A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Szegénységi fogadalom. 3. [r.]

Tizedik évfolyam. 23. szám. Budapest 1891. június 7. Szerkesztőség: v., Rudolf-rakpart :í. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart :í. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IAP U IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIBEK KÉPVISELETÉRE. A UAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KOZJEGY/ÓI KI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egrész > 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Szegénységi fogadalom. Irta: Csanády István, kir. járásbiró Szent-Endrén. — A birói illetőséget megalapító végzés bélyegköteles-e? Irta: Tomassovits Ferenc, ügyvéd Szenicen.— Néhány szó a btkv. 262. és 270. §-aihoz. Irta: dr. Perjessy Mihály, fehértemplomi kir. alügyész. — Ausztria és külföld. (Büntetőjogi reform Angliában.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A névhez való jog kérdéséhez. [Feleletek.] I. Irta : dr. Molnár J., nagykanizsai ügyvéd. II Irta: D. S. III. Ide vonatkozó miniszteri rendelet. — Sérelem. (»A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól.« Irta : H 1 a d k y Fülöp, pozsonyi ügyvéd.) — Irodalom. (Az iszákosság. Irta: dr. Fekete Gyula. — A törvényszéki elmekórtan tankönyve. Krafft-Ebing Richárdtól. Ford. dr. Schwartzer Ottó.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenet, — Hirdetés. MRLI.Í'.KLET: Jogeseteik tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Szegénységi fogadalom. Irta : CSANÁDY ISTVÁN, kir. járásbiró Szt.-Endrén. Ezen igen helyesen megválasztott cím alatt »A J o g« folyó évi 20-ik számában megjelent közleménynyel időszerűnek tartom foglalkozni. Kevesen tudták és nem sokan gondoltak vele, mig a m. kir. Curiának nagyon tisztelt érdemes elnöke rá nem mutatott, hogy a szerzetesek szegénységi fogadalma mellett a birói pályával is szegénységi fogadalom van egybekötve. És hogy valóban ugy áll a dolog, azt nemcsak érezzük, hanem el is kell ismernünk. Mert arra nézve a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. t.-c. 8—13. §-ai, melyek a kinevezett és eskütételre kötelezett bírónak minden mellékes jövedelmezéssel járó és hivatalán kivül eső foglalkozást és magánosoktól minden néven nevezendő adomány és javadalmazás elfogadását szigorúan megtiltják, elég világosan rendelkeznek és a felől semmi kétséget nem hagynak fenn. Hogy a törvény a birói függetlenség megóvása és a hivatalos kötelességeknek hű teljesítése céljából ilyen fogadalmat követel a bírótól, annak helyességét és célszerűségét senki sem kifogásolhatja, legkevésbé tehetnek pedig az ellen kifogást maguk a bírák, kik hivatottságuknál fogva önkényt, minden önző érdektől menten és utógondolat nélkül lépnek a birói pályára. A szegénységi fogadalom tehát önkénytes, de nem természetszerű. Mert a törvénynek nem az a követelménye, hogy a biró egészen vagyontalanul, igazi szegénységben éljen, hanem az, hogy a kísérteteknek és a csábításoknak ellenállva, mindenféle befolyástól ment és teljesen független legyen. A szellemi mellett az anyagi függetlenséget azonban csak ugy képes fentartani és a befolyásoktól megóvni, ha hivatali javadalmazásából szerényen ugyan, de tisztességesen megélhet. A törvény által megállapított járandóságai azonban nem olyanok, melyek részére a gond nélküli megélhetést minden körülmények között megadnák és biztosítanák. Mert a bíróságok személyzetének járandóságait szabályozó 1871 : XXXII. t.-c. az akkori időben és viszonyok között a legjobb akarattal ugyan, de mind a mellett is már kezdetben ugy alkottatott meg, hogy a törvény előkészítői a kor igényeiről, szükségleteiről és a tisztviselők előre nem látható kiadásairól sem kellőleg tájékozva nem voltak, sem biztos adatokra nem támaszkodhattak. így tőrtént aztán az, hogy a szigorú takarékosságot követelő kormányzati elvet tartva szem előtt, a birák járandóságait is csak a minimumban állapították meg. Husz év óta azonban a viszonyok nagyon megváltoztak Lapunk mai szám s a mi azon időben talán még elegendőnek látszott, ma már érezhetőleg kevésnek és fogyatékosnak mutatkozik. Tehát a minimumban megállapított járandóság a haladó idő nagyon megváltozott viszonyainak a legnagyobb takarékosság kifejtése, a legszerényebb és igénytelenebb életmód folytatása mellett sem elég. Mert az idő órájának gyors járásával a szükség követelménye is lépést tart és a kor igényei mellett az életnek mindenféle és különböző alakban jelentkező szükségletei, igen sokszor követelőleg lépnek fel, melyek kielégítetlenül nem maradhatnak a nélkül, hogy a fenyegető válság egyszer vagy máskor be ne következzék. Attól pedig — melynek kedvezőtlen viszonyok és súlyos anyagi körülmények között igen sokan még a legjobbak is áldozatul eshetnek — az államnak nemcsak meg kell menteni biráit, kikre polgárai legszentebb jogainak őrizetét bizta, hanem elő kell segíteni azt is, hogy azoknak ugy hivatali, mint társadalmi kötelezettségeik teljesithetésére anyagi jólétet biztosítson. Mert a kétségbeesett existentiák tehetetlenek és elfásultak minden iránt s inkább terhére, mint hasznára vannak a társadalomnak és közérdeknek. De ha a bíróságok járandóságait a pénzügyi tekintetek miatt még 20 év elmultával sem lehet emelni és fokozni, helyzetük javítása céljából minden módot és alkalmat fel kell használni arra, hogy a képzett, értelmes, tevékeny, szorgalmatos, kötelességeit hűen teljesítő és egyedül hivatalának élő birák üresedéseknél és alkalmilag kiérdemelt előléptetésüket minél többen elnyerhessék. És éppen azért esik bírálat és kifogás alá azon törvény, m.ly a bíráknak nem általában nyújtja ezen jogkedvezményt, minthogy a birói kar felfrissítése elméletének szempontjából indulva ki, megengedi, hogy a birói karba a birákon kivül más jogászi elemek is felvétessenek. Már maga a gondolat is, hogy a birói kart felfrissíteni kell, bántólag hat és kellemetlenül érinti az öntudatos, alkalmas és kötelességének megfelelő birót. Mert 20 évi tapasztalat után bátran kimondhatjuk, hogy a birói kar még sem adott ki magáról olyan szegénységi bizonyítványt, az egyesek részéről felőle táplált nem mindig kedvező vélemények mellett sem, hogy magamagát a szükséges és megkívántató jobb erőkkel időnkint ki nem egészíthetné. Tehát új elemek általi felfrissítésére, nézetem szerint, nincsen szükség. De ha a segédszemélyzet számszerűleg elégtelensége, vagy a tapasztalat hiánya miatt az igazságszolgáltatás érdeke mégis megkövetelné, hogy a birói karba más jogászelemek is bevonassanak: a szakképességet, érdemet és szolgálati időt még akkor sem szabadna figyelmen kivül hagyni és egyebek mellett az igazság és méltányosság tekintetei legalább is megkívánnák azt, hogy a birói karba bevont új elemek az első lépéssel már ne mindjárt a magasabb fokra emeltessenek, hanem azoknak, kik már mint gyakorló ügyvédek kezdték meg a birói pályát és azon hosszú éveken át fáradtak, küzdöttek, jártasságot, tapasztalatot és érdemet szereztek, a magasabb fokú előléptetéseknél előny adassék. Mert ha a képzett, szakértő, szorgalmatos és részrehajlatlan igazságos biró, lu kötelességének tudatában fáradhatatlan tevékenységgel, buzgalommal és odaadással munkálkodik, azt tapasztalja, hogy hűségének és sikeres mnnkálkodásának nincsen meg a méltó jutalma, az elismerés, hanem az előléptetéseknél folytonosan mellőztetik és azok jutnak diadalra s nyerik el a pályabért, kik vele nem egy küzdtéren futottak s neki csak a nehéz munka, küzdelem és türelem jutott osztályrészül: akkor nem lehet csodálkozni azon, ha a 12 oldalra terjed.