A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokba helyezés? - A büntetőtörvény módositása. 3. [r.]

70 A JOG. kötelező ereje fennáll, következőleg az eljáró kir. járásbíróság helyesen határozott a tekintetben, hogy a jelen peres kérdést hatáskörébe tartozónak tekintette stb. Az ingatlan birói árverési vevőjét a vnltságiisszegnek csak az árverés után esedékes részletei terhelik, azon hátralékos részletekért azonban, melyek az árverés napja előtt jártak le, ő nem felelős, — haesik az árverési feltételek ellenkezőt nem tártaimaznaki A nagyváradi kir. törvényszék (1889. ápril 3-án 2,202/89. psz.): Amant Béla ügyéd által képviselt L. Antal felperesnek Sebő Pál ügyvéd által képviselt P. Constantin ellen a csohaji 63. sz. tjkvben bekebelezett 43 frt 05 kr. maradvány földváltság kitörlése és jár. iránt indított perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes a csohaji 63. sz. tjkvi ingatlanra bekebelezve levő alperest illető oly jelzálogi követelést (maradvány földváltságdíj) kitörlését kivánja itéletileg elrendeltetni, melyről maga sem állítja, annál kevébé bizonyítja, hogy azon összeg az alperesnek bárki által is kifizettetett volna. Abbeli előadása, hogy ő birói árverésen vette a kérdéses ingatlant, melyre az bekebelezve van, nem mentesiti fel annak kifizetése alól akkor, midőn a kielégítési végrehajtást, illetve árverést foganatosító bíróság 1,054/884. és később 1,836/886. sz. alatt hozott s a periratokhoz csatolt végzései, tekintettel, hogy a vételárt a költségek előnyös tétele kimerítette, a csohaji 63. sz. tjkv. A. lapjára bekebelezett 43 frt 05 kr. maradvány földváltságdíjt teherként továbbra is fentartotta s csakis a C. lapra bekebelezett terhek törlését rendelte el, s felperes ezen végzések ellen jogorvoslattal nem élvén, jogerőre emelkedett, sőt az l,054./84. sz. a. végzés jogerőre emelkedésétől 3 év is eltelvén, azt többé meg sem támadhatja; s igy ha birói figyelembe nem vétetik is a felperes által kifogásolt Győrffy Dániel és neje előbbi földtulajdosok hit alatt tett abbeli vallomásai, hogy felperes a kérdéses földváltság kifizetését az árverés után is elvállalta, sőt a Győrffy Dánielnétől később magánúton megvett ingatlan vételárából azt vissza is tartotta, illetve levonta, mégis a fentebb előadott indokoknál fogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itéló tábla (18'JU. február 17-én 31,266/89. psz.) Az első bíróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A töröltetni kért maradvány földváltságösszeg a csohaji 63. számú telekjegyzököryv alapján bejegyzett és természeténél fogva magát az illető ingatlan állagát terhelő oly dologi teher, mely az illető ingatlan minden újabb tulajdonosára az ingatlannal együtt átszáll és ebből folyólag nem esik egy tekintet alá azokkal a C. lapon bekeblezett s illetve bejegyzett terhekkel, melyek a végrehajtási eljárás folyamán az 1881. évi LX. törvénycikk 182. §-hoz képest hivatalból törlesztendők, hanem az igazolt kifizetés esetét kivéve birói árverési esetében is az ingatlanon megmarad és azzal együtt az árverési vevőre száll át; minthogy pedig felperes a per során nemcsak nem is állította azt, hogy a szóban forgó maradvány föld váltsága, az illető jogosultnak akár a keresetben jelzett végrehajtási ügy folyamán akár pedig egyébkor kifizettetett és ez a teher ilykép kifizetés folytán megszűnt volna, felperes annak törlését jogszerüeu nem is követelheti, miért is az első birói ítéletet a kereset főtárgyára vonatkozólag ezek alapján, egyéb tekintetben pedig annak vonatkozó saját indokolása alapján helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia )1890. noV. 4-én 5.955./890. psz.) Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik, s a perköltségnek a felek között kölcsönös megszüntetése mellett a csohaji 63. tlkvi ingatlanokra volt földesuraság úgymint a szentjobbi apátsági uradalom javára az A. lapon bekebelezett 43 frt 0.) kr. maradvány földváltság és járulékai töröltetni rendeltetnek; mert az ingatlan birói árverési vevőjét a váltságösszegnek csak az árverés után esedékes részletei terhelik, — azon hátralékos részletekért azonban, melyek az árverés napja előtt jártak le, ő nem felelős, ha csak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak. Miután pedig felperes azon kereseti állítása, - miként az árverési bíróság előtt az uradalommal megkötött egyesség szeriut a maradvány földváltság e községben az 1869° évtől kezdve 10 év alatt volt letörlesztendő — alperes által meg nem cáfoltatott, de sőt ennek valódisága felperes keresetéhez A. alatt mellékelt s az alperes által az ingatlan előbbi tulajdonosa Gy Dániel ellen az 1883. november 27-én 6,154. sz. a. a kir. járásbírósághoz a bekebelezett 43 frt 05 kr. egész maradvány földváltság iránt beadott sommás kereset által igazoltatnék. Miután továbbá a B. alatti végzés szerint az tanúsíttatnék, — hogy felperes a kérdés alatti ingatlanokat az 1884. július hó 1-én, mmt az árverésre kitűzött első napon, igy tehát a maradvány földváltság összes részletei lejárta után vette meg, felperes az előre bocsátottaknál fogva arra, hogy az árverés napja előtt lejárt maradvány földváltsági részleteket megfizesse, törvényszerüleg, szemben az 1881. LX. t.-c. 184. és 189. §§. rendelkezésével annál kevésbé kötelezhető, minthogy alperes azt, hogy az árverési feltételek ez iránt másként intézkedtek, nem állította, annál kevésbé igazolta, mert végre felperes keresete ellenében az alperesileg vitatott 3 év alatti elévülés alkalmazást nem nyerhetett, sem a különben is érdekelt tanuk vallomásai figyelembe nem jöhettek. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az árúnak a teljesítés helyére történt eljutásáig felmerült minden költség és kiadás, tehát az odaszállitás folytán felmerült kövezetvám-illeték is egyéb kikötés hiányában az eladót terheli. (M. kir. Curia 1891. január 29-én, 1,000. sz. a.) A tetszésre szóló váltók egy tekintet alá esnek a látra szóló váltókkal, melyek a bemutatáskor járnak le és a váltóban foglalt különös meghagyás hiányában is a kiállítástól számítandó két év alatt fizetés végett bemutatandók. Az elfogadó elleni elévülés tehát a kiállítástól szimitott két év végén megkezdődik akkor is, ha a váltó bemutatva nem lett. Folyik ez a váltótörvény 19., 20. §-ni analogiáj.iból is. A székesfehérvári kir. törvényszék: Dr. Lövi Károly ügyvéd által képviselt özv. M. Jakabné felperesnek, Fittler Béla ügyvéd által képviselt G. Ignác alperes elleni. 200 frt s jár. iránti perében következő Ítéletet hozott : A 4,145/1889. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles alperes a keresetbe vett 200 frt váltótökét s járulékait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes a keresetben •/. alatt csatolt eredeti váltón látható »Iguátz Dezső« névaláírásának valódiságát kifejezetten elismerte. Azon kifogása alperesnek, hogy a kereseti váltón a lejárati határidő, tehát egyik lényeges kellék hiányzik, hogy a kereseti váltón a lejárati időt megjelölő »nach beliebiger Ordre« kifejezés tetszésre szóló lejáratot nem képez, alaptalan, meri az idézett szavak helyes átfordítása és értelmezése szerint azok minden kétséget kizárólag csak n tetszésre szóló lejáratot állapítják meg. Azon kifogása alperesnek, hogy a váltótörvény 31. §-a értelmében a tetszésre szóló váltó fizetés végzett a kiállítástól számítandó két év alatt mutatandó be s mivel e határidő elmulasztatott, a váltó elévült, szintén alaptalan, mert az idézett szakaszban megjelölt határidő a forgató és kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt tartandó be, mely intézkedés azonban a váltó elfogadójára ki nem terjed, a kire nézve az elévülés a váltótörvény 84. §-a szerint a lejáratkor kezdődik, a kereseti váltónak mint tetszésre szólónak lejárata pedig a bemutatás napja, vagyis a jelen esetben a kereset indításának napja. Végül az elfogadó által a kibocsátó ellenében használt érték meg nem kapásának kifogása birói figyelembe nem vehető, mert alperes, hogy ezen értéket meg nem kapta légyen, nem igazolta. Mindezen indokok alapján a hivatkozott számú sommás végzés hatályának fentartása mellett a váltótörvény 23. §-a alapján alperes ellen marasztaló ítélet volt hozandó, stb. (1889. június hó 27-én, 5,373. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest az 1889. évi május 16-án, 4,145. sz. alatt hozott sommás végzésnek hatályon kivül való helyezése mellett keresetével elntasitja. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alapjául szolgáló váltóban a fizetés ideje kitüntetve nem lenne és igy az a váltótörvény 3. §-ának 4. pontjában megkívánt kelléket nélkülözné, alappal nem bír. mert a kereseti váltóban a fizetés idejének kitételére szolgáló helyen használt »nach beliebiger Ordre« kifejezés, a fenforgó esetben a váltó egyéb tartalmára való tekintettel is csak a váltólejárati idő megállapítására vonatkozónak vétethetik és igy mint ilyen egy jelentőségű a tetszésre szóló fizetési idő meghatározásával, mi módon pedig a váltó fizetési ideje a fent hivatkozott törvényhely szerint is meghatározható. Nem vétethetik tekintetbe alperesnek az érték nem szolgáltatására alapított kifogása sem, az elsőbiróság ítéletében erre nézve felhozott indokok alapján annál kevésbé, mert alperes nem bizonyította, hogy felek abban állapodtak volna meg, hogy felperes a váltóra valamely és különösen mi értéket tartozott volna adni és hogy a kikötött értéket nem kapta meg, már pedig a váltóval szemben ezen kifogását bizonyítani tartozott volna. Mindazonáltal felperest keresetével el kellett utasítani alperesnek elévülési kifogása alapján, mert a tetszésre szóló váltók a váltótörvény fent idézett 3. §-ának 4 pontja szerint egy tekintet alá esnek a látra szóló váltókkal, mely váltók a váltótörvény 31. §-a szerint a bemutatáskor járnak le és mely váltók ugyanazon szakasz szerint a váltóban foglalt különös meghagyás hiányában is, a kiállítástól számítandó két év alatt fizetés végett bemutatandók. Minthogy pedig a kereseti váltó 1878. évi szeptember hó 21-én állíttatott ki, az egyéb különös meghagyás hiányában legkésőbb 1880. évi szeptember 21-én lett volna fizetés végett bemutatandó, mely nap egyúttal a lejárat napjának is tekintendő, e naptól számítva pedig felperesnek alperes, mint elfogadó elleni keresete a kereset kiadásakor 1889. évi április hó 14-én a váltótörvény 34. § a értelmében már elévült. Nem lehetett ezzel szemben tekintetbe venni felperesnek azt az érvelését, hogy mivel a váltótörvény 31. §-a kifejezetten azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a látra szóló váltókat a forgatók és kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt kell egyéb meghagyás nem létében a kiállítástól számított két év alatt fizetés végett bemutatni, az ezen szakaszában meghatározott idő tehát az elfogadóra nézve is alkalmazást nem nyerhet, hanem