A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 22. szám - A házmester és az ő joga

86 A .1 O Gr. végzést ezen alperesre vonatkozólag hatályon kivül helyezni s felperest vele szemben keresetével elutasítani kellett. (1889. dee. 18-án, 8,074. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A neheztelt Ítéletet megváltoztatja, B. István alperest az 5,071/1888. szám alatti sommás végzés hatályának fentartása mellett 5,449/1888. szám alatti váltókifogásaival elutasítja és kötelezi, hogy a sommás végzés szerint elmarasztalt K. Károlyné H. Mária váltóelfogadóval egyetemlegesen 495 frt 28 kr. váltótökét . . . felperesnek megfizessen. Indokok: A V. T. 69. §-a szerint a váltót kifizető kezes a fizetés által váltójogi keresetet csak az ellen nyer, a kiért a fizetést teljesítette, a többi váltókötelezettek ellen pedig csak annyiban, a mennyiben e jog azt, kiért a fizetést teljesítette, fizetés esetében hasonlóan illetné. Felperest tehát a fizetés puszta ténye alapján alperes ellen, mint kezestársa ellen, váltókereset nem illetheti, mert ama körülmény, hogy felperes váltókezesi nyilatkozata utólagosan kitömhetett, előnyére nem szolgálhat s kezestársi viszonya ez által nem szűnt meg. Felperes azonban alperes ellen nem a fizetés puszta ténye alapján, hanem a váltóra vezetett forgatmányosi jognál fogva lépett fel. A váltótörvény nem foglal magában tilalmat arra nézve, hogy a váltó a kezesre is jogérvényesen ne forgatmányoztathassék. Ha pedig a váltó a kezesre is forgatmányozh itó, ez a forgatmány alapján jogot nyer arra, hogy váltókeresettel a váltókötelezettek ellen felléphessen. Eme, a forgatmányon nyugvó kereseti joga kezestársai ellenében természetesen korlátozva van, az alapul szolgáló jogviszony által. El is tekintve attól, hogy perrendszeríien nincs is bizonyítva az, hogy a váltó ennek alapján felperesre az óvás felvételére rendelt határidő után forgatmányoztatott, mert erre nézve bizonyítékul csak a kolozsvári iparosok hitelszövetkezetétől szabályellenesen hivatalból beszerzett bizonylat szolgál, mely eljárás miatt az elsőbirósági ítélet már egyszer megsemmisíttetett, felperest, mint váltókezest, a forgatmány alapján a váltói utoni fellépési jog nemcsak akkor illeti meg, hogy ha a váltó reá annak lejárta előtt (váltótörvény 9. §.), hanem aíikor is, hogy ha az reá az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgatmányoztatott. (Váltótörvény 14. £.) Az utóforgatmány ugyanis a magyar váltótörvény álláspontja szerint csak annyiban tér el az előforgatmánytól és csak annyiban nem áll ennek sajátságos szabványai alatt, a mennyiben a törvény másképen intézkedik, t. i. annyiban, hogy a forgatmányos a forgató jogaiba lép s utóbbi váltójogilag kötelezve nincs, vagyis hogy az utóforgatmányosra nem ruháztatik át a váltóból eredő összes jog, nem nyer önálló váltójogokat, nem tekinthető előzőjétől független harmadik személynek, s mindazon kifogásokat tűrni tartozik, melyek előzőjével szemben felhozhatók lettek volna s hogy előzője vele szemben váltói uton nem felelős, minden más tekintetben azonban az utóforgatmány a rendes forgatmány szabályai alatt áll, jelesen pedig jogot ad a váltói utoni fellépésre. Nem képezhet alapot felperes elutasítására ama körülmény sem, hogy felperes előzője épen a felperes fizetése által követelésére nézve teljesen kielégíttetvén, ez által felperes együtt kötelezettje ellen fennállott követelése is megszűnt s igy azt felperesre át sem ruházhatta; mert e felfogás végső következményeiben a fizetés folytán történt jogátruházások hatályának negatiójára vezetne, mi anyagi jogunk álláspontjával ellenkezik. Ez okból felperes kereseti joga elismerendő s alperes a felperes által elfogadó helyett kifizetett összeg fele részének s a járulékoknak megfizetésére, tekintve, hogy az aláírás valódiságát nem tagadta s más arányt nem igazolt, a ptk. 896. és 1359. §§-ra tekintettel elmarasztalandó volt. (1890. ápr. 1-én, 89. sz.) A in. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (1891. január 14 én, 1890. évi 880. váltószám.) Bün-ügyekben. Törvénynek vagy hatósági rendeletnek, egyáltalában objectiv jognak a megszegése nem tekinthető egyértelműnek a közokirathamisitás bűntettének egyik alkatelemét képező és btk. 391. §-ában kiilÖDÖsen is kiemelt jogsérelemmel, mely egyéni jogot tételez fel. A kassai kir. törvényszék (1889. november 21-én 8,523. sz. B.): G. Ignác vádlottat az ellene emelt a btkv. 391., 392. §-ok szerint minősülő közokirat hamisitás bűntette, a kbtk. 102. §. és az 1888. VII. t.-c. 29., 31., 32. §. 153. §. e, és 154. §. a) pontjába ütköző közegészség elleni kihágások vádja és következményeinek terhe alól felmenti stb. Indokok: Abauj-Torna vármegye alispáni hivatalától 1889. évi augusztus hó 18-ik napján 11,423/a. i. 889. sz. alatt a kassai kir. ügyészség útján, egy a kassai járás szolgabirája által felvett nyomozati jegyzőkönyv és 13 drb lefoglalt és hamisított marhalevél áttétele mellett oly értelmű feljelentés érkezett G. Ignác ellen, hogy a nevezett 1. a becsatolt 13 drb marhalevelet meghamisította s ez által a btk. 391. 392. §-ai szerint minősülő bűntettet követett el. 2. az 1888. évi VII. t.-c. 29. §-a ellenére fertőzött állatait el nem különítette és ezzel az idézett t.-c. 153. §-ának e) pontja szerint büntetendő kihágást követett el, 3. hogy ragályos betegségben szenvedő marháit az 1888. évi VII. t.-c. 31. és 32. §-ai ellenére a zár alá helyezett Abaujl Szántó község területéről kicsempészte s ezzel az idézett t.-c. 154. §-ának h) pontja szerint büntetendő kihágást követett el. Vádlott G. Ignác ellen ez irányban a vizsgálat elren deltetvén, ugy a vizsgálat, valamint a főtárgyalás folyamán beismerte, hogy a bünper iratokhoz 1. vizsg. napló sz. a. beügyelt 13 drb marhalevelet meghamisította olyképen, hogy azoknak utolsó rovatába ezen szót »Podolinetz« beleszúrta, avagy ugyanazon rovatba beleirt »Szepsi« szót »Szepességi«-re igazította. Védelmére azt hozza fel vádlott, hogy az önhatalmúlag kiigazított marhaleveleket AbaujSzántó város jegyzőjének beleegyezése és azon vagyoni kár kikerülése folytán igazította ki, melylyel a sok hátiratolás jár. Tekintve azonban, hogy vádlottnak abbeli cselekménye folytán senkire jogsérelem nem háramlott és nem is háramolhatott mert a megválj toztatás olyan volt, mely mások jogait nem sértette; tekintve továbbá, hogy .ezen cselekménye által sem magának, sem másnak i jogtalan vagyoni hasznot nem szerzett, mást vagyonában meg nem károsított, mert a marhalevelek azon marhákra vonatkoztak, melyek tulajdonát képezték, vádlottat az ellene emelt s a btkv. 391. 392. §-okba ütköző minősült okirat hamisitás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. . De a kbtk. 102. §. és az 1888. évi VII. t.-c. 29., 31., 32. §. 153. §. e) és 154. §. a) pontjába ütköző kihágásokban sem volt I bűnösnek kimondható vádlott, mert beigazoltatott, hogy midőn f. évi augusztus hó 3-án Abauj-Szántón azon célból volt, hogy az ott levő 4 drb marhája, a Kassán 1889. évi aug. hó 7-én tartandó heti vasárra felküldessék, ott a ragályos köröm- és szájbetegség még nem volt elterjedve, mit az is bizonyít, hogy a marhalevelek kifogás nélkül lettek kiállítva, s hogy a zár csakis aug. 6-án délután lett kihirdetve Abauj-Szántón, midőn már vádlott nem volt ott, arról tehát tudomása nem lehetett, s a marhák a zár kihirdetése előtti napon lettek elindítva Ab.-Szántóról. Hogy pedig ezen i 4 drb marha egészséges voit, azon körülmény igazolja, hogy a kassai vásáron egy szepesmegyei gazdának lettek eladva, igy tehát azok a ragályos köröm- és szájbetegséget Szepesmegyébe hurcolták volna, már pedig ott a folyó évben a nevezett marhabetegség elő nem fordult. Vádlott marháit a kassai vásárról Zsebesre hajtotta, azonban I útközben egy tinója megsántulván, vádlott véleménye szerint a l hegyes vidéken való folytonos menés miatt, azt egy útszéli kovácsműhelyben megpatkoltatta, Zsebesen pedig kékkővel gyógyíttatta, azonban a tinó elhullott, mit azonnal P. Ferenc megyei állator> vosnak jelentett, s ez konstatálta, hogy a tinó lépfenében döglött el. A többi ott levő marhája már csak későbben kapta meg a ragályos köröm- és szájbetegséget és pedig a G. zsebesi bérlő marháitól. Miután a tényállásból teljesen beigazoltatott, hogy a terhére , rótt büntetendő cselekmények egyikét sem követte el, vádlottat j az ellene emelt s a fentebb idézett kihágásoknak vádja és következményeinek terhe alól is felmenteni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1890. június 16-án 1,406. j sz.) G. Ignác vádlottat a btk. 391. §-ában meghatározott közokirathamisitásnak a btk. 92. és 20. §-ai alapján minősített vétségében bűnösnek mondja ki, e miatt őt 14 napi fogházra kéli, egyebekben az e. b Ítéletet helybenhagyja stb. Indokolás: Beismerte a vádlott, hogy a kezén talált marhalevelek közt 11 darabon az irányítás hatósági engedélyezésének fedezéseit megváltoztatta. Azzal védte ugyan magát, hogy ! erre őt az abauj-szántói jegyző felhatalmazta, ezt a védelmét azonban nem bizonyíthatta. Ezek a változtatások, ha másra nem, de a hatóság intézkedéseit megillető tekintélyre sérelmesek. Mellőzve tehát a jogsérelem egyéb a vádkezelésbe nem vont esélyeinek | kutatását, kétségtelen, hogy a vádlott cselekménye legalább ebből a szempontból büntetendő. Tizenegy darab marhalevélbe tett hamis | bejegyzés terheli tehát őt, de a sérelem egységes voltánál fogva j a cselekvés bünfolytatást képez, s mint ilyen, börtönnel lenne ugyan megtorlandó, ámde tekintve az elkövetés körülményeit, 1 a melyek szerint a vádlott, mint marhakereskedő, vásárokról-vásárokra járva árúi eladásának könnyítése végett, meggondolatlanságból követte el a cselekményt: a kir. itélő tábla s btkv. 92. §-ának fent kitett mérvben való alkalmazását megfelelőnek találta. A vádlott azt is beismerte ugyan, hogy ő az abauj-szántói j jegyző által minden akadály nélkül olyan marhákról is állíttatott ki járlatokat a melyek Szántón sem voltak, s egészségesnek jeleztetett olyanokat, a melyek Szent-Annán, tehát egész más megyében tartózkodtak. E beismerés szerint a vádlott szándékosan közreműködött, hogy a járlatokba, mint köziratokba valótlan tények vezettessenek be (Btk. 400. §. i) pontja), ennek a beismerésnek tárgyi eleme azonban a vizsgálat anyagává nem tétetett s e miatt vád sem tétetett, a vádbeli kihágások tényállásait pedig a vizsgálatnak most már helyrehozhatlan hiányai miatt megállapítani nem lehetett: az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb felveendő része tehát ez okból hagyatott helyben. A in. kir. Curia (1891. ápril 29-én 9,604.) : Törvénynek vagy hatósági rendeletnek ("egyáltalában objectiv jognak) a megszegése a közokirathamisitás bűntettének egyik alkatelemét képező és a Btk. 391. §-ában különösen is kiemelt jogsérelemmel, mely egyéni jogot tételez fel, egyértelműnek tekinthető nem levén, a kir. tábla ítéletének részbeli megváltoztatásával az eljáró kir. töri vényszék Ítéletének vádlottat 9 közokirathamisitás vádja alól felmentő része is indokainál fogva helybenhagyatik stb.