A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 27. szám - Miért szükséges, hogy fenyítő ügyekben az eljárás eredménye feljelentett illetőségi és lakhelyének közigazgatási hatóságaival közöltessék? - Attamen non consummatum - A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél. 1. r.

218 A JOGrkétségtelen, mert az ellenfél által is elismert akadály merül fel — minő a fel és lemenő ágbeli rokonság — akár annak alaposságához kételyek férnek és támasztatnak; a két eset között a különbség abban rejlik, hogy az elsőben a megkeresett biró önjogán és saját hatáskörében mellőzi a tanút, a másodikban a vitás ténykérdéseknek eldöntését a per bíróságára bizza. Ezen álláspont mindenben nézetemet támogatja, mert a megkereső bíróságnak a határozathozatal jogát csak akkor tartja fenn, midőn a 192. §. alkalmazásának szüksége nem kétségtelen és előzetes, mindenkor ténybeli vitás körülményeknek mérlegelése válik szükségessé, mely kérdés a periratok és a perhez tartozó bizonyítási eljárás alapján lévén eldöntendő, arra a dolog természeténél fogva csak a per bírósága lehet hivatva. Azon ellenvetés tehát, hogy a megkeresett bíróság feltétlenül és minden körülmények között tartozik a tanúkihallgatást foganatosítani, mert »háta fedezve van a megkereső bíróságnak a tanúkihallgatást rendelő határozata által«, egyáltalában meg nem állhat, miután a megkereső bíróság a tanúkihallgatást azon feltevésben rendelte el, hogy a tanú tanúskodásra alkalmas, mely feltevés az általános kérdésekre adott felelet által megdöntetvén, az arra alapított következtetés önként és természetszerűleg összedől. Ennélfogva nem foghat helyet a birói határozat tekintélyére fektetett érvelés sem, hogy t. i. a bíróságok egymásnak határozatait feltétlenül respectálni tartoznak, mert épen ezen birói tekintélynek követelménye : hogy a bíróságok a birói tévedéseknek kikerülése céljából az egy forrásból fakadó birói hatalom egységességénél fogva egymásnak segédkezet nyújtani tartoznak. Miért szükséges, hogy fenyítő ügyekben az eljárás eredménye feljelentett illetőségi és lakhelyének közigazgatási hatóságaival közöltessék ? Irta : KARDOS ANTAL, marcali kir. albiró. Tudvalevő dolog, hogy fenyitő ügyekben, a mint az eljárás feljelentett ellenében folyamatba tétetik, annak erkölcsi és vagyoni bizonyítványa hivatalból beköveteltetik és az, a büntetés kiszabásánál, a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelésénél fontossággal bir. Az ilyen bizonyítványok általában véve a rosszhiszeműség kizárásával állíttatnak ki és megtörténik mégis akárhányszor, hogy a bemutatott bizonyítvány valótlanságot tartalmaz, a mely azután okot szolgáltat arra nézve, hogy a bűnvádi eljárás azok ellenében, a kik azt kiállították és a bírósághoz beterjesztették, a btkv 411. §-ába ütköző vétség miatt folyamatba tétessék. Tények igazolják azt, hogy az esetben, ha terhelt ellen korábban bűnvádi eljárás volt folyamatban, de ellenében beszüntető, vagy felmentő határozat hozatott, a bizonyítvány akként állíttatik ki, hogy feljelentett már büntetve volt. Jóhiszemben állittathatik ki az ilyen bizonyítvány, mert tegyük fel, hogy egy falusi ember ellenében a vizsgálat és vizsgálati fogság elrendeltetik és az, az illető ellenében hosszabb időn át fentartatik, de később haza kerülve, azt tartják felőle — mert a vizsgálati és Ítéleti fogság között különbséget tenni nem tuduak — hogy ez büntetett egyén. De tények igazolják azt is, hogy jóllehet vádlott már többször büntetve volt, a bizonyitvány mégis azt constatálja. hogy az illető jó előéletű. Az ilyen bizonyitvány is a rosszhiszeműség kizárásával állitható ki, mert p. o. valaki pár napi szabadságvesztés-büntetésre Ítéltetik, azt nyomban kiállja és a rabtartási költséget a fogházból történt kiszabadulásakor rögtön kifizeti; vagy az illető pénzbüntetésre Ítéltetik, azt azonnal lefizeti és a pénzbüntetési összeg lefizetéséről rögtön nyugtát kap; ki tudja azt az elitélt lakhelyén, hogy ez büntetve volt? Ez utóbbi esethez hasonló indította a közelmúltban a k i kir. törvényszéket arra, hogy Sz. G. és A. J. elöljárók ellenében a btkv 411. §-ába ütköző vétség miatt az előnyomozást elrendelje, kiket utóbb vád alá helyezett, de ezen határozat panaszlottak által jogorvoslattal megtámadtatván és minthogy a budapesti kir. itélő tábla a rosszhiszeműséget teljesen kizárva lenni találta, a további eljárást vádlottak ellenében beszüntette. Hogy a valóságnak megfelelő és teljesen megbízható adatok szolgáltassanak vádlottak erkölcsi előéletéről a bíróságok rendelkezésére, rendeleti uton intézkedés volna teendő, hogy a fenyitő eljárást beszüntető határozat, felmentő és marasztaló Ítélet vádlott illetőségi és lakhelyének közigazgatási hatóságaival közöltessék, a hol ezen határozatok naplóba iktatandók és azokról hiteles kivonatok adhatók lennének. Attamen non consummatum. Irta : NAGY FERENC, ügyvéd Buziáson. (Az árvaszékek kérdéséhez ) Tehát az országot a bukás szélére juttatott opportunismus még mindig nemcsak kisért, de uralkodik. Nem birja magát a nemzet képviselete a gyökeres átalakítás következetes keresztülvitelére elhatározni s mintha a kir. táblák szétosztása után saját maga merényletétől meghökkent volna, beállott a megyei fájdalmak recidivája s hogy az ördögnek is gyújtson gyertyát, meghagyta (eddig ugyancsak a kormány és bizottság, de bizonyosnak vehető, hogy az országgyűlés is) a megyei árvaszékeket, ezen gátló talpait az árvák szekerének. Hiában volt tehát a szakerők két éven áti küzdelme, kárba veszett igazságügyi miniszterünknek mult szeptemberben Pécsett adott Ígérete, leszavaztatott! és ha reá, mint debatterre, szükség nem volna, talán ki is buktattatott volna. Mert bizonyára az, hogy a pénzkezelés államosittatik, csak részbeni orvoslat, a leendő kinevezések értéke pedig problematicus, mikor itt is kandikál a lóláb, hogy a meglevők telhetőleg alkalmazandók, azon meglevők, kik 10 év alatt nem birnak vagy nem akarnak egy hagyatékot beszavatolui, hiszen csak a hézagos haláleseti bejelentés kiigazítására a jegyzőknek 7, mondd h é t havi határidőket engedélyeznek. (Lásd : temesmegyei árvaszék 7,123/891. sz. a. ápr. 4-től okt. 3l-ig.) És ha eddig a jegyző a dologról el is feledkezik, a felek pedig birtokban lévén, azt hiszik, minden jól megy, ugy vagy el is alszik az ügy az örökösök nagykorúságáig s esetleg elhaltáig és unokák felléptéig — vagy talán egy év múlva megsürgettetik — legkivált ha az újon kiadott belügyminiszteri rendelet folytán az adóhivatalok is tudomást kapnak az 1881. évi XXXIV. t.-c. 46. §. szerint az esetről, mi azonban nálunk ritkább jelenség a fehér hollónál. De eltekintve ezen kényelmeskedésektől és nagyképüs számszaporitásoktól, tudjuk, hogy a legfőbb panasz a rendszer ellen van, mely a tárgyaló, véleményező és beszavatoló hatóságok közti sétáitatását az iratoknak okozza és ezen rendszer továbbra is fentartatik, holott most a gyökeres átszervezéskor lett volna a legkedvezőbb alkalom annak kiküszöbölésére s egyúttal az új hagyatéki eljárási tervezet felényi §-ainak törlésével a gyökeres egyszerűsítésre s utóbbinak érthetővé szövegezésére. Vájjon az utolsó órában még mozgalmat inditsunk-e a képviselők között, hol elég befolyásos jogász ül, vagy appelláljunk a kormány szabadelvüségére ? Félni lehet, hogy hiu munka lenne. Ugy látszik, meg kell adnunk magunkat sorsunkba, mely reánk mérte, hogy a romokat foltozás és új tető által teszik lakhatóvá, nem törődve azzal, hogy a meghagyott faltöredékek hasadékain keresztül zúgó léghúzam mennyi lakót fog tönkresilányitani. Csak igy nem mulasztás többé, hanem határozott visszalépés a közigazgatási elemekre, mint tömegesebben állott bíráskodás, ugy hogy már szükségessé vált egy külön kötet cynosurának kiadása a fórumnak illetékességéről, minek elkészítése valamely jogi Írónak háládatos és jövedelmező munka volna. Bizony nem egyszerűsittetik manapság szervezetünk, hanem bonyolittatik s isten a megmondhatója, hová jutunk ezen tévetegben, mely évenként nem csupán egy bibliotheca törvényt, de két bibliothecára való rendeletet producál, melyek egymást confundálják, csak győzze tanulni, kinek elég káptalan a feje és nem zavarodik ugy össze velük, mint a pénzügyi közegeké már példabeszédileg. Ám reméljen tehát, kinek hangulata megengedi, mert olyan ember alig hisz javulást, ki szemügyre veszi, miként alkudtak le az opportunisták a birói qualificatióból s ennek menthetésére még leszállították az ügyvédét is, bizony gúnyjára azon kikiáltott vezérelvnek, hogy az első rangú jogállamok közé akarunk emelkedni. Ilyen fajta fejlődésbe aztán beleillenek az árvaszékek. Ausztria és külföld. A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél.* A szövetkezeteknek alig félszázados intézménye páratlan gyorsasággal hódított magának híveket. Angliában a glasgowi kongresszus 1,515 szövetkezetet számlált össze. Németországban 1890-ben 2,988 népbank, 760 fogyasztási szövetkezet és 2,174 más ipari és gazdasági ágakat szorgalmazó szövetkezet létezett. Ausztriában 1,916 szövetkezet létezését tudja a hivatalos statisztikai kimutatás. Olaszországban pedig körülbelül 800 népbank és 650 fogyasztási szövetkezetet ismer. És nem csekélyebb számú a szövetkezeti intézmény terjedése Svájcban, Belgiumban, Hollandiában, Skandináviában és Oroszországban. Franciaországban már 1834-ben, később 1848-ban alakultak szövetkezetek, de ezek nem voltak hosszú életűek; az a mozgalom, a mely a máig is élő és virágzó szövetkezeteket létesitette, 1863-ban támadt. Angliában 1842-ben megalakult ugyan az első szövetkezet, de 1858-ban még összesen csak 6 volt és a hatvanas évek táján kezd ez intézmény híveket hódítani. Az első német népbankot 1852-ben alapították; Olaszországban, Belgiumban és a többi európai államokban a hatvanas évek derekán kezdenek szövetkezeteket alakítani. Természetes, hogy a társaságnak ez újabb formája nem tudott a már létező törvényekhez egészen hozzá simulni; és miután a kölcsönösséget — e társaságok mozgató lelkét — A »Bulletin de la Société de Législation Comparée« legutóbb megjeleDt füzeteiben Hubert-Valleroux, a párisi fölebbezési törvényszék ügyésze nagyobb szabású tanulmányt tett közzé ama törvényekről, a melyek Európa nyugoti államaiban a szövetkezetekre nézve hozattak. A fölötte érdekes tanulmányt időszerűnek tartjuk kivonatban közölni azon fordítás nyomán, melyet a »Ker. Jog és Ism. Tára* ad.