A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Azon kérdésre, vajjon jogosítva van-e a róm. kath. hitvalláson maradt nő, kinek férje újból megnősült, volt férje nevét továbbra is viselni?

A J O Gr. Cikkíró ur azzal kezdi a polémiát, hogy a pozsonyi városi árvaszék néhai Saumvald János Györgynek állampolgárságát igenis szorgosan kutatta és ezen szorgos kutatás után annak osztrák állampolgárságát megállapította; mert úgymond, néhai Saumvald György János pozsonyi volt lakos ugy a beérkezett haláleseti felvétel szerint, valamint özvegyének jegyzőkönyvi vallomása és az ugyanattól beszerzett honlevél szerint osztrák állampolgár volt. Lássuk most már ezen háromrendü bizonyítékot közelebbről. Ki veszi fel Pozsonyban a haláleseti felvételeket ? Rendesen egy dijnok vagy a legfiatalabb írnokok egyike, hiszen a nyomtatott minták kitöltése semmi rendkívüli képzettséget nem igényel. Ezen egyének még hallomásról sem ismerik az 1879. évi L. t.-eikket, azért, midőn a haláleseti felvételben az illetőségi rovat kitöltendő, az örökhagyónak honlevelét vagy vándorkönyvét elkívánják és az illetőségi községet azokból kiírják, ha mindjárt 50 évesek és már régesrégen érvénytelenek volnának is ezen okmáuyok. Ilyen az első, a törvényekben teljesen járatlan hatósági közegek által szolgáltatott bizonyíték. A második bizonyítéknak felhozza cikkíró ur az özvegynek jegyzőkönyvi vallomását. Feltéve, de meg nem engedve, hogy özv. Saumvaldné 1882. évben jegyzőkönyvi kihallgatásakor azon véleményének adott volna kifejezést, hogy ö elhalt férjét osztrák állampolgárnak gondolja, elégséges volt-e már ezen véleményt valóságos ténynek elismerni, szabad volt-e a kiskorú árvák érdekében abban megnyugodni, a mit a törvényekben teljesen járatlan anyjuk előadott? Végre a harmadik bizonyíték néh. Saumvald János György honlevele, 18o7. évben volt kiállítva, midőn Pozsonyba bevándorolt, mely honlevél azonban már régen érvénytelen volt. Hogy a pozsonyi városi árvaszék néhai Saumvald János György állampolgárságának és illetőségének megállapításánál igenis könnyelműen járt el és mulasztásokat elkövetett, azt legfényesebben igazolja a nm. m. kir. belügyminisztériumnak 5,221/91. számú rendelete, melylyel a kiskorú Saumvald gyermekeket atyjuk, néh. Saumvald György jogán magyar állampolgároknak elismerte és azok illetőségi közegeiül Pozsony sz. kir. várost kijelölte. Ezen tekintetben tehát hiába mentegeti cikkíró ur a városi árvaszéket. Menjünk tovább. A cikkíró ur azt hozza fel, hogy özv. Saumvald Katalin osztrák állampolgárságát nemcsak hogy kifejezetten fentartotta, hanem azt még kétséget kizáró módon megerősítette az által, hogy mint addig, ugy továbbra is — halála napjáig — Bécsben állandó lakást tartott, gyermekét ott neveltette és ugyanott adót fizetett. Bocsánatot kérek, cikkíró ur, rosszul lett informálva, mert a mit fentiekkel állit, az merő igaztalanság! Néhai Saumvald Györgynek Pozsonyban 1882. évben bekövetkezett haláláról lévén a szó, azt tetszik állítani, hogy mint addig — tehát 18ö2. évig — ugy továbbra is az özvegy Bécsben állandó lakást tartott; elhitetni akarja tehát olvasóival azt, hogy Saumvald, szül. Block Katalin első férjével, néh. Saumvald János György gyei 1868. aug. 24-én Pozsonyban kötött házassága óta Pozsonyban 1889. szept. 2-án bekövetkezett haláláig Bécsben állandó lakást tartott és ott adót is fizetett. Ugyau tessék, hiteles az adóügyi osztálynál évről-évre beadott házbérjövedelmi vallomásokkel beigazolni, mely bécsi házakban tartott magának néhai Saumvald Katalin állandó lakást 1868 — 1889. években! Tessék adókönyvecskékkel vagy más módon bebizonyítani, hogy néhai Saumvald Katalin 1868 —1888-iki években Bécsben adót fizetett és milyen adót! Valamit csak állítani nagyon könnyű, de én követelem állításainak beigazolását is. Az sem igaz, hogy néh. Saumvald György bordélytulajdonos volt, mert a bordélyüzleti engedély néh. Saumvald Katalinnak volt megadva és a pozsonyi 3,279. tjkben foglalt terézvárosi 19. számú ház — a melyben ezen bordélyüzlet gyakoroltatott — szinte egészben néh. Saumvald Katalin nevére volt és most is van telekkönyvezve; néh. Saumvald György pedig előbb a magyar királyhoz címzett vendégfogadóban, utóbb pétiig a vaspálya indóházán, mint pincér kereste kenyerét maga és gyermekei számára. Az sem igaz, hogy néh. Saumvald Katalin gyermekeit Bécsben állandóan neveltette. A valódi tényállás a következő: Fanger Ábrahám már 1887. év vége felé megismerkedett néh. özv. Saumvald Katalinnal; utóbbinak már nagyobb gyermekei hallani sem akarták, hogy anyjuk zsidó férjhez menjen: nehogy gyermekei tehát otthon valami kellemetlen fellépéseket provocáljanak és anyjukat terve kivitelében akadályozzák, ez utóbbi gyermekeit bécsi intézetekben elhelyezte. Ha Fanger Ábrahám és özv. Saumvald Katalin Bécsben polgári házasságra lépni akartak, ugy kénytelenek voltak ezt megelőzőleg ott rendes lakást felfogadni, de hogy özv. Saumvald Katalinnak sohasem volt komoly szándéka Bécsben állandóan megmaradni, azt legjobban igazolja ama körülmény, hogy a polgári házasság megkötése után ismét Pozsonyba visszatért és itt pár hónap múlva meg is halt. Azt is megengedem, hogy Fanger Ábrahám az 1888. évben kibérelt bécsi lakást özv. Saumvald Katalin haláláig és még egyideig azontúl is bérben tartotta, mert arra annyiban volt szüksége, minthogy marhakereskedésscl foglalkozván, minden hétben két-három napig kénytelen volt Bécsben tartózkodni, hogy a pozsonyi marhavásáron vett marhákat a bécsi piacon ismét eladhassa ; de cz még sem változtathat semmit azon valóságos tényen, hogy Saumvald Katalin komoly iltmaradási szándékkal Pozsonyban lakott és pedig folytonosan, sőt mi több, a bordélyüzlet engedélyét egy órányi időre sem tette vissza, hanem azt haláláig megtartotta. Ha néh. Saumvald Katalin a pozsonyi rendőri kapitánynál 1888. évben jelentkezett volna, hogy Bécsbe megy állandóan lakni, vagy ha a pozsonyi rendőrség csak azt vette volna észre, hogy üzletétől hosszabb ideig távol marad, hiszen akkor a türelmi bárcát azonnal elvonták volna neki; hogy pedig ez nem történt, megint csak bizonyság arra, miszerint néh. Saumvald Katalin még azon rövid idő alatt is — a melyben mint bécsi lakosnő szerepelt — Pozsonyban számos napokat töltött és itteni üzletét felügyelte. Ezek ama nagyfontosságú előzmények, a melyeknek alapján dr. Protics János ügyvéd ur a hivatkozott 5,221/91. sz. belügyminiszteri rendelet ellenére eldisputálni akarná a kiskorú Saumvald-féle árváknak apjuk jogán szerzett magyar állampolgárságát. Az sem igaz, hogy 1890. jul. 19-éu egyrészt Fanger Ábrahám, másrészt Saumvald-féle árvák ügygondnoka és köztem létrejött osztályos egyezség megkötésénél Wellisch Gusztáv gyám jelen volt és ezen egyezséget szinte elfogadta. Az sem igaz, hogy Wellisch Gusztáv neje a szünidők alatt a nála levő kiskorú gyermekeket a bordélyházba vitte, mert azok a bordélyüzleti helyiség küszöbét át sem lépték. Áz sem igaz, hogy Wellisch Gusztáv az ö nejének ilyen ballépését elismerte volna jegyzőkönyvileg és ugyanakkor még azt is előadta volna, hogy ő 4,500 frtnak kifizetését Fanger Ábrahám részére soha nem ellenezte és nem is ellenzi és ha az általam szorgalmazott fegyelmi vizsgálat elrendeltetik és foganatosittatik, akkor egészen ellenkező tények fognak bebizonyulni. Végre az sem igaz, hogy Wellisch Gusztáv bordélyházat vett volna, mert midőn ő a terézvárosi 278. számú házat megvette, ott még bordélytelep nem volt, csak hónapok múlva szemelte ki a rendőrkapitány ezen házat bordélytelepnek. Hogy Wellisch Gusztáv szellemileg és jellemileg gyenge, sőt együgyű ember volna, azt maga dr. Protics János ügyvéd ur sem hiszi, hiszen ő maga már évek során át rendes vendége szokott lenni és fel nem tehető, hogy cikkíró ur a gyenge jellemű vendéglősöket protegálná. Dr. Protics János ügyvéd ur többet tud, hogysem szabad volna tudnia. () azt is tudja, hogy Wellisch Gusztáv a bécsi gyámhatóság által a pozsonyi vár. árvaszék határozott ellenzése dacára lett gyámnak elrendelve. En ezen határozott ellenzést sehol sem olvastam ki az iratokból! Honnan tudja tehát ezen ellenzést ? Ugy látszik, hogy igen barátságos viszonyban áll a vár. árvaszékkel, ha ez utóbbi azt is megengedi neki, hogy tetszése szerint a színfalak mögé is vethet pillantást , utóvégre az árvaszéknek súgója volt ? A Saumvald-féle hagyatéki eljárás története két időszakaszra osztandó, t. i. az 1891. február 3-ika előttire és az ezen nap utánira. A mik 1891. február 3-ika előtti időben történtek, azokért én a pozsonyi városi árvaszéket nem is vontam felelősségre, én csak per' tangentem felhoztam, hogy már korábban is ejtettek hibák, melyek minél tovább, annál terebélyesebbre szétágaztak, mig utóvégre oly sötét árnyékot vetettek, hogy az ezen árnyék alatt álló Saumvald-féle árvák már nem is voltak felismerhetők, miféle honfiak, magyarok-e avagy osztrákok ? Hogy dr. Protics János ügyvéd ur ilyen viszonyok között a Saumvald családot osztrák honosságúnak declarálta, azt én neki első cikkemben sehol sem vettem rossz néven, ellenkezőleg beismertem, hogy én magam is osztottam az ő nézetét és ezen tévedésben megkötöttem vele ama többször emiitett osztályos egyezséget. Ezen időben mindnyájan még sötétségben tapogattunk és ha egyik-másik véletlenségből meglöketett, nem történt rossz szándékból, azért kár is volt magát mellbe verni cikkíró urnák és fclkiáltozni, hogy ő a hagyaték tárgyalásakor nem szerepelt mint bűnsegéd, hiszen ezt róla senki sem állította. Azonban egészen más stádiumba lépett az ügy, midőn a nagymélt. m. kir. belügyi minisztérium 1891. február 3-áa az öszszes szereplőknek világosságot terjesztő fáklyát gyújtott és a Saumvald-féle árvákat, apjuk jogán, magyar honpolgároknak declarálta. Azon percben, a midőn a pozsonyi vár. árvaszék a Saumvald család magyar honosságáról hivatalosan értesíttetett, feneketlen vízbe merültek az összes előbbi osztrák címer alatt létrehozott megállapodások és ha az összes érdekeltek bármily nagyon is hangoztatták volna, hogy dacára annak, miszerint időközben kiderült, hogy a Saumvald család tévesen tekintetett osztrák illetőségűnek, mégis az előbbeni megállapodásokat továbbra is érvényükben fentartani akarják, még akkor is a pozsonyi vár. árvaszék hivatásánál fogva köteles lett volna hivatalból kimondani, hogy miután egy magyar honosnak a magyar korona területén előtalált hagyatéka fölött és magyar honosságú kiskorú árvák mint törvényes örökösökkel szemben az örökösödési igények a magyar örökösödési jog szerint elbirálandók, az összes előbbeni megállapodások hatálytalanoknak, érvényteleneknek nyilváníttatnak és a hagyatéki tárgyalásnak újbóli felvétele elrendeltetik. Annál inkább köteles