A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 28. szám - A gyámság jogi természete. 3. r. - Kinek kézbesítendő a végrehajtás korlátozási kereset?

A JOG. 111 szembon nem bizonyította, hogy B. Móric közadós kereskedő lett volna, kire nézve a fizetések megszüntetésének ismérvei fenforoghattak, mert másrészt a esődnyitás iránti kérvény beadása előtt kieszközölt előjegyzéshez, hogy alperesnek egyátalán vagy akkor meg joga ne lett volna felperes nem is vitatja, sőt a becsatolt hiteles telekjegyzőkönyvi kivonatok tartalma épen az ellenkezőt igazolja, mert végre oly adatokat sem szolgáltatott, melyekből a közadósnak a hitelezőkkel szemben akkor fenforgott károsító száudéka, vagy pedig az volna következtethető, hogy közadós tartozásai annak cselekvő vagyonát a zálogjog megszerzésekor tényleg felülmúlták, a mennyiben a csatolt telekjegyzőkönyvi kivonatok e részen támpontot nem nyújtanak stb. A in. kir. t'uria (1891. február 5-én 5,224. sz.): A másodbjróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben, mindazonáltal oly részbeni változtatással: hogy alperes nem a zálogjog nyilvánkönyvi törlésének az eltűrésére, hanem csak annak tűrésére köteleztetik, hogy a közadós ingatlanaiból befolyaudó vételár alperes zálogjogának tekintetbe vétele nélkül fordittassék a csődtömeg hitelezői kielégítésére és hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tartalma a jelen ítéletben megállapított változtatással az elsöbirósági ítélet rendelkező részében felsorolt telekjegyzökönyvekben feljegyeztessék stb. Indokok: A csődtörvény 27. §. 3-ik pontja alapján, melyre a jelen kereset is alapítva van, megtámadható az adós ellen csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül nyert oly biztosítás, melyhez az illető hitelezőnek általában vagy akkor még joga nem volt, a mennyiben a biztosítást nyert hitelező oly tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. A törvény eme rendelkezésének nyilvánvalóan az a célja, hogy az anyagi zavarokba jutott adós vagyona a bekövetkezendő csőd esetére hitelezői aránylagos kielégítésére fordittassék, hogy tehát az adósra nézve a törvényben, válságosnak megállapított idpn túl, az adósnak vagyonában oly változás lehetőleg megelőztessék, a melynél fogva az egyik hitelező a többiek hátrányára, előnyben részesülhet A jelen esetben alperes az 1888. november 1-én lejárt váltó alapján 1888. évi november 6-án a közadós ingatlanaira foganatosított előjegyzés által nyert oly biztosítást, melyhez való joga, sem a válságos időt megelőző időben keletkezett szerződésen, sem pedig birói elmarasztaló határozaton nem alapult; tekintve, hogy a hitelezőnek a váltó lejárata által támadt az a joga, hogy a váltón alapuló követelésére nézve kielégítést követelhessen, nem foglalja magában azon jogot is, hogy követelésének fentartása mellett arra nézve kielégítés helyett biztosítást szerezhessen ; tekintve, hogy egyedül a törvény ama rendelkezése alapján, mely szerint lejárt váltón alapuló követelés a váltóadás ingatlanaira előjegyezhető kieszközölt előjegyzés által nyert biztosítás — minő az alperes is — a megtámadhatóság szempontjából a mint ezt a csődtörvény életbelépte óta állandóan követett gyakorlat immár megállapította — az adós által adott biztosítással egy tekintet alá esik, mivel ily esetben is épúgy, mint a végrehajtásnál a birói közbenjárás a közadós cselekvényét helyettesíti s tekintve, hogy alperes az előjegyzést az 1888. évi november 6-áu, tehát az adós ellen ugyanazon évi november 14-én beadott csődnyitási kérvényt megelőzőleg 15 napon belül benyújtott kérvény folytán nyerte; alperesen állott oly tények igazolása, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki arról, hogy az ő biztosítása által adósának többi hitelezői károsodnak, az előjegyzési kérvény beadásakor tudomása nem volt. Alperes azonban oly tényeket, melyekből ez következtethető volna egyáltalán fel nem hozott, sőt felperes az E. alattival annak ellenkezőjére, vagyis arra hozott fel bizonyítékot, hogy már akkor a közadósnak összes ingó vagyonára bírói árverés volt elrendelve s az árverési hirdetmény az alperes lakhelyén november 4-én megjelent hírlapban közé is volt téve. Az imént előadott okoknál fogva tehát helyesen mondotta ki az elsőfokú bíróság ugy az előjegyzést, mint az ennek folytán s az előjegyzés rangsorozatában utóbb bekebelezett végrehajtási zálogjogot a csődhitelezőkkel szemben hatálytalaunak, miért is e részben a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete volt helybenhagyandó, mindazonáltal a helyesen kimondott hatályon kívül helyezés jogi következményeinek a jelen Ítélet rendelkező részében foglalt a csődtörvény 26. és 33. § ai rendelkezéseinek megfelelőleg történt meghatározásával, mert a zálogjog a közadóssal szemben továbbra is érvényben maradván, ennek alapján a jelzálogul szolgáló ingatlanok vételárából a csődhitelezők teljes kielégítése után netán fenmaradandó felesleg nem a közadóst, hanem az alperest fogja illetni. Bűnügyekben. Ha városi birtoknyilvántartó jutalomért hatóságokhoz beadványokat készít, zngirászatban bűnös. (1874: XXXIV. t.-c. 39. §. —M. kir. Curia 1890. dec. 5-én, 10,580. sz. a.) Sem minden lényeges kellékkel ellátod váltó meghamisítása is a B. T. K. 403. §. 1. pontja alapján büntetendő. (M. kir. Curia 1890. dec. 31-én, 10,120. sz. a.) Sértett fél ügyvéde a bűnvádi perben a sértett fél mellett tanúskodásra becsátható. (M. kir. Curia 1891. ápr. l én, 10,095/890. sz.) Egy szoba lakói között a közös lakás folytán házköiösség vagy közös háztartás nem forog fenn. (M. kir. Curia 1890. okt. 28-án 10,172 sz. a.) Közös konyha nem állapítja meg a házközösséget. (M. kii.-< BT 1889. jun. 15-én, 1,401/b. sz.) Lemenőn elkövetett erőszakos nemi közösülés és szemérem elleni erőszak bűntetteinek bűnhalmaza. Az apa és törvényes gyermeke közötti viszony mellett fel sem tehető, hogy a leány magát, természetellenes ösztönökből eredő kéjvásry kielégítésére önként adta volna át atyjának. A szegedi kir. törvényszék (1891. január 17-én 753. sz.) : N. József vádlottat a Mari leánya irányában elkövetett, a btk. 232. §-ába ütköző s a 235. §. 1, p. szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettének, úgyszintén a kbtk. 41. §-ba ütköző közrend elleni kihágásnak vádja s következményei terhe alól felmenti. Ellenben ugyanőt a Mari s Juliánná leányai irányában elkövetett, a btk. 233. §-ába ütköző s a 235. §. 1. pontja szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntettében bűnösnek kimondja s ezért a btk. 235. §. 1. p. és a 250. §. alapján a 96. §. alkalmazásával 7 évi fegyházbüntetésre itéli stb. Indokok: N. József a vizsgálat és véglárgyalás adatai szerint azzal terheltetik, hogy ez időszerint már 20-ik életévét meghaladt Julis nevű törvényes leánygyermekét már 13—14 éves korában folyton nemi közösülésre ösztönözte, nemi részeit állatias kéjvágyból fogdosta és annyira zaklatta, hogy édes anyja kénytelen volt gyermekét, hogy a gyalázattól megóvja idegen helyre szolgálatba adni. Ekkor szünet állott be egész 1889. évig, a midőn Mari nevű kisebbik, szintén törvényes ágyból származott leánya lépett a 13-ik évébe, de ekkor ezen kisebbik leányát vette üldözőbe, ha csak hozzá férhetett, nemi részét összefogdosta, nemi közösülésre késztette, sőt 1889. év őszén, midőn felesége a tanyai lakását elhagyván, de hosszabb időn át a kórházban betegen feküdt s igy kénytelen volt férjét Mari leányával egyedül hagyni, ezen zsengekorú leánynak életveszélyes fenyegetése mellett és ennek akarata ellenére a nemi közösülést több ízben tényleg el is követte, nemcsak, sőt midőn 1890. évi január hóban az idősebb Julis leánya szolgálatából visszatért, vádlott vele szemben újból hasonlókép akart elbánni, már mint kifejlődött leánynak nemi részét erőszakos módon összefogdosta és csak azért nem sikerült vele nemileg is közösülni, mivel az esetet anyja előtt felfedezte. Vádlott N. József ugy a rendőrség előtt, valamint a végtárgyalás folyamán történt kihallgatása alkalmával a saját neje, valamint két gyermekének szembemondása dacára tagadásba vette, hogy leányainak szeméremtestét összefogdosta, azokat verés és életveszélyes fenyegetés mellett nemi közösülésre ösztönözte, különösen tagadásba veszi, hogy Mari leányával bármikor is közösült volna, csakis a vizsgálóbíró előtt, ki előtt kezdetben megkisérlett tagadás után önként jelentkezett, ösmerte be töredelmesen, hogy mindkét leányának több ízben ruhája alá nyúlt és szeméremtestöket fogdosta. Minthogy azonban vádlottnak újabb tagadása dacára is panaszos N. Józsefné, valamint N. Julis szembemondásával és hittel erősített vallomásával, különösen azon körülménynyel, hogy a beszerzett orvosi látlelet és vélemény szerint a Mari nevű kisebbik leányának nemi részén a több izben elkövetett nemi közösülés kétségtelen jelei mutatkoznak, a törvényszék beigazoltnak találja, hogy a vádlett ugy a Julis, mint a Mari I nevű hajadon leánya irányában és pedig több izben fajtalanságot követett el és tekintve, hogy vádlott ezen cselekménye a btk. 233. §-ába ütköző s a 235. §. 1. p. szerint büntetendő szemérem elleni erőszak bűntettének tényálladékát foglalja magában, ennélfogva őt ebben bűnösnek kimondani s az Ítéletben meghatározott büntetéssel sújtani kellett. Ellenben fel kellett menteni a Mari nevű kisebbik leánya által panaszolt s btk. 232, §-ba ütköző és 235. §. szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja és következményei terhe alól, mivel az orvosi látlelet, és véleménynyel igazolt tárgyi tényálladék a csak 13 éves sértett fél véleményével kiegészítve i s csak súlyos gyanúokot képez, de nem szolgáltat oly bizonyítékot, melynek alapján megnyugvással marasztaló ítélet volna hozható, hasonlóképen fel kellett menteni a kbtk. 41. §-ába ütköző közrend elleni kihágás vádja s következ' ményei terhe alól, mivel a panaszolt életveszélyes fenyegetés, mint a célba vett szemérem elleni erőszak elkövetésének sikerére szolgáló eljárás még beigazolás esetén sem jöhet, mint önálló bűncselekmény bírálat alá stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. március 20-án): az első bíróság Ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a Julis leányán elkövetett a btk. 248. §. 2. pontjába ütköző, felmenő és lemenő ágbeli rokonok közt véghez vitt fajtalanság bűntettében, továbbá a Mari leányán elkövetett, a btk. 238. íj. 1. pontjába ütköző i és a btk. 235. §. 1. pontja szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettében mondja ki bűnösnek, ezért vádlottra az elsőfokú bíróság által kiszabott fegyházbüntetést a btk. 96. és 99. §§-ai értelmében, mint összbüntetést, a btk. 92. §. alkalmazásával hat évi tartamra szállítja le, egyebekben helybenhagyja az első bíróság ítéletét stb.