A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 2. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. (Felelet.)

A J OCi. 7 kevésbé igazolják, mert panaszlott az A., B., E , H. alatti meg- 1 rendelő levelek Írását és aláírását, valamint a C, F., J. alatti feladóvevények tartalmának valóságát is határozottan megtagadta; az M. alatt csatolt rendőrkapitányi bizonyítvány pedig csakis azt tartalmazza, hogy panaszlottmk a bizonyító tudomása szerint S.-A. I jhelyben ez idő szerint már üzlete nincs; a miből azonban egyáltalában nem lehet panaszlott vagyoni állapotára követ- j keztetni. Tekintve, hogy panaszlók ezeken felül a fenti két irányban kérelmüket egyébbel nem támogatták, panaszlott pedig a kérvényben előadottakat tagadta: a csőd abból az indokból, hogy j panaszlók követelései kellően igazolva nincsenek és hogy panaszlott sem a hitelezőket nem biztosította, sem vagyoni állapotát elő nem terjesztette, elrendelendő nem volt stb. A m. kir. Curia (1890. évi szept 9. 1,316.): A másodbiróság végzése imiokaiból helyhenhagyatik. A vivő a részben a kikötött minősednek meg- nem felelő és rendes kereskedői gondosság mellőzésével eszközölt begöngyölés folytán roncsolt és haszuayehetlen állapotban érkezett árút elfogadni nem köteles. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1887. aug. 7-én 19,052. sz. a.): Dr. Pártos Béla ügyvéd által képviselt Fr, . . J. unokaöcscse A. . . . Ignác felperesnek dr. Hajós Zsigmond ügyvéd által képviselt F. Márton alperes ellen 51 frt 9j kr. és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles a kereseti öl frt l.i5 kr. tökét stb felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes alperest megrendelt árúk vételára megfizetése iránt perelte be ; alperes elismerte ugyan, hogy fel- , perestől árúkat rendelt: kifogásolta azonban a küldött árúk mennyiségét és kérte felperest keresetével elutasítani, mert az árúk rongált állapotban érkeztek meg s azokat felperesnek rendelkezésére bocsátotta és visszaküklötte. De, minthogy a ker. törvény 347. §. értelmében alperes a más helyről küldött árút, ha az ellen kifogásai vannak, egyszerűen vissza nem küldheti, hanem annak megőrzéséről gondoskodni tartozik s a mennyiben a többlet küldés miatt, vagy az árú megrongálása miatt kifogásai lehettek, erről felperest értesíteni tartozott volna annál is inkább, mert a kereskedői kölcsönös gondosság megkívánja azt, hogy az árút 1 megrendelés folytán küldő kereskedő az árú sorsáról tudomást nyerjen s arról esetleg megfelelöleg értesíttessék. De mivel azt alperes nem tette: ennélfogva öt a kinált eskü mellőzésével a kereseti összeg megfizetésére kötelezni kellett, mert eskü csak j minden más bizonyítékok hiányában Ítélhető meg, már pedig alperes a felperes áhal D. alatt becsatolt levéllel kívánja ugy a rendelkezésre bocsátás tényét, valamint a hiányok kitüntetését igazolni s nem is állítja, hogy a rendelkezésre bocsátást és a hiányok kitüntetését felperessel máskép vagy más levélben közölte volna, már pedig a D. alatti sem a rendelkezés alá bocsátást, sem pedig a hiányok kitüntetését magában nem foglalja; minthogy az általánosságban tett megjegyzés a hiányok kitüntetésének egyáltalán meg nem felel stb. A budapesti kir. itélő tábla (1888. évi november 21-én 6,431. sz. a.j: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes beismeri ugyan, hogy felperesnél megrendelést tett: de mert felperes részint meg nem rendelt, részint , nagyobb mennyiségű és részben a kikötött kellékeknek meg nem j felelt árút, rendelkezése ellenére, ládák helyett ketrecekben be- : göngyölve küldött és roncsolt és hasznavehetetlen állapotban érkezett meg, azt visszaküklötte és felperes rendelkezésére bocsátotta ; hogy az árú a rossz csomagolás folytán roncsolt és hasznavehetetlen állapotban érkezett meg, W. Jónás és Sz. Mihály tanukra hivatkozik. Felperes nem tagadta, hogy alperes az árút vissza- j küldötte és erről őt az általa D. alatt csatolt levéllel értesítette, I ezen levél bizonyítékot szolgáltatván arra, hogy az árú kifogásoltatott és a visszaküldés által rendelkezésére bocsáttatott és igy , az árú visszaküldése és az értesítés a rendelkezés alá bocsátás j joghatályával bírván, felperes tartozott bebizonyítani azt, hogy az-árú a kikötött vagy törvényes kellékeknek megfelelt és hogy azt a rendes kereskedő gondosságával göngyölte be és küldötte el. Felperes azonban ezen bizonyítási kötelezettségének meg nem felelt. Minélfogva alperes e részben a kikötött minőségnek meg nem felelt és a rendes kereskedői gondosság mellőzésével eszközölt begöugyölés folytán roncsolt és hasznavehetlen állapotban érkezett árút elfogadni köteles nem lévén, az elsőbiróság Ítéletét ez alapon megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett stb. stb. I A m. kir. Curia (1890. augusztus hó 7-én 41. sz. a.): A másodbiróság Ítélete az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. Bűn-ügyekben. Az ügyvédjelölt, mint nem ügyvéd, büuvádi eljárásban a j védöiigyvédi tiszt önálló betöltésére el nem fogadtathatik. — Ily védő közben jöttével tartott tárgyalás megsemmisítést von maga után. A zombori kir. törvényszék: A gyilkosság kísérletével vádolt Zs. Szteván bűnügyében elmarasztaló ítéletet hozott. A budapesti kir. itélő tábla (1890. okt. 30. 13,301. sz. a.) : Az 1890. febr. 28-án tartott tárgyalást s az ítéletet hivatalból megsemmisítette; egyszersmind dr. Thurszky Zsiga jogtudort azzal a kérelmével, hogy védőként lett megválasztatása tudomásul vétessék, elutasította ; végre utasította a törvényszéket, hogy a vádlottnak és dr. Sehmausz Antal ügyvédnek előzetes meghallgatásával állapítsa meg azt: vájjon nevezett ügyvéd, mint védő részére adott megbízás visszavonatott e ? s ha igen, ez esetben hivja fel vádlottat, hogy védőnek ügyvédet válaszszon, a kinek, vagy ha nem is választ, a részére hivatalból kirendelendőnek közbenjöttével, vagy ha a dr. Sehmausz Antal megbízása nem szűnt meg, ennek kózbenjottével tartsa meg a törvényszék a tárgyalást s azon hozzon a vád s védelem meghallgatásával az ügyállásnak megfelelő határozatot. Indokolás: Az ügyvédjelöltnek mondott dr. Thurszky Zsiga az ügyvédi rendtartás szerint nem lévén ügyvéd, a védőügyvédi tiszt önálló betöltésére pedig oly személy, a ki nem ügyvéd, a bűnvádi eljárási gyakorlat szerint azért sem fogadtathatott el, mert a most felhítt törvénynek az 1880 : XXXVII. t.-c. 5. §-ával hatályban tartott 39. §. szerint megbüntetendő az, a ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóiágok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja. A mi az elsőbirósági ítéletet illeti, ez semmisnek mondatott ki : »mert az eljárási szabályok szerint, a védő közbejötte nélkül, természete miatt nem tárgyalhatá eme ügyet, oly személynek, mint védőnek közbejöttével tárgyalta a kir. törvényszék, a kinek mint nem ügyvédnek, a felek bíróságok előtti képviseletének üzletszerű folytatását, tehát a védői ügyvédi tiszt önálló betöltését a törvény szerint nem volt szabad megengedni.« »A fentebbiekben s abban van meg az oka a többi rendelkezésnek, hogy vádlott védőül dr. Sehmausz A. ügyvédet választotta ; a megbízás megszűntének azonban kételyt kizáró bizonyítéka nincs.« Ha a végrehajtást szenvedett a lefoglalt dolgok becsértéke erejéig a hitelezőt kielégíti, a lefoglalt dolgok eladása miatt bűnvádi nton felelősségre nem vonható. (B. T. K. 359. §.) A veszprémi kir. törvényszók: S. Ignác a B. T. K. 359. §-ába ütköző s a 356. §-a szerint bűntettet képező, de a 92. §-a alkalmazásával vétségnek minősített sikkasztás elkövetésében vétkesnek minősített sikkasztás elkövetésében vétkesnek kimondatik és ezért a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó nyolc napi fogházra ítéltetik. A mellékbüntetés a B. T. K. 54. §-ának 2. bekezdése alapján mellőztetik. Indokok: S. Ignác mező-komáromi lakos azzal vádoltatott, hogy az 1887. június hó 2-ára kitűzött árverés elől a lefoglalt 1,399 frt 50 kr. becsértékű ingóságokat elsikkasztotta. A mai vizsgálat során a vádlott által felmu atott, teljes hitelt érdemlő nyilatkozatokból kiderült, miszerint R. Sámuel és F. Jakab első ízben foglaltató hitelezők még az árverés slőtt kielégíttettek. A lefoglalt ingókat e szerint csak a felülfoglaltató O. Jakabnak 200 frt követelése terhelte, melyre nézve a vádlott a mai végtárgyalás során beismerte ugyan, hogy az ingókat az árverés előtt nejének eladta, de azzal védekezett, hogy a befolyt vételárt épen R. és F. hitelezők kielégítésére fordította, O. Jakab pedig az árverés után rövid időre — neje által — szintén kielégítést nyert; i ). Jakab vallja is, hogy követelésére nézve a vádlott neje által kielégíttetett. A vádlott ténykedése folytán e szerint kár elő nem állott. De mert a vádlott azon beismert cselekménye, hogy a bíróság által zár alá vett ingókat jogtalanul eltulajdonította, hivatalból üldözendő bűncselekményt képez: S. Ignác a B. T. K. 356. §-a szerint büntettett képező sikkasztás miatt lenne bűnösnek kimondható; azonban rovatlan előélete, őszinte vallomása, azon körülmény, hogy a panaszos megbüntetését nem kívánta, hogy mint már fentebb is említtetett, cselekvénye folytán kárt senki sem szenvedett; s végül, hogy az eladás folytán befolyt vételárt a hitelezők kielégítésére fordította, oly rendkívüli enyhítő körülményekül vétettek, melyek a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolják, miért is cselekménye vétséguek minősítendő, ugyanő a sikkasztás vétségében vétkesnek kimondandó s büntetése a rendelkező részben kitett nyolc napi fogházban kiszabandó volt. A mellékbüntetés a B. T. K. 54. §-ának 2. bekezdése alapján mellőzendő volt. : 1887. évi október 18-án, 4,596. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletét a 15. T. K. 20. §-ára való hivatkozással kiegészítve, indokainál fogva helybenhagyja. 1888. március 5-én, 1887. évi 40,844. sz.) A ra. kir. Curia: Tekintve, hogy a B. T. K. 355. §-a szerint sikkasztást követ el az, a ki a birtokában vagy birlalatában levő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy elzálogosítja ; tekintve, hogy a sikkasztás ezen ismérvének a 359. S-ban körülirt cselekményben is benn kell foglaltatni, arra nézve, hogy az büntethető legyen; csak azon esetben foglaltalik azonban benne, ha a dolog tulajdonosa a hatósági záralávétel által korlátozott tulajdonát képező dologgal jogtalanul mint korlátlan tulajdonával saját céljaira s akként rendelkezik, hogy az által a záralávétel célja meghiusittassék, vagyis az, kinek javára a záralávétel foganatosíttatott, megkárosittatik ; tekintve, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint vádlott a nála lefoglalt és reá bízott dolgoknak általa eladott részét nem