A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 30. szám - Ki van hivatva a csőd megszüntetése után a felszámolási jegyzőkönyv hiteles kivonatának kiadására?

118 A JOG. A felperes keresetében előadta, hogy kiskorú A. Mária s lánosnak a kereset megndiitásakor még raagángyámja nem volt és az eljáró kir. járásbíróság ennek dacára az önképvisetetre nem jogosult kiskorú alperesek fentiek szerinti törvényes képviselőjének a magángyámnak mellőzésével helytelenül az árvaszéket idézte és a hibát utólag helyre nem hozta. Ennélfogva az eljáró bíróság Ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1881: LIX. t.-c. 39. §. i) pontja alapján megsemmisíteni és tekintettel arra, hogy a gyámhatóságnak 536/91. sz. alatti végzése szerint az alperesek gyámjának kirendelése iránt az eljárás folyamatban van: az eljáró bíróságot fentiek szerint további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. Kereskedelmi-, csőd és váltóügyekben. A kereseti váltón alperes intézvényezettöl külömböző személy telepesként megnevezve nem lévén, az alperes elleni váltók ereset fentartására óvás felvétele nem szükséges. (V. t. 44. §. 2-ik bekezdés.) A szegedi kir. törvényszék (1888. febr. 16., 3070. sz. a.) Dr. Pollák Lajos ügyvéd által képviselt N. . . . G. cég felperesnek Dr. Polgár Sándor ügyvéd által képviselt P. József alperes ellen 70 frt tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Az 1887. évi november 28-án 23.742. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperes keresetével elutasíttatik stb. Indokok: Alperes a tárgyalás folyamán nem tagadta ugyan, hogy a kereseti váltón látható aláírás tőle származik, dc O. Lajos és O. Lajosné hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával beigazoltatott alperes azon állítása, hogy nevét csak felperes ügynökének kérelmére irta egy üres papírlapra alá, mely alkalommal váltóról vagy váltó aláírásról szó sem volt, s igy alperesnek szándékában sem volt magát váltói uton kötelezni. Az alperes által aláirt űrlapnak kitöltése tehát megállapodás ellenére történvén, a jelen ügyben 23,742. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kivül helyezni s felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla: (1889. decz. 4. 1901. sz. a.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s az 1887. évi november 28-án 23,742. sz. a. hozott sommás végzés hatályát fentartja stb. O k"o k : Alperest, ki a tárgyalás alkalmával a kereseti váltón levő elfogadási aláírásinak valódiságát beismerte, az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával, és a sommás végzés hatályának fentartásával a kereseti váltóösszegnek és járulékának fizetésére kötelezni kellett; mert a kereseti váltón alperes intézvényezettöl különböző személy telepesként megnevezve nincsen, az alperes elleni váltókereset feutartására tehát a v. t. 44. §-a második bekezdése értelmében óvás felvétele nem volt szükséges; mert alperes azt, hogy a kereseti váltó annak általa történt aláírásakor kitöltve még nem volt s hogy az később létrejött megállapodás ellenére töltetett ki, felperes tagadásával szemben nem bizonyította s a kihallgatott tanuk azt, hogy az alperes által az ő jelenlétükben aláírt s az utazó ügynöknek átadott üres papír a kereseti váltóval azonos, nem vallották ; alperesnek az az állítása tehát, hogy a váltót nem mint ilyet írta alá s hogy aláírásával váltókötelezettséget nem vállalt, hanem az akkor még váltót nem képezett A. alattit az ügynök kívánatára csupán a végből irta alá, hogy az utóbbi az esetben, ha alperes gépet vesz, főnöke előtt azt, hogy az ügyletnél ő járt közben, igazolhassa : nincs bizonyítva, s a tanú vallomása egyáltalán nem zárja ki azt, hogy az előttük tett aláírás a kereseti váltón előfordulóval nem azonos, s hogy alperes a gépet tényleg később megvette s a váltót, melyen a szöveg egy része különben is nyomtatva van, s mely ennélfogva az aláíráskor sem lehetett teljesen kitöltetlen üres papir, a vétel megkötésekor irta alá; mert alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyította azt sem, hogy a váltóra értéket nem' kapott s hogy a váltókötelezettség hatálya felperessel szemben az érték kiszolgáltatásától tétetett függővé stb. A m. kir. Curia (1890. évi szept. 2., 281. v. sz. a.) A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik stb. Vétel tárgyát egy lebontandó háznak anyaga képezvén, eladó tartozik arról is gondoskodni, hogy vevő oly helyzetbe tétessék, hogy a megvett anyagot a ház lebontása után tényleg birtokba is vehesse, mert vevő csak azon anyag vételárát tartozik űzetni, a melyet átvett, illetőleg átvehetett. A budapesti YII. ker. járásbíróság (1889. április 25-éh 8,775. sz.): Fenyvesi Károly ügyvéd által képviselt G. Albert felperesnek Bachruch Gyula ügyvéd által képviselt T. József és K. Mór alperes ellen 240 frtra nézve már jogérvényesen elbírált csupán 1(»0 frt s jár. iránti perében felperes keresetének 100 frt megvétele iránti részével elutasittatik, a peres költségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: Az alperesileg kifogásolt 100 frtra nézve felperest elutasítani kellett, mert a tanuk egybehangzólag vallották, hogy alperesek az épületanyagok egy részében az átvétel tekintetében megakadályozva lettek s igy az alpereseknek átadva nem lett. Tekintettel pedig arra, hogy eladó felperesnek kötelességében állott gondoskodni arról, hogy alperesek az átvételben megakadályozva ne legyenek, sőt kötelességében állott az árút a vevő alpereseknek átadni, ez pedig meg nem történt, tekintve továbbá, hogy mindaddig, mig felperes az eladott árút át nem adja, ennek vételárát sem követelheti, ezen oknál fogva felperest keresetének eme 100 frt megvétele iránti részével feltétlenül elutasítani kellett. A perköltségeket azért kellett kölcsönösen megszüntetni, mert felperes csak részben lett pernyertes a 27,357/87. számú ítélettel s mert felperes az abban részére megítélt főesküt a 30,806/887. számú jegyzőkönyv tanúsága szerint le is tette stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. évi február hó 19 én» 9,883/v. 1889. sz.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alpereseket egyetemlegesen kötelezi 100 frt tőke s ennek 1887. május 1-ső napjától folyó 6°/o kamatainak stb. megfizetésére. Indokok: Alperesnek a keresetileg követelt 340 frt vételárhátraléknak most szóban levő 100 frt részlete kifizetését azért tagadják meg, mert felperes a tőle alperesek által megvett, egy ház lebontásából származó építési anyagok egy részének átadását nem eszközölte, illetőleg az átvétel útjában állott akadályt el nem hárította. Habár az kétségtelen, hogy eladó felperes az esetben, ha a megvet1- ingót alpereseknek át nem adta vagy az eladott anyag átvételében alperesek felperesnek valamely ténye vagy mulasztása folytán gátoltattak, az eladott tárgyak értékét, melyet alperesek 100 frtra tesznek, a vevő alperesektől jogszerűen nem is kérheti; de a fenforgó esetben ily mulasztás vagy eljárás felperes terhére nem róható. Maguk az alperesek által hivatkozott tanuk F. Sándor és J. György vallomásából ugyanis határozottan az állapitható meg, hogy felperes a maga részéről szerződési kötelezettségének eleget tett s az egy összeségben meg volt építési anyagokat I. r. alperes megbízottjaként eljárt F. Sándor a helyszínén, e ház lebontásával tényleg nemcsak átvette felperestől, hanem a jelen per tárgyát képező falrész kivételével el is hordatta, az ott hagyott kérdéses falrész otthagyása s le nem bontása iránt pedig, mint ilyen intézkedett s ő mint ilyen egyezett egy harmadik személy és nem felperes felhívása folytán abba, hogy a kérdéses falrész még egy bizonyos ideig helyben maradjon. Ezekből tehát határozottan az tűnik ki, hogy alperesek az anyagokat tényleg átvették, hogy ők rendelkeztek nevezett megbízottjuk által ugy az elhordatás, átvétel, valamint az iránt is, hogy egyelőre az itt kérdéses anyagok a helyszínén maradjanak. Ha tehát ennek utóbb az lett a következése, hogy alpereseket egy további harmadik személy — s ismét nem felperes — meggátolta az ott hagyott és lebontott fal anyagának elhordásában, ez felperes terhére már, kiről nem is állíttatik, hogy akár az előbbi, akár az utóbbi harmadik személylyel bármi tekintetben azonosítható volna, a kinek ily körülmények közt valamely jogellenes tényről vagy mulasztásáról már okszerűen nem lehet szó, nem róható, hanem alperesek az vagy azok ellen fordulhatnak igényükkel, a ki vagy a kik őket az e per adatai szerint már tulajdonukká vált kérdéses anyagok elvitelében netalán jogtalanul megakadályozták stb. A m. kir. Curia (1890. nov. 28-án 668. vsz.): Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával, alperesek csak az esetben tartoznak további 100 frt tőkét és járulékait felperesnek egyetemlegesen megfizetni, ha felperes arra a főesküt: »hogy alperesek nevében nem lett felhiva arra, hogy a jelen per tárgyát képező házanyagok körül az elhordani betiltott anyagok elvihetését elősegitse« — leteszi. Ha pedig felperes eme főeskü letételére a jelen Ítélet kézbesítésétől számítandó három nap alatt nem jelentkezik, vagy a főesküt a kitűzendő határnapon le nem teszi: az esetben keresetével a jelen Ítélet tárgyát képező 100 frt s kamatjára nézve elutasittatik stb. Indokok: Vétel tárgyát egy lebontandó háznak anyaga képezvén, felperes, mint eladó tartozott volna arról is gondoskodni, hogy alperes vevők oly helyzetbe tétessenek, hogy a megvett anyagot a ház lebontása után tényleg birtokba is vehessék, mert alperesek csak azon anyag vételárát tartoznak fizetni, a melyet átvettek, illetőleg átvehettek. Alperesek az anyagnak csak egy részét vehették birtokba, a későbben lebontott fal anyagának az átvételében azonban az építésnél alkalmazott pallér állal tényleg megakadályoztattak s ennek folytán ezt az anyagot birtokba sem vehették. Felperesen állott tehát annak a kieszközlése, hogy az átvétel elé gördített akadályt elhárítsa ; erről azonban felperes, tekintettel arra, hogy alperesek az anyag nagyobb részét már előzőleg akadálytalanul átvették és igy joggal lehetett abban a véleményben, hogy a hátralevő anyagnak átvétele is akadály nélkül fog megtörténni, csak abban az esetben tartozott gondoskodni, ha őt alperesek az akadály felmerüléséről kellő időben értesitik és őt ennek elhárítására felszólítják. Minthogy alperesek a felperes által tagadásba vett ezen döntő ténykörülményre nézve felperest főesküvel kínálták meg s ez azt elfogadta : ezt a főesküt felperesnek megítélni s a per kimenetelét a jelen Ítélet tárgyát képező részkövetelésre nézve ennek a főeskünek le- vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. Ha felperes a főesküt leteszi, ez esetben bizonyitatlan marad az a ténykörülmény, hogy az alperesek őt az átvétel elé gördített akadály elhárítására felhívták, abbeli mulasztásuk követkéz-