A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - A birói függetlenség Angliában

82 A JOG. A temesvári kir. törvényszék : Az 1889. évi 6,498. sz. a. hozott elsöbirósági végzés ellen törvényes határidőben beadott felebbezés elfogadtatik és az összes iratokkal a budapesti kir. itélö táblához jelentés mellett felterjesztetni rendeltetnek. Egyben ezen felebbezés folytán az Ítélet végrehajtása az ujrafelvétel jogerős elintézéséig felfüggesztetik. (1889. évi szeptember hó 14-én, 8,719. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék 6,498. számú végzését helyben, a 8,719. számú végzésnek nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, a vádlott szabadlábon hagyását rendelő felebbezett részét pedig megsemmisíti. Indokok: A 6,498. számú végzést a kir. itélő tábla az abban felhozott indokokból hagyta helyben. Minthogy pedig a kir. törvényszék vádlottnak az újrafelvételi kérvényben előadott azon kérelme felett, hogy az ujrafelvétel jogérvényes elintézéséig szabadlábon hagyassuk, már a most idézect végzésében határozott; minthogy vádlott ezen határozat ellen jogorvoslattal élt: a kir. törvényszéknek nem állott hatáskörében ezen tárgyban ujabban 8,719. sz. a. határozni. A kir. itélő tábla tehát ezen végzést a kir. ügyész által felebbezett részében megsemmisítette és a 6,498. számú végzés felülvizsgálata alkalmával a vádlott által közbetett felebbezés folytán a szabadlábon hagyás kérdésében saját hatáskörében határozott. (1889. évi december hó 23-án, 41,058. sz.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1890. évi október hó 8-án, 3,995. sz.) A végrendeleti örökös a hagyomány kifizetésére a hagyatéki vagyon beszavatolása előtt is kötelezhető. (M. kir. Curia 1891. ápr. 23-án, 8,044. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Szélóvás. A 102. §-ban előirt tudakozódás és annak felemlítése az óvásban mellőzhető, ha a váltón az intéz meny ez ett lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve, telepes azonban megnevezve nincs és az intézvényezett nem élt azon jogával, hogy a fizetőt migjelölje. Az ipolysági kir. törvényszék: Az 1889. évi június hó 26-ik napján 2,535. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Korponán 1889. évi január hó 30-ik napján 600 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó, kibocsátó és forgatók a kereseti 600 frt váltóösszeget felperesnek megfizetni. Indokok: 1. A váltótörvény 47. §-a értelmében az esetben, ha valamelyik forgató a váltót hely megnevezés nélkül adta tovább, a fizetés meg nem történtéről a forgató azon legközelebbi előzője értesíthető, ki a váltót a hely megjelölése mellett ruházta át. Minthogy felperes közvetlen előzője Ch. János negyedrendű alperes a beperesitett váltót a hely megnevezése nélkül adta tovább, az értesítés elmulasztása miatt emelt kifogás figyelembe vehető nem volt, annál kevésbé, mert felperes az átugrott forgató legközelebbi előzőjét Ch. Mártont, miként ezt a most nevezett alperes hallgatag beismeri, a váltó ki nem fizetéséről kellően értesítette. 2. A váltótörvény 24. §-a szerint továbbá, ha a váltón az intézményezett lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve, telepes azonban megnevezve nincsen, az tételeztetik fel, hogy az intézvényezett maga kívánja a telep helyén a fizetést teljesíteni. Ily esetben a váltói jog fentartása végett elégséges annak megállapítása, hogy a váltó elfogadója a telep helyén feltalálható nem volt, a mi a becsatolt váltó-óvással igazolva is lett. A váltótörvéuy 102. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, mert a beperesitett váltón telepes kijelölve nem lett. 3. A kifogások 3-ik pontjában felhozott azon alperesi állítás, hogy a felperesnek az ingatlanok vételára fejében fedezetül átadott 5-ik váltó az ipolysági takarékpénztár által volt leszámítolandó, mi végből alperesek egy új váltót állítottak ki, melyet azonban felperes a nevezett pénzintézettől visszavett s igy mindaddig, míg ezen 6-ik váltót felperes vissza nem adja, alperesek a kereseti váltóra fizetést nem teljesíthetnek, felperes határozott tagadásával szemben alperesek részéről be nem igazoltatott: mert az erre vonatkozólag felajánlott főeskü mint egyedüli bizonyíték felperes ellenzése folytán a váltó elj. szab. rendelet 26. §-a értelmében helyt nem foghat. De különben is alpereseknek ezen — a váltókötelezettség alapjául szolgált materiális jogviszonyból merített kifogásuk felperessel szemben — ki a váltónak forgatmány utján jutott birtokába, a váltótörvény 92. §-a értelmében sikerrel nem érvényesíthető. 4. A kifogások 4. és 5. pontjában felhozott azon állításokat, hogy felperes az alpereseknek eladott ingatlanokat nem tehermentesítette, már pedig ennek megtörténtéig a váltóértéket nem követelheti, továbbá, hogy felperes a kereseti váltót a létrejött megállapodás ellenére látta el a lejárati nappal: felperes tagadásával szemben alperesek mivel sem igazolták s másrészt ezen kifogások felperessel szemben — ki harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak tekintendő — a váltótörvény 92., 93. és 94. §-ai értelmében sikerrel szintén nem érvényesíthetők. Mindezeknél fogva a folyó évi 2,535. szám alatt kelt sommás végzést hatályában fentartani kellett. (1889. szeptember ll-én, 3,152. szám.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben elsőrendű alperes Ch. Pál az 1889. június 26-án, 2,535. szám alatt hozott sommás végzés vonatkozó része hatályának fentartásával 600 forint töke. ennek 1889. június 20 tói járó 6% kamata fizetésére köteleztetett, helybenhagyja ; egyebekben megváltoztatja s az idézett sommás végzést másod-, harmad- és negyedrendű alperesekkel szemben egészben hatályon kívül helyezi s felperest másod-, harmad- és negyedrendű alperesekkel szemben egész keresetével elutasítja. Indokok: Elsőrendű alperesre vonatkozólag az elsőbiróság ítéletét fentebb megjelölt részében azért kellett helybenhagyni, mert az eredeti váltón telepes megnevezve nem lévén, a váltótörvény 44 §-a második bekezdése értelmében az elfogadó elsőrendű alperes elleni kereset fentartására óvás nem volt szükséges, az a körülmény tehát, hogy a felvett óvás az alábbiak szerint szabálytalan, elsőrendű alperesre nézve csak azt vonja maga után, hogy ez az alperes az óvási és csak a visszkereset indithatása esetében járó váltódíjat megfizetni nem köteles, a váltóösszegnek és törvényes késedelmi kamatának megfizetése alól azonban őt fel nem menti; továbbá, mert ez az alperes, bár összes kifogásait a felperessel közvetlenül fennálló viszonyból meríti s igy azok a V. T. 92. §-a alapján, a mennyiben egyébként helyesek, érvényesíthetők volnának: felperes tagadásával szemben sem azt, hogy a kereseti váltó az általa és harmad- és negyedrendű alperes által felperestől megvett ingatlanok vételárából kiállított váltók egyikével azonos s hogy a megállapodás szerint az csak akkor fizetendő ki, ha az ingatlanokat felperes tehermentesíti és hogy annak lejárata a megállapodás ellenére töltetett ki, nem bizonyította, főesküvel való bizonyításnak pedig az e részben az elsőbiróság által felhozottaknál fogva nincs helye. Egyebekben az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni s felperest a többi alperesekkel szemben egész keresetével el kellett utasítani, mert a V. T. 102. §-a szerint az óvás annak ;i személynek, kinél az teljesítendő, üzleti helyiségében, ilyennek hiányában pedig lakásán eszközlendő s az, hogy az üzleti helyiség vagy a lakás kipuhatolható nem volt, igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az óvatoló személy e részben való tudakozódása a rendőri hivatalnál, illetve a községi elöljáróságnál siker nélkül maradt s ez az óvásban kiemeltetik : már pedig a B. alatti óvás ennek megtörténtét nem bizonyítja; mert ebben az óvatoló közjegyző csak azt bizonyítja, hogy az elfogadót, kinek a váltó Ipolyságon bemutatandó volt, a városházán és a nagyvendéglőben kereste, de nem találta s hogy a város birájától azt a választ nyerte, hogy fedezet nem érkezett, az nem bizonyítja azt, hogy az elfogadó üzleti helyisége vagy lakása után siker nélkül tudakozódott s mert ily körülmények között az óvás mint szabálytalan, másod-, harmad- és negyedrendű alperesekkel mint kibocsátó, illetve forgatókkal szemben a visszkereset fentartására nem alkalmas. (V. T. 41. §.) (1890. március hó 31-én, 1889. évi 6,987. váltószám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az óvás szabálytalanságára alapított indoka a másodbiróságnak a jelen esetben azért nem fogadható el: mert a kereseti váltón lackói lakosként kijelölt intézvényezett Ch. Pál az elfogadás alkalmával telepest, vagyis azon személyt, kinél a fizetés Ipolyságon, mint a váltóban kijelölt fizetési helyen, teljesítendő lesz, a váltón ki nem jelölvén, a váltótörvény 24. §-a értelmében az tételezendő fel, hogy a fizetést a telep helyén (Ipolyságon), tehát oly helyen, a hol neki a váltó tartalma szerint sem üzleti helyisége, sem lakása nincsen, maga kívánja teljesíteni. A váltónak ily szövege mellett, az annak fizetés végetti bemutatása végett megkeresett kir. közjegyző tehát helyesen járt el akkor, midőn az elfogadót az óvásban kitett helyeken kereste s nem követett el a váltótörvény 102. §, 2. bekezdésében foglalt rendelkezésbe ütköző mulasztást az által, hogy az elfogadónak üzleti helyisége illetve lakása iránt nem tudakozódott; a jelen esetben annyival kevésbé, mert alperesek azt, hogy az elfogadónak az óvás felvétele idejében Ipolyságon üzleti helyisége vagy lakása volt, nem is állították és igy nyilvánvaló, hogy az ez iránybani tudakozódás céltalan volt volna. Tekintve, hogy elsőrendű alperesnek egyéb kifogásait az e részben helyes indokok alapján a másodbiróság sem találta alaposaknak: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, az elsőbiróság Ítélete volt az imént előadott s abban felhozott egyéb indokoknál fogva helybenhagyandó, (1891. évi január 20-án, 1890. évi 930. váltószám.) A kereset beadása napjának az átvétel napja tekintendő. A felperes hibáján kivül közbejött az a körülmény, hogy a kereset csak másnapon iktattatott be, felperes hátrányára nem szolgálhat. Közgyűlési határozat megsemmisítése iránti kereset. A nagykikindai kir. törvényszék (1889. aug. 23-án, 4,923. sz.): Dr. Ny. Pál felperesnek Naszády József ügyvéd által védett szenthuberti takarékpénztár alperes ellen közgyűlési hatá-