A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 22. szám - Bolgár igazságügy. (Vége.) 2. [r.]

A JOG. 173 vezet az első komolyabb törvényhozási mii, mely államunk önállósága óta szerkesztetett, a mint azt is el kell ismerni, hogy jelenlegi igazságügyminiszterünk (Toncsev) liberális eszméknek őszinte pártolója s tervezete nem egy intézkedést tartalmaz, mely nemes felfogásának szószóló kifejezést ad. Mutatványul csak következő négy elvi jelentőségű szakaszt idézem az általános részből: 2. §. (Biztosíték a közigazgatási hatóságok túlkapásai ellen): ^Magánszemélyek vagy társaságok, melyeknek törvényes jogai megsértetuének az állami hatóságok vagy hivatalnokok intézkedései folytán, panaszt emelhetnek a bíróság előtt az iránt, hogy sértett jogaik visszaállíttassanak és kár és veszteségük megtéríttessék; azonban az ilyen panasz nem akadályozhatja a teendő intézkedéseket, raig ez iránt érdemleges ítélet nem hozatik. 3. §. A kormány hatóságai vagy közegei (pravitelsztvennite ucsrezsdenia ili lica) sem nem dönthetnek el polgári peres kérdéseket, melyek előttük tárgyalt ügyeknél felmerültek s melyek a bíróság által eldöntendők, sem nem jogositvák ilyen kérdések iránti ügyeket a bíróságoknak átadni. 11. §. (Jogszolgáltatásérti biztosíték.) Tiltva van a perek eldöntését azon ürügy alatt félbeszakítani, mert a törvények nem teljesek, nem világosak avagy ellentmondók. Az ezen szabályt nem teljesítők ugy fognak felelni, mintha az igazságszolgáltatást megtagadták volna (déni de justice), miről a bírák ellen támasztandó kártérítési keresetekről (prise á partié) szóló fejezet (§§. 1,184—1,199.) intézkedik). 15. §. (Külföldiek iránti kedvezmény.) Külföldiek, kik hazájuk törvényei szerint nem birnak perképességgel (cselekvő képességgel', jogosítottnak tekintetnek, hogy a bolgár bíróságok előtt pereljenek, hogyha a bolgár törvények szerint birnak ily képességgel. Csak egy reformot nem lehetett még e tervezetben keresztülvinni, dacára annak, hogy a miniszter e részben hajlandónak mutatkozott s ez azon, nézetem szerint, felette cél- és okszerű üjitás, melyet az osztrák polgári bagatell eljárás s ennek nyomán a Bosznia- és Hercegovinában érvényben lévő polgári eljárás (azonkívül az osztrák perrendtartási tervezet is, 1881. évből 413 — 422. §§.} tartalmaz, t. i. az eskünek, mint önálló bizonyítási eszköznek kiküszöbölése s annak helyettesítése a feleknek tanuképeni kihallgatása által. A bizottság többsége (orosz jogászok) ezen újítással semmiképen sem tudván megbarátkozni, azt megvitatás tárgyává sem akarta tenni. Oroszországban ugyanis még a bizonyítékok biztosításának intézménye (előleges bizonyítás), mely a nyugati államokban (Franciaországot kivéve, melynek perrendtartása — code de procedure civile — elég sajátszerüen, ez intézményről nem rendelkezik) már rég ismert és alkalmazott perjogi intézmény íprobatio ad perpetuam rei memóriám) csak a mult (1890.) év folyamán, mint valami új reform hozatott be ! Különben a kérdésben forgó tervezetre majdan, hogy ha az egyszer a szobranije által megvitatva és megszavazva lesz, bővebben fogok visszatérni. Mielőtt jelen közleményemet befejezném, legyen szabad még pár szót a legutóbb megszavazott igazságügyi budgetről említenem Az összes reszortok közül az igazságügy reszortja a legkisebb költséget veszi igénybe s innét van, hogy e budget mindössze csak 4.391,322 frankra rug, dacára annak, hogy az utolsó budget által a börtönök igazgatása is (mely eddig a belügyi minisztérium reszortjába tartozott) s magában véve 375,500 franknyi összegre van praeliminálva, az igazságügyminisztérium alá rendeltetett, mely célra e minisztérium kebelében egy új osztályfőnöki állás szerveztetett. A többi minisztériumok budgetje 5 — 21 millió frankig terjed. Ámde a bírák ellen sajátságos ellenszenvvei viseltető képviselőink e csekély igazságügyi budgetet is sokallják ! Sajnos, de való jelenet nálunk, hogy reánk — bírákra — mint valami szükséges rosszra tekintenek. Ezen felfogás, különösen a jobb létre szenderült Sztojánov Zachariás, volt szobranijébeli elnök által tápláltatott, ki esküdt ellensége volt minden független bírónak. Halála óta a bírák helyzete kissé javult, de állásuk biztosításától még meglehetősen távol vagyunk. Valahányszor a bírák érdekében valami javaslat készül, az a képviselők ellenszenves indulatán hajótörést szenved s igy miniszterünk legjobb akarata mellett egyelőre semmit sem tehet a bírák sorsának biztosításáért. Pedig hát épen a bírák az összes állami hivatalnokok közül azok, kikkel a képviselők leginkább meg lehetnének elégedve, mert ha valaki, ugy bizonyára ők politikával nem foglalkoznak, hanem ügyteendőiket teljesitik s hivatalukon kivül is a legloyálisabb honpolgárok. Xo de mindez nem akadályozta egy, csak fizikai a 1 a kj ára nézve kiváló fővárosi képviselőt (ügyvédet), hogy a felsőbb bírákat azzal vádolja a parlament előtt, hogy szabad idejükben sétálnak s kávéházakat látogatnak! Ám, a szobranije dicséretére legyen mondva, hogy akadt kebelében egy képviselő, nevezetesen a trnovói ügyvéd II—v ki T. képviselő uram fenti inkább bosszús, mint naiv megjegyzését ugy visszavágta, a mint az megérdemelte. De e tény magában véve jellemző, a mint jellemző ugyanazon »hosszú« képviselő — hála Istennek, megbukott — javaslata is, miszerint a felsőbb bíróságok létszáma és fizetése (mely ugy is csekély) leszállittassék. Egy hatalmas vigaszunk van azonban mindezért minekünk bíráknak s ez az, hogy bírjuk a legmérvadóbb tényezők: daliás fejedelmünknek .s hazafias kormányának elismerését, mely minden ünnepélyes fogadtatásnál a palotában kifejezésre jut (igaz, egyelőre csak szavakban, mert rendjelekre a birák mindez ideig nem érdemesittettek); reméljük azonban, hogy addig, mig oly erélyes és igazságos államférfi, mint Sztambulov, a kormányt vezeti, nem kell félnünk, hogy egyes »pereiket vesztő ügyvéd képviselők« a bírói kar ellen irányzott epés kifakadásai »a mennyben hallatszani fognak«. Végezetül nem hagyhatom említés nélkül a mi jogi folyóiratunkat (Juridicresztvo szpiszárie), mely most már harmadik évfolyamába lépett s a benne közzétett tudományos és gyakorlati ciki-ek tárgyára és tartalmára nézve napról-napra érdekesebbé válik, kivált mióta e folyóirat szerkesztői (három tagja a legfőbb semmitőszékuek: a főügyész, egy alügyész és egy bíró) a szabad eszmecsere oly buzgó pártolóinak mutatkoznak, hogy még a legfőbb bírói Ítéletek fesztelen birálgatását (kritikáját) is megengedik, mi viszont arra ösztönzi a bírákat, hogy ítéleteik indokolásánál fokozottabb figyelemmel járjanak el. Különben a szerkesztők ezen szabadelvüsége kissé összeütközésbe jön tételes törvényünkkel, kivált a mi a legfőbb semmitőszék elvi jelentőségi ítéleteit illeti, mennyiben perrendtartási novellánk 30. §-a szerint az alsóbb bíróságok kötelezvék magukat a semmitőszék nézetének a törvény értelmét illetőleg minden egyes konkrét esetben feltétlenül alávetni; ha tehát holmi önoklevelesitett s esetleg pervesztes félt képviselt ügyvédeknek megengedtetik a legfőbb bíróság döntvényeit nyilvánosan kritizálni (a mint az legutóbb történt), ugy a fenti intézkedés csakugyan illuzóriussá válik s maga a felsőbb magisztratura tekintélye is csökken. Ezt különben a fentemiitett folyóirat szerkesztői is belátták s már az utolsó számban megjelent egy szerkesztői üzenet, mely egy hasonló »k r i t i z á 1 ó cikket* kellő értékére leszállítja és a cikkírót (egy, a fővárosban homályos tevékenységéről ismert macedóniai zugügyvédet) rendre utasította! Csakhogy ez »post festum« történt. Hja ! a keleten vagyunk ! Dr. Sismánov St. Milán, a bolgár fejed, legfőbb semmitőszék bírája Sofiában. Nyilt kérdések és feleletek. A névhez való jog kérdéséhez. Felette gyakran fordul elő azon eset, hogy férjétől elvált nő kétségben van az iránt, milyen nevet van jogosítva immár viselni. Tudtommal határozott törvényintézkedés ez iránt nem áll fenn, ugy, hogy gyakran ez irányban ellentétes nézetekkel találkozunk. Felvetem tehát ezen kérdést és kérnék feleletet t. kartársaimtól. A kérdés ez : »Megilleti-e a válás után is az elvált asszonyt a férj neve ? Hogy áll a kérdés az egyes felekezetek szerint ?« Leköteleznének a t. kartársak, ha véleményeikben a jogelvet és az illető törvényt és rendeletet is idéznék. X. Sérelmek. * »A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól.* (Felelet.) Azon meggyőződésből kiindulva, hogy becses lapjukban a »Sérelmek« rovata alatt nyilvánosságra hozott panaszokra a feleletnek is tért nyitnak és hogy az audiatur et altéra pars ismert elvnek készségesen hódolnak, tisztelettel felkérem, hogy feleletemet a jelzett rovatban közölni szíveskedjenek. ** Minden esetre feltűnőnek találom, hogy cikkíró ur azon időpontban lépett a nyilvánosság elé, midőn a közigazgatási bizottságnak általa idézett határozata ellen felebbezését benyújtotta, raelylyel a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz intézett panaszával mint teljesen alaptalannal elutasittatott és ennek másolata az abban foglalt kifakadások és sértések miatt, a sértő elleni fegyelmi eljárás megindítása céljából a pozsonyi ügyvédi kamarához áttétetni rendeltetett. Feltűnőnek tartom ezen eljárást azért, mert más indító oka annak nem lehet, mint hogy »calumniare audacter semper aliquid haeret« és igy cikkíró ur is arra számított, hogy mire felebbezése a harmadik fórumnál elintézésre kerül, ritka közleményének meg lesz még a szándékolt hatása. Csakhogy számításában igen tévedett, mert attól még is kellett tartania, hogy a cáfolat nyomban fogja követni, főleg pedig mert jól tudhatja, hogy az utolsó fórum minden egyes esetben gondosan átvizsgálja a felterjesztett ügyiratokat, lelkiismeretesen felülbírálja az ügyállást, hogy tehát a concret esetben sem fog egyedül a cikkíró ur által szolgáltatott, de csak látszólag mellette szóló adatokra támaszkodni. Cikkíró ur nagy páthossal felhívta hazánk jogászait, hogy eljárása fölött nyilatkozzanak és igy első sorban engem, mint * Ezen rovatban, prograrnmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. ** Csak az adja meg e rovatunknak nagy jelentőségét, hogy nem csupán a sérelem előadására, de annak cáfolatára is tért nyitunk pártatlanul. A szerkesztőség.