A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 30. szám - Ki van hivatva a csőd megszüntetése után a felszámolási jegyzőkönyv hiteles kivonatának kiadására?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 30. számához. Budapest, 1891. július 26-án. Köztörvényi ügyekben. A tényleges birtokos avagy valamely jogol gyakorló egyén a birtoklást, illetve a joggyakorlást megháborítóval szemben jogának címét es szerzésmódját rendszerint nem tartozik bizonyítani. A szepsi-i kir. törvényszék 1899. július 5-én 1,817. sz,): Ila felperes ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt jelentkezve, leteszi a füesküt arra, hogy nem való az, miszerint a peres utat időről-időre előleges engedély mellett használta : alperes V. János köteles a büttösi határban a »Hosszu dülő«-ben fekvő, a NB. alattiban a), b), c), d) \&\ jelölt helyen tűrni, hogy felperes ezen helyet útként használja, köteles tehát azon tért mindenütt 2 öl szélességben felperesnek birtokába bocsájtani. Ellen esetben felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy felperes a térrajzon d), />)• c)> ^)-vel megjelölt helyet tagjához való közlekedési útként a keresetileg megjelölt több éven át birtokolta és hogy ezen utat felszántva, felperes birtokát megszakította, hanem azt állította, hogy felperes birtoka évről-évre ismételt előleges kérelem alapján nyert engedélyen alapul. Minthogy ezen állítására nézve a főeskün kívül egyéb bizonyítékot nem nyújtott s azon állítása, hogy a peres terület mindenkor f.-lbeesültetett, felperes ez iránt pereltetett, igazolást nem mert, a felperesnek megajánlott s ez által elfogadott az engedélyre vonatkozó főeskü megítélendő s alperes ettől feltételezve marasztalandó. Az ajánlott eskünek az a része, melvlyel alperes azt kivánta igazolni, hogy felperes a peres útért egy más darab földet ajánlott, azon okból lett mellőzve, mert ezen körülmény a jelen perrel összefüggésben nem áll, az már a tulajdonjoggal kapcsolatos s mert a megítélt főeskü mellett különben is felesleges stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1890. aug. 11-én 37,050. sz.); Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Visszahelyezési keresettel csak olyan út haszí.álatának megháboritása orvosolható, a mely más tulajdonát képező ingatlanon, mint dologbani jog gyakoroltatik, ilyen jog pedig csak szolgalmi jog lehet, tehát mint a tulajdonjogban foglalt összes jogok egyike s így az út használatnak, hogy annak megháboritása visszahelyezési keresetnek tárgyát képezhesse, szolgalmi jog jellegével kell birnia, vagyis az utat használó szándékának oda irányzottnak kell lennie, hogy azt vagy miut megszerzett szolgalmi jogot vagy mint ennek elbirtoklás által megszerzésére alkalmas birtoklást gyakorolja. Minthogy pedig a felperes a kérdéses út használatára nézve a szolgalmi jognak megszerzését ki nem mutatta, kereseti joggal sem bir, miért is keresetével el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia (1891. jan. 10 én 9,459. sz.) : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helvben, mindazonáltal azon módosítással, hogy a rendelkező részéből ezen jelentés : »köteles tehát azon tért mindenütt 2 öl szélességben felperesnek birtokába bocsátank, elhagyandó stb. Indokok: A tényleges birtokos, avagy valamely jogot "•vakorló egyén, a birtoklást, illetve a joggyakorlást megháboritóval szemben: jogának címét és szerzésmódját rendszerint nem tartozik bizonyítani, miből következik, hogy a jelen esetben is felperes kinek az átjárásra vonatkozó hosszas joggyakorlását alperes beismerte, az azt megakadályozó alperessel szemben nem kötelezhető arra, hogy az út használatára vonatkozó jogosultságát kimutassa, hanem ellenkezőleg alperest, mint ki önsegélyt kivánt alkalmazni, terheli a bizonyítás kötelezettsége arra nézve, hogy felperes átjárása csak is alperes, illetve a tulajdonos tetszésétől függő időtartamban gyakorolható ; és mert az első bíróság által szövegezett főeskü letétele esetén bizonyítva lévén az, hogy felperes az átjárást nem a tulajdonos tetszésétől függőleg, vagyis kérelmére gyakorolta, — felperes ez esetben az átjárás további gyakorlatába sommás uton visszahelyezendő volt. Az elsőbiróság ítéletének rendelkezéséből a megjelölt rész azért hagyatott ki, mert felperes az útterületnek csak átjárással való használhatására, vagyis az abban való visszahelyezésére intézte keresetét, igy tehát a területnek tulajdonképi birtoklása nem őt, hanem alperest illeti stb. Az atyaság kérdésében az anyának két tanú előtt tett azon nyilatkozata, hogy mástól teherbe ejtetett, bírói figyelembe nem vehető, mert az anyának a nyilatkozata a gyermek sérelmére nem szolgálhat. A kecskeméti kir. járásbíróság (1890. április 2l. 2,383. sz.) : Dr. Spiller Ignác ügyvéd által képviselt B. László, mint kiskorú B. Mária t. és t. gyámja felperesnek, Nagy Imre ügyvéd által védett D. Ferenc alperes ellen gyermektartás s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Mert a törvénytelen gyermek tartása a szülőket, vagyis a természetes apát és természetes anyát együttesen terheli. Felperes leánya B. Mária a hit alatt kihallgatott tanuk K. Lászlóné és K Eszter egybehangzó vallomása szerint a Sándor nevű gyermek születése után előttük határozottan beösmerte, hogy gyermeke H. Gergelytől származott s igy a felperesnek a gyermektartása iránt H. Gergely a gyermek tartásához nem járul. Minthogy pedig a hit alatt kihallgatott többi tanú a kereseti többi állitások igazolására semmi bizonyítékot nem szolgáltat, alperes határozottan tagadja, hogy ő felperes leányával valaha közösült, de különben is az anya mindig legjobban tudja, hogy gyermeke kitől származik s igy a tanuk által igazolt beismerése teljes bizonyítéknak volt veendő, minélfogva felperest keresetével el kellett utasítani stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. május 19-én 19,483/890. sz.): Az első bíróság ítéletét helyben hagyja stb. Indokok: A per során kihallgatott J. Mária és K. Eszter tanuk egybenhangzóan vallották, hogy a felperes B. Mária a tanuk előtt olyan értelemben nyilatkozott, hogy a kérdéses gyermek H. Gergelytől származott, ezzel tehát bizonyítva van a felperesnek az a beismerése, hogy a gyermek fogamzásának időszaka alatt H. Gergelylyel nemileg közösült. Minthogy pedig a többekkel való nemi közösülés esetén a gyermek származása meg nem állapitható, ilyen esetben tehát az anya tartásdíjat egyáltalában nem követelhet és igy, ha a felperes részéről javaslatba hozott főesküvel való bizonyítás alkalmazása folytán esetleg igazolható volna is, hogy ;z aiperes ez alatt az időszak alatt szintén közösült a felperessel, ez utóbbi javára még ez esetben sem volna tartásdíj ítélhető, mindezeknél fogva helyesen utasította el az első bíróság a felperest keresetével stb. A m. kir. Curia (1891. január 9-én 6,828. sz.): Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik és felperes csak az esetben utasittatik el keresetével, ha alperes jelen itélet kézbesítése után 15 nap alatt a főesküért folyamodik s azt a kitűzendő határnapon leteszi arra, hogy az 1889. évi május 16-án született Sándor nevű gyermek fogamzási időszakában 1888. július 16-ától ugyanazon évi nov. 16-ig terjedő időben fölperes leányával B. Máriával nemileg nem közösült. Hogyha pedig alperes a kitűzött, határnapon az esküt le nem teszi, az esetben alperes, mint a fönt nevezett gyermek természetes atyja tartozik a gyermek születése napjától 12 éves kora betöltéséig 4 frt gyermektartás díjat és pedig a már lejártat egy összegben jövőre pedig minden hónap 16-ik napján, ugy a perköltséget megfizetni stb. Indokok: Felperes tanú vallomása által bizonyítva van, hogy alperes felperes leányával ismeretségben állott, sőt betegágyában is meglátogatta, ennélfogva habár felperes tanú vallomása által a nemi közösülésre nézve még részbizonvitékot sem szolgáltatott, tekintve, hogy felperes a közösülés bizonyítására alperest a főesküvel is megkínálta s alperes a főesküt elfogadta, a per eldöntését ezen eskütől függővé tenni kellett. Alperes ellenében az atyaság kérdésében felperes annál a körülménynél fogva a bizonyítástól megfosztható nem volt, hogy felperes leánya két egyes tanú előtt oda nyilatkozott volna, hogy mástól esett teherbe, mert az a körülmény, hogy kit emiitett fel felperes leánya a tanuk előtt a gyermek atyjául döntőnek nem tekinthető, nemcsak azért, mert felperes leánya a tanuk előtt a valóságot, de azért sem, mert az anyának a nyilatkozata a gyermek sérelmére nem szolgálhat, kinek érdeke jelen perben hivatalból is figyelembe veendő. Az itélet s eljárás megsemmisítendő, ha a bíróság magángyám mellőzésével kiskornak képviseletében magát az árvaszéket idézte meg. A dunaföldvári kir. járásbíróság: Rátkay László ügyvéd által képviselt F. H. Erzsébet s társainak kiskorú A. János s Mari ellen 250 frt iránt folytatott sommás perében 1891. jan. 9. 133. sz. a. itélt: Alperesek kötelesek mint A. János örökösei örökségük erejéig 250 frt tőkét stb. s 19 frt 50 kr. perköltséget egyetemleges kötelezettséggel 8 nap alatt megfizetni, azon indokolással, mert alperesek törvényszerűen megidéztetvén, a tárgyalásra meg nem jelentek. A budapesti kir. tábla (1891. márc. 12-én 7,284. sz. a ): Az elsőbiróság Ítéletét megsemmisíti az előző eljárással együtt; és utasitja, hogy az alperesekre nézve illetékes gyámhatóságot az alperesek részére kirendelt gyám kiléte felőli értesítés iránt keresse, meg s ez után a kirendelt gyám megidézésével folytassa a további eljárást. Indokok: A kiskorúakat peres s nem peres ügyekben, melyekben a képviselet nincsen kizárva, az 1877 : XX. t.-c. 87. §. értelmében a gyám és nem a gyámhatóság képviseli.