A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 26. szám - A gyámság jogi természete. 2. [r.]

208 A joa igazgatási bíráskodás egyik legkiválóbb képviselője : S a r w e y — welche mit dem Inhalt des verwaltungsrechtliehen Urthcils über das subjektivc Recht nicht in Widerspruch tritt, steht das letztere derselben nicht enigegen. Niemaud wird beispielsweise bezwejfeln, dass die Polizeibehörde eine Verfügungí auch wenn dieselbe aul die Anfechtung im Verwnltungsstreitverfahrcn als reclitlich unanfechtbar erklárt wurde, z. 15. einen früher versagten Baukonsens, dessen Versagung durch verwaltuugsrechtliehes Urtheil bestátigt wurde, trotz des letzteren auf ein erneutes Baugesuch ertheilen kanu.« (Das öffentliche Recht und die VerwaltungsRechtspfiege. Tübingen 1880. 733. !.)• A felsőbb hatóságnak természetesen e mellett még mindig fenmarad az a joga, hogy az alsóbb hatóság ujabb eltérő határozatával szemben a maga határozatát fentartsa, s annak érvényt szerezzen, ha az ügy akár hivatal ból, akár fclebbvitel vagy panasz folytán hozzá felterjesztetik. Hozzá véve ezen megfontolásokat a közigazgatási hatóságok egymáshozi elvi viszonyához: az eredmény tehát cégjegyzékbiróságokra nézve az, hogy az alsóbb bíróság a felsőbb bíróság hatá rozatához elvileg kötve van ugyan, azt egy ujabb cégbejegyzési kérvény esetében egyszerűen félre nem teheti. Ha azonban az ujabb kérvényben oly körülményekre történik hivatkozás, melyek a korábbi kérvény mellett nem érvényesíttettek ; vagy ha azt találja, hogy a felsőbb bíróság a maga végzésében valamely lényeges, akár ténybeli, akár jogi körülmény figyelmen kívül hagyásával határozott, holott azoknak figyelembe vétele esetében előreláthatólag másként határozott volna, pl. ha kikerülte a figyelmét, hogy a hozott határozat egy fennálló törvénybe ütközik : akkor az alsóbb bíróság az ujabb kérvényt a felsőbb bíróság korábbi határozatával elleniében is jogosítva van elintézni; fenmaradván itt is a lehetőség, hogy a felsőbb bíróság felebbvitel eseten a maga határozatát fentartsa. A mint azt részemről a »Jogi Szemlc« f. é. 9. számában kimutattam, a kir. Curia aszóban forgó határozat hozatalánál tényleg oly körülményeket hagyott figyelmen kivül, melyek l a figyelmét ki nem kerülik vala, okvetlenül más határozatra indították volna. Figye mén kivül hagyta nevezetesen azt, hogy ha a kereskedelmi törvény 461. §-ának csakugyan az az értelme volna is, melyet a kir. Curia neki tulajdonit, akkor is ez a magyarázat a nemzetközi szerződések, névszerint az északainerikai EgyesültAUamokkal fennálló kereskedelmi szerződés ellenében nem jöhet alkalmazásba. Ez okból teljesen jogosítottaknak kell tartani az alsóbiróságokat arra, hogy ajelen esetben attól eltérően határozzanak és az említett körülmény alapján a »Mutual -Life Insurance Company ofNcw-York« ujabb cégbejegyzési kérvényének helyt adjanak. A gyámság jogi természete.* Irta : SOMOGYI JÓZSEF, árvaszéki jegyző Szombathelyen. ÍJ. A gyámság jogalapjáról mondottakból kifolyólag az állam által jogi cselekvésre vagy egészen, vagy részben képtelen s atyai hatalom alatt nem álló egyének felett magászemélyek utján gyakorolt oltalmat és ezen oltalmi viszonyból eredő jogok és kötelezettségek összegét kell tágabb értelemben gyámságnak neveznünk, melynek fogalmát elemezve, a következő eredményekre jutunk: S e r v i u s római jogtudós véleménye szerint a gyámság a polgári jog álta' azon önjogú személy védelmére adott és engedett jog és hatalom (ius ac potestas), ki koránál fogva magát megvédeni nem képes. Vcrbőczynél — a római jogi doctrinák befolyása alatt — ugyancsak a fenti meghatározást találjuk (tutela est potestas ad tuendum eum stb.); 1 ma már azonban a római joggal foglalkozó irók sem maradnak ezen korlátolt formula mellett. Igaz ugyan, hogy Verböczy ezúttal a jogi fictiók nem mindig biztos és sikeres talajára támaszkodva, csak formát, ele nem egyszersmind tartalmat vett át a római jogból; hauem azért Servius definitiójának hibái nála is ép ugy felismerhetők, mint amannál. Először ugyanis jogi cselekvésre, mint láttuk, nemcsak kiskorúak, hanem egyéb személyek is képtelenek lehetnek és igy szintén gyámság alá helyezeudők ; másodszor a gyámság nem jog, nem hatalom, hanem egyszerűen védelmi avagy oltalmi viszony, melyből különböző jogok és kötelezettségek származhatnak. Az első pontot illetőleg különbség teendő ugyan a tulajdonkép eni gyámság és gondnokság között; de gondnokság alá — annak alább kitüntetett fogalmához képest — csak azok helyezhetők, kik a józan vagyonkezelésre képtelenek, de egyebekben jogi cselekvéseket véghez vinni képesek. Ilyenek a tékozlók, kiket a vagyonkezelésre vétkes szenvedélyük és józan előrelátásuk hiánya disqualifical, kik azonban az élet egyéb jogi viszonyai között szabadon és önállóan tudnak mozogni és cselekedni, jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak el, mert azoknak meg is képesek felelni. Ellenben az örültek, siketnémák, ctáollevők stb. oly hiányokban szenvednek, melyek általános selevkvési akadályul szolgálnak, minthogy az elsőknél az értelem szabad működése, a siketnémáknál az életviszonyok kellő ismerete és igy önálló elhatározásuk lehetősége, a távollevőknél pedig a •* Előző közleményt lásd a »J o g« 24. scámában. 1 Hk. I. 112. §. 2. szükséges tér és idő hiányzik. Szükséges tehát, hogy az ily személyek gondnokság helyett gyámság alá helyeztessenek ; mert a gyámság célja a teljesen vagy részben hiányzó akarat- és cselekvési képesség pótlása és kiegészítése lévén, kevesebbre nem irányulhat, mint hogy az illetők mindazon esetekben, melyekben maguk önállóan akarni és cselekedni nem képesek, a megfelelő képviseltetésben részesittessenek. A főelv az, hogy a védelemre szorulók közül senki és semmiféle oldalról védtelenül ne hagyassék, hanem a kellő oltalom mindenki számára és minden irányban biztosittassék. Minthogy azonban ezen védelem azt hozza viszont magával', hogy senki a védelem ürügye alatt többel, mint szükséges, ne terheltessék : a gyámi képviseltetés sem terjedhet tovább, mint a mennyire azt a hiányzó akarat- és cselekvési képesség kiegészítésének szüksége megkívánja; tehát, ha valaki általában képtelen jogilag cselekedni, gyámságnak, ha azonban csak józan vagyonkezelésre alkalmatlan, gondnokságnak van helye. Szolgáljou egyébként szabályul az, hogy a gondnokság alkalmazása a gyámsággal szemben mindig külön igazoltassék és indokoltassék ! A második pontra vonatkozólag azon kérdés merül fel mindenek előtt, vájjon mi képezi a gyámság lényegét, illetőleg miféle alapeszmére, avagy jogi tényre vezethetők vissza a gyámi jogkörben foglalt összes jogok és kötelezettségek ? Erre nézve a felelet könnyűnek látszik. A jogok gyakorlása ugyanis bizonyos jogi hatást előidéző cselekményekből, vagyis oly akaratnyilvánításokból áll, melyek bizonyos jogviszony megállapítására, avagy megváltoztatására irányulnak. Mivel pedig a gyámság célját egyedül a hiányzó cselekvési képesség kiegészítése, illetőleg pótlása képezi, ezen cél az által válik lehetővé, hogy a szükséges jogi cselekmények oly egyének által hajtatnak végre, kik arra csakugyan képességgel birnak. E szerint tehát a gyámoltak egyszerű képviseltetésével állunk szemben, azaz a gyámnak a gyámolttal szemben való olynemű viszonyával, melynél fogva annak cselekménye ez utóbbira nézve idéz elő jogi hatást, mintha csak maga ez utóbbi tette volna az akaratnyilvánítást, illetőleg hajtotta volna végre a cselekményt. Nem tagadjuk, hogy ezen képviselet a gyámságra szorulók általános akaratképesség hiányánál fogva nemcsak a cselekmények külső kivitelére, hanem magának az akaratnak pótlására is szükségkép kiterjed ; mindazonáltal lényegileg a képviselet egyéb formáitól miben sem különbözik. Mert a gyám nem önmaga, hanem gyárnoltja nevében cselekszik és akaratelhatározására nem saját célja, hanem a gyámolt érdeke és viszonyai irányadók ; ennélfogva cselekvésének jogi hatálya sem irányulhat másra, mint a gyámoltra. A gyámot cselekményeiért felelősség terheli ugyan, de ezen felelősségtől eltekintve, a gyámolt érdekéből tett eljárásából a gyámra nézve sem előny, sem kár közvetlenül nem háramolhatik; a gyám önmagának semmit sem, hanem mindent a gyámolt részére szerez, de viszont a felelősség terhén kivül minden hátrány és terhes kötelezettség is ennek ellenében érvényesül. Minthogy tehát a gyámság nem a gyám, hanem a gyámolt személyeért van és a fentiek szerint a gyám személye a gyámolt jogügyleteinek — hogy igy fejezzük ki magunkat — csak médiumát képezi: világos, hogy a gyámság nem lehet a gyámra nézve jog, annál kevésbé hatalom ! Igaz továbbá, hogy a ki ügyeit önállóan ellátni nem tudja, az önmagával — személyét tekintve — is tehetetlen; sem physicailag, sem erkölcsileg helyesen élni, társadalmi hivatását teljesíteni 3 erre magát nevelni és tökélyesiteni nem képes. Oly hiányok, melyek az emberben az embert tagadják meg! A gyámságnak 'eladata tehát egyúttal az, hogy az arra szorulókat ez irányban is hathatósan támogassa és védelmezze s fejlődésének története csakugyan arra tauit benünket, hogy a gyámolt személye feletti felügyelet, a netáni káros külbefolyások ellenőrzése, nevelése és taníttatása iránti gondoskodás stb., a gyámi jogkörnek minden időben egyik legfontosabb alkatelemét képezte. De a kellő distinctio felállítását elmulasztanunk itt sem szabad. Mert ezen felügyelet és gondoskodás sem a gyám érdekéből történik és nem rendelkezési jogot, sőt ellenkezőleg puszta kötelezettséget jelent, mely a gyámi viszony védelmi természetéből foly és a gyámra súlyos felelősséggel nehezedik. Más személye felett senki magának jogot nem szerezhet; a gyámoltakkal szemben is ellenkeznék ez a személyiség fogalmával, ellenkeznék minden isteni és emberi törvénynyel! Fontos körülmény végre e pontra nézve az, hogy a gyámi tisztség csak a mandátum jellegével bir, a mennyiben a gyám tényleg az állam mandatariusa. Ezen körülmény azonban a gyámság lényegére egyéb oldalról is elhatározó fontossággal birváu, szükséges, hogy erről bővebben is megemlékezzük. Láttuk, hogy az állam, mint a jog egyedüli kiszolgáltatója, már a jog szempontjából is kizárólag jogosított és kötelezett az ügyefogyottak és gyámoltalanok védelmére. De ezenkívül az állam saját érdekéből is utalva van arra, hogy a gyámi ügyet gondoskodásának egyik főtárgyává tegye és pedig azon viszonynál fogva, melyben az egyes személy a közülethez, az államhoz áll. Az egyes személy ugyanis mindenkor a közület tagja egyúttal. Ennek folytán az egyes és a közület egymásra kölcsönös hatást gyakorolnak ; az egyes fejlődése a közület haladását segíti elő és viszont. Ha tehát az egyes a haladás feltételeit maga megszerezni nem képes, ebben öt a leghathatósabb módon a közületnek vagyis az államnak érdeke és kötelessége támogatni, A gyámságra nézve