A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 28. szám - A gyámság jogi természete. 3. r. - Kinek kézbesítendő a végrehajtás korlátozási kereset?

110 A J O Gr. Indokok: Felperes beismerte alperesnek azt az állítását, hogy ö alperesnek háziorvosa volt. Miután pedig a háziorvos meghatározott évi dijazás mellett fogadtatik, nem volt elegendő alperesnek azt az állítását tagadni, hogy az évi orvos' fizetés 30 írtban lett kikötve, hauem köteles lett volna felperes az alperesi állítás ellenében valamely magasabb összeget előadni, a mely szerinte mint évi orvosi fizetés kötelezve lett. Tekintve, hogy fel­peres ily előterjesztésbe nem is bocsátkozott, a látogatások száma szerinti díjazást pedig beismert minőségéné) fogva követelésbe nem vehet, az Ítélet érdemének alapjául csakis alperes beisme­rése szolgálhat. Habár pedig az a körülmény, hogy alperes felperesnek betegsége miatt más orvost hivatott és ennek állítólag 25 frtot fizetett, felperes követelésére nézve befolyással nem lehet, illetve abból le nem számitható, de mivel beismeri felperes, hogy 1889. november 22-ike után alperes irányában a háziorvosi viszonyt önként megszüntette, tehát mint alperes háziorvosa csak fél évig működött, bármi volt oka ezen elhatározásának, az alperes által beismert 30 frt évi orvosi díjnak csakis fele részét veheti igénybe. Ez indokokból a kir. ítélő táblának ítéletét megváltoz­tatni és az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett stb. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A biztosítási kötvényben foglalt oly feltétel, hogy az elévülés ideje a káreset napjától számítandó, mint a törvéuynyel ellenkező, figyelembe nem jöhet. Nem akadályozza az elévülést az ismeretlen tettesek ellen folyamatba tett bűnvádi eljárás. (M. kir. Curia 1890. máj. 13-án, 101. sz. a.) Az elévülé>t félbeszakítja az oly alkudozás, melynek folya­mán az intézet a kármegállapitás eredményt a biztosítottal közölte és öt bizonyos összeggel megkínálta. (M. kir. Curia 1890. dec. 16-án, 827. sz. a.) Vasútépítési vállalkozók a vasutépitésbez szükséges anyagok­nak s igy ingó dolognak megszerzésével iparszerüleg foglalkoznak s ugyanazért kereskedőknek tekintendők. (Budapesti kir. tábla 1891. máj. 26-án, 3,345. sz. a ) Maga a beküldő által hirdetésnek minősített közleménynek valamely naptár hirdetései közé történt felvétele által a kiadó nem vétett a szerződés ellen. A budapesti V. ker. kir. Járásbíróság' (1889. szeptember 18., 24,386/90. sz. a.): G. Antalnak Sz. Antal elleni 10 frt iránti perében alperest kötelezi, hogy a kereseti 10 frt s járulékait felperesnek megfizesse stb. Indokok: Alperes a B. alattiu látható aláírást tagadásba nem veszi és azt sajátjának ismeri el, minélfogva az ellenében bizonyítékot képez s tekintve, hogy abban alperes arra kötelezi magát, miszerint a B. alatti jegy birtokosának a hirdetmény meg­jelenése után a kikötött 10 frtot meg fogja fizetni s mert azon B. alatti felperes birtokában van, teljesen közömbös, kivel kötött alperes szerződést, mert a mennyiben a hirdetés megjelent, a kikötött díjat felperes követelheti. Felperes a C. alattival igazolja a hirdetés megjelenését s tekintve, hogy az rögtön a szöveg után jelent meg, felperes magára vállalt kötelezettségnek megfelelt; s mert az írásbeli szerződéssel ellentétes szóbeli megállapodások figyelembe nem vehetők : ezek alapján alperes a kereset értelmében marasztalandó stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. április 30-án 7,200/889. v. sz. a.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest kere­setével elutasítja stb. Indokok: Habár alperesnek a kereseti jog hiányából merített kifogása figyelembe nem vehető, mert alperes maga beismerte, hogy Cs. Lajos, kivel a kérdéses hirdetmény közzé­tétele iránt szerződött, a »Karambol« című naptár kiadási jogát felperesre ruházta át s eme tény folytán épen alperes maga mondja, hogy felperes a kiadási és tulajdonjogot reá ruházó Cs. Lajosnak jogutóda, miből önként folyik az a joga, hogy a hirdetésiktatási díjat, a mennyiben annak közzététele a megálla­pított feltételeknek megfelelt — alperestől követelheti, mégis az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, mert felperes annak a feltételnek, melyhez a kérdéses hirdetés közzétételeért megállapított 10 frt díj követel­hetése köttetett, eleget nem tett. Ugyanis felperes maga adja elő, hogy a hirdetés közzétételére nézve az a feltétel köttetett ki, hogy a hirdetés a naptári szöveg után folytatólag első helyen veendő fel, már pedig a becsatolt s a kérdéses hirdetést tartal­mazó naptár szerint a hirdetés nem a naptári szöveg után foly­tatólag, tehát a szövegben, hanem a szöveget a hirdetések részé­től elválasztó »Hirdetések« című felírás után, a hirdetések rovatába vétetett fel; az ily módon közzétett hirdetmény által azonban az a cél, melyet alperes elérni kivánt, meghiúsult, alperes tehát az ily módon szerződésellenesen közzétett hirdetmény iktatási díját megfizetni nem köteles stb. A m. kir. Curia (1891. január 23-án 1,121/890. v. sz. a.): A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Alperes B. alatt csatolt megrendelő jegyben a beküldött képes és verses párbeszédet önmaga hirdetésnek minő­síti és csak azt köti ki, hogy az a naptár szövege után folytatólag vétessék fel. Felperes tehát az által, hogy a »Hirdetések« kozott közölte azt a közleményt, nem vétett a szerződés ellen, miután a : megrendelés sem irányult arra, hogy a szövegbe, hanem arra, hogy a szöveg után folytatólag felvétessék a közlemény s a szöveg után pedig első helyen jelent az meg. Minthogy pedig^ a B. alatti lap tartalma a netáni szóbeli utasításra való hivatkozást kizárja : alperest a megrendelő lap alapján a hirdetés díjának megfizeté­sében helyesen marasztalta el az elsőbiróság, miért is Ítéletét helybenhagyni kellett stb. A csődtörvény 27. §. rendelkezésének nyilvánvalóan az a célja, hogy az anyagi zavarokba jutott adós vagyona hitelezői aránylagos kielégítésére fordittassék, hogy tehát az adósra nézve a törvényben válságodnak megállapított időn túl, az adósnak vagyonában oly változás lehetőleg megelöztessék, a melynél fogva az egyik hitelező a többiek hátrányára előnyben részesülhet. A hitelezőnek a váltó lejárata által támadt az a joga, hogy váltón alapuló követelésére nézve kielégítést követelhessen, nem foglalja magában azon jogot is, hogy követelésének fentartása mellett arra nézve kielégítés helyett zálogjogi előjegyzés által biztosítást szerezhessen. Ily esetben a váltó tulajdonosán áll oly tények igazolása, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki arról, hogy az ő biztosítása által adósának többi hitelezői káro­sodnak, az előjegyzési kéivény beadásakor tudomása nem volt. A kecskeméti kir. törvényszék (1889. december 10-én 8,833.): Szokolay Mihály ügyvéd, mint közadós B. Móric csőd­tömege gondnokának Domokos Bódi ügyvéd által képviselt H. testvérek cég elleni megtámadási perében következőleg ítélt: Alperes cég javára a közadós B. Móricnak a kecskeméti 81., 82. • 7,223. és 9,633. sz. tjkvekben 95-, 96., 253. és 252. hrszámok alatt foglalt ingatlanokbóli illetőségére és haszonélvezeti jogára 600 frt tőke ennek 1888. évi november hó 4-ik napjától járó 6°/« kamatai 3 frt 10 kr. óvási V3°/o váltódíj és 30 frt 20 kr. perköltség erejéig 6,2.74/tk. 1888. sz. alatt előjegyzett és a 6,774/tk. 888. sz a. bekebelezett végrehajtási zálogjog a csődhitelezőkkel szemben érvénytelennek nyilvánittatik és alperes cég tartozik eltűrni, hogy felperes tömeggondnok az érintett végrehajtási zálogjog nyilván­könyvi törlését eszközölhesse. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Előre bocsájtván azt, hogy felperes tömeg­gondnoknak az alperes által nem is kifogásolt felperességi joga igazolva van, alperes cég beismeri, hogy a közadós B. Móric ellen a csődnyitási kérvény az 1888. évi november hó 14-ik napján adatott be ; beismeri továbbá az A., B., C. és D. alatti hiteles telekkönyvi kivonatokkal is igazolt azon körülményt is, hogy a keresetben érintett 600 frt váltótőke és járulékai iránt követelése erejéig a zálogjog kózadós ingatlanaira az 1888. évi november hó 4-ik napján lett előjegyezve. Az E. alatti szerint az 1888. évi november hó 4-ik napján közzétett árverési hirdetmény­nyel pedig igazolva van azon körülmény, hogy a zálogjog elő­jegyzésének kieszközlésekor közadós már fizetésképtelen volt s ezzel szemben alperes cég olyan tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető lenne, hogy neki a közadós fizetési I képtelenségéről tudomása nem volt. Ezek alapján tehát a csőd­nyitási kérvény beadását és a fizetések megszüntetését megelőző | 15 napon belől alperes cég által követelése biztosítására kieszkö­zölt előjegyzés és utóbb ezen előjegyzés rangsorozatában nyert végrehajtási zálogjog az 1881. évi XIII. t.-c. 27. §-a 3-ik pontja alapján a csödhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítandó és az alperes cég annak kitörlése eltűrésére kötelezendő volt, nem vétethetvén figyelembe azon védekezés, hogy az általa lejárt váltója alapján eszközölt előjegyzés körül a közadósnak semmi­féle jogcselekménye sem volt, mert azt ő annak hozzájárulása nélkül eszközölte ki és hogy a közadós fizetésképtelenségéről tudomással nem birt, nem pedig azért, mert a közadósnak a hivatkozott törvényszakasz értelmében megtámadható jogcselek­ménye abban nyilvánul, hogy fizetési beszüntetésével a csődöt maga ellen nem kérelmezve módot és alkalmat adott az alperes cégnek egyéb hitelezői megelőzésével a biztositás kieszközlésére. Alperes pervesztesége dacára is a perköltség az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján azért szünt< ttetett meg, mert a per körülményeiből nem tűnik ki azon körülmény, hogy a biztosítási intézkedés megtételénél alperes cég a közadóssal egyetértve járt volna el stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. márc. 3-án 2.872. 890. sz.) : Az első biróság ítéletét megváltoztatja felperest kere­setével elutasítja stb. Indokok: Habár az első biróság helyesen mondotta ki azt, hogy az 1881: XXII. t.-c. 27. §-ának helyes értelmezése sze­rint végrehajtás utján kieszközölt biztositás- és kielégítés meg­támadható, ha az ott felsorolt egyéb feltételek fenforognak, mert ezek a joglépések a közadós jogcselekményeit helyettesitik: mégis el kellett felperest keresetével utasítani, mert azt a csőd­törvény 27. §-ának 3. pontjára alapítja, melynek feltételei azonban fenn nem forognak, mert egyrészt felperes alperes tagadásával

Next

/
Thumbnails
Contents