A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 26. szám - Fogva tarthatja-e a férj feleségét és verheti-e bottal? - A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól. 5. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 26. számához. Budapest. 1891. június 28-án. Köztörvényi ügyekben. Ha a kiskorú a kötlevól és váltó-ügyletek megkötése alkalmával 20 évit meghaladott és nős egyén is volt, ki kereskedelmi ügyletekkel tényleg önállóan is foglalkozott, ily helyzetben az, hogy felperes akkor tényleg kiskora volt, a Jogügyleteket egymagában érvénytelenné nem teszi, minthogy az 1877. évi XX. t.-c. értelmében a kisk. részéről létesített visszterhes jogügyletek nem feltétlenül semmisek. A jogügylet érvénytelenségére kiskorúság indokaiból felhozott érvelés nem kereset alakjában, hanem csakis védelemképen és csupán akkor foghat helyet, ha és a mennyiben a kötlevelek és váltók bíróilag érvényesíttetni megkiséreltetnek és a kisk. oly vagyoni hátránynyal veszélyeztetnék, a mit a törvény alapján elviselni nem volna köteles. A budapesti kir. törvényszók (1889- május 8-án, 14,704.): Dr. Mezei Sándor ügyvéd által képviselt L. Lázár mint kk. fia L. Wolf törvényes képviselője felperesnek, dr. Szohner Lajos ügyvéd által képviselt M. és S. budapesti cég alperes ellen okiratok érvénytelenítése s 1,000 frt visszafizetése s jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes kisk. fia L. Wolf. illetőleg nagykorúvá vált L. Wolf által kiskorúsága alatt alperes céggel 1883. évi szeptember hó 2-án kötött 1,000 métermázsa búzáról szóló tőzsdei kötlevél; nemkülönben kiskorú L Wolf, illetve általa kiskorúságában elfogadói minőségében aláirt és ezen ügyletekre fedezetül adott 2 darab egyenkint 1,000 frtról szóló váltó érvénytelennek kimondatik és köteles alperes cég ezen két darab váltót L. Lázár felperesnek kiadni és a szintén fedezetül felvett 1000 frtot L. Lázár felperesnek megfizetni. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: L. Lázár felperes a keresethez A) alatt csatolt anyakönyvi kivonattal igazolta, hogy fia L. Wolf, ki csak e per folyami alatt 1885. évi július hó 9-én vált teljes korúvá, a kérdéses ügyletek megkötésekor még 24 ik életévét be nem töltötte és igy kiskorú volt, a kereset indításakor még atyai hatalom alatt volt; ennek ellenében alperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy L. Lázár felperes volt kisk. fia atyjának gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével a kérdéses alkalommal már örjálló ipart űzött, vagy hogy az 1877: XX. t.-c. 6. §-a értelmében gyámhatósági jóváhagyás mellett teljes korúvá vált, e tekintetben azonban bizonyítékot nem szolgáltatott, miután pedig a kiskorúak jogcselekményei jogérvénynyel nem bírnak, miután továbbá a kezdetben érvénytelen ily jogcselekmények a kiskorúnak időközben bekövetkezett teljeskorúsága által ennek jóváhagyása nélkül hatályt nem nyerhetnek, L. Wolf ellenben a 14,704/1889. sz. jegyzőkönyvben az 5,790/1888 p. sz. budapesti kir. ítélő táblai végzés értelmében történt meghallgatása során az atyja L. Lázár felperes által jelen perben összes előadottakhoz kifejezetten ragaszkodik és előterjesztéseinek valóságát nyíltan beismervén, az atyja által beadott kereseti kérelemhez képest kér ítéletet hozni, mig az alperes által ugyanazon jegyzőkönyvben tett kifogások és felhozott bizonyítékok ezúttal már figyelembe vehetők nem voltak, mert sem a hivatkozott 5,790/1888. p. sz. II. bír, sem az ennek foganatosítása végett hozott 4,655/1889. sz. elsőbirósági végzéssel jegyzőkönyvi tárgyalás s igy alperesnek is meghallgatása el nem rendeltetett, mert továbbá módjában állott alperesnek a védelmére szükséges körülményeket és bizonyítékokat ezen per folyama alatt felhozni: ezeknél fogva L. Wolf által kiskorúsága alatt alperessel kötött jogügyleteket, valamint ezen ügyletekre fedezetül adott váltókat érvénytelennek kimondani és alperest a fedezetül adott 1,000 frt készpénznek, a kereseti kérelemhez képest L. Lázár kezeihez való visszafizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő táblának 23,033/1885. sz. a. végzésével elrendelt tanuk általi bizonyítás mi eredményre sem vezetett, mert hogy felperes fia külön önálló háztartással bírt, tanuk által nem igazoltatott, mig viszont hogy borkereskedéssel bírt és másokkal terhes ügyleteket kötött, a tanuk által kellőleg igazolva nem találtatik, mert habár R. József, Sz. Mihály, K. Mór, L. Hermann és S. Ignácz tanuk igazolják, hogy L. Wolf vett és illetve adott el spirituszt, azonban, hogy raktárral birt-e, vagy azt maga részére vásárolta-e, bizonyítani nem tudják, miért is ezen tanuk vallomása mellőzendő volt. Alperes L. Wolf kiskorúságáról kellő tudomást nem szerezhetvén, a perre okot szolgáltatónak nem tekinthető, miért is a perköltségeket a peres felek közt kölcsönösen megszüntetni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (189Ö. június 23-án, 32,779. szám a.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt anyakönyvi kivonat tartalma szerint a C) és D) alatt bemellékelt s érvénytelennek kimondatni kért kötleveleknek 1883. évi szeptember hó 2-án és 5-én történt kiállításakor L. Wolf felperes még kiskorú volt ugyan: eme körülmény alapján azonban felperes kereseti zárkérelmének hely adható nem volt, mert oly kiskorú, ki annak irányában, kivel jogügyletet köt, oly módon viselkedik, melyből ama szándéka tűnik ki, hogy elhitesse vele, mikép ő nagykorú, a törvény amaz oltalmában, mely a kiskorút rendszerint illeti, nem részesíthető s ennélfogva a vele szerződő jóhiszemű harmadik személy irányában a szerződésben elvállalt kötelezettségért épen ugy felelős, mintha nagykorú volna. A jelenleg fenforgó esetben pedig L. Wolf részéről a most érintett szándék alperessel szemben a következő ténykedéseiből világosan kitűnik, ugyanis felperes akkor, midőn 22 éves korát meghaladta és a tanuk vallomása, de az alperes által ll-/. alatt becsatolt anyakönyvi kivonat tartalma szerint is már nős volt és külön háztartással birt, a fent érintett C) és D) alatti kötlevelek tartalma szerint alperest megbízta, hogy részére 2,000 mázsa búzát vásároljon s alperesnek a buza vásárlása céljából beismerőleg 1,000 frtot készpénzben és azon felül két 1,000—1,000 frtról szóló elfogadmányát küldötte, mely utóbbi ténykörülmény világosan felperesnek ama szándékára mutat, hogy elhitesse alperessel, hogy ő szenvedő váltóképességgel bir, tehát önálló ipart űz (1876. évi XXVII. t.-c. 1. §.) és tetemes vagyonnal rendelkezik. Ily körülmények közt, tekintve felper ssnek a nagykorúsághozi közeli korára, ugy arra is, hogy felperesnek akkor, beismerőleg egy 1,000 frtról szóló elfogadványa S.-A.-Ujhelyen az ottani népbanknál forgalomban volt és hogy R. József, Sz. Hermán és S. Ignácz tanuk vallomása szerint felperes akkor szeszkereskedéssel foglalkozott, végre arra való tekintettel, hogy a kir. itélő táblának 5,790/1888. számú feloldó végzése folytán megtartott tárgyaláson az időközben a nagykorúvá vált L. Wolf felperesnek amaz állítására, hogy a kiskorúsága alatt kötött kérdéses szerződés lényegét akkor felfogni képes nem volt, felperesnek alperes által a NB. —10 NB. alatt csatolt nem kifogásolt levelei és távsürgönyei, illetve azoknak tartalma épen arra mutatnak, hogy felperes a kérdéses jogügyletet tökéletesen felfogta és abban teljes tájékozottsággal birt, alperesnek nem volt oka arról kételkedni, hogy felperes nagykorú. Ezeknél fogva s minthogy alperes arról, hogy felperes csakugyan nagykorú, teljes meggyőződést magának egyedül az illető anyakönyvbe való betekintés által szerezhetett volna, arra pedig, mivel ő Budapesten és felperes S.-A.-Ujhelyen lakik, alperesnek a kérdéses jogügylet természeténél fogva ideje sem volt, felperes a kiskorúságán alapuló kifogásának figyelmen kivül hagyása mellett keresetével elutasítandó volt, stb. A ni. kir. Curia (1891. június 2-án, 8,432. sz.j: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A per adatai szerint kétségtelen ugyan, hogy felperes abban az időben, mikor az érvénytelenittetni kért okiratokat az alperessel létesített jogügyletekből kifolyólag kiállította, kiskorú volt és oly állapotban sem létezett, hogy az 1887 : XX. t.-c. értelmében nagykorúnak volt volna tekintendő : mindazonáltal felperes azon kérelmével, hogy alperes részére kiállított két db. kötlevél és két db. 1,000—1,000 forintos váltó érvénytelenittessék, e helyütt is el volt utasítandó ; mert a per adataiból az is kitűnik, hogy felperes a szóban forgó ügyletek megkötése idején 20 évet meghaladott és nős egyén volt, ki kereskedelmi ügyletekkel tényleg önállóan is foglalkozott és mert ily helyzetben az a körülmény, hogy felperes a jelzett időben kiskorú volt, a jogügyleteket egymagában érvénytelenné nem teszi, minthogy az 1877 : XX. t.-c. értelmében a kiskorúak részéről létesített visszterhes jogügyletek nem feltétlenül semmisek, sőt az idézett törvény 4. §-a szerint a 14 évet betöltött kiskorúak, ha fentartásukról maguk gondoskodnak, arról, mit szolgálatuk vagy munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek és igy ezen keresményük erejéig visszterhes ügyletet is köthetnek. Egyébiránt felperesnek a jogügyletek érvénytelenségére kiskorúságának indokából felhozott érvelése nem kereset alakjában, hanem csakis védelemképen és csupán akkor foghatna helyet, ha és a mennyiben a kötlevelek és váltók bíróilag érvényesíttetni megkiséreltetnek és ő oly vagyoni hátránynyal veszélyeztetnék, a mit a törvény alapján elviselni nem volna köteles. De nem volt teljesíthető felperesnek az a kérelme sem, hogy alperes az 1,000 frt készpénz visszaadására köteleztessék, mert azt a kérdést, hogy vájjon felperes az 1,000 forintot tartozatlanul fizette-e alperesnek, illetve, hogy vájjon alperes ez összeget jogosítva volt-e arra fordítani, a mire fordította, a felek