A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 32. szám - Külföldi biztosító társaságok Magyarországon

A JOG. 3;;9 alapszik. A porosz jog ugyanis a gyámságot két részre osztja, u. m. I a kiskorúak és a nagykorúak feletti gyámságra ; cz utóbbi, t e k i n- ! tet nélkül az atyai hatalom fennállására, minden nagykorú felett gyakoroltatik, a ki elmebetegnek vagy tékozlónak nyilváníttatott, a ki süketsége, némasága vagy vaksága miatt saját ügyeinek ellátásában akadályozva és végre, a ki távol van. A porosz gyámság ezen neme azon feltevésre alapittatik, hogy a nagykorúak tényleg nagyon ritkáu állanak atyai h:italom alatt és kevésbé találhatnak abban oltalmat 1 s bár ezt a poroszok maguk is kivételnek tekintik és a hibán ugy iparkodnak segíteni, hogy az atyát törvényes gyámul kirendelik: mindazonáltal a gyámság e neme tagadhatatlanul ellenkezik mind az atyai hatalom, mind a gyámság fogalmával és egyenesen az atyai, illetőleg szülői hatalom tagadását foglalja magába. Mert az, hogy a nagykorúak csak ritkán állhatnak atyai hatalom alatt, csak puszta feltevés, melyre jogszabály egyáltalában nem alapitható és mert az atyai hatalomnak ép ugy, mint a gyámságnak lényegét nem a gyermek vao.v gyámolt időkora adja meg, hanem csupán annak cselekvési képtelensége. Ezért mondja már Ve r b ő c z y,5 hogy az őrült, esztelen és megtébolyodott fiuk, mivel ugy tekintetnek, mint kik sohasem jutottak el az értelmesség és tökéletes kor éveire, soha fel nem szabadulhatnak az atyai hatalom alól. A kiskorúság positiv meghatározása egyedül a cselekvési képesség megállapításának normativumául szolgál, a nélkül azonban, hogy az emberek értelmi tehetsége teljesen alkalmazkodhatnék hozzá. A súly tehát csak arra fektethető, hogy mindenki, a kinek arra szüksége vau, külön — akár szülői, akár gyámi — védelemben részesittessék; már pedig mindaddig, míg a szülői hatalom feunáll, gyámságnak helye nincs. 2. Más jogalapja vau a szülői hatalomnak és más a gyámságnak. Már a régibb észjogirók és jogbölcselők is eleget foglalkoztak a szülői hatalom jogalapjával; de különösen a németek tetszelegtek maguknak abban, hogy egymást újabb és újabb elméletekkel túllicitálják. Ep ezért a hány az iró, annyi a külön vélemény. Mig Puffendorf és követői a szülők és gyermekek között feunálló hallgatólagos egyezségben, Gebauer a szülők nagyobb erejében, mások ismét azoknak nevelési jogában és kötelességében, addig Rotteck a szülők tulajdoui jogában, melyet azok a nemzés által gyermekeikre, mint műveikre, szereznek meg és Ahrens egy fensőbb, a természet által alapitott életegységben vagy összszemélviségben keresik a szülői hatalom jogalapját; sőt G 1 a f e y személyében akadt még olyan iró is, ki a uemi közösülést kisérő gyönyört sem hagyta érintetlenül! Azok, kik e hatalmat a gyermekek nemzésére (G r o t Hugó) vagy azoknak gyámoltalanságára (K rag) alapítják, feladatukat legjobban közeitik meg, de még sem ugy, hogy akár az egyik, akár a másik ndokot külön-külön elfogadhatnák jogi alapnak. Igaz az, hogy csakugyan a gyermekek cselekvési képesség hiánya okozza azt, hogy azok szülői oltalom alá helyeztetnek, de a tulajdonképeni jogcímet ezen védelemre a szülői szeretet és azon természetes és szoros viszony szolgáltatja, mely kétségkívül a nemzés folytán a szülők és gyermekek között létezik. Mindezen elméletek azonban megegyeznek egymással annviban, a mennyiben a szülői hatalom alapját mindnyájan magukban a szülőkben keresik és találják ; mig ellenben a gyámság az állami hatalom és cselekvőségnek képezi egyik elemét. Mihelyt azonban elismerjük, hogy a szülők önmagukban jogositvák arra, hogy gyámoltalan gyermekeik fölött rendelkezhessenek, el kell egyúttal ismernünk azt is, hogy a szülői hatalom természete egészen más, mint a gyámi intézményé ; nevezetesen : 3. A szülői hatalom főleg erkölcsi és csak másodsorban jogi. a gyámság ellenben kizárólag jogi jellegű intéz nény. Igen sok esetben tehát egyedül a szülők lelkiismeretére bízandó, hogy miként járjanak el szülői feladataik teljesítésében, gyermekeik táplálásában, testi, szellemi és erkölcsi nevelésében, fenyítésében stb. Az állam kötelező jogszabályokat ez irányban elő nem irhát, mert hiszen ez a családi szentség és a szülők legszemélyesebb jogaiba való illetéktelen és üdvös eredményekre épen nem vezető beavatkozás volna. A gyáraságnál azonban a dolog ellenkezőleg áll, mert itt a gyám összes jogai és kötelezettségei szoros szabályok által írandók körül. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Tarlozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján ? E lapok folyó évi 29. számában egy pécsi ügyvéd a nyilt kérdések rovatában V. Vitus siklósi plébánoshelyettes ellen indított sajtóperemben felmerült vitás kérdéssel foglalkozik. Miután a nekem kézbesített Ítéletben oly indokolás van, melyet el nem fogadhatok és miután az Ítélet jogerőssé vált s igy ellene jogorvoslatnak nincs helye : most már quasi a t. olvasó közönséghez felebbezek annak megbirálása végett, hogy vájjon helyes-e a hozott itélet indokolása. A pécsi kir. törvényszék, mint sajtóbiróság, vádlottat nem büntette, bár az esküdtszék 7 szóval 5 ellenében a rágalmazás és becsületsértés vétségében vétkesnek mondotta ki. 4 D e r n b ur g : i. m. 25. 1. 6 Hk. I. 55. Nem alkalmazta pedig a büntetést a btk. 268. és 116. §-ai alapján. Az én csekély véleményem szerint a büntetés nem alkalmazásánál a törvényszék a 116. §-ra nem hivatkozhatott volna és ez az indokolás téves, mivel én a vádat vissza nem vontam, már pedig a 116. §. azon esetre vonatkozik, ha a magánpanaszos vádját visszavonta. Én azt hiszem, hogy az esküdtszék ítélete egy összesített itélet, melynek tartalma két részből áll, t. i. az esküdtek és a törvényszék határozatából, tehát az esküdtek határozatának kimondásakor az itélet felerészben meghozatott. Nem hivatkozhatik tehát a törvényszék a 116. §-ra, mert midőn én a büntetés kiszabása iránti vádinditványom megtételére felhivattam, akkor már az esküdtszék a »vétkes«-t kimondotta s igy az itélet egyik része meghozatott, illetve kihirdettetett, már pedig magánpanaszos vádját csak az itélet kihirdetése előtt vonhatja vissza és ha én ezt tettem volna is, ez (m á r) figyelembe nem vétethetett volna. De nem hivatkozhatik a törvényszék a 116. §-ra, mert én vádamat nem is vontam vissza, én csak akként nyilatkoztam, hogy »a büntetésnek közjogi részét elengedem«, már pedig a büntetés elengedése és a vád visszavonása két különböző dolog. Már most, ha én vádamat visszavontam, kérdem : miért lett marasztalva vádlott az eljárási költségekben és miért, lett az itélet és indokaiuak a »Pécs« című lapban költségére leendő közététele a btk. 277. §-a alapján »megrendelve ?« Dr. Flóris Endre. Irodalom. Külföldi biztosító társaságok Magyarországon. Tanulmányok a biztositási ügy köréből. Irta dr. Márkus Dezső. I. The Gresham. Budapest, Brózsa Ottó könyvnyomdája, 1891. Szerző panaszolja azt, hogy törvényeink nem oltalmazzák a közönséget a biztosítók esetleges visszaélései, sem pedig a biztosító intézeteket érhető szerencsétlen esélyek ellen, mert a törvény mai szerkezetében csak a biztosító érdekeit tartja szemmel. A kereskedelmi törvény VII. címe sürgős módosításának szükségét látja fenforogni. Az alaptőkének 100.000 frttal megállapítását akkor, mikor a biztosítók határtalan összegek erejére vállalnak biztosításokat, nevetséges intézkedésnek tartja. A díjtartalék és alaptöke elhelyezéséről és biztosításáról a törvéuy nem intézkedik. A biztosító társaságok felügyelete még a névlegesnél is kevesebb. Az állami felügyeletet, mely a bíróság által névleg csak, de tényleg nem gyakoroltatik, a végrehajtó hatalomnak kellene és pedig a külföldi társulatokkal szemben a lehető leggondosabban gyakorolni, a biztosítottak érdekei szem előtt tartásával. A reform szükségét akarva bebizonyítani, a létező társulatok viszonyaiból indul ki és ezeknek a budapesti kir. ker. és váltótörvényszék cég-irattárában levő számadásaiból és mérlegeiből, illetve adataiból szándékozik kimutatni a mai törvényes ál[apot tarthatatlanságát. Kezdi a The Greshammal. Alapszabályai szerint a részvénytőke leszállítható vegy felemelhető, sőt egészen meg is szüntethető és a társaság szövetkezetté átalakítható. Mindennemű szerencsétlenségek által előidézett nagy és hirtelen halálozások esetén az igazgatóság az esedékes biztositási összegek kifizetését elhalaszthatja annyi időre, a mennyit jónak vél. Az igazgatóság tagjai meghatározhatják azon költségeket, melyek azonnal könyvelendők és melyek a biztosítottak terhére írandók utólag. Ezen rendelkezés ellenkezik a keresk. törvény 25. §-ával. A The Gresham alaptőkéje 254.000 frt; nem állit ki eredeti magyar kötvényeket. 50.000 frcnál magasabb biztosítások csak a közgyűlés hozzájárulásával érvényesek. Ilyen és hasonló adatokkal igazolja a törvény és a felügyelet hiányosságait szerző tanulmányainak első rövidke, de érdekes tartalmú füzetében és kereskedelmi törvényünk reformjának szükségét mutatja ki. A további füzeteket annak idején szintén ismertetni fogunk. Tengeri magánjogunk és a francia reformok. Irta dr. Feichtinger Elek, fiumei helyettes péuzügyigazgató. Különlenyomat a »Ker. Jog- és Ismeretek Tárá«-ból. Budapest, 1891. Kapható D a s e Gyula könyvkereskedésében, Fiúméban. A tengeri magánjog nálunk — tudvalevőleg — még codificálva nincs és bíróságaink a tengeri jogi kérdésekben az osztrákraagyar tengerparton csaknem egy évtized óta divó szokásjog elvei szerint ítélnek. Azonban ezen szokásjognak alapját tulajdonkép az I. Napóleon által annak idején az illir tengerparton életbeléptetett Code de commerce II. könyvében foglalt francia tengeri magánjog képezi. Ennélfogva reánk nézve is érdekkel bírnak mindazon ujabbi törvényhozási intézkedések, melyek Franciaországban a tengeri jog tárgyábau történnek. S igy szerző, a ki lapunknak is munkatársa s a kit a tengeri jogról irt szakszerű cikkei után olvasóink már ismernek, jó szolgálatot tett az ügynek, a midőn a régebbi francia tengeri jogot módosító 1885. évi francia törvényt ismerteti. Igy különösen az elhagyási jogra (droit d'abandon), a legénység beszegödésére, a biztositási ügyletekre és a hajókölcsönre vonatkozó ujabbi intézkedéseket tárgyalja s e közben tekintettel van a nálunk érvényben