A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 30. szám - Ki van hivatva a csőd megszüntetése után a felszámolási jegyzőkönyv hiteles kivonatának kiadására?

119 menyei tehát 8 reájuk hárulván, az egész vételárt késedelmi kamatjaival együtt s mint ez esetben teljesen pervesztesek, a prts. 251. §-a értelmében a felmerült perköltséget is viselni tartoznak. Ellenkező esetben bizonyítva leendvén, hogy az eladott anyag átvételének akadályáról értesített felperes a neki, mint eladónak kötelességében állott elhárításáról az akadálynak nem gondoskodott: az ennek folytán átadottnak nem tekinthető anyag vételárát, melynek értékét a kihallgatott szakértők legalább 100 forintra teszik, nem követelheti; miért is őt keresetének ezen összegre vonatkozó részével elutasítani kellett; a perköltség azonban ez esetben kölcsönösen megszüntetendő volt azért, mert felperes kereseti követelésének túlnyomó részére, t. i. a már jogérvényesen megítélt 240 frtra nézve pernyertes lett stb. Bűnügyekben. Vádlott azon tagadására] szemben, hogy erőszakkal lialolt tolna be panaszló lakásába, panaszlónak egyedül álló vallomása elesendő bizonyítékot nem képez. A Tádló és a panaszló közt megelőzőleg Fennállott szerelmi viszony, mely a vád tárgyára tett eset idejében már megszűnt, nem szolgálhat jogos indokul rádlottnak arra, hogy panaszló lakásába bemenjen és ennek akarata ellenére abban bentmaradjon. (Btk. 332. §.) V nagybecskereki kir. törvényszék (18'.i0. április 28-án, 1,834. sz. a.): I. Károly vádlottat a btk. 330. §-ába ütköző s a 331. §. 2. pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében és a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a btk. 96. és 99. §-ainak figyelembe vételével a btk, 91. §-ának alkalmazásával összbüntetésül V/i évi börtönre itéli. stb., stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás során kiderített tényállás szerint f. évi március hó 20 án éjjel 10 óra tájban vádlott R. Katica lakására jogtalanul és erőszakkal behatolt, ott nevezettet arcul ütötte, az elfogatására kiküldött G. Máta és V. Ferenc rendőröket tettlegesen bántalmazta, utóbbinak fegyverét el is törte, ugy, hogy kifejtett ellenállása folytán a nevezett rendőrök öt bekísérni nem tudták. Vádlott azzal védekezik, hogy a nővéreiről terjesztett rossz hirek miatt akarta felelősségre vonni R. Katicát. E körülmény azonban idegen lakásba való erőszakos behatolás jogos indokát nem képezheti. Hogy vádlóit G. Máta és V. Ferenc rendőröket hivatalos köttlességeik teljesítésében erőszakkal megakadályozta és őket tettlegesen bántalmazta, az a nevezett rendőrök és R. Katica egybehangzó vallomásával igazolva van. A fenti tényállás alapján vádlottat a btk. 330. §-ába ütköző, a 341. §. 2. pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében, a btk. 165. § ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében és tekintettel arra, hogy sértett vádlott megbüntetését kívánta, a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében is bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél vádlott rovatlan előélete, némi ittassága és azon körülmény is enyhítőül véte'.ett, hogy vádlott sértettel előzőleg szerelmi viszonyban állván, e viszonyból kifolyólag jogosultnak vélhette magát panaszos lakására s annak akarata ellenére is behatolni stb. A budapesti kir. itélö tábla (189o. október 2l-én, 33,441. sz. a.): Az elsöbiróság ítéletét a becsületsértés vétségét illetőleg megváltoztatja s vádlottat e vétség vádja és következménye alól felmenti, mig az ítéletnek a magánlak megsértésének és a hatóság elleni erőszak bűntettére vonatkozó részét a börtönbünt( tésnek 8 hónapra leszállításával, továbbá a btk. 99. §-ának elhagyásával, de a 169. §. felhívásával, valamint azzal a meghatározással hagyja helyben, hogy a btk. 331. §-ának 2-ik pontja a magánlak sértése bűntettének meghatározott büntetés kiszabásának szolgál alapul s hogy a 8 havi börtönbüntetést a magánlak megsértésének bűntettéért és a hatóság elleni erőszak bűntettéért alkalmazott összbüntetésnek nyilvánítja. Indokok: A vádlott tagadja, hogy a sértett felet arcul csapta s e részben a Sértett félnek állításán kivül, a mi azonban a bűnösség megállapítására nem elegendő, az eljárásban bizonyíték fel nem merült, mely okból a vádlott a becsületsértés vétségének vádja és következményei alól felmentendő volt. A vádlottnak börtönbüntetését a kir. itélő tábla az elsőfokú bíróság részéről felhozott enyhítő körülmények nagyobb méltatásával, továbbá a becsületsértés vétségének elejtése folytán, valamint a vádlottnak felindult lelki állapotára is, mint szintén enyhítő körülményekre tekintettel, a megfelelő mértékre leszállította s egye bekben az elsőbirósági ítéletet a btk. tényleg nem alkalmazott 99. §. elhagyásával, ugy a kellő kiegészítéssel és közelebbi meghatározással vonatkozó indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert a bántalmazott rendőröknek ebbeli minőségük Nagybecskerek városa rendőrkapitányának f. é. március 21-én 1,406. sz. a. kelt átiratával igazolva van s a rendőrök, mint ilyenek, a btk. 166. § ának 3. pontja értelmében hatósági közegeknek tekintendők, mert továbbá vádlott az előtte jól ismert rendőröket hivatalos eljárásuk alatt bántalmazta tettleg s mert végre a vádlottnak összes tevékenysége arra mutat, hogy a terhére rótt büntetendő cselekmények elkövetése idején állított ittassága dacára teljesen beszámítás alá eső állapotban volt stb. A m. kir. Curia (1891. június hó 17-én, 41/1891. sz. a.): Tekintve egyrészről azt, miszerint vádlott tagadja, hogy erőszakkal hatolt volna be panaszló lakásába s ezen tagadásával szemben panaszlónak egyedül álló vallomása, a melynek támogatására szolgáló azon körülmény sem lett megállapitva, hogy lakásának ablaka valóban be volt-e törve ? elegendő bizonyítékot nem képez ; tekintve másrészről azt, hogy a vádló és a panaszló közt megelőzőleg fennállott szerelmi viszony, mely a vádlott beismerése szerint is a vád tárgyává tett eset idejében már megszűnt, nem szolgálhatott jogos indokul vádlottnak arra, hogy panaszló lakásába bemenjen s ennek akarata ellenére abban bent maradjon, az pedig, hogy panaszló a bennmaradást ellenezte s vádlottnak eltávozását kívánta s hogy tiltakozása eredménytelen maradt, bizonyítja azon körülmény, hogy előbb G. Erzsébethez menekült majd pedig midőn vádlottól igy sem szabadulhatott, ennek eltávolítása végett a rendőrség segélyét volt kénytelen igénybe venni: ennélfogva vádlott ellenében nem a btk. 330. és 331. §§. 2-ik pontjában meghatározott magánlak megsértése bűntettének, hanem csakis a 3:>2. §-ba ütköző magánlak megsértése vétségének tényálladéka lévén megállapítható : mindkét alsóbb fokú biróság ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott a magánlaksértés bűntette helyett annak vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért a terhére fenmaradó hatóság elleni erőszak bűntettéért, tekintettel az utóbbi cselekméuyénél kifejtett erőszakoskodás nagyobb fokára, a btk. 165., 332., 96. és 98. §-ok alapján összbüntetésül a másodfokú biróság Ítéletében ellene kiszabott 8 ' havi börtönbüntetés helybenhagyatik stb Büntető eljárásunk szerint a vizsgálat elrendelése, ragy el nem rendelése felett elsöfoknlag a vizsgáló biró ran hivatva határozni. Hünvizsgálat elrendelése csalás miatt a 387. és nem a 379. §. értelmében azon alapon, mert vádlottak ellen a csőd kérelmeztetett ugyan, de azon okból nem rendeltetett el, mert csődkérvényezők az eljárási költségeket nem előlegezték, a mi nyilván arra mutat, hogy panaszlottak vagyona még a csődeljárás költségeinek fedezésére sem találtatott elégségesnek. A szombathelyi kir. törvényszék (1,329/89. sz.): A kir. ügyészség indítványa, csalárd bukás miatt feljelentett G. Sámuel özvegye s G. József ellen. Végzés: A kir. ügyészség azon indítványa, hogy G. Samuné, G. József és G. Salamon ellen a bünvizsgálat a btk. 387. i?-ába ütköző csalás bűntette miatt elrendeltessék, mellőztetik azért, mert a btk. 387. §-a alapján csak akkor van eljárásnak helye, ha vádlott ellen a csőd akár azért, mert csak egy hitelezője van, akár azért, mert vagyona a csőd költségeinek fedezésére elégtelen, ki nem mondatott, már pedig ezen ügyben ezen esetek egyike sem forog fenn, mert a 20. napló szám alatt csődbirósági végzés tanúsága szerint a csőd azért nem nyittatott meg, mert a csődöt kérő fél a csődnyitási költségeket nem előlegezte s igy a csődnyitás kérdésében a kir. törvényszék, mint csödbiróság, nem is határozhatott. Tekintve azonban azt, hogy a feljelentés a btk. 379. §-ába ütköző csalás bűntette miatt is tétetett, a kir. törvényszék az iratokat az előnyomozás folytatása végett a muraszombati kir. járásbírósághoz átteszi. A budapesti kir. itélő tábla (19,825/1889. b. sz.) végzett: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék végzését hivatalból megsemmisíti s az eljáró bíróságot utasítja, hogy a kir. ügyész indítványát az összes ügyiratokkal elsőfokú intézkedés végett a vizsgáló bírónak adja ki. Indokok: Büntető eljárási gyakorlatunk szerint a vizsgálat elrendelése, vagy el nem rendelése felett elsőfokúlag a vizsgáló biró van hivatva határozni; a kir törvényszék pedig csak akkor határozhat, ha a vizsgáló biró a vizsgálat elrendelésének helvét nem látván, az ügyiratokat a kir. törvényszékhez a vizsgálat megszüntetése végett bemutatja, avagy ha a vizsgáló biró határozatát felebbezik. A jelen esetben a kir. törvényszék a kir. ügyész inditvánvát közvetlenül érdemleges intézkedés tárgyává tette s igy mellőzvén az eljárási gyakorlat útmutatását, idő előtt bocsátkozott az ügy elbírálásába.A kir. itélő tábla ez okból semmisitette meg a fölebbezett végzést. A muraszombati kir. járásbíróság (1889. július 28. 1,833/1889. b. sz.) Végzés: A szombathelyi kir. ügyészségnek 1,805/889. sz. indítványa folytán s az ideigl. eljárási törvényjavaslat 33. §. s a budapesti kir. itélő táblának 19,825/889. b. sz. a. végzéséhez képest a bünvizsgálat a btkv. 387. §-ába ütköző csalás bűntette miatt özv. G. Samuné 56 éves, büntetlen előéletű, magánvzó, rédecsi lakos, mégis G. József 30 éves, büntetlen előéletű, kereskedő, muraszombati és G. Salamon 23 éves, büntetlen előéletű, kereskedő-segéd, székesfehérvári lakos ellen, szabadlábon hagyásuk mellett elrendeltetik. Indokok: Mert az előnyomozat szerint valósziuüsittetik, hogy vádlottak a btkv. 414. §-ában irt büntetendő cselekményeket