A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 2. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. (Felelet.)
L4 ü JOG. szenvedett tulajdonát képezi: — s mert még azon esetben is, ha több hasonnemü s a tulajdonostársak között önálló egészekben elosztható ingó dolgokra, illetve azok bizonyos részére vezettethetnék a végrehajtás, még ez esetben is, nem lehetne vagy csak nagyon ritka kivételes esetben az elosztást egyik vagy másik tulajdonostárs anyagi sérelme nélkül megejteni. Mert nagyon rendkívüli eset, hogy pl. az ügyvéd ur példáját alkalmazzam, két ló, vagy két ökör ugyanegy értékű lenne; — hogy nem különböznék értékében, ha nem is több, de 5 frttal, egyik a másiktól. Pedig végrehajtást szenvedett nem sújtható, hogy azért, mert ellene végrehajtás vezettetik, megelégedjék a kisebb értékkel; de ebbe végrehajtató — követelésével érdekelve lévén — sem nyugodnék meg; — még kevésbé szabad azonban a nem adós társat adós társáért csak egy krajcárral is megrövidítem. De a végrehajtás gyakorlati kivitele szempontjából sem szabad megengedni nézetem szerint, hogy a végrehajtó az oszthatóság esetében a megosztást teljesítse; mert az előbb felhozottak nehézségei minden esetre előállván, vitára, hogy ne mondjam viszálkodásra kerülne a sor a felek s talán a végrehajtó között is ; mi mig egyrészt a birói eljárás tekintélyének rovására esnék, másrészt nem egyszer a végrehajtás meggátlására, ellenszegülésre vezetne. Azonban az árverést már nemcsak a lefoglalt hányadokra, hanem azok kiegészítő részére, tehát a nem adós társak hányadára is kiterjeszteném. Mert ezen ingó dolgok oly természetűek, hogy hányadban értéket alig képviselnek s használatra épen nem alkalmasak. Pénzértékké tehát csak ugy változtathatók, ha az egyes egészek eladatnak. Igaz ugyan, hogy ezen eljárás által is korlátolva van a nem adós társ tulajdona feletti rendelkezésében, használatában ; de ha a kisebb értékű ingatlanok árverése esetén kénytelen a nem adós tulajdonos a korlátolást tűrni, nem példátlan, ha az ingó dolgok közös tulajdonosa korlátoltatik. S miután az ingó dolgok forgalom tárgyai s igy értékesítésük még könnyebb, mint az ingatlané, természetes, hogy a nem adós társ részére még nagyobb biztosítékok állíthatók fel az árverési korlátolás ellenében arra, hogy ne károsodjék. Ilyenek : hogy árverelhet s csak adóstársa hányadát kell lefizetnie; hogy az árverés előtt gondoskodhatik a lefoglaltak szabad kézből s igy költség nélkül s teljes értékben eladása iránt; hogy végrehajtást szenvedett hányadát magához válthatja a becs-, illetve teljes értéknek érdekelt felek hozzájárulása melletti kifizetése által ; hogy a becsértéknek letételére végrehajtást szenvedettnek előleget adhat s igy módot nyújthat a végrehajtási zár alóli feloldásra. Ennek folytán csupán abban korlátoltatik, hogy függetlenül nem rendelkezhetik. De a független rendelkezés már a társas viszony által úgyis korlátolva van s igy azon hozzáadott korlátozás, hogy adós jogaihoz hitelezőjének is van hozzászólása, nem oly nagymérvű korlátozás, mi arányban állana azzal, ha csak akkor volna a közös ingóra végrehajtás vezethető, ha az egyes önálló egészekben elosztható volna s akkor is valamelyik fél megerősítésével. Hogy azonban a hányad végrehajtás s általános árverés sikeresithető legyen, hogy épen közös s nem adós tulajdonos saját jogaira támaszkodva az értékesítést s végrehajtató kielégithetését meg ne hiúsíthassa ; s illetve, hogy ilyen cselekményéért teljes személyi s vagyoni felelősség képezzen biztosítékot: az ily ingók mindig zárgondnokság alá helyezendők lennének ; s zárgondnokul mindig a közös nem adós tulajdonos társ s ha többen volnának, az, ki a közös dolgok használatában rendelkezési joggal bír s ha ilyen nem volna, illetve az a végrehajtást szenvedett lenne, a többi nem adóstárs közül az, ki leghivatottabbnak látszik a közös dolog felett rendelkezni. S ezen igy kinevezett zárgondnok az őt kinevező végrehajtótól rendelvény vagy bármely alakban írásbeli igazolványt nyerne zárgondnoki minőségéről s azon határozott értelemmel, hogy úgyis, mint társtulajdonos a közös ingó dolgok felett további birói intézkedésig szabadon rendelkezik ugyan, de tulajdonostársai, illetve végrehajtató irányában az idegen hányad teljes értékéig vagyoni s a btkv 359. §ában meghatározott személyes felelősséggel tartozik. Bagyik Sándor, kir. Járásbirő, Boros-yenön. Sérelem* Telekkönyvi csodabogár! Ezen rovat alatt a »J o g« idei első számában dr. S á n d o r Ede ügyvéd a fenti cím alatt azt sérelmezi, hogy a pozsonyi kir. tszék mint tkvi hatóság csak előjegyzést adott oly okmány alapján, a mely — az indokolásból kitünőleg — írástudatlan fél által állíttatván ki, nem tünt ki az okirat szövegéből, hogy az okmány tartalma kézjegygyei való ellátás előtt az írástudatlan felek előtt szabályszerűen megmagyaráztatott. Ezen speciális eset localis szempontból nem érdekel ugyan s hihető, hogy a felszólaló ügyvéd urnák Pozsonyból nem maradnak adósok a felelettel, de elvi szempontból magam is hozzá szólok ezen — az ügyvéd által legegyszerűbbnek vélt — kérdéshez, miután én is gyakorta esem hasonló »tabularis kérdésben« hasonló »tévedésbe>' s erősen találva érzem magamat. * Kzen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem leszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. 4 szerkesztőség. Hogy épen a telekkönyvi kérvények s az azok mellett bemutatott okiratok formai megbirálásánál szigorúbb a bíró, mint minden más ügyben, azt a t. ügyvéd ur, de bár ki is helyesnek találja; mert hiszen azon kérvények és okiratok — elég sajnos — legnagyobb részt avatatlan kontárok által szerkesztetnek s ex primo decreto intéztetvén el, soha nem lehet a bíró elég óvatos. A sokközül csak egy esetet említek fel, mely épen velem történt meg. Pár évvel ezelőtt helytadólag elintéztem a tulajdonjog bekeblezési kérvényt, melynél a szerződés szintén Írástudatlan fél által állíttatott ki. 10—14 nap múlva a kézbesítő által_visszamutatott végzés újból hozzám került a kézbesítő azon jelentésével, hogy a címzett t. i. az eladó meghalt. Mielőtt ügygondnokot rendelnék, megkérdeztem az elöljáróságot, hogy az illető mikor halt el s a feleletből meggyőződtem, hogy a kiállító a kiállítás kelte előtt egy évvel meghalt. Ezen okiratot községi jegyző állította ki. A zthiszem, felesleges az ügylet ekkénti költött megkötése s a hasonló okiratok kiállítása által előállott jogviszony megbízhatósága és jogkövetkezményeiről szólani, de végelemzésben átlátja minden jogász, hogy a sérelmezett — mondjuk — pedanteria nagyon is kívánatos a hasonló ügyek elintézésénél. De tagadom, hogy a tkvi rdtts. 82. §-ában foglalt meghatározás szerint kiállított, a »esodabogárban<' érintett kézjegygyei ellátott okirat alkalmas lenne a bekeblezésre a megmagyarázási záradék nélkül. Olvasson a t. ügyvéd ur egy §-al tovább, a 83-ik §. azt mondja : »Ha bizonyos okiratok jogérvényességére a tartalom vagy alak tekintetében még más kellékek is vannak kiszabva, ugy azoknak ezen kellékekkel is ellátva kell lenniök, hogy a bekeblezés alapjául szolgálhassanak.« E §. intézkedése nem irányul másra, mint hogy a tkvi rendelet közzétételekor vagy a későbbi fennálló törvényekben a magán okiratok kiállítására megszabott alaki kellékek szem előtt tartassanak. Hogy pedig a kir. Curia gyakorlata ezt a felfogást tükrözi vissza, meg fog győződni a t. cikkíró ügyvéd ur is ha a döntvénytárban (XXVII. 90.) 2,513 881. szám alatt határozatot elolvassa, melylyel a m. kir. Curia kimondja, hogy: »Bekeblezés alapjául nem szolgálhat oly okirat, melyet irni nem tudó személy állított ki, ha az okiraton nincs kitüntetve, hogy a prts. 168. §-a rendeletének elég tétetett.« A prts 168. §-a rendelkezését pedig ismervén, alig hiszem, hogy a sérelmezett vagy az ahhoz hasonló tkvi végzés sokak szerűében olyan >; csodabogár« színében tűnne fel. Dr. Görgey Sándor, ki,-, aljbiró Kun-Szent-Miklóson. Irodalom. Az önbíráskodás. Irta: dr. Edvi Illés Károly, nyug. kir. ügyész. Különlenyomatként közrebocsátja szerző ezen tanulmányát, mely a »Jogtudományi Közlöny«-ben jelent meg és mely a büntető törvény módosítására vonatkozó S c h e d i u s-féle javaslat idevonatkozó részének bírálatát tartalmazza. Szerző ezen uj delictum behozatala ellen van. Tartalommutató a »Jogtudományi Közlöny« 25 évfolyamához. 1865—1890. Ezen füzet, mely laptársunk 25 évi fennállása alkalmából a szerkesztőség által kibocsátva lett, érdekes képét nyújtja azon sokoldalú jogi irodalmi törekvéseknek, melyeknek tere laptársunk egy negyedszázad alatt volt. Mindenesetre őszintén szerencsét kívánunk mi is laptársunknak azon szép sikerhez, melyet magának ezen hosszú időn át a jogi hírlapirodalom terén kivívott. Egymaga azon körülmény, hogy ily hosszú időn át fennállhat, életerejéről tanúskodik. Vám- és révjog története (pozsonyi és nagy dunai). Levéltári adatok nyomán. Irta : dr. Királyi János. Pozsony, H e ck en a s t G. utóda. 1890. Érdekes alkalmi irat a pozsonyi új hid felavatása alkalmából, gazdag történeti adatokkal. Egyházpolitikánk, vagyis a magyarországi katholicistnus egyházpolitikai fonákságait feltáró napi kérdések, különös tekintettel a »kath. autonómiáira és a napirenden levő »febr. 26- i k i r e n d e 1 e t«-re. Ára 1 frt. D r. Laurán Ágoston, szent Ágostonról nevezett kalocsai c. apát, nagyváradi gör. szert, kath. kanonok, ismert egyházjogi író, megrendelési felhivást bocsátott ki ily című füzetre. Vegyesek. Furcsa becsületsértési ügy. A szakolcai kir. járásbíróság Fanto Albert elleni bűnügyében határozott; Vádlottnak azon cselekménye — igy szól az indokolás — hogy ő Prohászka András kezéből, annak tudta és beleegyezése nélkül, egy pohár téát kiragadott, az illetőre nézve minden tekintetben megalázó, mert oly túlkapás, melyet tűrni senki sem köteles. A cselekmény' tehát a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladékát állapítja meg. - A budapesti kir. itélő tábla 17,514/90. szám alatt helybenhagyta a járásbíróság határozatát. A budapesti ügyvédi kamarának 1889. évi december 31-éu volt 812 helybeli és 86 vidéki, összesen 898 tagja. A mult évi létszámhoz képest a szaporulat a helybelieknél 31, a vidékiek száma pedig nem mutat semmi változást. Az előző' években az