A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 20. szám - A büntetőtörvény módosítása. 4. [r.]

A J Bün-ügyekben. Gondatlanságból okozóit emberölés nem forog: fenn, ha a nép által általánosan használt és ismert szépitöszer jóllehet mérget tartalmas is, nem őriztetik valami különös óvintézkedések mellett. A sértett által elkövetett gondosság elmulasztása nem számitható be a vádlottnak gondatlanságai. (B. T. K. 290. §.) A pancsoyai kir. törvényszék (1890. február 27-éu 1,084. sz. a. W. Lanka vádlottat a btkv. 290. §-ba ütköző emberölés vétségében vétkesnek találja s e miatt a btk. 91. §-nak alkalmazása mellett három havi fogházra ítéli stb. Indokok: A vizsgálat, valamint a végtárgyalás folyamán kihallgatott tanuk vallomásaival, valamint vádlott 'beismerésével megállapittatott, miszerint vádlottnö az arcfestéshez használt folyadékot a szobában levő s2ekrény mellett a földre tette s hogy abból M. Milán azt gondolva, hogy pálinka, ivott, minek következtében M. Milán 1887. évi június hó 8-án meghalt. Minthogy W. Lenka vádlott beismeri, hogy az arcfestéshez használt folyadékról tudta, hogy az mérges alkatrészeket tartalmaz, minthogy továbbá W, Milán megmérgezése vádlottnö azon | gondatlansága által történt, hogy a maró mérget tartalmazó üve- I get egészen szabadon mindenki által könnyen hozzáférhető helyre tette, minthogy végre a törvényszéki orvosnak, mint szakértőnek véleményével kétségtelenné vált, hogy W. Milán mérgezés következtében mult ki, a midőn sem a vizsgálat, sem pedig a végtárgyalás folyamán oly adat fel nem merült, mely a szándékosság fenforgására engedne következtetni, ennélfogva W. Lenka vádlottnöt a btk. 290. §-ba ütköző emberölés vétségében vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett vádlottnö büntetlen előélete, ugy azon körülmény, hogy vádlottnö gondatlanságából annak közeli rokona és egy háztartásban élő egyén esett áldozatul, eléggé sújtatott, továbbá, hogy a szert rendesen nem lakott első szobába tévén, gondatlansága kisebb fokú, miért is a btk. 91. g. alkalmazásával az Ítélet rendelkező részében kitett büntetés arányosnak találtatott. A budapesti kir. Ítélőtábla (1890. szeptember 2-án 16,193. sz.) az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja stb. A ni. kir. Curia (1891. április 30-án 11,445.) mindkét aisó bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: Az eljárás adatai által be van bizonyítva, hogy W. Milán 1887. évi június hó 2-án W. Lenka lakásán az ez által arcfestésre használt mérges folyadékból azon hiszembe, hogy az pálinka, ivott, minek folytán 1887. évi június hó 8-án meghalt. Tekintve, hogy W. Milán által megivott folyadék misége közelebbről meghatározható nem volt, elfogadni kell vádlottnak különben is valószinü előadását, hogy az higanyos választó víz volt, melyet az ottani nők általánosságban arcfestésre használnak; tekintve, hogy egy ilyen általánosan ismert és közkézen forgó szer megőrzésénél a köznép semmi különös gondosságot nem alkalmaz épen azért, mert azt mindenki ismeri és tulajdonságairól mindenki tudomással bir; tekintve, hogy vádlott ezen szeszt egy olyan szobában tartotta, melvben a családtagok rendesen nem tartózkodtak, sőt melyet csak különös alkalmakkor használtak; tekintve, hogy a vádlott nem is olyan üvegben tartotta a folyadékot, melyhez hasonló üvegben pálinkát szokás tartani; tekintve, hogy e szerint vádlott cselekvésében semmi olyan körülmény fel nem ismerhető, mely a sértett felet az üveg tartalma iránt tévedésbe ejthette volna; tekintve, hogy vádlott az üveg elhelyezése körül a rendes elővigyázatot szem előtt tartotta és azt egy rendesen nem lakott szobában helyezte el; tekintve, hogy a sértett fél, ki a halotti bizonyítvány szerint 18 éves volt, a szokatlan helyen talált üveg tartalmát saját érdekében köteles lett volna megvizsgálni, mielőtt abból iszik és hogy ezen gondosság elmulasztása a vádlott terhére eső gondatlanságot nem állapithat meg : mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatása mellett vádlottat az ellene emelt vád alól felmenteni kellett stb. A ki másnak kötelet dob a nyakába és ezzel öt bár csak rövid idelff vonszolja: személyes szabadság megsértésében bűnös. (1891. febr. 5. 8,174/1890. sz.) Véletlenül birlalatba került dolog megtartása, mint kézizálog szerzése nem büntettetett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletét a kir. itélő tábla megváltoztatja, B. Radisa vádlottat a jogtalan elsajátítás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Panaszosnak a vádlott kútjába esett pipája a kútvizet megrontván, vádlott nem azért emelte ki azt, hogy eltulajdonítsa, hanem hogy kútjából eltávolítsa s ezzel kútjának vizét használhatóvá tegye. E végett vádlott kútjából a megrontott vizet is kimerni volt kénytelen, a mely tény költségébe került. OGK 79 Vádlott a pipa kiadását nem jogtalanság tudatából, hanem költségei fejében követelt összeg meg nem térítése miatt tagadta meg. Ekképen vádlott a pipát nem eltulajdonitási szándékkal, hanem csakis a követelése biztositásakép vélt megtartási jogánál fogva tartotta birtokában ; ellenében tehát a jogtalan elsajátítás vétsége, vagy más büntetendő cselekmény fenn nem forog; hanem a kölcsönösen támasztott igények megbirálása a polgári útra tartozik. (1890. okt. 6. 29,974. sz.) A m. kir. Curia: Az 1883 : VI. t.-c. 7. §-ának egyik esete sem forogván fenn : a felebbezés visszautasittatik. (1891. jan. 27. 134. sz.) A ki mint tann jelent meg a tárgyaláson, az ellen, ha ebbe beleegyezik, mint vádlott ellen, tartható mear a táraryalás. A in. kir. Curia: Minthogy a kir. törvényszéknek az az eljárása, hogy a végtárgyaláson már teljesen tisztázott ügyben a kir. ügyésznek indítványára a különben tanúi minőségben megidézett L.-K. Istvánt ennek és védőjének beleegyezésével, mint vádlottat rendelte kihallgattatni és a tárgyalást L.-K. István, mint immár vádlott ellen azonnal folytatta, sem alaki, sem anyagi jogsérelmet nem képez : a kir. itélő tábla végzése megsemmisíttetik és a kir. itélő tábla érdemben való határozathozatalra utasittatik. (1889. okt. 31. 6,670. sz.) Ha a vádlott felmentetik, avagy a bűnvádi eljárás megszüntettetik : a büntető biró a panaszló magánjogi igényére nézve intézkedést nem tehet. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy jelen esetben büntetendő cselekmény tényálladéka nem forogván fenn, a büntető biróság a magánjogi igényekről nem intézkedhetik; de különben is ezen bűnvádi eljárás jelen állásában magánjogi igények perrendszerü érvényesítése fenn sem forog; ezen okból a kir. ítélő táblának azon rendelkezése, mely szerint panaszos igényeivel a polgári perutra utasíttatott, mint felesleges mellőztetik. Egyebekben azonban a kir. itélő tábla végzése az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. (1891. febr. 13. 1890. évi 8,275. sz.) Nem forog fönn hamis eskü büntette, ha az okirat, melynek aláírása vádlott föesküje által polgári nton megdöntetett, mind tartalmára nézve a megállapodástól eltérő, mind annak külalakjára nézve megváltoztatott, a mennyiben láthatólag megcsonkíttatott és vádlott igy jőhiszemüleg vélhette, hogy ő nem ezen okiratot irta alá. A zalaegerszegi kir. törvényszék (1890. január hó 16-án, 162/1890. B. sz. a.): H. Gábor és M. Lajos vádlottakat a btkv. 219. §-ába ütköző hamis eskü vétségében vétkesnek mondja ki s ezért a btkv. 219. §-a alapján a 92. §. alkalmazásával fejenkint 3 — 3 havi fogházra ítéli stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival, nevezetesen vádlottak beismerésével igazolva van az, hogy ők a bécsi cs. kir. lipótvárosi járásbíróság ítélete folytán 1886. november hó 10-én a sümegi kir. járásbíróságnál főesküt tettek arra, hogy M Ph. és társa bécsi cég felperesnek H. Gábor és társai elleni perében a pernél •/. alatt szerepelt megrendelési jegyzéket sajátkezű aláírásukkal nem látták el, valamint hogy ezen aláírások nem az ő megbizásukból származtak. Vádlottak a végtárgyalás folyamán elismerték azt is, hogy ők 1884. április 2-án az emiitett cég megbízottja B. Sándor ügynökkel egy cséplőgép iránt szerződést kötöttek és a szerződés megkötésére vonatkozó német nyelvű megrendelési jegyzéket aláírták. Elismerték a végtárgyalás folyamán azt is, hogy a német megrendelési jegyzék tartalmát nevezett B. Sándor előttük magyar nyelven felolvasta, illetve megmagyarázta. A vizsgálat folyamán a szakértők vallomásával, de vádlottak több rendbeli, a vizsgálati iratok közt levő s valónak elismert sajátkezű aláírásukkal is összehasonlítva a megrendelési jegyzéken levő aláírásaikat, kétségtelenül igazolva van, miszerint a megrendelési jegyen levő H. Gábor és M. Lajos aláírások sajátkezű aláírások. Tehát vádlott akkor, midőn a megrendelési jegyen levő és sajátkezűleg aláírtnak bizonyult aláírásukat megtagadva, jobb tudomásuk ellenére a polgári perben megítélt főesküt letették, a btkv. 219. §-ába ütköző cselekményt követték el. Beszámítást kizáró ok nem találtatott. Enyhítő körülményül vétetett vádlottak büntetlen előélete, továbbá hogy ők azon hiszemben tették le a megítélt esküt jobb tudomásuk ellenére, mivel a gépet, mely állításuk szerint a megrendelésnek meg nem felelt, el nem fogadták, tehát felperesnek kötelezettséggel nem tartoznak, továbbá, hogy a polgári perben a főeskü vádlottaknak nyilván azért ítéltetett oda, mert a védelem részéről nem fejtettek ki azon körülmények, melyek folytán a per az illetők esküje nélkül is eldönthető lett volna. Súlyositó körülményül szolgál, hogy vádlottak vagyontalanok, tehát kártérítéssel nem tudnak szolgálni. — Mindezeknél fogva vádlottakat a btkv. 219. §-a alapján, a 92. §. alkalmazásával, a rendelkezési részben kiszabott büntetéssel kellett sújtani stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. április 9-én, 4,313. sz. a.): Tekinttel arra, hogy a vádlottak által megrendelt cséplőgépet a sértett fél, a vizsgálat adatai szerint, visszakapta és igy az a körülmény, hogy vádlottak vagyontalanok és kártérítésre