A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 24. szám - Viszontvád és elévülés

188 A JO Gr. lényeges körülményt egészen figyelmen kívül hagyván, már az első pillanatban látni engedik — ha szabad igy kifejezni magunkat — Achilles-sarkukat. Tudjuk ugyanis, hogy a jog, mert az ember természetén alapszik, feltétlen fogalom ugyan,7 de gyakorlati alkalmazásában oly sok és annyiféle akadályba (minők: az egyesek magánérdeke, részrehajlása, különféle kültényezők stb.) ütközik, hogy nemcsak a concret jogok gyakorlása és érvényesítése, de magának a jogrendnek sértetlen fennállása és fejlődése is lehetetlenné válnék, ha az emberek már korán reá nem jöttek volna arra, hogy oly intézmény által biztosítsák, mely a mellett, hogy minden egyéni erőt önmagába egyesitvén, mint a leghatalmasabb emberi közület jelentkezik, egyszersmind minden egyéni érdeken felüláll és igy részrehajlatlanul képes mindenkit jogaiban támogatni és biztosítani.s Ezen közület az állam s a mi alapjául szolgál, az a jogvédelem. Ezért kellett az egyéni és osztályvédelmet az államival helyettesíteni; ez által vált egyúttal az állam legfőbb jogintézménynyé és minden jog forrásává, ugy hogy ez értelemben természeti jogról többé szó sem lehet. A fenti elméletek azonban épen a természeti jog álláspontjára helyezkedve tulajdonítanak kinek-kinek oly jogokat, melyekkel csak az állam ruházhat fel valakit; tagadják ezzel az állam célját és jogalapját, tagadják az állami hatalmat és ezzel együtt magát az államot! Viszontvád és elévülés. Irta: ALFOLDY EDE, kii. járásbirósági aljegyző Titelen. Olyan jogi kérdésről szándékozom értekezni, melyről — büntető törvénykönyveink világos intézkedéseinél fogva — nem hittem volna, hogy valamikor vita tárgyát is képezheti. Az előfordult eset több érdekes mozzanatot foglal magában, miért is elmondom röviden egész történetét. D. Ilona 1889. évi december hó 25-én összeveszett O. Pál feleségével s mérgében beverte ennek ablakát, mire O. Pál elővette pipaszárát és ezzel könnyű testi sértést ejtett D. Ilonán. Utóbbi panaszt emelt a titeli kir. járásbíróság előtt s az 1890. évi március hó 26-án megtartott tárgyalásnál O. Pál viszontváddal élt az ablakbeverés miatt. Minthogy azonban magánvádját három havi időközön túl terjesztette elő s minthogy ugy a btk. 421. §-ába ütköző idegen ingatlan rongálásának vétsége, mint a khbtk. 127. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás, magánvádra üldözendő, a magánvád pedig a btk. 112. §-a és a khbtk. 32. §-ának utolsó bekezdése szerint ugy vétségek, mint kihágások esetében három hónap alatt terjesztendő elő ; mindezeknél fogva a kir. járásbíróság 331/1890. számú ítéletével O. Pált a könnyű testi sértés miatt megbüntette, a viszontvádat azonban elvetette, a nélkül, hogy a kárösszegnek s ezzel kapcsolatosan a büncselek7 A h r e n s : Természeti jog vagy jogphilosopliia. (Ford. Magyar.) Eger, 1850. 84 1. 8 Somogyi J. : A jogfolytonosság eszméje és a jog fejlődése. Szombathely, 1889. 7 és köv. 1. 9 Somogyi J. : Jogfolytonosság. 56 —59 1. ségi egyesületek következő eszközökhöz folyamodnak. 1. Bazárok rendezése. A bazárok a kézi és gyáripariní!vészét, őstermelés s a kereskedelem kimerithetlen tárgyainak kiállításai, melyeket a jótékonyság halmoz össze. Elfogadnak: ruhaneműeket, élelmi szereket, nem alkoholikus italokat, régi pénzeket, fehérneműeket, képeket, szőnyegeket, könyveket, kertészeti eszközöket, szóval minden, akármily csekély értékű tárgyakat, melyek adományozása nem esik tulajdonosuk terhére. Az ekkép összehalmozott tárgyak ezrei eladatván, mértékletességi célokra fordittatik a befolyt összeg. 2. A kávécsarnokok alapítására irányzott mozgalom. A mértékletességi egyesületek kebelében napjainkban hatalmas, eddig ismeretlen munka van folyamatban, melynek célja az egészséges és erkölcsvédő kávécsarnokok által a korcsmák látogatóit eddigi mulatóhelyeiktől lehetőleg távol tartani s a korcsmáros piacát szűkebb határok közé zárni. A korcsmaingerrel szemben áll'tják a kávécsarnokok varázsát. A vonzó külsejű, tiszta berendezésű kávécsarnokok, melyekben hygienikus kávé és théa, valamint olcsó és tápláló ételeket szolgáltatnak, már is nagy kárukra vannak a korcsmárosoknak. Ez intézmény felvirulása érdekéből valóságos forradalmi munka folyik e harcvonalon. 3. Hangversenyek. Ezek feladata különösen szombat éjjelén a munkásokat a pálinkaházakból visszatartani. Ezen a napon fizetik a munkaadók munkásaikat, a heti szerzemény átvételének napja ez, mely után nem következvén munkanap, a család nélkülözhetlen szükségletei fedezésére szolgáló pé' zösszeg a szombatnak esteli óráiban folyik a csapszékek birtokosai zsebébe. Valóban nemes áldozatot hoznak az egyházak a nemzetnek, a midőn ezen különben kitűnőnek bizonyult eszköz által is igyekeznek a mentő munkát teljesíteni. Ezen éjjeli zeneestélyek nagy ipari empóriumokban tartatnak meg. Az egylet saját kórusa, majd egyes zeneművészek és katonazenék vetélkednek az est kel'emessé tételén. 4. Az elleningert célzó szórakozások közt találjuk még az olvasó-helyiségeket. A városokban és falvakban egyaránt alapított eme gyülhelyek nemcsak ártatlan társas szórakozásokat mozdítanak elő, de egyszersmind a tanításnak is jó szolgálatot tesznek. mény vétségi vagy kihágást minőségének megállapítását szükségesnek tartotta volna. .. , O. Pál felebbezése folytán az ujvidelu kir. törvényszék 941/1890. számú végzésével feloldotta az elsőbirósági ítéletet s az ablakbeverés által okozott kár megállapítását rendelte el, oly érveléssel, hogy : »a viszontvád tárgyát képező cselekmeny tulajdon elleni kihágást látszik képezni, ez esetben pedig a bűnvádi eljárás megindítása a khbtk. 31. §-a szerint 6 hó alatt évül el.« Az újabb tárgyalás folytán hozott 756/1890. számú ítéletben a kir. járásbíróság - bár D. Ilona cselekménye tulajdon elleni kihágásnak bizonyult — a viszontvádnak még sem adott helyt, mert a btk. 112. §-a, mely a magánvádemelési jogot három hóra korlátozza, olv általános intézkedést képez, melynek megfelelő rendelkezés a kihágási büntető törvénykönyvben nem fordul elő s igy a khbtk. 32. §-ának utolsó bekezdése értelmében kihágásoknál is alkalmazandó. Igaz ugyan, hogy a khbtk. 31. §-a szerint kihágásoknál a bűnvádi eljárás megindítása 6 hó alatt évül el, de hiszen a btk. 106. §-ának utolsó bekezdése az elévülést vétségekre nézve három évben állapítja meg s a 112-ik §. mégis kimondja, hogy a magánvád három hónap alatt terjesztendő elő. Ha tehát nem is támaszkodunk a khbtk. 32. §-ának utolsó bekezdésére, már maga az okszerű következtetés is odavezet, hogy kihágásoknál is a magánvádnak három hónapon belül lehet csak érvénye. A másodízben hozott elsőbirósági Ítélet ellen O. Pál megint felebbezett s a kir. törvényszék fentartva álláspontját, 1,416/1890. számú ítéletével D. Ilonára is büntetést szabott tulajdon elleni kihágás miatt. Ezt azzal indokolta, hogy O. Pál a khbtk. 31. §-a, valamint az eljárási rendelet 83. §-a szerint viszontvádjával nem késett el. Utolsó fokban a budapesti kir. itélő tábla határozott 50,185. 1890. sz. ítéletével D. Ilona felebbezése folytán s a másodbirósági ítéletet helybenhagyta, oly indokolással, hogy a khbtk. 32. §-ának utolsó bekezdése értelmében a btk. 112. §-ában az inditványozási jog elévülésére vonatkozó intézkedés kihágások esetében is alkalmazandó ugyan, de az eljárási rendelet 83. §-a az eljárás folyamán emelt viszontvádra nézve kivételt állapit meg. Felfogásom a kir. itélő tábla véleményével ellentétben áll, miért is azt igazolni törekszem s kívánatos volna, hogy a »J o g« munkatársai a kérdéshez hozzászóljanak. Azt már bizonyítanom nem szükséges, hogy a btk. 112. §-a ugy vétségek, mint kihágások esetében alkalmazandó. Az emiitett törvényszakasz igy szól: »A magánfél indítványa azon naptól számított három hó alatt terjesztendő elő, a mely napon az elkövetett bűntett vagy vétség és annak elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott, ha a cselekmény büntethetősége időközben elévülés által el nem enyészett.« E szabály alul kivételt ugyanazon törvényszakasz második bekezdése értelmében azon esetek képeznek, melyekben rendszerint csak a magánfél indítványára üldözendő cselekmény miatt a bűnvádi eljárás megindítása hivatalból indítványozandó. Más kivételt akár a büntető törvényekben, akár más törvényekben hiába keresnénk. Hogy pedig ez törvénybe és nem rendeletbe való intézkedés, azt a dolog lényeges volta teszi kétségtelenné, másrészt pedig az idézett törvényszakasz szövegezése is mutatja, hogy a törvény kimerítően, úgyszólván minden jog fentartásával intézkedett s az eljárási rendeletnek e tekintetben semmi dolgot nem hagyott hátra. Feltéve már most azt, hogy az eljárási rendelet 83. §-a a btk. 112. §-ában foglalt szabály alul kivételt állapitana meg, ezt a bíróságok figyelmen kívül hagyni nemcsak jogosítva, hanem kötelezve is vaunak, mert az 1869. évi IV. t. c. 19. §-a szerint a rendesen kihirdetett törvények érvényét a biró kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben a-bíró itél. Ámde az eljárási rendelet 83. §-ának törvénymódosító értelmet csak erőltetett magyarázat útján lehet tulajdonítani. Ugyanis a 2,265/1. M. 1880. sz. eljárási rendelet 83. §-a igy hangzik : »Kölcsönös sérelmek és sértések esetében, a vádlott a tárgyalás befejezéséig a vádló ellen szintén emelhet vádat. Ha ez utóbbi vád tárgya a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozik, azt a vádlott ellen emelt vádra illetékes kir. járásbíróság a vádlott ellen emelt váddal egyidejűleg tárgyalja és elbirálja.« Mit jelenj ez? Nem egyebet, mint hogy a viszontvádat nem szükséges önállóan, külön feljelentésben előterjeszteni s hogy azt nem kell külön eljárás tárgyává tenni, hanem az azonnal és a másik vaddal együttesen tárgyalandó, még akkor is, ha a viszontvádra nézve más járásbíróság volna illetékes. Ennyi értelme és rendeltetése van csak az eljárási rendelet idézett szakaszának és egy hajszálnyival sem több. Zarjel közt természetesen oda kell érteni a btk. 112. §-ára való emlékezessél, hogy: »a mennyiben az inditványozási jog időközben el nem évült*. Ezt a rendeletben nem volt szükséges kiemelni, mert ily megjegyzésnek csak tankönyvben lehet helye. Ha az eljárási rendelet 83. §-ának nem ez volna egyedüli értelme, meg ily esetben is ez volna a legtermészetesebb magyar «So l?y ?®m. áU ellentétben a törvénynyel s csak igy képez szorosan vett eljárási szabályt. r^H«S .8ze.mbeíünöbb a többször emiitett szakasz értelme és rendeltetési célja, ha egybevetjük az eljárási rendelet 65. §-ával,