A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 2. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. (Felelet.)

A JOÜ. nek özvegye s igy jogszerű utón juthatott a kötelezvény birtokába, minek ellenkezőjét alperesek a per során nem is állították, ezeknél fogva felperesnek kereshetőségi joga annál inkább megállapítandó volt, mert azon kérdés, hogy vájjon alperesek marasztalásuk esetében a felperes kezéhez való fizetésre, avagy a megítélendő összegnek birói letétbe helyezésére köteleztessenek, felperesnek kereshetőségi jogára mi befolyással sincs. Az özyegyi jog érvényesítése iránti kereset, tekintet nélkül a pertirgy értékére, a törvényszékek illetőségéhez tartozik. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróságnak illetékességét megállapító végzését megváltoztatja, a kir. járásbíróság illetékességét leszállítja és ehhez képest megsemmisíti a per érdemére vonatkozó további eljárást és Ítéletet. Indokok: Felperes keresete a végrendeleti örökösök által megtámadott özvegyi jogának érvényesítésére irányul; minthogy pedig a hagyaték körüli jogigények elbírálására s a menynyiben azok a hagyatéki eljárás utján nem volnának rendezhetők, a prts. 37. §-a szerint a törvényszék illetékes, ehhez képest a kir. járásbíróságnak, mint sommás bíróságnak illetékességét leszállítani s ennek következményeként a per érdemére vonalközt) további intézkedését az 1881 : LIX. t.-c. 39. §, d) pontja értelmében meg kellett semmisíteni. (1890. évi április hó 22-én, 1889. évi 39,546. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A legtöbb pénzintézet a leszámítolás végett hozzá benyújtott és reá forgatott váltókat önmagánál szokta telepíteni. Ezen gyakorlat merően törvényellenes, mert a telep nem tartozik azon lényeges kellékek közé, melyeket a váltóbirtokos megállapodás hiányában tetszése szerint pótolhat, sőt a forgatmányos a telepítésre egyáltalán jogosítva nincs. Ha teliát ilyen önkényesen telepitett váltó visszakerül az előző birtokába, ez a telep törlésével az eredeti szöveget helyreállíthatja s a törült telep olyba veendő, mintha sohasem létezett volna. Ezen esetekre nem alkalmazható azon sokszor kimondott elv, hogy a telep törlése a váltó meghamisításának tekintetik. (1876: XVII. t.-c. 24., 82. és 93. §§.) A szabadkai kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperesek beismerték, hogy a kereseti váltót aláírták ; de tagadták azt, hogy felperesnek ellenük váltókereseti és illetve visszkereseti joga volna ; mivel a váltó fizetés végett törvényellenesen nem az első helyen megjelölt fizetési helyen, Budapesten az Első magyar iparbank mint telepesnek lett bemutatva, hanem felperes alperesek tudta és beleegyezése nélkül az első fizetési helyet keresztülhúzván, s fizetési helyül saját üzleti helyiségét irván be, saját magának üzleti helyiségében mutatta be a váltót fizetés végett s ott vétette fel a váltó-óvást. Felperes előadta, hogy a váltón telep, helyesebben fizetés helyéül a leszámitoláskor — szokás szerint — felperes pénzintézet tüntette ki üzleti helyiségét; azt azonban a harmadbiróság által megrendelt póttárgyalás folyamán sem állította, annál kevésbé igazolta, hogy a telepítés iránt a váltó kiállításakor történt-e és milyen megállapodás a felek között. A kereseti váltón két fi/.etési hely lévén kijelölve, azt az első helyen megjelölt Első magyar iparbanknál Budapesten kellett volna a V T. 3. §-ának 7. pontja szerint bemutatni fizetés végett.J elen esetben nem egy hiányzó váltó kellékének utólagos kitöltése, hanem egy beirt fizetési helynek kitöltése a váltó eredeti tartalmának megváltoztatása forogván fenn, a váltótörvénynek nem 93., hanem 82. §-a alkalmazandó. Tekintettel arra, hogy a kereset alapjául szolgáló telepitett váltó, nem a telep helyén, hanem a fizetési helyen óvatoltatott meg, s ezért felperes a V. T. 43. §-a szerint nemcsak a kibocsátó és forgató elleni visszkeresetét, hanem az elfogadó elleni váltókeresetét is elvesztette : a kir. törvényszéknek felperest kereseti kérelmével elutasítani kellett, még pedig másod- és harmadrendű alperesek irányában annyival inkább, mert ha igazolta volna is azt, hogy az Első magyar iparbank a felek tudta és beleegyezése nélkül íratott be telepesnek, akkor sem lett volna helyesen óvatoltnak tekinthető a váltó, mivel beismerése szerint a váltó leszámítolása idejében alperesek lakhelye ki nem lévén tüntetve, fizetési helyül a Y. T. 3. §-ának 7. pontja szerint Zenta és illetve elfogadónak zentai lakása tekintendő s ugyanitt lett volna a váltó fizetés végett bemutatandó és nem lett volna jogosnak elfogadható felperes cégnek azon szokása, hogy a V. T. 3. §-ának 7. pontja szerint kitüntetett lak- és fizetési helyét az érdekeltek tudta és beleegyezése nélkül megváltoztatta. (1888. december ló-én 20,683. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első biróság Ítéletét megváltoztatja és alpereseket egyetemlegesen kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 950 forint tökét . . . fizessenek. Indokok: Alperesek elleniratukban azt a kifogást tevén, hogy a kereseti váltó az Első magyar iparbanknál mint első telepesnél volt volna bemutatandó; ez által beismerték azt, hogy a váltón második helyen telepesként helyesebben fizetési helyként I a zentai takarékpénztár a megállapodásnak megfelelően lett megjelölve. Továbbá a kir. Curia által elrendelt póttárgyaláson azt állította felperes, hogy a kereseti váltón a pesti magyar iparbank önkényesen és a kötelezett felek tudta és beleegyezése nélkül jelölte ki önmagát telepesül, mely telepítést, mint jogtalant, felperes kitörülvén, ez által a váltónak eredeti tartalmát állította vissza. Minthogy pedig felperesnek ezt az állítását alperesek következő perirataikban világosan és határozottan nem tagadták, ennélfogva azt az 1868. évi LIV. t.-c. 159. §-a értelmében al[ peresek által beismertnek kellett tekinteni. Ehhez képest a váltóI nak a pesti magyar iparbanknál történt telepítése olyba veendő, mintha az a váltón soha nem létezett volna és alperesnek váltóbeli kötelezettsége a váltónak csak egyéb tartalma alapján elbírálandó. E szerint azonban, tekintve, hogy e váltón az intézvé; nyezett lakhelyétől különböző fizetési hely kijelölve nincs, a. váltó nem telepitett váltó és ez okból az elfogadó elleni váltókereset fentartására óvásnak felvétele szükséges nem is volt; a kibocsátó és forgató ellen érvényesíthető visszkeresetét pedig felperes a V. T. 41. §-a rendelkezéséhez képest fentartotta az által, hogy e váltót a kijelölt fizetési helyen kellő időben fizetés végett ^ bemutatta és a fizetés nem teljesítését kellő időben felvett óvással igazolta. Alperesek egyedüli kifogása ezekhez képest alaptalan lévén, alperesek, mint a minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltó elfogadó, kibocsátó s illetve forgatója a V. T. 23 , 7., illetve 12. §-ai alapján a kereseti váltótöke és járulékai egyetemí leges megfizetésére kötelezendők voltak. (18S9. november 11-én, i 5,668. sz.) A ra. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete helybenI hagyatik. Indokok: Alperesek azt, hogy az A. alatt csatolt váltón látható, kitörölt telepítés (Budapesten az Első magyar iparbanknál) akkor, midőn elsőrendű alperes a váltót elfogadta, már a váltón volt, vagy hogy a váltót a V. T. 24. §-a értelmében ő ; telepitette az Első magyar iparbanknál, végre azt, hogy ha a váltó í utólag telepíttetett, ez elsőrendű alperes beleegyezésével történt, I nem is állították; felperesnek a póttárgyalási jegyzőkönyvben foglalt azt az előadását pedig, hogy a telepítés az első magyar iparbank által a visszleszámitoláskor jogtalanul, illetve önkényesen j tétetett, nem tagadván, a prts. 159. §-a értelmében beismerték. | Ezek szerint igazolva lévén, hogy a váltó nem az elfogadás előtt : az elsőrendű alperes által, hanem későbben, az Első magyar iparbank által önkényesen telepíttetett: felperesnek, kivel a peres | felek előadása szerint a váltószerződés eredetileg létrejött, joga ; volt a telepítést kitörölni és a törlés által a váltó eredeti tartal| mát visszaállítani. Minélfogva a törült telepítés ugy tekintendő, I mintha nem is léteznék és a váltó erre való tekintet nélkül tartalmának egyéb részei alapján birálandó el. Ezek szerint a váltó az intézvényezett lakhelyén, Zentán, a | zentai takarékpénztárnál volt fizetendő. Minthogy pedig alperesek | nem is állították, hogy a váltónak ez a lényeges kelléke (V. T. ; 3. §. 7. pontja) megállapodás ellenére töltetett ki: a kereseti váltó helyesen lett Zentán, a zentai takarékpénztárnál fizetés végett bemutatva. Minélfogva felperes a B. a. csatolt óvással visszkereseti jogát fentartotta (V. T. 41. §.) elsőrendű alperes elfogadó ellen pedig a váltókereset fentartása végett a V. T. 43. §-a szerint óvás felvételére szükség sem volt. Ezek szerint helyesen határozott a kir. itélő tábla, midőn alpereseket a kereset értelmében elmarasztalta. (1890. szeptember 21-én, 497. váltószám.) A csőd elrendelésére szUksóges mindenekelőtt, hogy a követelés igazoltassák. Puszta könyvkivonat erre nem elegendő, ha ez az adós által megtagadtatik. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék, mint csődbíróság (1890. április 5. 2,628. sz. a.): Sch Samu és érdektársainak, mint hitelezőknek, R. Igaácné panaszlott adós ellen csőd elrendelése iránti csődnyitási ügyében következő végzést hozott: Jelen kérvény folytán, minthogy a csődit kérvényezők követeléseiket kellően igazolták, R. Ignácné pedig sem hitelezőit nem biztosította, sem fizetési képességét nem igazolta: nevezett R. Ignácné bárhol találtató ingó és .... ingatlan javára a csődtörvény 84. §-a alapján a csőd megnyitottnak nyilvánittatik stb. Csődöt kérők azon kérelmükkel, hogy az 50 frtuyi előlegen felül költséggel esetleg ne terheltessenek, minthogy ez törvényen nem alapul, elutasittatnak. A budapesti kir. itélö tábla (1890. május 2. 3,985. sz. a.): Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, panaszlókat csőd elrendelése iránt előterjesztett kérelmükkel elutasítja stb. Okok: Panaszlók a csőd elrendelését a csődtörvény 84. S-a alapján kérvén, követeléseiket okiratilag kellően igazolni és azt valószínűvé tenni tartoztak, hogy a panaszlott tartozásai annak vagyonát meghaladják és csakis ezen előfeltételek mellett állott volna panaszlottnak kötelességében a csődöt kérő hitelezőket birói felhívásra biztosítani, vagy fizetésképességét a cselekvő és szenvedő állapot előterjesztésével igazolni. Panaszlók azonban sem követeléseiket kellően nem igazolták, sem azt, hogy panaszlott szenvedő állapota a cselekvő állapotot felülhaladja, valószínűvé nem tették. A panaszlott által valódisága tekintetében megtagadott D., G., K. és L. alatti könyvkivonatok ugyanis a követefése°ket annál