A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Azon kérdésre, vajjon jogosítva van-e a róm. kath. hitvalláson maradt nő, kinek férje újból megnősült, volt férje nevét továbbra is viselni?

180 A JOG. E strict jogi felfogás tán ellenkezik a jó erkölcsökkel, ellenkezik tán társadalmi érdekekkel, de ezzel a szigorú jog nem számol, csak következtetés maradjon, mert summum jus, summa injuria. De felteszem azt, hogy X. ur e kérdést hazai viszonyainkra való vonatkozással intézte hozzánk és ekkor nem a szoros jogelv, hanem a felekezetiség álláspontjából kell kiindulni. Csak a kanonjog, mint Magyarországban érvényben levő törvény a római katholikusokra kimondja azt, hogy a házassági kötelék vagy eredeti érvénytelenség vagy halál folytán bomlik fel, egyéb kötelékfelbontási esetet nem ismer. A római katholikusoknál az elválás nem azonosítható az elválással, mert az elválasztott házasfél ezentúl is házassági kötelékben maradt. Ellenben zsidóknál az elválás azonosítandó a kötelék teljes megszűntével és így amott a nö per consequentiam juris továbbra is a férje nevét, polgári állását és rangját viseli, a mig emitt teljesen elveszti. Amott tehát az elvált nö még mindig A.-né marad, mig emitt a nö csak születési nevével élhet. Máskép alakul azonban a dolog, ha az elvált nőnek gyermekei vannak és a férj a közös gyermekek ápolását és nevelését, söt teljes gondozását kizárólag egyezségileg az elvált nőre hagyta. A házasságnak szent hármas célja van, a kölcsönös hűség, a gyermeknemzés és a békés együttélés. Kérdés már most az, ha a házassági kötelék tartama alatt az egyik cél, a gyermeknemzés, eléretett, elveszti-e ekkor is az elvált nö férje nevét, ha mint érintém, a gyermekek egyezségileg neki adattak ? Vagyis raegszünik-e a kötelék még a tényleges következményeiben is arra nézve, hogy az elvált nö már most nem férje nevét, hanem gyermekei nevét osztja? Itt is a szigorú jog szempontjából tekintve c kérdést, a nőnek nem szabad férje nevét viselni, söt azt mondhatni, hogy mert a férj gyermekeit az anyjuknak, elvált nejének adta, le akar mondani arról, hogy gyermekei nevét, társadalmi állását viseljék. Ennélfogva a gyermekek nem szerzik meg anyjuknak azt a jogot, hogy apjuk nevét viselhetné, hanem kénytelen lesz saját születési nevét bármely jogcselekvényeknél használni. De itt is csak abstract jogi szempontból beszélek, mert ha a hazai jogot tekintem, akkor ismét a fentebbi különbséggel kell élnem és distingualni a felekezeti törvények értelmében. A házassági intézmény azonban inkább erkölcsi, mint jogi jelleggel bir, utóbbi szempontból csak vagyonjogi oldalánál fogva vizsgáljuk és azért a felvetett kérdésnél a strict jogi viszonytól eltekintve, különbséget teszek a névviseléshez való jognál a szerint, ha hogy a nő bir-e gyermekekkel vagy nem ? Ha nem bir ilyenekkel, ugy a házassági viszony teljesen megszűnik, az elvált nő csak saját születési nevét viselheti, ellenben, ha a nő gondviselésére és reá vannak hagyva a közös gyermekek, ugy magasabb erkölcsi szempontból, mint anya és tán mint t. t. gyámja gyermekeinek, férje rangját és állását ugyan nem, de nevét továbbra is viselheti. Dr. Molnár I. n,-kanizsai ügyved. II. E lap f. évi 22-ik számában fenti cím alatt felvetett kérdésre kívánok válaszolni. Előre bocsátom, hogy a kérdést szabályozó tételes jogszabályt nem ismerek s hogy az adandó válasz tételes jogunkra alapított egyéni véleményem. A kérdés elbírálásánál, hogy megilleti-e a válás után is az elvált asszonyt a férj neve s hogy áll a kérdés az egyes felekezetek szerint? mindenekelőtt megjegyzem, hogy a felekezeti kérdés itt bátran mellőzhető, a mennyiben az első kérdés sem tartozik az egyházjog, hanem az általános magánjog körébe s így a particularis egyházi jogok e kérdés megbirá'ására befolyást nem gyakorolhatnak. A kérdés első részét illetőleg megkülönböztetendőnek tartom, hogy a válás — a »válás« szót tágabb értelemben véve, értve alatta a házassági köteléknek mindkét félnek életben léte melletti bármi módon való megszűnését — a házasság eredeti érvénytelensége, avagy a házassági kötelék birói uton történt felbontása folytán állott-e elő. Első esetben nézetem szerint a nőt férjének sem neve, sem rangja meg nem illeti, utóbbi esetben pedig a szerint, a mint a kötelék felbontása a nő vagy a férj hibájából történt, a nőtől a jogot megtagadandónak, vagy azt neki megadandónak tartom. A házassági kötelék érvénytelenítése esetében a nőt sem férje rangjának, sem nevének viselésére a »deficiente causa, et deficit effectus« elvénél és az érvénytelenítési okoknak az illető jogügylet kezdőpontjára visszaható erejénél fogva jogosítottnak nem tartom. Az érvénytelen módon létrejött jogügylet nem létező, hatálytalan s annak érvénytelenítése után, a megkötést megelőzött állapot tekintendő fennállónak. A házassági köteléknek birói uton történt felbontása esetében máskép áll a dolog. A házasságkötés által a nő férje nevét és rangját nyeri el. A házasságkötés által szerzett ezen jogát megvonhatónak nem tartom. A kérdés közelebbi megvilágítása végett felvetem a kérdést, hogy a nem nemes nő nemes férjhez nőül menvén s ez által annak nemessségét (nobilitas communicata) megszerezvén, elveszti-e a nemességet a házassági kötelék felbontása esetében ? Nézetem szerint nem, mert hazai jogunknak egyetlen oly tételes jogszabályát sem ismerem, mely a capitis deminutio ezen esetét megállapítaná. E kérdésre nemmel felelve, nemmel kell felelnünk azon kérdésre is, hogy az elvált nő férje nevét elveszti-e ? mert különben azon fonák eredményre jutunk, hogy az ily nő nemes volna a nélkül, hogy nemesi névvel birnaHogy a nő a házassági köteléknek önhibáján kívül történt fel. bontása esetén nem veszti el a férj nevére jogát, támpontot nyújt még azon analógia is, mely az özvegygyé vált nő jogi helyzetéből meríthető. A férj halála által a nőre nézve ugyanis szinten megszüuik a házassági kötelék és pedig ez esetben is hibáján kivül, már pedig ez esetben még senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni a nőnek elhunyt férje nevének viselhetésére vonatkozó jogát. Hogy a nő azon esetben, ha a házassági kötelék felbontása az ("» hibájából történt (kicsapongás, büntetendő cselekmény elkövetése) s ez által férje nevének viselésérc méltatlanná vált, e jogtól megfosztassák, családi és erkölcsi tekintetek által eléggé igazoltnak látom. Mindazonáltal nézetem szerint ez esetben is szükséges, hogy a nő a férj nevének viselésétől a házassági kötelék felbontását kimondó ítéletben tiltassék el, mert egyedül az itélö birót tartom oly helyzetben lévőnek, ki megbírálni képes, hogy a nő, midőn a kötelék felbontására okot szolgáltatott, egyszersmind érdemtelenné tette-e magát férje nevének viselésére, vagy nem .J Természetes, hogy a férj részéről ez iránt a per során kérelemnek kell előterjesztetnie, mert a házassági válóperben ítélkező bíró, polgári biró lévén, a felek kérelmén túl nem terjeszkedhetik. D. S. III. Azon kérdésre, vájjon jogosítva van-e a róm. katli. hitvalláson maradt nő, kinek férje újból megnősült, volt férje nevét továbbra is viselni! a vallás- és közoktatásügyi minister egy előfordult eset alkalmából határozottan n e m-mel felelt. Azon helyzetben vagyunk, hogy ezen kérdés tekintetében ministeri rendeletre hivatkozhassunk. Az emiitett ministeri rendelet következőkép szól : A fővárosi tanács 1889. évi november 14-én tartott üléséből 33,251. sz. a. hozott határozatát .... közbevetett felebbezés folytán feloldandónak, ellenben a nevezett .tanács 18S9. évi szept. 4-én, 26,543. sz. a. hozott azon határozatát, melylyel a központi pénztár és a számvevőség utasittatof, hogy tanítónő törzslapján férjének nevét törölje, hatályába visszahelyezendőnek találtam azon okból, mert a házassági köteléknek a világi bíróság által lett felbontása után az elválasztott nőnek nincs joga voltférjenevétviselni. ()t erre ugyanis a fennállott házasság idejében csak az jogositotta fel, hogy a házasság által férje családjának körébe lépett be s közte s férje között oly benső viszony jött létre, a melyben ő a férjével egységet képezett. De a nő eme jogának minden alapja megszűnt a polgári bíróság azon ítélete által, mely a házassági köteléket örökre jogérvényesen felbontotta. Más az eset, a mikor a halál bontja fel a házasságot s a mikor törvény ismeri el a túlélő nőt a férj özvegyének s neki özvegyi, esetleg hitestársi jogokat is biztosit. De halála esetére az ő elválasztott nejének özvegyi vagy öröklési jogát, szemben a házassági köteléket felbontó birói Ítélettel, bizonyára soha senki sem fogja elismerni. A szentszéki ítéletnek, mely a nevezett házasfeleket nem választotta el, csak azt a polgári joghatályt lehet tulajdonítani, hogy mig róm. kath. hitvalláson marad, újabb házasságot jogérvényesen nem köthet. De -ra nézve az 1868 : XLV1II. t.-c. 1. §-ának ama rendelkezéséből, hogy mindenik félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü ítélete kötelező, épen az következik, hogy 8 .... . -vei kötött házasságát semmi tekintetben sem tartozik fennállónak elismerni, tehát nevét sem tartozik volt nejével megosztani. Erre kizárólagos joga van az ő második nejének, a kit arra kötelezni, hogy jogait -vei (t. i. férje első nejével) oszsza meg,, a monogámia mellett jogi lehetetlenség volna. És végre a közrend tekintetébe s az általános jogérzetbe is ütköznék annak a viszonynak megengedése, hogy egy férfinak két, esetleg még több nö viselhetné a n e v é t. (25,233/91.) A szerkesztősig. Sérelmek* »A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól.« (Felelet.) Folyó évi május 17-én megjelent 20-ik számú becses lapjukban közölt cikkemre dr. Protics János, pozsonyi ügyvéd ur a »J o g« május 31-én megjelent 22-ik számában felvetette magát a pozsonyi városi árvaszék bajnokává, azonban a helyett, hogy nyílt kérdéseimre nyilt feleleteket adott volna, teljesen valótlan tények előadásával igyekszik a pozsonyi városi árvaszéknek mulasztásait és törvényellenes ténykedéseit mentegetni. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel lért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.