A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 32. szám - Külföldi biztosító társaságok Magyarországon

OG. Indokok: Mert bár a felek közt létrejött szerződés, ugy az általános feltételek 15. §-a értelmében a vállalkozó köteles az elvállalt munkát a szerződésileg meghatározott időre pontosan és teljesen befejezni; a határidő be nem tartása esetén minden napi mulasztásért, a hátralevő munkák értéke után egy százalék, mint kötbér állapíttatott meg, melyet vállalkozó a kincstárnak fizetni tartozik. Bar igazolva van, hogy felperes a munka befejezésére kitűzött határidőt 30 nappal túllépte és ezen időre eső kötbér az alperes által visszatartott összeg mennyiségével egyezik ; tekintve azonban azon körülményt, hogy alperes felperesnek az idő viszontagsága miatt egy izben maga is haladékot adott s felperesnek a.z újabbi építési időszak alatt a természeti elemek akadályul szolgáltak ; mindezt a 2. N. alatti felülvizsgálati jegyzőkönyv is igazolja; tekintve, hogy felperes ugyancsak a fentebb hivatkozott jegyzőkönyv szerint is a munka teljesítését el nem hanyagolta; tekintve, hogy alperes kincstárra a határidő túllépése miatt kár nem háramlott; tekintve, hogy a határidő túllépés rövid tartamú; tekintve, hogy felperest a szerződés teljesitése körül vétkes gondatlanság, szándékos mulasztás a beügyeltek szerint nem terheli; mindezeknél fogva alperest a kötbér címén visszatartott kereseti összeg megfizetésében marasztalni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. jun. 27. 00,959/89. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes az 1885. évi oct. 6-án kelt B. alatti szerződés szerint arra kötelezte magát, hogy a csongrádi 84. számú tiszai átvágás kibővítésére megkívántató munkát 1885. évi dec. 30 áig befejezi. E határidőig azonban felperes a megkezdett munkát el nem végezvén, annak teljesítésére az 1886. évi máj. 12-tőÍ 1886. aug. 12-ig terjedő három havi újabb határidő állapíttatott meg. Az erre vonatkozólag felvett K. alatti jegyzőkönyvet felperes azzal a fentartással irta alá, hogy az az idő, mely alatt a munka vizáradás által akadályozva lesz, a 3 havi határidőbe be ne számittassék. E kikötést azonban a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter az L. alatti rendelet szerint helyben nem hagyván, felperes az M. alatti jegyzőkönyvet, mely szerint a munkát az 1886. évi máj. 12-től 1886. évi aug. 12-ig számított 3 hó alatt teljesen be fogja végezni, minden fentartás nélkül irta alá. Minthogy pedig felperes a munkát csak 1886. évi szept. 11-én s ekként — mint az elsőbirósági Ítélet indokaiban is ki van emelve — 30 napi késedelemmel fejezte be s ehezképest beállott az az eset, melyben a D. alatti általános feltételek 15. §-a szerint alperes minden napi mulasztásért a hátralevő munka értéke után egy százaléknak, vagyis az N. alatti leszámolás szerint 3,936 frt 90 krnak, mint kötbérnek visszatartására jogosulttá vált; minthogy továbbá a vízállás nem szolgálhat felperes kérelmének mentségéül, mert felperes az M. alatti jegyzőkönyvet az áradási szempontból minden fentartás nélkül irta alá, az 1/. alatti naplóban foglalt adatokkal szemben pedig, tekintettel arra, hogy a felülvizsgálatra kirendelt közegek N. alatti véleménye perrendszerű bizonyítékot nem képez, nemcsak egyáltalán nem bizonyitotta be, hogy a vizáradás oly mérvű volt, hogy e miatt a munkának a kikötött határidőn belüli befejezése lehetetlen lett volna, de nem erőtlenitette meg alperesnek az 1/. alatti naplóra alapított azt az előadását sem, hogy a C. alatti részletes feltételek 13. § át figyelmen kívül hagyva, a munkánál kellő munkást nem alkalmazott, végre minthogy a szerződés pontos teljesítésének biztosítására szolgáló kötbérnek akkor is van helye, ha a teljesítési késedelem miatt kár nem merült volna fel, mindezeknél fogva az elsőbirósági ítéletet megváltoztatni s felperest keresetével egyáltalában elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. jan. 8. 8,250 sz.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Peres felek megegyeznek abban, hogy a kereseti összeg felek között B/. és H'/. szerint létrejött szerződés teljesítésének biztosítására szolgáló kötbért képez. A törvényes gyakorlat és az általános jogfogalmak értelmében az ilyen kötbér hatályát veszti, ha oly körülmények állottak be, melyek folytán az annak követelhetésére való jogi alap megszűnik. A kötelezettség megszűnésének egyik jogi alapja az, hogy annak teljesitése lehetetlenné vált. Hogy ez a lehetetlenség feltételeztessék, kell, hogy a szerződés létrejöttekor annak betöltése még lehetséges lett légyen és hogy a lehetetlenség csak utóbb következett be. A peres felek között vitássá vált s bírói eldöntés tárgyává tett ténykérdésnek elbírálásánál a fentebbi jogelvnek irányul vétele folytán nyilvánvaló, hogy felperes 1886. évi aug. 12-ig a szerződés teljesítésének lehetetlensége okául azt a körülményt, hogy a munka területén a vízállás 0 pont felett 2 méternél magasabb volt, mint nagyobb erőhatalmat (vis major) fel nem hozhatja, miután az alább kifejtettek szerint a kérdéses vízmagasság jelen esetben felperessel szemben az árvíz, mint erőhatalom fogalma alá nem vonható; mert habár kétségtelen, hogy a C, illetve 2. C. alatti részletes építési feltételek és D., illetve 2. D. alatti általános feltételek a B. és H. alatti szerződéseknek kiegészítő részét képezték, de másrészről kétségtelen az is, hogy peres felek között a K., L. és M. alatti okiratok bizonyítása szerint a B. és H. alattiak keletkezése után megállapittatott az, hogy a szerződés teljesítésének idejére nézve a vizáradás gátló okul nem szolgálhat, mert felperes részéről a K. alattiban tett az a kikötés, hogy a vizáradás által gátolt munkára nézve az az idő, mig a munka akadályozás (vizáradás folytán) tart, a szerződés teljesítésre meghatározott három havi munkaidőbe be ne számittassék, L. szerint el nem fogadtatott és felperes az M. alattihoz képest kötelezőleg és minden fentartás nélkül kijelentette, hogy a szerződés tárgyát képezett munkálatokat az átadás napjától számított három hó alatt az 1886. aug. 12-ik napjáig teljesen befejezni fogja. De felperes sikerrel nem hivatkozhatik a D., illetve a 2. D. alatti általános feltételeknek az elemi csapások tárgyában határozó 22. § ra sem, mert ez a szakasz azokról az esetekről szól, ha a vállalati építménynek valamely részén elemi esemény által kár okoztatik, hogy pedig a vállalati építmény valamely részén elemi esemény által kár okoztatott és ilyen körülmény tette lehetetlenné a munkának szerződésileg meghatározott idő alatt való befejezését, felperes nem is állította, annál kevésbé bizonyitotta. Tekintve már most, hogy 1886. máj. 12-én a tiszai 84 sz. átmetszésben felperes által végrehajtandott bővítési és mélyitési munkáknak átadása napján, mint mely naptól számítva három hó alatt volt a szerződésileg elvállalt munkálat befejezendő a munkaterületnél, a Tisza folyam vízállása a •/• alatti valódiságára nézve nem kifogásolt építési napló bizonyítása szerint 3 m., 43 cm. magasságú volt 0 (null) pont fölött és hogy felperes ezen napló bizonyítása szerint a munkát ezen vízállás mellett kezdette meg, sőt ennél magasabb vízállás mellett is végezte, nyilvánvaló, hogy a munka teljesítését az a körülmény, hogy a vízállás 0 pont fölött 2 méternél magasabb volt, nem akadályozta és így a kötelem teljesítésének lehetetlen váltára nézve okul az, hogy a vízállás a mélyitési pontnál, vagyis 0 fölött 2 méternél húzamosabb időn át magasabb volt, el nem fogadható, mert az a körülmény a munka megkezdésekor már fenforgott, nem mondható tehát, hogy a kötelem teljesítésének lehetetlensége utóbb következett be és pedig annyival kevésbé, mert a felperes által a K. alatti szerint ilyen viszonyok között kezdette meg annak a szerződésnek teljesítését, melyekben a vállalt kötelezettség meghatározott idő alatt volt végzendő és melynek késedelmes teljesitése reá a D. alatti általános feltételek 15. §-a szerint kötbérfizetés következményével járt. Ez alapon a másodbiróság ítéletét helybenhagyni kellett, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Azon körülményből, ha egy kereskedő oly tartozását, melynek behajtására birói végrehajtás is lett elrendelve, hónapokon át nem képes kifizetni és csakis a végrehajtás kikerülése szempontjából nagyobb mennyiségű árúinak fizetés gyanánt való átadásával képes taríozását részben törleszteni, az illető késedelmes adós kereskedő fizetéseinek megszüntetését joggal kell következtetni. A közadósnak ezen cselekménye a többi hitelezőinek nyilvánvaló megkárosítását vonja maga után és azért a csödhitelezökkel szemben hatálytalan. (Csődt. 27. §. 2. pontja és 33. §.) A fehértemplomi kir. törvényszék (1889. szept. 13-án, 5,216. sz.): Dr. König Ármin ügyvéd által képviselt P. Sáudor kereskedő csődtömege felperesnek, Izveics György által védett N. A. és Söhne cég alperes ellen 4,117 frt 84 kr. s járulékainak a csődtömegbe visszafizetése iránt inditott perében felperest keresetével elutasítja s a perköltséget kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Tekintve azt, hogy P. Sándor ellen a csődnyitási kérvény 1887. évi január hó 20-án 441. sz. a. be lett adva, P. Sándor pedig jelen per alperesének 1887. évi január hó 8-ig árúcikkek átadásával 2,585 frt 90 krt és 1887. évi január hó 12. v. 13-án 1,531 frt 94 krt készpénzzel fizetett, e pernek eldönteni való kérdése a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja szerint az lesz, vájjon P. Sándor ezen fizetések idejekor fizetéseit megszüntette-e és vájjon ezen fizetések megszüntetéséről N. A. és Söhne cégnek tudomása volt-e ? A csődtörvény hivatkozott szakasza a fizetés megszüntetése tekintetében ugyanazon törvény 244. §-ára utasít és ezen szakaszban érintetik ugyan a kereskedőnek fizetésmegszüntetése, de ezen szakasz sem határozza meg, mikor tekintendő a kereskedő olyannak, a ki fizetéseit megszüntette. így tehát ezen fogalom a szónak értelme és más törvények alapján állapítandó meg. A szó értelme szerint »a fizetés megszüntetése« azt jelenti, hogy a kereskedő senkinek nem fizet, mi az esetben helyt nem foglalhat, mert P. Sándor a fent érintett időben nemcsak N. A. és Söhne cégnek fizetett, hanem mióta birói egyezségben kötelezte magát jelen per alperesének 5,069 frt 64 krt 1886. évi január hó 30 ig fizetni, mint kereskedőnek, más hitelezőinek okvetlenül kellett fizetnie, mert különben azok annál kevésbé mulasztották volna P. Sándort beperelni és végrehajtásokat ellene is vezettetni, mert a keresethez D. alatt csatolt végzés szerint a csőduyitást kérő felek a csődöt még le nem járt követelésekre szorgalmazták, sőt I. Mór et Comp. bécsi cégnek 409 frt 02 krról szóló váltója 1886, évi december hó 13-án, tehát azon napon lett kiállítva, melyen P. Sándor N. cégének a fizetést teljesítette, mi kétségtelenül azt igazolja, Jiogy ezen napon I. Mór et Comp. P. Sándort olyan kereskedőnek nem tartotta, ki fizetéseit megszüntette. Es miután felperes keresetét csupán csak arra alapítja, hogy épen jelen per alperesének kérése folytán P. Sándor ellen végrehajtás rendeltetett el, továbbá hogy P. Sándor hitelezőjének köve! telesét árúcikkekbeu és csakis rövid idővel a csödnyitás előtt meg-