb mennyiségű árúnak fizetés gyanánt történt átadásával 1887. évi január 12-én pedig a kielégítési végrehajtás foganatosításának megkísérlése alkalmával készpénzzel elégítette ki. Tekintve, hogy azon körülményből, ha egy kereskedő oly tartozását, melynek behajtására birói végrehajtás is lett elrendelve, hónapokon át nem képes kifizetni és csakis a végrehajtás kikerülése szempontjából nagyobb mennyiségű árúinak fizetés gyanánt való átadásával képes tartozását részben törleszteni, a mint ez a jelen esetben is történt, az illető késedelmes adós kereskedő fizetéseinek megszüntetését joggal kell következtetni: a fenforgó esetben bíróilag megállapítottnak vétetik, hogy a közadós már az 1886. évi december elején, midőn alperes követelésének legnagyobb részét csakis árúnak fizetés gyanánt átadásával volt képes törleszteni, fizetéseit tényleg megszüntette és igy már ekkor állott be az az időpont, a midőn maga ellen csődöt tartozott volna kérni; de megállapítottnak tekintendő az is, hogy alperesnek a közadós eme helyzetéről az előtte ismert fenti körülményekből tudomása volt. Minthogy pedig a közadósnak ezen cselekménye, mely szerint alperes követelését fizetéseinek megszüntetése után a fent jelzett módon törlesztette, a többi hitelezőinek nyilvánvaló megkárosítását vonta maga után, mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani s alperest a 33. §. értelmében mindannak visszafizetésére kötelezni kellett, a mit a közadósnak előtte is tudva volt eme jogtalan cselekménye folytán kapott, alperes részére az utóbb idézett törvénytétel alapján csak az a jog maradván fenn, hogy követelését a tömeg ellen, mint csődhitelező érvényesítheti, stb. Biztosítási társaság ügynöke a részére megállapított provisiót több évre terjedő biztosításoknál az ügynöki minőségének megszűnte után befolyó díjösszegektől is követelheti. (A m. kir. Curia 1891. április hó 14-én, 1890. évi 1,369. váltószám.) Bür>-ügyekben. A ki a váltóleszámítolásnál magát Üzlettel bírónak mondja, ezen előadás valótlansága esetén, csalás miatt nem büntethető. (B. T. K. 379. §.) A budapesti kir. törvényszék (18S9. okt. 26-án, 36,250. sz. a.) : Ezen ügyben a további büntető eljárás megszüntettetik. Indokok: A feljelentés tárgyát az képezi, hogy O. lános volt bőrkereskedő a »budapesti kereskedelmi és iparbank, mint részvénytársasághoz« egy 742 frt 18 kr., nemkülönben egy 428 frt 30 krról szóló váltót leszámítolás végett benyújtván, az ezen váltón elfogadóként szereplő W. Autal, illetőleg K. Gyula nevű egyének a váltókkal egyidejűleg bemutatott leszámítolási íveken ugy lettek feltüntetve, mintha ezek vendéglői üzlettel bírnának;