A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 32. szám - Külföldi biztosító társaságok Magyarországon

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 32. számához. Budapest, 1891. augusztus 9-én. Köztörvényi ügyekben. V visszafizetésre határozott idő kikötve s kamatfizetés határozottan Igérre nem leven, a fizetett összegek tőketörlesztésül számittatuuk be. lényekből vont jogszerű következtetés általi bizonyítás. A brassói kir. törvényszék: Moscher Károly ügyvéd által képviselt S. Dániel felperesnek dr. Heréli Henrik ügyvéd által védett dr. S. Frigyes alperes ellen 4,243 frt 19 kr. s járulékai iránti perében következőleg kélt: Alperes dr. S. Frigyes köteles a keresetbe vett 4,243 frt 19 kr. töke helyett 4,076 frt 47 kr. tökét, ennek 1883. évi január 1-töl járó 6% kamatját stb. megfizetni S. Dániel felperesnek stb. Indokok: Alperes elismeri, hogy felperes, ki neki testvére, orvosi pályájára szükséges tanulási és gyakorlatideje alatt 13 éven keresztül, vagyis 1863. évben elkezdve, 1875. év végéig a szükséges pénzeket felkérésére részletenkint küldötte, hogy azoknak összege a posta-bérrel együtt 1875. év végéig 7,405 frt 10 krra ment, hogy ezen felül még nősülése után is részletenkint 405 frtot küldött az ö felkeresésére, elismeri a válaszirathoz C. alatt csatolt saját, felpereshez intézett leveleinek valódiságát, a melyeknek tartalma szerint ö ezen felperes által neki tanulása folytathatása végett minden biztosíték nélkül küldött pénzeket gazdag kamatokkal visszafizetni ígéri. Ily körülmények közt tett kifogásai alperesnek, hogy ő ezen pénzeket részben mint kiskorú és gyárahatósági engedély nélkül, de különben is nem kamatozó kölcsönöket s a visszafizetési határidő kikötése nélkül vette s így azok megfizetésére, annál kevésbé kamattali megfizetésére nem kötelezhető, mert még csak az átptkv. 1,037. §-nak esete sem forog fenn, mert felperes nem bizonyította, hogy ipar. vagy üzlet folytatása nem lelt volna előnyösebb alperes részére azon tanulmányozásnál, melyre felperes által segítve lett, továbbá, hogy a kamat követelése el is évült, figyelembe nem vehetők, az utóbbi különösen még az átptkv. 1,497. §-ára is tekintettel. Mert felperes egy egyszerű, terhes családdal bíró iparos, mint ezt alperes hallgatag elismeri, a kiről fel nem tehető, hogy családja rovására a visszatérítésre számítás nélkül szánt volna oly tetemes kiadásokat arra, hogy alperest egy tekintélyes és jövedelmező állás elérésére segélyezze s mentül többet kockáztatott az által, hogy alperesnek biztos fedezet, sőt még csak a visszafizetés kötelezettségének is biztosítása nélkül részben mint kiskorúnak, gyámhatósági engedély nélkül, részben mint nagykorúnak is, minden kötelező irás, vagy bár tanuk előtti szóbeli kötelezés nélkül több ezerekre menő pénzeket küldött volna. Ily, a maga és családjától elvont kiadásokat csak azon biztos számításban kockáztathatott meg felperes alperesért, mert bízott benne, mint testvérében, hogy a midőn ezen áldozatai árán alperes azon állásba jutand, hogy ezeket neki hálásan megtérítheti, nem fogja azt tenni, hogy hozott áldozatának jogcímét a törvény szigorú formái szerint bírálja meg, nemcsak hálás jutalommal nem fogja azt viszonozni, de még azt is meg fogja tőle tagadni,' hogy feláldozott pénzeit és azoknak kamatait (a melyeket, ha a köztük levő bizalmas rokoni viszonyt nem tekinti, kellő garantiák és kötelező formák mellett adott s kellő időben a fizetésre szorgalmazott volna) megfizesse, akkor, midőn ő maga — mit alperes hallgatag elismer — az iparviszonyok megromlása folytán terhes családjával azokra reá szorult s neki (alperesnek) anyagi állása olyannyira megjavult, hogy a visszafizetés csakis jó szándékától függ. Ily reményekre méltán feljogositák felperest alperesnek fennebb felsorolt levelei, a melyek s azok alapján segélyezések alperes hallgatag beismerése szerint 8 éven át már nagykorúsága idején s a többiek is oly korára esnek, midőn már alperes eléggé érett korú volt arra, hogy jövendőjének tervét, életcélját megválaszsza s az arra szükséges anyagi segélyelőlegezések megtérítését komolyan és megfontolással ígérhesse meg. Ezen levelek testvértől testvérhez, a létezett viszonyok közt intézve, annyival inkább és méltán sorolhatók a kapott előlegeknek legalább is törvényes kamataival leendő visszafizetését ígérő formaszerű kötelezvényekkel egy sorba, mert az átptk. 863. §-a szerinti hallgatag akaratnyilvánításnál jóval világosabb kijelentésnek vehetők. Ily körülmények közt a peres felek rokonsági viszonyát tekintve s tekintve azt is, hogy felperes 13 éven általi apróbb részletekben adott pénzei után csakis az előlegezés befejezte után számit mérsékelt 6% kamatot s csakis évekkel alperes fizetésképességének bekövetkezte után és saját jövedelme csökkenése folytán szükségtől kényszerítve, lépett fel, — a törvény szigorú formáinak alkalmazása méltánytalanság lenne — (summa ius, summa iniuria.) — Ugyanazért alperest a felperestől hasznos szükségleteire nyert, mindenesetre kölcsönnek tekinthető pénzeknek a méltányosság határai közt követelt kamataival együtt leendő visszafizetésére kötelezni kellett stb. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla (1890. május 28-án, 2,647. szám): az első bíróság Ítéletét megváltoztatja 8 alperest csak arra kötelezi, hogy felperesnek 810 frt 10 kr. tökét, ennek 1889. augusztus 16-tól járó 6°/o kamatját megfizesse, ellenben felperest kereseti további kérelmével elutasítja stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperes neki tanulmányai folytatása alatt a postabérek hozzászámitásával összesen 7,405 frt 10 krt küldött, tagadja azonban, hogy felperes emez összeget kölcsön adta, hogy azt, mint fivére által neki adott segélyt visszafizetni köteles lenne, hogy a visszafizetést Ígérte, hogy azt bizonyos határozott időre Ígérte volna, hogy ebből folyólag kamatfizetési kötelezettség terhelhetné s ellenveti, hogy ekkor is a kereset több, mint három évvel megelőző időre elévült s végül hogy felperesnek 7,000 frtot tőke törlesztésül fizetvén, legrosszabb esetben is felperes a fennebb emiitett összegből csak 405 frt 10 krt követelhet a kereset beadásától járó kamatokkal. Tekintve, hogy alperes tagadásával szemben felperes alperesnek kétségbe nem vont leveleivel igazolta, hogy alperes a részére küldött összegnek visszafizetését Ígérte, hogy a G. levél szerint kétezer forint küldését kilátásba helyezte, az F. levél szerint pedig ezer forintot részleges törlesztésül küld s kijelenti, hogy ha él fivére, soha sem fogja megbánni, hogy vele jót tett, érette áldozatokat hozott, később pedig beismerése szerint is még 6,000 frtot fizetett, eme körülmények elegendőleg igazolják, hogy felperes alperesnek az emiitett 7,405 frt 10 krt kölcsönvisszatéritési kötelezettség mellett adta s ennélfogva tekintettel arra, hogy a visszafizetésre határozott idő kikötve s kamatfizetés a levelek szerint határozottan igérve nem lett, mert az E. alatti nem is felpereshez, hanem anyjához intézett levélben határozott kamatfizetési ígéret az alperes által felperesnek tartozó összegekre nézve nem tétetett, a fizetett 7,000 frt tőketörlesztésül számíttatik be s a fenmaradó 405 frt 10 kr. s ennek a kereset beadása napjától járó 6% kamatja, mint a még fennálló követelés, felperes részére megítélendő volt. Felperes ezen kívül még későbben adott 55 frt és 50 frt és 300 frt kölcsön címen 405 frtot követel. Alperes az 55 frt és 50 frtot viszonválasziratában annál fogva, mert a neki oda kinált esküt sem el nem fogadta, sem vissza uem kínálta, elismerte. Eme 105 frt megfizetésére tehát ennélfogva kötelezendő volt. Alperes a 300 frt átvételét is elismerte, de tagadta, hogy kölcsön kapta, azt hozván fel, hogy ép a felperes tartozott neki 200 frttal s midőn ennek megküldésére kérte fel, küldte neki a 300 irtot s igy az összegből csak 100 frttal tartozik. Ezen 100 frt megfizetésére ebből folyólag alperes elmarasztalandó volt. De el volt marasztalandó a további 200 frt megfizetésére is, mert igaz ugyan, hogy azt, hogy ez összeget kölcsön kapta, mint kereseti jogalapot, alperes tagadásával szemben felperes tartozik bizonyítani s erre nézve felperes külön bizonyítékot nem hozhat fel, a kir. ítélő tábla mégis azt, hogy alperes ez összeget kölcsön kapta, a megállapított tényekből vont jogszerű következtetés által bizonyítottnak találja. Tekintve ugyanis, hogy ezen összeg átküldésekor alperes felperesnek még 405 frt 10 kr. és 105 frttal tartozott s igy már ennélfogva valószinütlen az, hogy viszont ő tartozzék alperesnek 200 frt kölcsön megfizetésével s ha adott neki alperes, ezt mint kölcsön tartozását megfizesse s ne tartsa meg saját követelése fejében, de még valószínűtlenebb az, hogy ha tartozásának elküldésére hívja fel alperes, ekkor necsak ezt, hanem felkéretlenül 100 frttal többet küldjön. Ezen körülmények teljesen indokolttá teszik annak elfogadását, hogy felperes az egész 300 frtot kölcsön küldte alperesnek. Eme 405 frt után is a kamat a keresettől volt megitélendő. Felperes keresetének további részével pedig elutasítandó volt stb. A m. kir. Curia (1891. május 12-én, 7,390. sz.): a másodbíróság Ítélete indokolása alapján helybenhagyatik stb. A törvényes gyakorlat ós az általános jogfogalmak értelmében a kötbér hatályát veszti, ha oly körülmények állottak be, melyek folytán az annak következtetésére való jogi alap megszűnik. A kötelezettség megszűnésének egyik jogi alapja az, hogy annak teljesítése lehetetlenné vált. Hogy ez a lehetetlenség feltételeztessék, kell, hogy a szerződés létrejöttekor annak betöltése még lehetséges lett légyen és hogy a 1 hetetlenség csak ntóbb következett be. A budapesti kir. tszék (1889. oct. 29. 33,810. sz.): Eötvös Károly budapesti ügyvéd által képviselt Cs. J. Ede felperesnek, a m. kir. államkincstár alperes ellen 3,936 frt 90 kr. tőke s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes m. kir. államkincstár köteles felperesnek 3,936 frt 90 kr. tökét s járulékait megfizetni, stb.