A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Hova ne építsük a Curiát?

A JOG. 183 mondott beszédet, hangsúlyozván a jelen voltak lelkes éljenzései között, hogy a magyar ügyészi intézményt, a mely páratlan tiszteletet és elismerést vivott ki, nem a törvényhozás, nem is pedáns szabályok alkották meg, hanem megalkotta Kozma Sándor az ö alkotó, teremtő geniusával. S ugyanez a teremtő erejű férfi, mint vezető és főnök maga volt a megtestesült szeretet és jóindulat minden ügyésze és alügyésze iránt. Ha nobilis ma az ügyészi kar, azért az, mert Kozma Sándor lelkét tükrözi vissza. Harminc ügyészség az új szervezés folytán nem tartozik többé Kozma Sándor vezetése alá, de a hány ügyész csak van e harminc ügyészségnél, az mind továbbra is olyan ragaszkodó hive marad Kozma Sándornak, mint volt eddig. Végül a szónok átnyújtotta a búcsúzó ügyészek emlékajándékát, egy gyönyörű ezüst tintatartót, Pallas Athéné szobrával s egyéb Íróasztal-szerelvényt. Kozma Sándor mély meghatottsággal köszönte meg régi kedves ügyészeinek, szeretett jó barátainak igaz ragaszkodását. Ő olyan szerencsés vezér — úgymond — a kihez az alatta küzdött katonák sereglenek, hogy keblére tűzzék a minden egyéb kitüntetésnél többet érő érdemjelet ; szeretetük, ragaszkodásuk és bizalmuk jelét. Neki nagyon íáj elválni azoktól, a kik őt annyira értették és szerették, de vigasztalja annak tudata, hogy a haza igazságügyi reformja érdekében történt az új szervezés, a megválás. Végül a főügyész minden jelenvolttal kezet szorított. A Hungária-szálló kistermében ugyanaz nap este az ügyészi kar Kozma Sándor tiszteletére banquetet rendezett. Az ünnepelten kívül ott voltak : Kállay Zoltán, Szabolcsmegye főispánja, Seyffert Ede és Székely cuviai bírák s számosan az ügyészi karból, az ország minden részéből. Az első pohárköszöntöt Popovics Aurél újvidéki kir. ügyész mondotta s lelkes szavakban méltatta Kozma Sándor érdemeit s az ünnepeltre, mint a modern magyar ügyészség megteremtőjére, emelte poharát. Ezután Kozma Sándor szólott. Tetszésnyilvánulásokkal gyakran megszakított beszéde elején visszapillantást vetett a közelmúltra, az ügyészi intézmény és az ügyészi kar keletkezésére, fejlődésére. Utalt arra, hogy a mikor állását elfoglalta, két körrendeletet adott ki. Mind a kettőt ugy a jó barátok, mint a titkos ellenségek, fejcsóválással fogadták. Ez a két körlevél az volt, a melyben ő a z ügyé s zségnek a humanismust és a liberális eljárást ajánlott a. Erre a fejcsóválók azt mondták, hogy az ügyésznek más köteles ségei vannak, mint humánusnak és liberálisnak lenni. E körleveleket s az azután adott tanácsokat ma sem szégyenli, mert lelke mélyén meg van győződve, hogy a magyar közérzület sem a kérlelhetlen francia procureurt, sem a pedáns német Staatsanwaltot nem acceptálta volna s nem jelölte volna őket ugy a társadalmi, mint a jogi életben arra a díszes állásra, a melyet megadott a magyar ügyésznek, a ki pedig a humanismus és a liberalismus elvei Szerint fogja fel és teljesiti hivatását. » Ügyészi körben szokatlan tanácscsal búcsúzom önöktől, uraim, fejezé be szavait a kir. főügyész s figyelmükbe ajánlom a magyar nemzeti geniust, a melyről vannak, a kik állítják, hogy nem létezik, de én tudom, hogy van, mert ott látjuk mindenütt, közéletünk minden nyilvánulásaiban. Ne utánozzák a külföldet, de magyarok, mindvégig magyarok maradjanak s bár ez alkalommal eltávoznak is a központból, tartsa össze önöket az, a mi az ügyészi kart bent erőssé, künt pedig tiszteltté tette : a testvéri szeretet. (Hosszantartó lelkesült éljenzés.) Fittler Dezső, székesfehérvári kir. ügyész Kállay Zoltán főispánra emelte poharát. Utána Kozma Sándor köszöntötte Kállay főispánt az ügyészek körében. Kozma Andor iró, a főügyész fia, Szilágyi Dezső igazságügyminisztert köszöntötte fel. Az ügyészi karban — úgymond — a válás okozta fájdalom elenyésző csekély ahhoz a sok jóhoz képest, a melyet Szilágyi Dezső adott az igazságszolgáltatásnak, mikor a királyi táblákat decentralisálta. Kállay Zoltán főispán egész Szabolcs vármegye közönségének érzületét tolmácsolja akkor, a mikor Kozma Sándort, a mindenkitől szeretett főügyészt élteti. K r a m o 1 i n Viktor azt tartja, hogy a magyar ügyészségnek 1872. év óta e két szó volt programmja : Kozma Sándor. E név hazafiságot, tudományos képzettséget, lankadatlan tevékenységet jelent. A pozsonyi ügyész után Kozma Sándor főügyész Cserna Vince debreceni, Párvi kassai és Selley szegedi kartársait éltette. A banquet kezdetén számos táviratot olvastak fel, a melyekben ismerősök, jó barátok, tisztelők küldik üdvözletüket az ünnepelt főügyésznek. Hova ne építsük ti Curiát i A m. kir. Curia és kir. tábla részére a fővárosban emelendő épület tárgyában a budapesti ügyvédi kamara dr. Nagy Dezső kamarai titkár által felterjesztést szerkesztetett, mely az igazságügyministerhez lesz felküldendő. Az ügy nagy fontosságánál fogva közöljük azt egészben : Nagyméltóságú Minister Úr! A kir. itélő táblák szervezetéről szóló 1890. évi XXV. t.-c. életbeléptetésével hazai felső bíróságaink organisatiója legalább a külső kereteket illetőleg előre láthatólag jó időre meg van állapítva. E reorganisatio folytán a budapesti kir. itélő tábla is új alakot nyert, területi hatáskörében, személyzetében megkisebbedett, szóval az az ideiglenes állapot, mely a régi budapesti kir. tábla felett lebegett, megszűnt. Hazánk legfőbb bírósága a m. kir. Curia mai szervezetén legalább a területi hatáskör és személyzet tekintetében változás aligha lesz a végleges birói szervezet kiépítésénél. Ezen tény elhárította azt a némileg alaposan tehető kifogást, a melyet eddigelé fel lehetett hozni az ellen, hogy a fővárosban levő ezen két felső bíróság részére egy az igazságszolgáltatás és a kor igényeinek megfelelő díszes épület emeltessék. S midőn ez az akadály megszűnt létezni, annál követelőbben lépnek fel az okok, melyek a felső bírósági palota felépítését immár elodázhatatlanná teszik. Hazánk legfőbb bírósága és legnagyobb főtörvényszéke, mint Excellentiád előtt is nagyon jól tudva van, oly elavult, dísztelen épületben van elhelyezve, a mely nemcsak hogy az igazságszolgáltatásnak nem válik díszére, hanem a közegészségügyi követelményeknek sem felel meg. Helyiségei szűkek, sötétek : nyáron fullasztó meleg uralkodik bennük, mig télen a déli órákban is gyertyalánggal kénytelenek a felső igazságszolgáltatás napszámosai a hiányzó napsugarat pótolni, hogy a periratokat olvashassák, a mi a mai Írásbeli eljárás mellett elég nagy baj. Talán mondanunk sem kell, hogy e szegényes helyiségek a behozandó szóbeli eljárás mellett a legszükségesebb követelményeknek még kevésbé felelnének meg, de sőt miután vannak olyan »termek«, melyekbe az itélő tanács tagjain kivül több ember be nem fér, a meglevő épület abban a pillanatban azonnal absolute hasznavehetetlenné válnék. Ily körülmények közt örömmel értesültünk Nagyméltóságod köztudomásúvá vált abbeli szándékáról, hogy e tarthatatlan állapotoknak véget vetni és e két felső bíróság számára megfelelő díszes épület emelését tervezi. Óhajtjuk, hogy e terv mielőbb megvalósuljon s engedje meg Nagyméltóságod, hogy ez alkalomból oly körülményekre hívjuk fel nagybecsű figyelmét, a melyeknek tekintetbe vételét ezen több évtizedekre szóló fontos mű létesítésénél elkerülhetetlennek tartjuk. Óhajtjuk, hogy a főtörvényszéki palota a m. kir. Curia otthona a meghonosítandó szóbeli eljárás igényeinek megfelelően construáltassék és helyeztessék el. E végből szükségesnek látjuk, hogy az a pesti oldalon lehetőleg a főváros központjában építtessék. A szóbeliség és nyilvánosság megköveteli, hogy a jogkereső közönség a bíróságot a lehető legközelebb találja és hogyha a bíróságnál személyesen kell megjelennie, ne legyen kénytelen olyan utat megtenni, mely helyben is fél, vagy épen egy egész napjába kerülne. Az igazságszolgáltatás, mint állami intézmény az állampolgárok kedveért van, s ha áll az az általánosan elismert princípium, hogy az igazságszolgáltatást, a bírót minél közelebb kell hozni az állampolgárokhoz, a jogkereső közönséghez, úgy itt sem szabad azt mellőzni. Culturális fejlődésünk naponként közelebb visz a nyugot európai civilisatio színvonalához, a melynek pedig egyik legfőbb életbölcsesége épen abban rejlik, hogy mindenki igyekezzék idejét a lehető legjobban és leggyümölcsözőbben értékesíteni. Innen van az, hogy csaknem valamennyi nyugot európai nagyvárosban az összes bíróságok lehetőleg a központban vagy a főforgalmi vonalon fekvő központi épületben helyeztetnek el. Nálunk ezen princípiumnak megvalósítását egészen a legújabb időkig sajnosán kellett nélkülöznünk, bíróságaink a főváros legkülönbözőbb és félreeső helyein annyira szét voltak szórva, hogy arra példát sehol másutt nem találtunk. Örvendetes irányváltoztatás állott be akkor, midőn az e. f. törvényszékek és egyes bíróságok nagyobb része egy e célra emelt törvénykezési épületben helyeztettek el s különös megelégedésére szolgált a jogkereső közönségnek az, midőn a budapesti e. f. törvényszék büntetőosztálya, mely a polgárok személyes megjelenését leginkább igényli, a félreeső budai várból a pesti oldalra hozatott át. Ebben egy egészséges gondolat megvalósulását és egy helyesebb irány életre kelését láttuk s megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy a még megvalósítandó igazságügyi építkezéseknél a régi állapotokhoz nem lesz többé visszatérés. Nem csekély megütközést keltett azonban, midőn több oldalról azt a tervet hallottuk felmerülni, a mely szerint a kir. itélő tábla és a m. kir. Curia épülete a budai várban szándékoltatnék felépíttetni. Tehát a főváros ez idők szerint legnehezebben hozzáférhető részében; a hova közvetlen közlekedés absolute nem létezik, s ninesen reá kilátás, hogy egyhamar létesíttessék, a hova ha a jogkereső közönség el akar jutni, kétszer, de sőt háromszor is kell a közlekedési eszközt változtatni, a mi mind megannyi időpazarlással jár, a hol semmi üzleti élet nincsen, a hová tehát az utat minden egyes polgár csupán a célból kénytelen megtenni, hogy ezen főbb bíróságoknál levő egy dolgát elvégezze. Mindehhez járúl az, hogy a szóbeliség mellett a jogkereső felek és tanúk személyes megjelenése a felsőbb bíróságoknál is sok esetben elkerülhetetlenné válik, a hol egy esetleg több tárgyalást be kell várni, mig az illetőkre kerül a sor s ha a főtörvényszéki épület félreesik, a napnak legnagyobb részét csupán várással, tétlenül lesznek kénytelenek eltölteni, a nélkül, hogy a várakozási időt alkalmas módon kihasználhatnák, hogy az alatt bármely más közelben teljesíthető dolgot végezhetnének. Hogy ez nemzetgazdaságilag szerfelett káros hatású lenne, azt felesleges bővebben hangsúlyoznuuk. Ez a mai korban, a világvárosi fejlődésnek indult fővárosban valóságos anakronizmus lenne. A főbb bíróságok épülete nem arra való, hogy egy kihalt, csendes városrésznek egyik utcáját díszítve, vagy hogy ott egy építészeti perspectivához staffage-ul szolgáljon, e palotának gyakorlati céljai vannak, ezeknek kell, hogy megfeleljen az. Ehhez az épülethez nem egy városrész, hanem az egész főváros, de sőt több, az egész ország igazságszolgáltatásának érdekei csatolvák, a melyek pedig egy városrész particuláris, nagyon is szűk körre szorítkozó díszítési igényeinek fel nem áldozhatok. Ezt tenni nem szabad s ily felfogás ellen a leghatározottabbau kellene tiltakoznunk. Ellene szól egy ily tervnek az igazságszolgáltatás nyilvánosságának érdeke is. Annak, hogy Rómában a központi főtéren, a fórumon tartották a bírósági tárgyalásokat, meg volt a maga igazságszolgáltatási jelentősége. A szabad és erőteljes intézmények ezen őshazájában különös gondot fordítottak arra, hogy a tárgyalások necsak nyilvánosoknak declaráltassanak, hogy necsak színleges, hanem valóságos nyilvánosság legyen az. így értjük s így óhajtjuk mi is a nyilvánosságot felső bíróságainknál is, a mit épen nem érnénk el, ha azok a főváros egyik nehezen hozzáférhető részében helyeztetnének el, a hová még az is áldozatok árán jutna el, a kinek okvetlenül meg kell jelennie. Ha a nyilvánosság mint intézmény az igazságszolgáltatás 'egyik legfőbb garanciája, úgy annak minél tökéletesebb megvalósítására töre-