A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 22. szám - Bolgár igazságügy. (Vége.) 2. [r.]

172 A J O Gr. Kérdés tárgyát csak az képezi, vájjon a feltételes zálogjoggal terhelt ingatlan vagy követelés az adós örökös öröklési igényének és jogszerzésének kitüntetése nélkül átadható-e azon esetben, midőn a zálogjog tárgyának az adóstól különböző személy által történt átvétele lemondásnak, vagy a hagyatéki eljárás során történt eladásnak a következménye? Nézetem szerint az osztr. polg. törvénykönyv 822. és a tlkvi rendts. 74. §-ában emiitett igények alatt tulaj donképen csakis az általam fent felsorolt igények érthetők. Tagadhatatlan azonban, hogy az örökösök közötti osztálynak megtétele körül a gyakorlatban sokszor fordulnak elő oly esetek, a melyekben ezen elvnek merev alkalmazása nemcsak nagy komplikációkra és az örökösök indokolatlan zaklatására szolgáltatna alkalmat, de a melyekben ez az örököstársakka! szemben igazságtalanságnak is lenne minősíthető. Ezeknek előrebocsátása után a feltételes zálogjoggal terhelt ingatlan jószágnak vagy követelésnek birói átadása tekintetében követendő eljárásra vonatkozólag következő a véleményem : 1. Midőn valamely hagyatékhoz tartozó ingatlan vagy követelés a hagyatéki eljárás során eladatik, ezen hagyatéki ingatlan vagy követelés a vevőnek közvetlenül át nem adható a bíróság által. (Ez még akkor sincs helyén, ha az ingatlan vagy követelés feltételes zálogjoggal terhelve nincsen.) 2. A lemondásnak kétségtelen ismérveit magán hordó örökösi intézkedéssel szemben a bíróság az átadást csak a lemondó örökös ellen szerzett feltételes zálogjognak sérelme nélkül, esetleg a lemondásban foglalt elidegenítésnek az átadó végzésben és ennek alapján a telekkönyvben kitüntetése mellett eszközölheti. 3. Midőn a hagyatékra nézve az örökösök között kötött osztályos egyezség folytán veszi át az adóstól különböző személy a zálogos ingatlanl vagy követelést, a bíróságnak a körülményekre való tekintettel kell intézkednie a hagyaték birói átadása körül. Ez esetre általános alkalmazást nyerő szabályt felállítani alig lehet. Közvetlenül lenne a hagyaték átadható például azon esetben, midőn hagyatéki adósságok fejében vagy előre kapott értékek betudása folytán veszi át valamelyik örököstárs a feltételes zálogjoggal terhelt örökrészt; ilyen és hasonló esetektől eltekintve az osztályos egyezség létrejöttéig zálogjogot szerzett hitelezők jogait sem az örökösöknek, sem a bíróságnak ignorálniok nem szabad és igy ezeknek beleegyezése nélkül a hagyatékhoz tartozó ingatlannak vagy telekkönyvileg biztosított követelésnek az adós örökösre szállt részét ezen örökös jogszerzésének kitüntetése nélkül átadni nem kellene. Ez már csak a legkevesebb, a mit az ilyen hitelező kívánhat. Igaz, hogy ezek az intézkedések sem zárják ki a hitelezők kijátszására célzó törekvéseket és ténykedéseket; de végre is nem mehet el annyira a bíróság a feltételes jogot szerzett hitelező védelmében, hogy esetleg teljesen jóhiszemű örököstársak jogain sérelem ejtessék; azután az ilyen ténykedésekre az osztálytársak mégis csak ritkábban fogják eltökélni magukat és a mennyiben mégis előfordulnának, még mindig fenmaradna a hitelező részére azon jog, hogy azt a kárt, a melyet megelőzni nem lehetett, a rosszhiszemű örököstársakon megvegye, csakhogy az ilyen kártérítési perekben a bizonyítási kötelezettség meg a bizonyítékok értékének meghatározása a bíróságnak szabad mérlegelésére volna bizandó, esetleg a csődtörvényben a megtámadási perekre megszabott elvek szerint szabályozandó. Ezzel kapcsolatban még csak néhány szóval akarom megemlíteni a végrehajtási törvény 138. §-a alapján feltételes végrehajtási zálogjogot szerzett hitelezőnek különös jogait. Ezen törvényszakasz szerint a végrehajtási jogot szerzett hitelező azon lépések megtételére van jogosítva, a melyek szükségesek, hogy a feltételes zálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonjoga az illető örökös javára bekebeleztessék. A mint a hitelező a végrehajtási törvény 132. §-ában emiitett jognak lefoglalása esetében ezt a jogot érvényesítheti adósa részére, ugy fel van jogositva a hitelező a 138. §. alapján az adós örökös örökösödési jogának érvényesítésére. Az átvitt jogkörnél fogva jogositva van mindazon lépések megtételére, a melyekre az adós örököstárs jogositva volt; e szerint kérheti a hagyatéknak letárgyalását, az osztályra befolyást annyiban gyakorolhat, a mennyiben ezt érdeke követeli, esetleg a sommás osztálynak, vagy perre utasításnak elrendelését k é rh e t i, kívánhatja. Mivel pedig a rosszhiszeműleg egyetértő örökösök esetleg hirdetményi eljárás útján a hagyatéknak oly módoni átadását kérhetik, mely a végrehajtási jogot nyert hitelező kárával jár — a birtokbiróságnak hagyatékátadási végzése ellen — a mennyiben maga részéről a hagyatéknak átadása céljából a birói beavatkozást igénybe vette, felfolyamodás beadására van jogositva. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. (Vége.)* Egy más elv, mely e tervezetnél szem előtt tartatott, az, hogy benne semmiféle alakiság és határidő ne vétessék fel törvényes ok nélkül, azaz a nélkül, hogy * Elözö közleményt lásd a »J o g« 21. számában. ezt a szükség avagy mind a két fél, vagy az egyik fél nyilvánvaló érdeke megkívánná és hogyha a felek ^ érdekei ellentétben állanak, hogy a kisebb előny a nagyobb előnynek alárendeltessék, a gyorsaság a biztonságnak, sőt némelykor viszont a biztonság a gyorsaságnak, a körülmények szükségéhez és a keresett jogok külÖnféleségeihez képest, hogy ekkép a peres eljárás célja eléressék és a polgári törvény végrehajtása biztosittassék. E tervezet alkotásánál igyekeztünk, a mennyire lehet, a szoros, azaz határozott szabályokat kikerülni. Ezen szabályok, a mint a gyakorlat bizonyítja, valóban nehezen alkalmazhatók az esetek számtalan különféleségére és gyakran kényszeritik a bírót, hogy lelkiismerete és benső meggyőződése ellen nyilatkozzék. Mielőtt egy szabályt elfogadtunk volna, nagy szigorral megfontoltuk annak előnyösségét és hátrányosságát és mindenkor bizonyos kivételekkel korlátoztuk, melyeket az szenvedhet, hogy ez által mindenféle nehézség eltávolittassék gyakorlatbani alkalmazásánál.. Mindenütt, a hol lehetetlen avagy nagyon nehéz volt a szabályt a szükséges kivételekkel korlátozni és az összes kivételeket kimenteni, a törvényt hallgatni hagytuk és megbíztunk a birák igazságossága és bölcs belátásában. Ezen hatalom, mely a bíráknak adatik, nem lehet veszélyes, mert az esetek, melyekre az alkalmaztatni fog, megvannak határozva és korlátozva; itt is, valamint több más esetben, a nyilvánosság lévén a legnagyobb biztosíték helytelen ítéletek ellen. . . . E tervezet kidolgozásánál mindenkor szemügyre vétetett, hogy annak célja a honpolgárok jogainak biztosítása s nem e jogok elvesztésének könnyítése ; ugy, hogy ilyetén vélelmek és jogvesztések csak ott engedtettek meg, a hol elkerülhetlenek voltak, t. i. midőn az alakiságok nem teljesítéséből eredő veszély, a polgárok jogaiban rejlő bizonytalanságból támadó rosz és a bírósági harc (per) halogatásának alkalmatlanságai szemlátomást felülmúlják magának a veszendő jognak előnyét.« Szisztematikus nézpontból a tervezet számos szabályai olykép vannak egymás mellé állítva, hogy határozmányai bizonyos természetes rendben foglaltassanak és azoknak keresése és tanulmányozása, mennyire lehet, könnyittessék. * * A fennebbi nézpontokat követő s a nyilvánosság, közvetlenség és szóbeliség elveihez hiven ragaszkodó tervezet két részre oszlik, melyeknek elseje (A bíróságok előtti eljárásról) a voltaképeni peres eljárást tárgyazza, másodika pedig a »Különféle (kivételes) eljárásokról« szól. Az első rész hat fejezetre oszlik; ezek közül az első szól »a bék ebirák előtti eljárásról«, a második »a törvényszékek előtti eljárásról«,a harmadik »a felebbvitelről a törvényszékek Ítéletei és végzései ellen«, a negyedik »a határidőkről", az ötödik »a perköltségekről« s a hatodik »az Ítéletek végrehajtásáról«. Minden fejezet alfejezetekre és szakaszokra oszlik. Hogy a t. olvasók türelmét soká igénybe ne vegyem, legyen szabad e helyütt a főbb mozzanatokat futólag érinteni, melyek újításkép az első részben felvétettek. Ilyen lényeges újítások: a felebbviteli határidőknek (14 nap, 1 és 2 hónap) számítása az Ítélet, illetve végzés kézbesítésének napjától (ha a kézbesítés nem foganatosítható, az ítéletnek a hivatalos lapbani egyszeri közzétételéről); (az eddigi eljárás szerint csakis a makacssági (elsőfoki) Ítéletek ellen beadott felebbezések, valamint a semmiségi panaszok beadásának határideje számíttatik a megtámadott ítélet kézbesítésétől; ellenben a többi felebbezések az illető ítéletnek végalakjábani kihirdetésétől, illetve a hivatalos lapban való közzétételének napjától számítandó határidőben adatnak be); az összetett bizonyítékok (törvényes és nem törvénybeli vélelmek) felvétele a perrendtartásban; a bizonyítékok biztosítása (a német polgári perrendtartásnak 447—455. szakaszai nyomán); a rituális eskü elvetése (azaz jövőben a békebiró, illetve a törvényszék vagy felebbviteli törvényszék elnöke s nem többé a lelkész fogja felesketni a feleket vagy tanukat; ezen újitás azonban az »ájtatos« parlamenti többség által aligha fog megszavaztatni); a per, illetve Ítélet ketté osztása számadási és jövedelem iránti perekben (egészen francia mintára; Code de procédure §§. 526-544.); kielégítési végrehajtás értékpapírokra, váltókra, rendeletre vagy átadóra (au porteur) szóló papírokra, e papíroknak behajtás végetti átvétele vagy azoknak névértékükben, fizetés helyett való elfogadása által (a német polg. perrendtartás 722 — 724. és 732 — 744. szakaszai szerint). A második rész (az eljárás némely eltérő módjairól) újításai ezek: a választott bíróság; káitéritési keresetek bírósági és egyéb hivatalnokok ellen (prise á partié, francia mintára s az orosz hivatalnoki fegyelmi eljárás felhasználásával; Code de procédure, art. 505-516.); pazarlók gondokság alá helyezése és külföldi Ítéletek végrehajtása. Végre, mint fennebb emlitém, e rész még a felhívási perrel és az intési eljárással (német mintára) ki fog egészíttetni. Mindaz, a mi a fentemiitett s a német és francia tételes perjogból kölcsönzött részeken kivül esik, majdnem kivétel nélkül az orosz polgári perrendtartás hü recipiálása; a még ifjú bolgár bírói gyakorlat csak igen szerény mérvben érvényesülhetett e tervezet körén belül. Mindazáltal tagadni nem lehet, hogy ezen ter-