A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Hova ne építsük a Curiát?

A J OGK hasonlag figyelembe nem vétethetik, mert alperes kiskorú gyermekének törvényes képviselője s így vagyonának kezelője lévéD, a vagyonok birtokába csakis a most jelzett címen, nem pedig az A. alatti okirat alapján jutott. (1890. február 4-én, 1889. évi 8,433. sz.) A budapesti kir. itólő tábla : Az első biróság ítéletét, a mennyiben a hagyaték átadása iránti intézkedés mellőztetett, mint nem felebbezettet érintetlenül, a mennyiben az elsőbiróság a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvben A. 1. 2—7. sorszám alatt felvett ingatlanokból az örökhagyó K. Amália nevén vezetett jutalék felére felperesek örökösödési jogát megállapította, helybenhagyja ; ellenben felebbezett egyéb részeiben megváltoztatja, felpereseket ugy a karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvben felvett egész ingatlan, valamint a 235. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanból az örökhagyó nevén vezetett jutalék másik fele tekintetében keresetükkel elutasítja. Indokok: A karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvböl kitűnik, de a hagyatéki iratok is igazolják, hogy az emiitett jegyzőkönyvben felvett ingatlant néhai P. István, néhai F. Mátyás örököseitől 200 frtért megvette, ebből folyóan ezen ingatlan, mint szerzett vagyon nem szállt vissza P. István atyjára, néhai id. P. Jánosra, illetve ennek jogán többi leszármazóira, vagyis felperesekre, mert az ideigl. tk. szab. 10. §-a szerint leszármazók és végrendelet hiányában, az apa és anya csak azon vagyonra hivatvák öröklésre, a mely tőlük, vagy águktól származott az örökhagyóra és mert a 11. ij-a szerint csak olyan vagyonban örökölhetnek az oldalági rokonok a hitvestárssal szemben, a mely az örökhagyóval közös törzstől származott. Minthogy ezek szerint felperesek a karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanra nézve kereshetőségi joggal nem birnak, őket e részben keresetükkel elutasítani kellett. A karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanra nézve alperes beismerte ugyan, hogy az a vagyon idősb P. János után szállott leszármazóira, névszerint P. Istvánra, ennek halála után egyedüli gyermekére. P. Anna, férjezett K. Györgynére ; azonban a 2-/. alatt csatolt közjegyzői okirattal igazolta, hogy neje, született P. Anna ezen ingatlan felerészét neki ajándékozta s ő az ajándékot elfogadta. Az a körülmény, hogy alperes az ajándékozási okiratot sem a neje, sem Mária gyermekük hagyatékának tárgyalása alkalmával nem érvényesítette, az ajándékozást hatálytalanná nem teszi; mert alperes ugyanakkor erről kifejezetten le nem mondott és mert figyelemmel arra, hogy gyermekeit az ajándékba kapott birtokjutalék tekintetében saját örököseinek is tekintette, ezekkel szemben jogfentartással élni nem tartozott. Ennélfogva felpereseket a karácsondi 235. számú teiekjegyzőkönyvbe felvett ingatlanból az örökhagyó nevén vezetett jutalék íelére nézve keresetükkel elutasítani, ellenben az emiitett birtokjutalék másik felére vonatkozóan az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert e részben P. Anna nem rendelkezett; mert P. Anna után ez a birtokjutalék gyermekeire, K. Amáliára és Mariára szállott, ezek elhalálozása folytán pedig idősb P. János jogán felpereseket, mint oldalági rokonokat illeti; végre, mert alperes felperesek tagadásával szemben azt, hogy néhai P. István ezt az ingatlant terhelten vette át, nem bizonyította. (1890. július 1-én, 17,205. szám.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi számú és keletű ítélete nem felebbezett azon részében, mely szerint a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyben A. I. 2 — 7. sorszám alatt felvett ingatlanokból K. Amália hagyatékához tartozó felerészének felére nézve felperesek oldalági örökösödési jogát megállapította, érintetlenül marad, felperesek által felebbezett egyéb részében pedig helybenhagyatik. Indokok: Helyesen utasította el a másodbiróság felpereseket keresetükkel a karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanra vonatkozólag, mert arra nézve, hogy felperesek, mint néhai P. János gyermekei, az örökhagyó K. Amália után maradt ezen ingatlanra, mint ági vagyonra, oldalági örökösödési jogcímen öröklési igényt érvényesíthessenek, nemcsak azt kellett kimutatniok, hogy az érintett ingatlan örökhagyó K. Amáliára ennek édes anyjáról, K. Györgyné született P. Annáról, erre pedig atyja P. Jánosról, felperesek édes atyja P. János testvéréről szállott, hanem azt is tartoztak bizonyítani, hogy ezen ingatlan a velük közös törzsről, vagyis felperesek nagyatyja és az örökhagyó K. Amália anyai nagyatyjáról, idősb P. Jánosról szállott örökségkép az örökhagyóra; ezt azonban nem'bizonyították, sőt a becsatolt telekjegyzőkönyvi kivonatból kétségtelenül kitűnik, hogy ezen ingatlant örökhagyónak nagyatyja P. István vétel utján szerezte, ezen ingatlan tehát felperesekre ági vagyont nem képez. De helyesen utasíttattak el a másodbiróság által felperesek keresetükkel a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 2 — 7. sorszám alatt felvett ingatlanokból örökhagyó K. Amália hagyatékához tartozó felerésznek felére nézve is; mert a hagyatéki iratoknál eredetben létező s a viszoDválaszhoz másolatban mellékelt közjegyzői okirattal bizonyítva van, hogy örökhagyó, K. Amáliának édes anyja, P. Anna férjezett K. Györgyné az ö'rökségkép édes atyjáról, P. Istvánról reá szállott s a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvben felvett 2/i úrbéri külső telekből őt illető >/4 kültelek felerészét még életében férjének, jelenbeni K. Györgynek oda ajándékozta, ez pedig azt elfogadta, ezen ajándékozás által tehát ezen 1/i külteleknek felerésze alperes hitvestárssal szemben ági minőségét elvesztette és habár P. Anna K. Györgyné hagyatékának tárgyalásakor alperes ezen ajándékba nyert vagyonra nézve gyermekeivel szemben jogát nem érvényesítette s az egész l/i kültelek az egyik gyermek, K. Máriának 1884. évben bekövetkezett halála folytán K. Amáliának adatott át a hagyatéki biróság által, de miután alperes a nejétől ajándékba kapott vagyonról, mint ez a másodbirósági Ítélet indokolásábau kifejtve van, kifejezetten le nem mondott, a P. Annát illető^ l/i külteleknek elajándékozott félrésze sem képez felperesekre nézve oly ági vagyont, melvre nézve a megajándékozott alperessel szemben öröklési igényt formálhatnának. (1891. március 17-én, 1890. évi 9,540. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csöduyitns részben váltókon alapuló követelések alapja n kéretvén, az elhunyt váltóelfogadónak, mint bejegyzett kereskedőnek özvegye mint örököse által tagadott, a váltókon lévő aláírásának valódisága iránti kifogás birói figyelembe nem vétetett ; mert ezen aláírásnak a cégiratoknál lévő hitelesített cégaláírással való bíróilag hivatalból teljesített összebasonlilás alkalmából a valószínűségi? igazoltnak találtatott, hogy ezen aláírás az elfogadótól származik. A szabadkai kir. törvényszék 11890. évi október 28-án, 2",605.): P. Dávid és társainak K. Miksáné elleni csődügyében következő végzést hozott : néh. K. Miksa volt szabadkai bejegyz. kereskedő hagyatékához tartozó bárhol található ingó és HorvátSzlavonországok kivételével a magyar állam területén lévő ingatlan javaira a csőd, minthogy K. Miksa elhalálozása, özv. K. Miksáné örökösi minősége, a csődkérők követeléseinek valódisága a becsatolt okmányokkal igazoltatott s az a körülmény, hogy adós tartozásai annak vagyonát meghaladják, valószínűvé tétetett, minthogy továbbá folyamodók a csődeljárási költségek fedezésére 20,843/1890. számú kérvénynyel 100 frtot letétbe helyeztek, a csődtörvény 84. és 248. §-ai alapján megnyitottnak nyilvánittatik, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. évi december 11-én, 8,424/v. 1890.) : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja s kérvényezőket csődnyitási kérelmükkel elutasítja, stb. Indokok: A csődtörvény 84. és 248. §-a szerint hitelezők kérelmére csődnyitásnak csak kellően igazolt, illetve a 248. §. szerint igazolt követelésre alapított kérelem alapján van helye, de folyamodók az elhalt közadós örököseként idézett panaszlottnak tagadása ellenében azt, hogy a közadós ellen jogos követelésük van, egyáltalán nem igazolták, mert panaszlott a csődnyitási kérvényhez csatolt váltókon lévő elfogadói aláírásoknak jogelődétől származását és a csatolt számlákban felsorolt árúknak jogelőde részéről megrendelését és átvételét határozottan tagadta, ezek az okiratok tehát egymagukban folyamodók követeléseit kellően nem igazolják, más oly adatokat pedig, melyek folyamodók követeléseit támogatnák, ugyanők fel nem hoztak. Ezeknél fogva jelen esetben csődnyitásnak helye nem lévén, folyamodókat csődnyitási kérelmükkel elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. április 22-én, 516/1891. v. sz.): A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú biróság végzése hagyatik helyben, mert a csődnyitás részben váltókon alapuló követelések alapján kéretvén, tekintve, hogy néh. K Miksa bejegyzett kereskedő volt, az özvegynek, mint örökösnek a váltókon lévő aláírás tagadásával szemben, jelen esetben ezeknek az aláírásoknak a cégiratoknál lévő hitelesített cégaláírással bíróilag hivatalból való összehasonlításának a szüksége állott elő, mely összehasonlítás e helyütt foganatosíttatván, a valószínűségig igazoltnak találtatott, hogy a csődkérvény mellett A) B) és E) alatt eredetiben felmutatott váltókon látható elfogadói aláírások néh. K. Miksától származnak. E szerint az aláírásoknak puszta tagadása figyelembe nem vétethetvén, tekintve, hogy a fizetések megszüntetése a G) alatti végrehajtási jegyzőkönyvvel kellően igazoltatott: az elsőfokú biróság a csődtörvény 84., illetve 248. §-ai alapján helyesen rendelte el a csődeljárást, miért is a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú biróság végzése volt helybenhagyandó a fenforgó esetben annyival inkább, mert a csődkérvény alapját képező követelések — egynek kivételével — az időközben megtartott felszámolási tárgyalásnál valódiaknak ismertettek el, minek folytán az a feltevés, mintha a csődnyitás fenn nem álló követelések alapján kéretett volna, önként elesik. X lekötött takarékpénztári betétkönyv névre szóló értékpapírt képez, a melyre a zálogjog a könyv birtokán felül az 1875. XXXVII, t.-c. 303. §-a értelmében csakis a lekötés feloldása, vagy a lekötött jog átruházása utján szerezhető meg. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: (1889. október 21-én 22,899. sz.) Kun László ügyvéd által képviselt Cs. Vince felperesnek Spett Vince ügyvéd által védett V. József alperes ellen 130 frt iránti perében felperesi keresetével elutasítja, egyszersmind alperes viszonkereseti jogát részben megállapítja s kötelezi felperest, hogy a birtokában levő, a pesti hazai első takarékpénztáregyesület által 15.042. f. sz. sorozat F. tökekönyv F. XVI. szám és F. V. betevő jel alatt kiállított, összesen 200 frtnyi betéteit tartalmazó betéti könyvet alperesnek szolgáltassa át. Alperes