A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Hova ne építsük a Curiát?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1891. június 7-én. Melléklet a Jog« 23. számához. Köztörvényi ügyekben. Ha a no férjétől, habár különválva él i-, <lc törvényesen elválasztva nincs, a törvényes házasság tartama alatt ingó hozományának kiadatását követelni nincsen jogosítva. A faeseti kir. járásbíróság (1890. március 27-én, 836. sz.): R. D. felperesnek P. Nicolae alperes ellen női hozomány vaay 180 frt értékének kiadása iránti perében következőleg ítélt: Alperes köteles a 2 ökröt vagy ennek 120 frt egyenértékét, 1 darab koca disznót 4 malaccal, vagy ennek 20 frt egyenértékét és 40 forint készpénzt felperesnek megfizetni, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, stb. Indokok: Igaz ugyan, hogy a hozomány a házasság fennállása alatt nem követelhető, azonban jelenleg oly tárgyak követeltetnek, melyek a különben vagyontalan felperes élete fentartására elkerülhetetlenül szükségesek, melyek nélkül magát fentartani képes nem lenne, miért is tekintve, hogy alperes a tárgyalás rendén maga beismerte, hogy a kereseti tárgyak, illetve pénz, felperes által házához vitettek és hogy azokat még mindig magánál tartja, öt ezeknek kiadására annyival is inkább kötelezni kellett, nehogy teljes vagyontalansága folytán a kereseti tárgyak alperes által hűtlenül kezeltetvén, felperes károsodjék, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. ovi december hó 2-án, 17,ölő. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, azonban az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely szerint a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek, helybenhagyja, stb. Indokok: Felperes keresetében ingó hozományának esetleg értékének kiadatását veszi alperes férje irányában követelésbe. Minthogy azonban felperes alperestől, habár különválva él is, de törvényesen elválasztva nincs és minthogy a törvényes házasság tartama alatt a nő ingó hozományának kiadatását követelni nincsen jogosítva, annál fogva az elsőbiróság Ítélete a per főtárgyára nézve megváltoztatandó s felperes keresetével elutasitaudó volt. A m. kir. Curia (1891. május 12-én, 887/1891. p.): A kir. ítélő táblának ítélete indokolása alapján annyival is inkább helybenhagyatik, mert a női hozománynak a válóper alatti biztosítása, a melyet felperes felebbezése szerint elérni kíván, a törvényszerű bizonvlatok fen forgása esetében is más ügy útra tartozik. A háza>s:i!íi kötelék fönnállása nem áll útjában annak, hogy bármelyik házastárs a saját vagyonát a másiktól követelhesse. A gyulafehérvári kir. törvényszék (1889. december 30-án, 5,428. sz.): Muntyán János ügyvéd által képviselt D. Anna. felperesnek Télyi György ügyvéd által védett D. János alperes ellen tulajdonjog elismerése iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek a gyulafehérvári 1,273. sz. tjkvben Af 1. r. és 4,814. hr. sz. a. foglalt ingatlan lji része iránti tulajdonjogát elismerje s az egész ingatlant alperessel közös birtokba és használatba bocsássa. A perköltségeket kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Alperes beismervén, hogy a per tárgya ingatlant felperesnővel közösen szerezték vásár utján s hogy annak fele részére nézve felperesnő közös tulajdonostársul kebeleztetett be a gyulafehérvári 1,263. sz. tjkvben, enuélfogva íelperesnőnek a követelt ingatlanra nézve a szerzés címe és módja bizonyítva van s így ő jogszerű tulajdonosnak tartandó, miből a ptk. 441. §-ánál fogva következik, hogy a kereseti ingatlan jogszerű birtoka is őt illeti, melynek a hasznával a ptk. 354. ij-a szerint szabadon rendelkezhetik s ezek alapján alperest elmarasztalni kellett. Azonban tekintve, hogy peres felek beismerésük szerint házastársak s felperesnő mivel sem igazolta, hogy a kereseti ingatlan hasznától keresete folyamatba tétele előtt alperest kifejezetten eltiltotta volna, ennélfogva az oszt. polg. tkv. 1,238. §-a értelmében alperes mellett azon jogvélelem szól, hogy neje a kereseti ingatlan kezelését reábízta s ép ezért alperest konok perlekedőnek sem lehetvén tartani, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni kellett stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1890. április 2 án 2,639. sz.j az első bíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Peres felek részéről a perben tett nyilatkozatok szerint közöttük a házassági kötelék ugy a pert megelőzőleg, mint annak folyama alatt fennállott. Tekintettel erre, miután a ptk. 1,238. §-ában foglalt vélelem szerint alperest, mint férjet, a nő külön vagyonára nézve is az igazgatás megilleti, annyival inkább az osztatlan közös vagyont képező per tárgyának igazgatása, tehát kezelése is ; ezért nem szenvedhet kétséget, hogy a per tárgyát képező ingatlan jutalék, mint közös vagyon, elkülönített önálló birtokba adására irányozott kereseti kérelemmel kevésbé teljesíthető, mert felperes nem állította, hogy a kérdéses ingatlan együttes szerzése alkalmával saját jutalékának kezelését magának fentartotta volna és a perben egyáltalában nem is hozott fel oly adatokat, melyekből megállapítani lehetne, hogy alperes, mint férj, az együtt lakás esetében is elzárta volna felperest a kérdésben forgó ingatlan közös használatától. Ezeknél fogva s mert a felhozottak után az eskü bizonyíték arra nézve, hogy alperes felperest a használattól eltiltotta volna, alkalmazást nem nyerhet, mert továbbá felperes tulajdonjoga kétségbe sem vonatott, felperest keresetével, mint helytelennel, feltétlenül elutasítani kellett stb. A ni. kir. Curia (1891. április 29-én 6,283. sz.): A kir. itélő táblának Ítélete megváltoztattatik és az első bíróságnak ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért is, mert a házassági kötelék fennállása nem áll útjában annak, hogy bármelyik házastárs a saját vagyonát a másiktól követelhesse és mert a jelenlegi kereset eléggé igazolja, hogy felperes mint feleség a saját vagyonát férje által kezeltetni nem kívánja stb. A vagyoneredetének befolyása a törvényes öröklés rendjére. (Id. törv. szab. 11. §.) Az egri kir. törvényszék: A Karácsondon 1887. évi szeptember ll-én elhalt K. Amália hagyatékához tartozó, a karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvben 237. h. r. szám alatt és a karácsondi 237. számú telekjegyzőkönyvben A) I. 2 — 7. sorszám alatt foglalt ingatlanokból illető jutalékra a tulajdonjogot felperesek javára a törvényes oldalági örökösödés címén megállapítja s felpereseket az ingatlan átadása iránti kérelmükkel az örökösödési eljárásra utasítja. Indokok: Felperesek keresetükben előadják, hogy Karácsondon 1887. szeptember ll-én kiskorúságában elhalt K. Amáliának hagyatékához tartozó s a karácsondi 430. és 235. számú telekjegyzökönyvekben felvett ingatlanok nevezett örökhagyóra annak édes anyja, néhai P. Anna, férjezett K. Györgynéről szállottak, ki is azokat édes atyja, uéhai P. Istvántól örökölte. Minthogy pedig felperesek P. Istvánnak, kitől a kérdéses ingatlan vagyon származott, 3. szám alatt csatolt családi értesítő szerint oldalági rokonai s miután K. Amália örökhagyónak leszármazó örökösei nincsenek, • a hagyatékot képező ingatlan pedig anyai ágról származott vagyont képez, kérik a hagyatéki ingatlanra nézve az oldalági örökösödési joguk megállapítását. A beszerzett hagyatéki iratok, ugy a 4. és 5. szám alatt csatolt telekkönyvekkel igazolva van, hogy a karácsondi 430. és 235. számú telekjegyzőkönyvekben felvett s K. Amália hagyatékát képező ingatlanok P. István tulajdonát képezték s erről örökösödési jogcímen szállottak P. Anna, férjezett K. Györgynére, ki örökhagyó K. Amália édesanyja volt s ennek halála után, szintén örökösödési jogcímen szállottak néhai K. Amáliára : ennélfogva kétségtelen, hogy a kereset tárgyát képező hagyatéki ingatlanok anyai ágról szállottak K. Amália örökhagyóra. Az id. törv. szabályok Í0. §-a szerint leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely tőlük vagy ágokról szállott az örökhagyóra; a 11. §. szerint pedig ha az apa vagy anya, vagy egyik sem élne, az apát az apa, az anyát az anyai ágon leszármazó oldalrokonok képviselik; ehhez képest, miután felperesek a 3. szám alatti családi értesítő szerint P. Anna K. Györgynének oldalági rokonai s miután P. Anna elhalt, az öröklési jog néhai K. Amália hagyatékában őket illeti; ennélfogva utóbb nevezett örökhagyó hagyatékára nézve felperesek javára a törvényes oldalági örökösödést elvileg kimondani s minthogy a hagyatéki ingatlan a becsatolt telekkönyvi kivonatok szerint örökhagyó javára még bejegyezve nincsen, annak átadását a hagyatéki eljárásra fenhagyni kellett. Nem vehette a kir. törvényszék figyelembe alperes előadását, hogy a hagyatéki ingatlanok teherrel szállottak néhai P. Istvánra, így azok szerzeményi vagyont képeznek. Nem vehette pedig azért, mert a hagyatéki ingatlanok már örökhagyó néhai K. Amáliára örökség utján szállottak anyja néhai P. Anna K. Györgynéről, ki azokat szintén örökölte s igy, ha a nagyatyai vagyon szerzeményi volt is, az az abban öröklő unokára nézve többé már nem szerzeményi, hanem öröklött vagyont képez. De nem vehette figyelembe a kir. törvényszék alperesnek az A. alatt csatolt ajándékozási okiratra alapított kifogását sem, mert jóllehet a most hivatkozott ajándékozási okirat még 1875. évi október 12-én keletkezett, mégis azt alperes a neje, néhai K. Györgyné született P. Anna hagyatéka tárgyalásakor nem érvényesítette s igy neje néhai P. Anna egész hagyatéka, tekintet nélkül a hivatkozott ajándékozásra, 1886. évi február 26-án 1,158. szám alatti végzéssel átadatott gyermekei K. Amália és Máriának, majd utóbb K. Máriának 1880. évi május hó 8-án bekövetkezett halálával ennek hagyatéka is a 2,346/86. számú végzés következtében K. Amáliának adatott át. Ama előadása alperesnek, hogy a mennyiben a hagyatéki vagyonok az ö birtokában találtattak s igy ez által az A alattiban tett ajándékozás is foganatba ment,