A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - Ki tartozik az elhunyt ügyvéd iratainak leltározását foganatosítani?

100 A JOG. Bűn^ügyekben. A terhes házi gondokkal és teendőkkel elfoglalt szegénysorsú elaggott vádlott nem lévén abban a helyzetben, hogy figyelmét minden eshetőségre kiterjeszsze, a legnagyobb részt véletlen szerencsétlenségért bűnvádi felelősségre nem vonható, miért is a gondatlanságból okozott emberölés vádja alól felmentendő. A paiH-sovíii kir. törvényszék (1S90. június 12-ún 3,107.): K. Anna vádlottat a btk. 290. §-ába ütköző gondatlanságból okozott emberölés vétségében vétkesnek mondja ki s ezért 1 havi fogházbüntetésre itéli stb. Indokok: Az eljárás adataival, főleg a vádlott részletes beismerésével igazolva van, hogy a vádlott K. Anna gondjaira bizott 1 éves és 2 hónapos gyermeknek, K. Pálnak (a vádlott unokájának) halálát az iratok közt levő boncjegyzőkönyv és az arra alapitott orvosi vélemény szerint azon égési sebek okozták, a melyeket a gyermek a K. Anna vádlott által a kemence párkánvzatára a gyermek közelébe helyezett petróleum-mécs fellobbanása következtében szenvedett. K. Anna 1889. évi december 28-án reggel a mécset a kemence oldalára, a gyermeket pedig a mécstől alig két arasznyira lejebb, a kemence padkájára téve, kiment és a gyermeket ily helyzetben magára hagyta. Alig hogy szalmát tett a kemencébe, a gyermek jajgatására beszaladván, a gyermeket a padkán elterülve lángokban, a mécset pedig felborulva találta. Az eljárás során nem volt megállapítható, vájjon a gyermek ráutotta-e le a mécset, vagy pedig az magától esett-e le. Tekintve, hogy a vádlott a közönséges gondosságot és elővigyázatot is elmulasztotta, midőn a gyermeket a mécs közelébe helyezve, azt — habár csak nagyon rövid időre is — magára hagyta, holott tudnia kellett, hogy a gyermek a mécset elérheti, avagy az más okból is felborulhat s minthogy a mécsben petróleum volt, a gyermek az összeégés veszélyének, tehát életveszélynek van ily helyzetben kitéve ; tekintve, hogy az élet mindenuapi tapasztalata szerint a kis gyermekek a világ (lámpás, mécs stb.) után kapkodnak, ennek figyelembe nem vétele a vádlott részéről nagyobb fokú gondatlanságra mutat s hogy tekintve végül, hogy a vádlottnak mentségére nem szolgálhat az, hogy a gyermeket és a mécset máskor is oly helyzetben, illetve egymáshoz való közelségben hagyta a nélkül, hogy baj esett volna, a miért is védekezése szerint a baj bekövetkezését előre nem láthatta volna, a gyermek halála és a vádlott büntetőjogi felelősség alá vonandónak talált gondatlansága között, az okozatos összefüggést a kir. törvényszék megállapítottnak veszi és őt a btk. 29U. § ába ütköző vétségben vétkesnek mondja ki. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményekül — a melyekkel szemben súlyosítók fenn nem forognak — vette figyelembe a kir. törvényszék, hogy a vádlott a gyermeket mint unokáját nagyon szerette, hogy nincs ok annak feltevésére, hogy a gondatlanság a gyermek iránti közönynek avagy rossz akaratnak volna kifolyása, hogy unokájának halála által már különben is jelentékeny veszteséget szenvedett, illetve bűnhődött, valamint hogy a tényállást részletesen beismerte stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. október 7-én 29,549.) az elsőbiróság Ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1891. május 29-én 11,615. sz.): Mind a két alsóbiróság ítélete megváltoztatik; K. Anna az emberölés vádja s következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott beismeri ugyan, hogy egyéves és két hónapos kis unokáját, kinek gondozása a cselédként szolgáló szülő távollétében ránehezedett, reggeli öltöztetéskor a kemence padkájára helyezvén, az égő lámpát — mint rendesen — a kemence vállára tette fel, honnét azt a gyermek az alatt, mig ö egy pillanatra a konyhába távozott, valamikép leránthatta s a sikoltásra beszaladva, már csak a gyermeken meggyuladt ruha eloltásával foglalkozhatott s e közben a gyermek oly égési sebeket szenvedett, hogy ennek következtében pár nap múlva meghalt. Minthogy azonban a terhes házi gondokkal s teendőkkel elfoglalt szegény sorsú elaggott vádlott nem volt abban a helyzetben, hogy figyelmét minden eshetőségre kiterjeszsze s egy maga lévén a gyermek mellett, sokféle dologra s az épen fűtött égő kemencére is ügyelni kelleti, de elfogadható védekezése szerint az alig egy éves gyermekről nem is gondolhatta, hogy az — miután járni sem tudott — a szokott helyre föléje helyezett lámpához érhessen: a legnagyobb részt véletlen szerencsétlenségért a gyermek elvesztése által amúgy is eléggé sújtott nagyanya bűnvádi felelősségre vonható nem lévén : a vád és következményeinek terhe alul felmentendő volt. A törvényes felsőbbség rendelete alapján eljáró rendörközeg a 47.$. S. alapján bűnvádi úton nem vonható felelősségre. (B. T. K. 473., 474. §§.) A szolnoki kir. törvényszék: H. István a M. Anna sérelmére elkövetett, a 13. T. K. 473 §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt vád alá helyeztetik. Ellenben M. Anna ellen a lopás miatt folyamatba tett további fenyítő eljárás megszüntettetik. Indokok: A vizsgálat adataival beigazolhatónak mutatkozik azon vád, hogy H. István rendőr 1886. március havában a lopás gyanúja mi itt letartóztatott M. Anna 16 éves hajadont beismerő vallomásra bírandó, vasra verte és a vasat panaszos leány kezére oly erősen szorította, hogy az D. István tanúnak XXV. naplószám alatti vallomása szerint vérzett is. Vádlottnak ezen ténykedése a B. T. K. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés tényálladékát képezvén, e miatt vád alá volt helyezendő. M. Anna ellenében a lopás vádja a vizsgálat folyamán beigazolható nem lévén, irányában a további fenyítő eljárás megszüntetendő volt. (1889. december 21-én, 7,581. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve, hogy vádlottal. Istvánnak felebbezésében felhozott azt a védekezését, hogy ö a vádbeli cselekményt B. Gyula csendőrbiztos határozott parancsára követte el, magának a sértett M. Annának 9. naplószám alatti vallomása megerősíti; tekintve, hogy nevezett vádlott ily körülmények között törvényes felsőbbségének jogos hatáskörébon kiadott rendeletét teljesítette, ennélfogva a B. T. K. 474. §-a értelmében a 473. §-a alá eső törvénysértés büntetőjogi felelősség alá nem vonható; ugyanazért az elsőbiróság végzésének felebbezett részét megváltoztatja a kir. itélő ^ábla és H. István ellen a további bűnvádi eljárást megszünteti; ugyanazon végzés nem felebbezett része érintetlenül marad. (1890. április 21-én, 3,076. sz.) A III. kir. Curia: A kir. itélő táblának végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. december 19-én, 7,673. sz. Egy újszülöttnek, a férj előtt, ennek megtévesztésével, mint saját gyermeke előtüntetcse által a családi állás elleni bűncselekmény befejezve van. — A megtévesztett férj mint atya nevére eszközölt keresztelés a btkv. 400. §-a szeriuti bűnhalmazatot meg nem állapítja. (M. kir. Curia 1891. május 12-én, 12,073. sz.) A tiltott nösülési kihágásbau nem tekinthető részesnek az, a kinek ténykedése a kérdéses nősiilésuél csak annyiból állott, hogy az engedély nélkül nösülönek násznagya volt. (A m. kir. Curia 1891. május 14-én, 2,782.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1.615. Oly zárgondnoki számadásokra, a melyek helyessége tárgyában a felek által beadott észrevételek folytán a bíróság ítélettel dönt, ívenkint 50 kr. állandó bélycgilleték jár. {1890. évi 9,065. sz.) 1.616. A vi. kir. pénzügyi közig, biróság nem illetékes a Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt országok között a két államterület lakosainak a bélyeg és jogilleték körül előforduló érintkezései iránti szabályok tárgyában létrejött egyezmény oly iránybani értelmezésére, hogy valamely illeték tnelyik államkincstárt illeti meg. (1890. évi 7,199. sz.) 1.617. Bekebelezett életjáradék éllvczete után kivetett adó leírása azon cimen, hogy ez a járadék as annak fizetésére kötelezett fél által az ált. jöv. pötadó kivetésénél figyelembe veendő teher keni be nem vallatott,nem igényelhető. 1/890. évi 9,805. sz.) 1.618. Italmérési jog vétele után kirótt illetékek törlése illetve visszafizetése azon címen: hogy a kincstár később ezt a jogot megváltotta, nem igényelhető (1890. évi 7j8j. sz.) Kivonat a ,,Budapesti Közlönyből. Csődök : Reichardt Markusz e., s.-a.-ujhelyi tszék, bej. aug. 3, félsz. aug. 27, csb. Raisz Béla, tmg. dr. Kellner Soma. — Gliick Ignác e.. s.-a.-ujhelyi tszék, bej. aug. 10, félsz, szept. 7, csb. Raisz Béla, tmg. Farkas. — Gliick IgnAcné e., s.-a.-újhelyi tszék, bej. aug. 10, félsz, szept. 7, csb. Raisz Béla, tmg. dr. Reichard Salamon. — Bruckner Lipót e., békés-gyulai tszék, bej. aug. 17, félsz, szept. 12, csb. Pallay Jenő, tmg. dr. Nagy Elemér. — Lansevits M. Szvetozár e., szabadkai tszék, bej. jul. 6, félsz. jul. 22, csb. dr. Bányai Miksa, tmg. dr. Blau Géza. Pályázatok : A nagyváradi tszéknél két díjas joggyakornoki áll. jun. 28-ig. — Az aradi tszéknél díjas joggyakornoki áll. jun, 28-ig. — A paláokai jrbságnál díjas joggyakornoki áll. jul. 12-ig. — A szt-gotthárdi jrbságnál albirói áll. jul. l-ig. A pancsovai kir. ügyészi áll. jul. l-ig. — A csíkszeredai tszéknél a birtokrendezési ügyek lebonyolításának tartamára egy bírói és egy aljegyzői áll. jul. l-ig. — A miskolci tszéknél II. oszt. jegyzői áll jul 3-ig. — A maros-ludasi jbiróságnál díj. joggyakornoki állás jul.' 3-ig. - A kunszentmártoni jrbságnál díj. joggyakornoki áll. jul*. 3-ig. — A bajai járásbíróságnál albirói áll. jul. 3-ig. — A nagyenyedi jrbságnál aljegyzői áll. jul. 3-ig. — A szatmár-németii tszéknél aljegyzői áll. jul. 3-ig. — A komáromi jrbságnál díj. joggyakornoki áll. jul. 4-ig. Nyoinatolt a „Pesti könjvnyouod«-ré8zvény-lársa8áq"-nál. Hold-utca