A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - A birói függetlenség Angliában

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 21. számához. Budapest, 1891. május 24-én. Köztörvényi ügyekben. Az 1SS1: LX. t. c. 41. és 18. §-ai nem alkalmazhatók, ha a birói kézhez való letétel egry harmadik által oly célból kéretik, hogy annak elfogadásával egyúttal az o. ptk. 1,422. S-a alapján a tkvrdts. 91. §. b) p. értelmében a kielégített követelésnek átruházása bejegyeztessék. A gyöngyösi kir. járásbíróság (1890. június 6-án, 4,242): 1? Mózesnek a gyöngyösi takarékpénztár-egyesület és társai elleni ügyében következő végzést hozott : Folyamodó B. Mózesnek azon bejelentvénye, miként P. Dávid, F. Jakab és B. Johanna mint egyetemleges adósok helyett és beleegyezésével a gyöngyösi takarékpénztár-egyesület mint jelzálogos hitelezővel szemben utóbb nevezettek részéröli fizetési kötelezettségből kifolyólag, különösen a gyöngyösi takarékpénztár-egyesületnek F. Jakab és neje B. Johanna ellen a 7,560 írt biztosítási összeg bekeblezése által biztosított és a $,220/1889. számú végzés következtében már végrehajtásiig B. Johanna és F. Jakab ingatlanaira 800 frt megítélt váltótöke és járulékai erejéig fizetési kötelezettséget vállal, sőt a gyöngyösi takarékpénztár-egyesületnek 8U0 frt tőke és járulékaiból álló egész követelésének teljes kiegyenlítése és kifizetésére szolgáló 300 irtot birói letétbe helyez : bíróilag is tudomásul vétetik. Egyszersmind a jelen kérvénynyel bemutatott és a gyöngyösi m. kir. adóhivatalnál, mint birói letétpénztárnál 1890. évi május hó 30-án, adóhivatali 148. naplócikk és a járásbirósági letétnyilvántartási napló 138. folyószáma alatt bevett 1,000 frt birói letétül ezennel elfogadtatik, utasíttatván a gyöngyösi m. kir. adóhivatal, mint birói letétpénztár, miként a letett összeget szabályszerűen kezelje. Egyszersmind jelen végzéssel figyelmeztetik a gyöngyösi takarékpénztár-egyesület, mint a fent megnevezettekkel szemben jelzálogos hitelező, hogy a most B. Mózes által részére, a végrehajtásiig 800 frt és járulékaiból álló követelésének kifizetésére letett l,d00 frt összeget és annak netán felmerülő letéti kamatait jelen végzés alapján szabadságában áll egészben is felvehetni utólag leendő elszámolás kötelezettsége mellett és pedig az osztr. polg. tkv idevonatkozó 1,422. §-a értelmében oly világos megszorítással, miként ezen letéti összegből csak annyit vegyen fel, a mennyi megállapított követelés a fizető B. Mózesre átruházható. Minthogy pedig a fizető B. Mózes ezen letét folytán a hitelező gyöngyösi takarékpénztár-egyesület jogaiba lépett, a 8(JU forint és járulékaiból álló követelésre nézve : ennélfogva a gyöngyösi takarékpénztár-egyesületnek F. Jakab és neje ellen, ezeknek a gyöngyösi 2,511. sz. tjkvben 1. 31—32. sorszám alatt jelzálogilag, továbbá a gyöngyösi 593. sz. tjkvben 1. 59. sorszám alatt, a gyöngyösi, 309. sz. tjkvben 1. 23. sorsz. alatt, a gyöngyösi 584. sz. tjkvben 1. 34. sorsz. alatt és a gyöngyösi 2,510. sz. tjkvben 1. 28. sorsz. alatt, mint egyetemleges mellékjelzálogokra a 8,220/1889. számú végzés következtében 800 frt váltótőke, ennek 1889. évi októbtr hó 24-től járó 6°/o kamatai 3 frt 10 kr. óvási, 1/3°/o váltódíj, 20 frt 40 kr. per, 14 frt 80 kr. végrehajtáskérési költség erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjoghoz, mint az 5,069/tk. 1889. számú végzéssel a gyöngyösi 2,511. sz. tjkvben 1. 13. sorsz. alatt főjelzálogilag : a gyöngyösi 309. sz. tjkvben 1. 3. sorsz. alatt, a gyöngyösi 2,510. sz. tjkvben 1. 8. sorszám alatt, a gyöngyösi 593. sz. tjkvben 1. 31. sorsz. alatt és a gyöngyösi 584. sz. tjkvben 1. 16. sorsz. alatt, mint egyetemleges mellékjelzálogokra, a gyöngyösi takarékpénztár-egyesület javára F. Jakab és neje B. Johanna ellen bekebelezett 4,56U frt biztositéki összeg egy részét képező jelzálogi követeléshez az engedmény B. Mózes javára, a telekkönyvi rendtartás 91. §-a értelmében a gyöngyösi takarékpénztáregyesület ellen 15 napi igazolás kötelezettség mellett előjegyeztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a tlkvi irodának meghagyatik, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. július 28-án, 37,022.): Az elsőbiróság neheztelt Ítéletének megváltoztatásával a 4,242/1890. szám alatt előterjesztett kérelemnek helyt nem ad s a letétbe helyezett összeget a kérelmezőnek visszaadatni rendeli; mert a tlkvi rendtartás 91. §-a szerinti átruházás, nem az illetékes polgári bíróságnál eszközlött birói letétről kiadott hivatalos okirat, hanem a telekkönyvi hatósítgnál eszközlött letéteményezés alapján szorgalmaztatik, már pedig a végrehajtási, illetve más törvényben kifejezetten meghatározott eseteken kivül a birói letétek elfogadása a telekkönyvi hatóságoknak hatásköréhez nem tartozik, mert jelesül azokban az esetekben, a melyekben a fizető az adós tartozásának birói kézhez való letéteményezésére jogosított, a telekkönyvi hatóság a tlkvi rdts. 91. §-ához képest csak arra hivatott, hogy az illetékes polgári bíróságnál eszközlött birói letétről kiadott hivatalos okirat alapján az illető jelzálogos követelés törlésének vagy átruházásának előjegyzését engedélypzze, s mert ettől is eltekintve, az átruháztatni kért 800 forintnyi követelés, 1 egységes követelésként P. Dávid, B. Johanna és F. Jakab csöd] tömegét a 8,220/1889- számú bejegyzési iratok szerint, egyetem! legesen terhelvén, az átruházás csak az összes adósok jogérvényes nyilatkozata s illetve beleegyezése mellett volna eszközölhető, ' i'y jogérvénynyel bíró beleegyezés azonban ki nem mutattatott, I a mennyiben a fizetéshez való beleegyezést magában foglaló kérj vényt 1890. évi május hó 30-án maga F. Jakab irta alá, holott | ez ellen még 1889. évi szeptember hó 7-én, 6,187. sz. alatt csőd lévén feljegyezve s eme feljegyzés a felterjesztett telekkönyvi másolatok szerint is fennállván, nevezettnek jelzett jogcselekvénye az 1881 : XVII. t.-c. szabványai értelmében jogérvénynyel nem bir. A in. kir. Curia (1891. április 9-én, 8,807. sz.): A budapesti kir. ítélő tábla végzése helybenhagyatik. Indokok: Habár az 1881: LX. t.-c. 41. §a ötödik bekezdése értelmében a marasztalt fél a fizetést a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett bíróság közbenjötte mellett is teljesítheti és e célból a marasztalási összeget az azon szakasz harmadik bekezdésében említett esetben a bíróságnál leteheti, jelen esetben azonban a letétel elfogadása egy harmadik által a marasztaltak beleegyezésével oly célból kéretik, hogy a letétemény elfogadásával egyúttal az osztr. áll. pts. 1,422. §a alapján a tlkv. rdtt. 91. §. b) pontja értelmében a kielégített követelésnek átruházása előjegyeztessék : ezen esetre pedig az 18S1 : LX. t.-cikk idézett 41. és 18. §-ai nem alkalmazhatók, de különben is a gyöngyösi 2,511. sz. tjkvben 1. 40. alatt foglalt bejegyzés szerint az ott megjelölt sorszámok alatt bekebelezett végrehajtási zálogjogok mind 1. 13. alatti 4,560 frt biztositéki összegben foglalvák és igy azok ezen egy főkövetelésnek pénzösszegeit képezik, a prts. idézett 1,422. §-a értelmében pedig az átruházás nem az egyes részösszegek, hanem csakis az egész főkövetelés kifizetése alapján engedhető meg, B. Mózes azonban csakis a 1. 32. szám alatt bekebelezett 800 forintnyi részösszeg és nem az egész követelés kifizetésére ajánlkozott. A ki másnak adótartozását megbiz.is nélkül kifizeti, a fizetett összeg megtérítését csak annyiban követelheti, a mennyiben az nem fizetés esetén a kir. kincstár állal követelhető. Ennélfogva más helyett annak adótartozása fejében kifizetett összegnek vissza, fizetése csak uz adótartozások elévülésének határidején belül követelhető. A in. kir. Curia a következő Ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete a viszonkereseire vonatkozó rendelkezésében helybenhagyatik, egyebekben azonban mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes elleniratában maga állítja, hogy az A) alatti barátságos egyezség alapján birtokában levő ingatlanok után az adók fizetésére a közigazgatási hatóság által ö köteleztetett. Az a kérdés tehát, hogy az említett ingatlan adóját ki tartozik fizetni, az erre illetékes közigazgatási hatóság által eldöntve lévén, az birói határozat tárgyát nem képezheti. Ennélfogva alperes viszonkeresetével e helyen is elutasitandónak találtatott. Abból, hogy az alperes birtokában levő ingatlanok adóját ő tartozik fizetni, az következnék ugyan, hogy a mennyiben ez adót felperes fizette, az alperes által, mint helyette teljesített fizetés megtérítendő, mindazonáltal a jelen esetben alperes, a helyette fizetett adóknak felperes részére megtérítésre nem kötelezhető ; mert maga sem állítja felperes, hogy az adóknak helyette fizetésére alperes által megbízva lett volna, az esetben pedig, ha valaki más helyett megbízás nélkül fizet, ennek megtérítését az adóstól csakis a hitelező jogán, mint ennek jogaiba lépett követelheti, mit sem változtatván ezen az a körülmény, hogy a más helyett eszközlött fizetés adótartozásba teljesíttetett. Ennélfogva felperes az alperes helyett kifizetett adókat, csakis annyiban követelheti, a mennyiben azok ki nem fizettetésük esetében a kir. kincstár által követelhetők lennének. Miután pedig az 1867. évtől 1878. év végéig esedékessé vált adók, melyek megtérítésére a kereset irányoztatott, a kereset indítása idejében, ugy az előbb érvényben volt 1868 : XXI. t.-c. 86. §-a és* 1876 : XV. t.-c. 68. §-a, mint a jelenleg érvényben levő 1^83 : XLIV. t.-c. 90. §. 2-ik pontja értelmében a kir. adókincstár által alperestől követelhetők nem lettek volna : ugyanazok a fizetés teljesítése folytán az adókincstár jogaiba lépett s igy az e tekintetben ennél több és erősebb joggal nem bíró felperes által sem követelhetők. (1891. márc. 4. 4,387. sz.) Ha az elsőbiróság a perújításnak nem adott helyt és az ítélet végrehajtását ez alkalommal nem függesztette fel, felebbízés esetén nem függesztheti azt fel, hanem e kérdé>ben a felsőbb biró>ág határoz.