A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - A birói függetlenség Angliában

A .1 OG. 83 rozatok íregseramisitése iránti perében felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Azon közgyűlési jegyzőkönyv, melynek határozatai ellen irányult a kereset, a törvényszékhez 1886. június 28-án lett beterjesztve, a kereset azonban csak ezen időponttól számított 15 nap elteltével, vagyis 1886. július 14-én érkezett a ktb. iktatóhivatalba. Minthogy pedig a keresk. törvény 174. §-a értelmében, ha a közgyűlési határozat a törvény vagy az alapszabályok által előszabott alakszerűségek mellőzése miatt támadtatik meg, a kereseti jog a sérelmes határozatot tartalmazó jegyzőkönyvnek az illetékes törvényszéknél történt bemutatásától számított 15 nap alatt érvényesiteudö, ellenkezőleg az ezen alapon megszűnik, minthogy továbbá a kereskedelmi törvény sehol sem rendeli, hogy a bíróság székhelyén kívül lakó részvényes által kellő időben postára adott keresetnél, a szállításra szükséges idő a fennebbi 15 napi határidőbe beszámítandó volna, felperes az 1886. március 25-én hozott közgyűlési határozatoknak formai hiányok miatt, illetőleg •azon alapon való megsemmisítését nem kérheti, hogy a kereskedelmi mérleg az alapszabályok 69. §-ának megfelelőleg a közgyűlés megtartása előtt közzétéve nem lett, mert az azon alapon létezett kereseti joga a keresetnek elkésetten történt beadása miatt elenyészett. Kéri felperes a közgyűlési határozatok megsemmisítését azon alapon is, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai a keresk. törvény 189., 196. g-ai, illetve az alapszabályok 37. §-a szerint kártérítéssel tartoznak, ha a részvényesek vagyona akár a kezelés gondatlansága, akár a törvény és alapszabályok be nem tartása miatt megcsorbittatik és felhoz felperes keresetében egyes eseteket, melyek szerint az alperes részvénytársaságnál előállott üzleti veszteségek részben az igazga.óság mulasztása és gondatlanságának volnának tulajdonitandók. Ha ezen előadása valónak is vétetnék, ez nem a kereskedelmi mérleg és igazgatósági, valamint a felügyelöbizottsági jelentések felett hozott közgyűlési határozatok megsemmisítésére, hanem esetleg kártérítésre képezhetne alapot a jogosultak részére az igazgatóság és felügyelőbizottság illető tagjai ellen, mely kártérítési igénynek az, hogy az igazgatóság és felügyelőbizottságnak a felmentvény megadatott, útjában nem állhatott, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. május 5-én, 7,357/v. 1389. : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért : mert záros határidőhöz kötött beadvány benyújtásának napjául csak az az időpont veendő, a melyen a kérdéses beadvány a bíróság iktatójába érkezett és ott beiktatást nyert s a benyújtó kötelessége akként intézkedni, hogy beadványa kellő időben kerüljön e bíróság iktatójába, mivel a veszély, mely a postán, vagy más uton való küldésből ered, a beadványt benyújtó terhére esik, mert a keresk. törvény 174. §-a alapján a részvénytársaság közgyűlési határozatai csak akkor támadhatók meg, ha azok a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkeznek, már pedig a részvénytársaság oly közgyűlési határozata, melyben az igazgatóságnak, valamint a felügyelőbizottságnak felmentvényt ad, sem törvénynyel, sem az alapszabályokkal nem ellenkezhetik, mivel annak hozatalakor a közgyűlés törvényes hatáskörében jár el, a határozat célszerűsége vagy ellenkezője pedig közgyűlési határozatnak törvényszerűségét nem befolyásolja, mert végül a perben nem merültek fel oly körülmények, melyek a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolhatnák. A m. kir. Curia (1891. április 2-án, 1,187/v. 1891.): Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával a kereset kellő időben beadottnak kimondatik és a kir. törvényszék utasittatik, hogy a törvény és az alapszabályok által előirt alakszerűségek mellőzése miatt első sorban felhozott panasznak is tekintetbevételével hozzon e perben új Ítéletet. Indokok: Felperes az 1886. június 28-án, 5,252. sz. a. bemutatott közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt határozatok ellen intézett keresetét B) alatti postavevény szerint ugyanazon évi július 12-én postára adván s ezen küldemény C) alatti hivatalos bizonyítvány szerint még az nap a törvényszék székhelyére érkezvén s ott másnap a törvényszék helyettes elnöke által tényleg átvétetvén, a kereset beadása napjának az átvétel napja tekintendő, mivel a felperes hibáján kivül közbejött az a körülmény, hogy a kereset csak más napon iktattatott be, felperes hátrányára nem szolgálhat. Az előadottak szerint a kereset a k. t. 174. §-ában előirt időben beadottnak lévén tekintendő, az elkésés indokából mellőzhető nem volt, minélfogva mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával az elsőfokú bíróságot utasítani kellett, hogy a megtámadott közgyűlési határozat felett hozzon új ítéletet, stb. Bűnügyekben. Ténybeli tévedés a leíí'iy korára nézve közösülés esetén; a nemi részek egyesítése befejezetté teszi a közösülést. (Btk. 65., 232. és 236. §.) Az újvidéki kir. tszék: S. Péter az O. Erzsébeten elkövetett, a btk. 236. §-ába ütköző s a btk. 65. §-a egybevetésével minősülő megfertőztetés bűntette kísérletében bűnösnek kimondatik s ezért a btk. 236., 66. és 91. §-ai alkalmazásával a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó két évi börtönre Ítéltetik. Indokok: Vádlott neje azon panaszt terjesztette elő, hogy férje S. Péter a hozzájuk gyermekdajkakép cselédül fogadott 13 éves O. Erzsébeten több izben erőszakos nemi közösülést követett el az 1887. év folyamában; bár most nevezett panaszosnő az első végtárgyalás során panaszát visszavonta s vallomást tenni törvényes jogánál fogva nem akart, jelen ügyben hivatalból folytattatott az eljárás. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a bizonyítási eljárás során töredelmesen beismerte, hogy az áltála gyermekei mellé cselédül fogadott O. Erzsébettel — kinek 13 éves voltát tudta — két izben s a sértett beleegyezésével nemileg közösült. Vádlott ittasságát s a sértettnő beleegyezését hozván fel mentségül. Vádlott ezen állítását O. Erzsébet sértettnő mindenben megerősíti, azt adván elő, hogy gazdája ígéretekkel bírta a közösülésre, fájdalmai különben sem akkor, sem azután nem voltak s vádlott semmi erőszakot sem használt. Ezek szerint vádlott ellenében kizártnak veendő az erőszakos nemi közösülés, vagy ennek kísérlete, mert a közösülés a tisztességesnek tekintendő sértettnő beleegyezésével történt, ily esetben pedig a btk. világos szavai szerint vádlott, életkorának 14-ik évét be nem töltött tisztességes leánynyal közösülvén, cselekménye megfertőztetést képez. A törvény ily világos rendelkezése tehát kétséget nem hagy fenn s a kir. Curiának azon álláspontja, hogy 12-ik életévet bs nem töltött leánynak akaratelhatározása nem lévén, a beleegyezés esetén is erőszakosnak tekintendő a közösülés : gyakorlati alkalmazást egyáltalában nem, jelen esetben annál is kevésbé nyerhet, mert sértettnő magát — a vádlott és neje előadása szerint — 13 éven túlinak mondván, vádlott azon okmányilag igazolt (n. 14.) körülményekről, hogy sértettnő a cselekménykor 12 éves még nem volt, tudomással nem birt. Miután azonban az orvos-szakértői vélemény szerint, természeti akadályoknál fogva lehetetlen volt a szoros értelemben vett közösülés véghezvitele, vagyis a férfi nemi részének a nőébe való behatolása s az immissio penis megtörténte; tekintve, hogy a vádlott által bevégzettnek gondolt nemi közösülés nem volt egyéb, mint a férfi nemi részének a nő nemi részéhez, szeméremajkakhozi dörzsölés ; tekintve, hogy sértettnő saját előadása, valamint az orvosi vélemény szerint is, a legkisebb testi sérülést sem szenvedett s bár szüzhártyája egy helyen kissé berepedt, de természetes jellegét el nem veszítette ; mindezeknélfogva vádlott ellenében csakis a kísérlet volt megállapítható s miután vádlott ezen cselekményt beismeri, őt beismerése alapján a megfertőztetés bűntette kísérletében bűnösnek kimondani s ebből folyólag magánjogilag kötelezni kellett. A büntetés kiszabásánál a btk. 91. §. alkalmazását indokolólag enyhítő körülményül vétetett vádlott büntetlen előélete, a cselekménykori ittassága s a kínálkozó alkalom. (1889. jan. 12. 108. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla részben megváltoztatja az elsőfokú bíróság ítéletét, vádlottat bűnösnek nyilvánítja a btk. 236. §-a alá eső megfertőztetés bűntettében, I azért elitéli a btk. 92. íj-a alkalmazásával egy és félévi börtönbüntetésre és a btk. 250. §-a alapján három évi hivatalvesztésre. Indokok: Az eljárás adatai szerint sértett O. Erzsébetnek az atyja, O. Mátyás a bűnügyi eljárásnak vádlott ellen való foganatositását kérte a vizsgálóbíró előtt 1887. évi aug. hó 30-án j és a végtárgyalás alkalmával azt vallotta, hogy a leány ellen elkövetett bűntettről csak a vizsgálóbíró előtt történt kihallgattaI tásakor értesült. A sértett törvényes képviselőjének indítványán í alapul tehát a bűnügyi eljárásnak vádlott ellen történt folyamatba j tétele és az, ha előzetes kihallgatások történtek is és sértett képviselője ezek alapján idéztetett meg a vizsgálóbíró elé, nem \ hivatalból teljesíttetett, hanem a sértett törvényes képviselőjének fentebb jelzett kérelme alapján. Az ügy érdemére nézve vádlott beismerésben van, de azzal védekezik, hogy a sértett életkorára nézve sértettet megkérdezvén, mikor azt szolgálatába felfogadta, ez ugy nyilatkozott, hogy életének tizennegyedik évében van. Az iratokhoz csatolt anyakönyvi kivonat szerint a sértett 1875. évi szept. 26-án születvén, ugyanaz a tett elkövetésekor, vagyis 1887. évi aug. 13-án 11 éves, 10 hónapos és 17 napos korú volt, tehát életkorának 12-ik évét nem töltötte be. Ez a keresztelési anyakönyvi kivonat ugyan a sértett apja nevét illetőleg a valótól eltérő adatot tartalmaz, a mennyiben abban a sértettnek apja nem Mátyásnak, hanem Antalnak van jelölve, mindamellett minthogy a vizsgálat során kiderült, hogy eme a valótól eltérő bejegyzés tévedésen alapulhatott csak, mert O. Antalnak nem M. Erzsébet volt a neje, sem Erzsébet nevű leánya nem volt, ennélfogva a sértett korának meghatározása tekintetében az iratok mellett elfekvő fentebb emiitett keresztelési anyakönyvi kivonat alapul el volt fogadható. Az épen emiitett anyakönyvi kivonat adataihoz képest tehát vádlott oly női személylyel közösült, a ki ugyanakkor 12 éven alóli koránál fogva akarata nyilvánítására képtelen és védelmére tehetetlen volt, a kiről azonban nem tudta, hogy eme korban van és azt hitte, hogy az életének tizennegyedik évében van. A mi a közösülés cselekményét illeti, az orvosi látlelet adatai, a sértett előadása és a vádlott beismerő vallomása szerint befejezett volt, a mennyiben a nemi részek a kéjvágy kielégítése végett egyesittettek, erre mutat különösen az orvosi látlelet az az adata, hogy a sértett nemi részeiben a szüzhártya megsértetett. Az eljárás emez adatai alapján a megfertőztetés bűntettében nyilvánította bűnösnek, mert