A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 22. szám - A házmester és az ő joga

A .1 O Gr. 87 Segédkeze* lehetséges ngy a csalárd, mint a vétkes bukás esetén; uruk átvétele, midőn ez által a többi bitelezök károsodtak A 1!. T. K. 414. §. 1. pontja alapján, mint sesédkezés büntettetett. (B. T. K. 69. §. 2. p. és XXXV. fej. 414. §. 1. p., 416. §.) I. A kaposvári kir. törvényszék: E. Manóné szül. F. Júlia a B. T. K. 416. §-ának 1., 2., 3. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségében mint tettes és E. Manó ugyan a B. T. K. 416. §-ának 1., 2., 3. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségében a B. T. K. 69; §-ának 2. pontja értelme szerint mint bűnsegéd vétkeseknek kimondatnak s^ ezért a B. T. K. 416. §-a alapján az Ítélet jogerőre emelkedésétől számitva E. Manóné szül. F. lulia tizennégy napi, E. Manó pedig hat havi fogházra s ennek kiálltát követőleg •egy^gy évi hivatalvesztésre ítéltetnek. Ellenben a B. T. K. 416-ik i;-ának 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól felmentetnek. Indokok: Elsőrendű vádlott ellen beismerése, ugy a vizsgálat és alapján be'gazoltatott: hogy férjének, csődön kívül történt megbukása után ajándékba kapott 0,000 frton Csurgón Manóné ítárayalás szül. F. Júlia b adatai mint vegyeskereskedőnek z 1877. évben rokonaitól iáját neve, illetve »E. J.« mit sem és ho°r i, ezen üzletével sen férjére bizta 1,000 frtra ment s igy az ; be nem jegyez sem megbízott férje rendes mérleget készítsen, fel alatt új vegyeskereskedő törődött, hanem ennek vezetését telj bár üzletének évi forgalma mintegy ] kisipar körét kétségtelenül túlhaladta tette, sem arra, hogy az üzlet vezetéséve könyveket vezessen s évenkint rendes nem ügyelt. Másodrendű vádlott E. Manó ellen pedig szintén beismerése, ugy a vizsgálat s végtárgyalás egyéb adatai alapján beigazoltatott, hogy neje üzletének vezetésével megbízva lévén, a helyett, hogy csupán s rendes üzlet körében haladott volna, tözsdejátékkal is foglalkozott s ez által a céget összesen 6,128 frt 20 krral megterhelte és hogy dacára annak, miszerint mint már fennebb említtetett, az üzlet évenkint körülbelül 13,000 frtot forgalmazott, rendes könyveket nem vezetett s évenkint rendes mérleget nem készített. Ezen előadottak folytán, tekintve, hogy midőn elsőrendű vádlott ellen saját kérelme folytán 1886. évi november 23-án csőd nyittatott, a csődleltár szerint az üzletnek cselekvő állapota csupán £.4<1 frt 46 krt, a szenvedő állapota pedig 13,838 frt 41 krt képezett; tekintve, hogy a tömeggondnok bemondása s a csődbíróság által hivatalos másolatban közölt tön~eggondnoki számadás szerint a csödvagyon értékesittetvén, 713 frt 63 kr. kiadásnak levonásával tiszta tömegül csak 1,718 frt maradt fenn, melyből j a hitelezők követeléseikre 10°/o-nál több nem fog jutni; tekintve, hogy kétségtelenül csakis elsőrendű vádlottnak gondatlansága, vagyis hogy az üzletére mi felügyeletet sem gyakorolt, tette másod' j rendű vádlottnak lehetővé, hogy tőzsdejátékkal is foglalkozzék s ez által az üzletet több ezer forinttal megterhelje ; tekintve, hogy | az üzlet vezetésével megbízva volt másodrendű vádlott maga is beismeri, hogy a tőzsdejáték folytán szenvedett veszteségek részbeni törlesztésére a csődnyitást megelőzőleg 2,000 frtot kifizetett, mi kétségen kívül az üzletnek bukását nem kis mértékben moz- ! ditotta elő ; és tekintve, hogy a tömeggondnok bemondása szerint | a csődbe bejelentett s tőzsdejátékon alapuló három követelésből 1 csupán a 2,142 frt 20 kros volt kifogásolható, mig ellenben a | 885 s 1,101 forintosok, minthogy az illető hitelezők a cég által kiállított váltókkal birtak s ezekkel szemben azon körülmény, hogy eme követelések tőzsdejátékon alapulnak, bebizonyítva nem volt, felszámoltattak s igy a többi hitelezők kárára a csődvagyont szintéu terhelik ; vádlottak s pedig E. Manóné szül. F. Júlia mint tettes, E. Manó pedig mint részes a B. T. K. 416. §-ának 1., 2., 3-ik pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségével jogosan terhelendők lévén, őket ezen vétségben vétkesnek kimondani s az ítéletben kiszabott fő és mellékbüntetésre Ítélni kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett egyrészt, hogy vádlottak büntetlen előéletűek, másrészt, hogy a bejelentett s nem kifogásolt hitelezők csakis felette kis mértékben nyernek kielégítést, mégis hogy a bukott üzletben a főtényező másodrendű vádlott volt és elsőrendű vádlott tulajdonképen csakis a nevét adta oda. Ellenben vádlottak a B. T. K. 416. §-ának 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól felmentendők voltak, mivel a tömeggondnoknak a vizsgálat folyamán tett azon bemondásával szemben, hogy a csődöt megelőzőleg az üzlet vagyonára zálog vagy megtartási jogot ki sem nyert és vádlottaknak azon állításával szemben, hogy a mint a tőzsdei veszteségekről értesültek s ennek folytán fizetésképtelenségükről tudomást szereztek, a csődnek megnyitását azonnal kérték, ez érdembeni bűnösségük megállapítható nem volt. (It88. aug. 3-án, 3,762. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletét E. Manóné szül. F. Juliára vonatkozóan helybenhagyja ; ellenben E. Manóra vonatkozóan megváltoztatja s a most nevezett vádlottat a B. T. K. 416. §-ának 1., 2. és 3. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségében a segédkezés vádja alól felmenti. Indokok: A kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezéseiből világos, hogy ezeknek az üzlet körében tett intézkedéseiből származó kötelezettségekért a cég főnöke felelős. Ehhez képest a mulasztásoknak és gondatlan üzletvezetésnek következményei is a cég főnökére neheI zülnek és csőd esetében nem háríthatja el magától a cég főnöke a törvény kívánalmainak elmulasztása, avagy a könnyelmű üzletj vezetési intézkedésekért felelősségét, mert a kereskedelmi meghatalmazott az ő nevében cselekedvén, a hitelezőkkel szemben is a cég főnöke felelős. A kir. itélő tábla E. Manóné szül. F. Júlia ama védekezését, hogy ő az üzlet vezetésébe be nem folyt, hanem ezt férjére bizta, a fentebb kifejtett indokon felül még azért sem fogadhatta el, minthogy már abban is benfoglaltatik E. Manónénak vétkessége, hogy a cég nevében kötött ügyleteket teljesen ellenőrzés nélkül hagyta. Az elsőbiróságtól erre a vádlottra megszabott büntetés mértékét a B. T. K. 91. §-ának rendelkezésére való tekintettel a felhívott enyhítő körülményeken felül még azért is helybenhagyta, mert a vádlott üzletének vezetésével nem idegent, de férjét bizván meg, ennek ténykedésében nem bizalmatlankodhatott. E. Manó felmentését a fentebb kifejtettek indokolják. (1889. évi május 3-án, 44.855. sz) A kir. Curia: A vizsgálat adatai szerint kétségtelen, hogy E. Manóné szül. F. Júlia üzletének vezetésébe semmi tekintetben be nem folyt, hogy férje azt neje nevében egészen önállóan vezette ; kétségtelen az is, hogy E. Manó vádlott követte el mind ama gondatlan cselekményeket és mulasztásokat, melyek neje üzletének tönkrejutását e edményezték és melyeknek alapján a nő, mint üzlettulajdonos ellenében a vétkes bukás vétségének tényálladéka meg lett állapítva. Tek'ntve, hogy e szerint a vagyonbukás épen E. Manó vádlott ténykedése folytán állott be és ő mint tettes, csak azért nem ítélhető el, mert a csőd nem az ő vagyonára nyilt meg; és tekintve, hogy a B. T. K. 416. §-a szerint nem tekinthető kizártnak az, hogy E. Manó vádlott tevőleges közreműködése a B. T. K. 69. §. 2. pontjában meghatározott bünrészesség fogalma alá vonattassék ; ezen okból E. Manó vádlott bűnösségét illetőleg a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben. A büntetésre nézve azonban ezen ítélet is megváltoztatik és E. Manó vádlott, tekintettel a javára fenforgó enyhítő körülményekre, három hónapi fogházra ítéltetik. Egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete az abban elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. február 21-én, 1889. évi 8202. sz.) II. A pozsonyi kir. törvényszék : L. József a B. T. K. 4l4. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettének, özvegy S. szül. P. Mária pedig a B. T. K. 414. §-ának L és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében való bünrészesség vádja alól felmentetik. Indokok: L. József pozsonyi szabómester elsőrendű vádlott az ellene 1,506/86. számú végzéssel nyitott csőd elrendelése előtt összes ingó s ingatlan vagyonát és üzleti berendezését, valamint a csődnyitás előtt elzálogosított árúkra vonatkozó zálogbárcákat is a 17. naplószám alatti szerződéssel anyósa s egyszersmind hitelezője, özvegy S. szül. P. Mária másodrendű vádlottra 3,000 frt vételárban átruházta, mely átruházás tárgyában létrejött szerződéstől azonban a vádlottak később elállottak, mivel az elsőrendű vádlottnak az átruházásról előlegesen értesített hitelezői időközben csődöt kértek, minek következtében az elsőrendű vádlott az összes vagyonát a csődtömegbe átszolgáltatta. A vádhatóság, miután nézete szerint az átruházásnak egyedüli célja az volt, hogy a vagyon a hitelezők megkárosítására irányuló célzatból a kielégítési alaptól elvonassék, L. József ellen a B. T. K. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntette miatt, özvegy S. szül. P. Mária ellen pedig, mivel vejével közös egyetértéssel közreműködött az iránt, hogy a vagyon a hitelezőkre nézve hozzáférhetetlenné tétessék, a B. T. K. 414 g-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében való bünrészesség miatt vádat emelt. Tekintve, hogy a vagyonátruházásról kiállított szerződés értelmében a másodrendű vádlott a vételárt ugy a maga, valamint a többi hitelezők követelésére is egyenlő százalékkal tartozott volna fordítani, igy az elsőrendű vádlottal szemben nem állitható, hogy ő vagyonátruházás által a többi hitelezők hátrányára a másodrendű vádlottat kedvezményben kivánta részesíteni, miért is irányában a csalárd bukás bűntettének a B. T. K. 414. §-ának 3-ik pontjában foglalt s ellene felhozott esetet alkalmazni nem lehet. De az elsőrendű vádlottal szemben az sem állitható, hogy az árúkat azok zálogbaadása, mint az elidegenítés egy neme által a kielégítési alapból szándékosan elvonta, mert midőn a szövetárúkat elzálogositá, akkor még fizetési képtelenségről tudomással nem bírt, igy tehát szándéka sem lehetett, hogy a zálogbaadás ténye által az áruk a hitelezőkre nézve hozzáférhetlenné tétessenek. Minthogy ezúk szerint nincs igazolva, hogy az elsőrendű vádlott a hitelezők megkárosítására irányuló szándékból cselekedett volna, ennélfogva őt a B. T. K. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettének vádja alól s ennek következtében a másodrendű vádlottat is az elsőrendű vádlott terhére rótt bűntettben való bűnrészességnek vádja alól felmenteni kellett. (1888. márc. 6-án, 1,056. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A felebbezett Ítéletet helybenhagyja és pedig: a) elsőrendű vádlottat illetőleg azért, mert abbeli cselekménye, hogy vagyonbukását előzőleg hat hónappal üzleti szükségleteinek fedezésére árúkat elzálogosított, a B. T. K. 414. §.