A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 26. szám - Adalék a perenkivüli eljárásban való újra felvétel kérdéséhez. 1. r.

A JOG, 207 sem áll útjában, s hogy arra ujabb, a cégbejegyzést megengedő határozat igenis hozható. Ebbeli véleményemet a következő okokra alapítom: 1. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a mire, mint az ujabbi kérvény akadályára legelőször gondolhatnánk, a polgári peres eljárásnak az a kettős elve, mely szerint a biró az általa hozott határozatot meg nem változtathatja, valamint, hogy a jogerejű eldöntés ujabb eldöntés tárgya nem lehet: a fenforgó esetben kérdés alá nem jöhet. Az első elv ugyanis csak arra vonatkozik, hogy a biró ugyanazon perben, ugyanazon ügyben nem határozhat még egyszer; egy újonnan megindított, habár érdemileg azonos ügyre ellenben nem nyer alkalmazást. Már pedig jelen esetben ujabb kérvényről és ujabb eljárásról van szó. A második elv meg csak azon feltétel alatt áll, ha az ellenfél a jogerejű eldöntés alapján az eljárásnak ujabb megindítása ellen kifogást emel (exeeptio rei judieatae). Maga a biró hivatalból az ismételt eljárást és eldöntést nem ellenezheti, hanem köteles eljárni, ha azt az ellenfél nem ellenzi. Ezt maga a kir. Curia is kimondotta egy 1884. évi szeptember 26-án 5.467. sz. a. kelt határozatában. (E. a Magyar Igazságügy szerkesztősége által kiadott Curiai döntvényeket 1. folyam 59. szám.) Ámde a jelenesetben a kérvényező biztositó-társaság egyedül áll a birósággal szemben; nem létezik ellenfél, a ki az ujabb kérvény ismételt eldöntése ellen kifogást emelhetne. Gondolhatuánk ugyan a cégjegyzékbiztosra. De hisz ez csak előterjesztési és felfolvamodási joggal bir, az clsöbirói határozat előtt tárgyalásra meg nem hivatik, abba be nem folyhat: már pedig ha a jelen esetben nem is lehet szó a rendes peres eljárásbau követett esetlegességi elvről, melynek értelmében alperes valamint más kifogást, ugy a jogerejíi eldöntés kifogását is már az elloniratban tartozik felhozni (ppts. 133. §.)•; annyi mindenesetre áll, hogy az már az elsőbirósági eljárásban érvényesítendő. 2. De ha az említeti elvek belső jelentőségük szerint alkalmazhatók volnának is a jelen esetben; akkor sem jöhetnek ezek kérdés alá a bíróságnak és az el ár ásnak különleges természete miatt, a melylyel a cégbejegyzés tekintetében bírnak. A kereskedelmi cégjegyzékek oly intézmény, mely habár a kereskedők és kereskedelmi társaságok magánjogv.szonyai iránt kivánnak tájékozást adni, mégis első sorban és legfőképen nem a kereskedők magánérdekei, hanem a közérdek által követeltetik, nem a kereskedők magánérdekei, hanem a közérdek miatt tartatik fenn. A kereskedelmi cégjegyzékek tehát jellegükre nézve nem magánjogi, hanem közigazgatási intézmény, a mint ez, ha nem is magyar, de annál inkább az e részben azonos német kereskedelmi törvény előmunkálataiban határozottan ki is fejeztetett. (L. különösen a német Keresk. Törvény alapját képezett porosz javaslat indokolását 10. 1.) Ha mindazonáltal kevés kivétellel mindenütt nem a közigazgatási hatóságok, hanem a bíróságok által vezettetnek: ennek egyebektől eltekintve leginkább az az oka, mert a bejegyzések megengedhetősége számos magánjogi kérdés eldöntésétől függ, igy különösen az illető ügyletek jogi minősítésétől, melyekkel valaki foglalkozik ; a mire közigazgatási hatóságok bizonyára nem olyan alkalmasak, mint a bíróságok. Ha azonban a kereskedelmi cégjegyzékek közigazgatási intézmény, akkor az azokat vezető bíróságok, is ebbeli eljárásukban voltaképen nem mint bíróságok, hanem mint közigazgatási hatóságok járnak el, ép ugy, a hogy megfordítva a közigazgatási hatóságok valóságos bíróságok, ha kivételesen, mint pl. nálunk a kihágások fölött, a kisebb polgári peres ügyekben, a cseléd- és iparügyekben Ítélnek. Ezen nem változtat az, hogy a cégbejegyzések körüli eljárás perenkivüli birói eljárásnak neveztetik, mert hiszen a perenkivüli eljárás különböző fajai között más tisztán közigazgatási természetű ügyek is szerepelnek. Ámde ha a bíróságok a cégbejegyzések körül nem mint bíróságok, hanem mint közigazgatási hatóságok járnak el: akkor ebből önként következik, hogy az általuk hozott cégbejegyzési határozatok is nem szoros értelemben vett birói határozatok, hanem közigazgatási határozatok, s hogy ennélfogva azoknak jelentősége és hatálya nem a birói határozatokra, hanem a közigazgatási határozatokra vonatkozó elvek szerint Ítélendő meg. Általánosan el van már most ism rve s a hazai közigazgatási gyakorlatnak is teljesen megfelel, hogy a közigazgatási hatóságok az általuk hozott határozatokhoz nincsenek kötve, s hogy ezek ugyanazon hatóság által még ugyanazon eljárás során is megváltoztathatók ; hasonlóképen el van ismerve, hogy a közigazgatási határozatok még akkor sem birnak a jogerejűség tulajdonságával, ha a legfőbb közigazgatási hatóságtól származnak. Ki fog például abban kételkedni, hogy a valamely ministerium által kérelmével elutasitott fél ujabb folyamodványnyal járulhat a ministerium elé. s hogy ez az ujabb kérelmet más értelemben intézheti el, mint a megelőző esetben ; nem is szólva arról, hogy a közigazgatási hatóság határozatával meg nem elégedő fél esetleg a bírósághoz fordulhat? E részben legfelebb annyiban van kivétel, a mennyiben vitás közigazgatási jogok döntetnek el; de akkor a közigazgatási hatóság nem is szorosan vett közigazgatási functiót teljesít, hanem mint közigazgatási bíróság szerepel. Ha tehát a cégjegyzékek körül eljáró bíróságok határozatai a közigazgatási határozatok fogalma alá esnek : akkor sem azoknak megváltoztatása nem lehet kérdéses, sem az nem tagadható meg, hogy a cégbejegyzési kérelmével elutasitott fél a cégbejegyzésért újból folyamodjék, a nélkül pedig, hogy ujabb kérvényét más alapra kellene fektetnie, mely esetben az előbbi határozat jogerejűsége sem állana útjában. Erre az eredményre egyébiránt akkor is jövünk, ha a cégjegyzékek körüli eljárást nem minősítjük közelebbről, mint szorosan vett közigazgatási eljárást, hanem egyszerűen csak mint perenkivüli eljárást tekintjük. Olyan res judicata, minő- a peres eljárásban van elismerve, a perenkivüli eljárásban rendszerint még akkor sem létezik, ha a bíróság végzése a felek kölcsönös meghallgatása alapján keletkezett volna s a további felfolyamodás ki van zárva. Ez esetben is szabadságában áll a határozat által sértett félnek a törvény rendes útjára lépni s jogainak megállapítását kereset utján követelni, mint pl. a sommás hagyatéki osztály ellen (ppts. 583. §.), a telekkönyvi bekebelezés ellen törlési per utján stb. De véleményünk szerint a perenkivüli eljárás során kérvényével bár felsőbiróilag elutasitott fél kérvényét meg is újíthatja s bizonyára nem utasítható el a korábbi határozatra való hivatkozással, ha kérvényét ujab adatokkal támogathatja, jóllehet ezen ujabb adatok a kérvény alapján nem változtatnak. Ily feltételek mellett, azt hiszem, nem utasítható el pl. egy ujabb telekkönyvi kérvény, vagy egy ujabb csődnyitási vagy csödmegszüntetési kérvény, jóllehet a törvények erről kifejezetten nem beszélnek. Pedig ha az elutasitó határozat valóban jogerős volna, akkor az ugyanazon alapon ismételve beadott kérvényt az ujabb adatok daczára is el kellene utasítani. 3. A cégbejegyzési kérvény megújításának s az előbb hozott elutasító határozat megváltoztatásának lehetősége tehát ezek szerint kétséget nem szenved. Megengedem azonban, hogy egy irányban még mindig kétség merülhet fel. A hozott határozatnak ujabb eljárás folytán való megváltoztatásának joga mindenesetre magában foglalja, hogy a bíróság a saját maga által hozott határozatot van jogosítva megváltoztatni. De, hogy az alsó bíróság a felső bíróság, névszerint a kir. Curia határozatával is ellentétben van jogosítva határozni : az még nincs eldöntve azzal, hogy a cégDejegyzési határozatok jogerőre nem emelkednek. Epen az a körülmény teszi ezt kétségessé, hogy a bíróságok a cégbejegyzések körül nem mint bíróságok, hanem mint közigazgatási hatóságok járnak el. Mint bíróság minden bíróság a jog alkalmazásában souverain. Nincs olyan felsőbirói határozat (ha csak administrativ utasítást nem tartalmaz), mely az alsó bíróságokat jogi meggyőződésükben megkötné, és pedig nem csak akkor, ha máa ügy, hanem akkor sem, ha ugyanazon ügy, ugyanazon alapon kerül ismételt eldöntés alá, pl. midőn alperes a jogerejűség kifogásával nem él. Még a kir. Curia teljes ülési megállapodásai sem kötelezők az alsóbiróságokra nézve, a mi ugyan néha kétségbe vonatik, a mi azonban az 188 L : L1X. t.-c. 4. §-ának helyes magyarázata szerint kétséges nem lehet. Egyetlen egy kivételt állapított meg az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a a kir. Curia azon plenáris határozataira nézve, melyek a kir. táblák ellentétes elvi határozatai iránt fognak hozatni, a melyek t. i. a kir. táblákat mindaddig kötik, míg a kir. Curia ujabb teljes ülési megállapo dással korábbi határozatát meg nem változtatja. Ha azonban a bíróság nem tulajdonképeni birói functiót teljesít, hanem közigazgatási természetű határozatot hoz : akkor ő reá is alkalmazásba kell venni azt a hivatali subordinatiót, melyben az alsóbbfoku közigazgatási hatóságok a felsőbbekkel szemben állanak. Már pedig ezen közigazgatási subordinatio a hozott határozatokban is nyilvánul, melyek ugyanazért rendeleteknek neveztetnek akkor is, ha nem elvekel állítanak fel, hanem konkrét esetekre vonatkoznak. Ehhez képest egy alsófoku közigazgatási hatóság bizonyára nem teheti azt, hogy a felsőbbfokú hatóság rendeletét egyszerűen félretegye, hanem köteles azt respektálni mindaddig, mig a felsőbb hatóság a maga rendeletét maga nem változtatja meg. Legfeljebb az a joga van, hogy az ujabb kérvényt az előbbi határozat esetleges megváltoztatása végett a felsőbb hatóságnak felterjeszsze s ez alkalommal a maga álláspontját kifejtse. Midőn azonban már most a közigazgatási határozatok egymáshozi viszonyára vonatkozó ezen elveket a cégjegyzék-bíróságokra is kiterjesztenők, a mit a kiindulási pont helyessége mellett élnem lehet kerülni: nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy a közigazgatási jogban nem léteznek olyan szigorúan megvont jogi kategóriák, mint a magánjogban, s hogy különösen a hatóságoknak egymáshoz való viszonya sincs annyira élesen körülhatárolva, hogy az mindig tisztán és következetesen jelentkeznék. A közigazgatás diseretionarius hatalom nemcsak az eljárás érdemére, hanem annak formai oldalára nézve is s azért a hatóság egymáshozi viszonyában is sokszor fordul elö, hogy az alsóbb hatóság nem tartja magát szigorúan a felsőbb hatóságrendeletéhez, hanem eltérően cselekszik, ha azt a körülmények szerint szükségesnek látja s a felelősséget elvállalni hajlandó. Megteszi és megteheti ezt különösen abban az esetben, ha az ujabb megkeresésben oly adatok terjesztetnek eléje, melyekről tudja, hogy azok a felsőbb hatóság előtt határozatának hozatalánál nem voltak ismeretesek vagy nem vétettek tekintetbe, s melyekről felteheti, hogy azok a felsőbb hatóságot is arra indították volna, hogy másként határozzon. Ez a közérdek tekinteteiből még akkor is elismertetik, ha a felső hatóság nem egyszerű közigazgatási hatóság, hanem közigazgatási bíróság, a melynek határozatai különben jogerőre emelkednek. »Inso\veit das öffentliche Interessé eine veránderte Massregel forüert oder zulásst — mondja a köz-